Versenyre jelentkeztem:)

Haloo:) most nem új részt hoztam:D haneeeem... jelentkeztem egy versenyre a Shut up and love me forever ♥ blogon. Olvassátok történeteit, hisz egy fantasztikus író írja, és én egyszerűen imádom az egész történetet:) csak ajánlani tudom mindenkinek :) ♥

2. Rész 5. fejezet: Mindenki tudja.

/Kendall szemszöge/

-Itthon, végre itthon! -estem hanyatt a bejárat előtt.
-Nem volt az annyira kibírhatatlan! -sütögette meg Jenna a vállamat, amint elhaladt mellettem.
-De csajszi... az volt. -tiltakozott Alexa is.
-Hmm? -kérdezett vissza.
-Nem téged talált meg a kis rajongó Jenny Stickler... -temette el kezeit. -Nem is merek visszagondolni. -borzongott bele.
-Én elvoltam! -büszkélkedett.
-Mit csináltál?
-Semmi, semmi -vágta rá olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudta.
-Ott már valami sündüründü vaaaaaaaan. -mertem feltételezni.
-Honnan veszel te ilyen hülyeséget? -foglalt helyet a kanapén ökölbe szorított kezekkel. -Kimondta hogy mi együtt vagyunk?? -tette fel kérdőre a kezeit.
-Öm... Húgi.. én semmit nem feltételeztem. -állítottam le.
-Ja tényleg. -csodálkozott.
-Az a Schmidt vér.... -kacagtak a többiek.
-Annyira de annyira bombaztikusan viccesek tudtok lenni... -dühödött.
-Nyugodj már meg! Ez csak poén! -kacsintott Kedvesem.
-Hát jól van. De akkor se piszkáljatok már légyszi! -Jenn e picinyke mondatára Logan mérgesen nézett rá. De a viszonzás már más volt. A lány édesen és kedvesen nézett a fiúra.

-Jenna! Egy pillanatra! -húztam félre drágaságom, ezzel megszakítva a "szemezést".

-Tessék. -mosolygott.

-Te most? Ti most? Hogyan? Mikor? Mi van? És miért nem avattatok be? -halmoztam az ijedten néző húgomat.

-Mi? Sehogy.... és mibe? -vágott vissza.

-Tudom, hogy újra együtt vagytok! -fontam össze karjaimat, és lábammal egy egyenletes ütemet ütöttem.

-Te komolyan hülye vagy! Hogy én miért tőled örököltem.. -sütötte le fejét.

-Ezért vagy ilyen szép! -erre egy újabb boxost kaptam a már így is zsibbadó vállamba.

-Szeretlek tesó! -furakodott bele mellkasomba.

-Én is. De akkor teljes őszinteséget várok! -kócoltam össze kivasalt haját.

-Na jó.. neked, de csak neked mindent elmondok! Akkor... tömöreen...

-Ne húzd már az időt! -förmedtem rá.

-Hát de ez nehéééz! -értetlenkedett.

-Együtt vagytok, vagy nem?? -kérdeztem rá a legesleg végére.

-I....i... igen? -nyögte ki azt, amit hallani szerettem volna. De kérdően? Hm... 

-Ugye nem csak azt mondod, amit szeretnék bebizonyítani? 

-Nem.... ez olyan hosszú.. kíváncsi vagy? -szorította össze száját.

-Mindenre.. -figyeltem, ahogy elkezdi az eseményeket sorolni. 

-És az volt az a nagy zaj.. -fejezte be. 

-Nekem miért nem mondtad el ezeket? Talán nem bízol bennem? És ha nem, akkor miért? -soroltam neki megint a megválaszolni való kérdéseket.

-Te komolyan bolond vagy! Mikor nem bíztam meg? Szeretlek, ha egyáltalán megérted! -húzta fel ezen magát. Szemei a stressz hatására egy kicsit kikerekedtek. Nem volt rá válaszom. Mindent elmagyarázott a nézésem, és az övé is. Csak a húgom. Ismerem. Kimentünk vissza. Kezdtem volna elmondani Kedvesemnek a dolgokat, de akkor... akkor.... Jenna rám nézett. Persze, ő szeretné elmondani a dolgokat. Oké. Átadom. 

-Mi a baj Édesem? -fordította arcomat az övé felé aggódva. 

-Semmi! -mosolyogtam. -Csak úgy elgondolkodtam. De azt nem tudom, hogy min. 

-Hihi, nem csalódtam benned! -ajándékozott meg csókjával, amibe teljesen belemerültem.

/Logan szemszöge/

-Áhhhh! -szaladt be a szobánkba sikítozva Jenn. Belülről fogta az ajtót.

-Nyisd már ki légyszii! -toltam befelé.

-Nem, mert megakarsz csikizni. -nevetett. De valamilyen úton kinyílt az ajtó. -Basszameg, leesett a törölközőm! -vette már felfelé. 

-Na, most előttem szégyenlősködsz?? -fontam össze kezeimet a hajuló lány előtt.

-Nem... csak nyitva van az ajtó... -suttogta. 

-Upsz.. igaz. -hajtottam be magam után. 

-Öm... Kendall rájött... szerintem...-közeledett felém. -el lehetne nekik mondani. Megbízunk bennük, igaz? -fogta kezébe kigombolt ingemet. Teste az enyémhez ért, ahogy hozzám bújt. 

-Ha szeretnéd. Én benne vagyok. Legalább nyilvánosan is szerethetlek! -erre elvörösödött. Szeretnék ma neki valamit. Gondolom, ez meglátszódhatott rajtam, mert rákérdezett. -Elsőnek mondjuk el. -kisétáltunk.. kézen fogva.. mindenki a kanapán ült. Kendall csak vigyorgott, mint a tejbe tök. Persze ő már akkor tudott mindent, és már Alexa is. Követte Kedvesét a mosolytartásban. -Szóval mindenki tudja már miről van szó.... -húztam el a végét, és magasba emeltük kezünket. Kaptak egy kis összefoglalót, mi meg újból gratulációt. Igen, jó dolog ezt hallani. 

Jó éjszakát kívántunk egymásnak, és mindenki a saját vackába vonult a magának megfelelő párjával. 

-Na igen... mi is volt az, amit mondani szerettél volna? -húzott be az ágyba Édesem, és betakart, mint egy kisbabát. 

-Feküdj ide, ide mellém! -mutattam. -Két centivel odébb! -így is tett. -Így jó. Na... tudod hogy szeretlek, igaz? -bólintott kérdésemre. -És leszeretném magam kötni.. más kapcsolatot életembe mással nem tudnék elképzelni. Valahogy nem... és ezt a dolgot megszeretném erősíteni egy.... kisHendersonSchmidt-tel. -megkönnyezett. 

-Én benne vagyok. De te biztosan? És ha nem sikerül? Vagy elveszítjük? Vagy esetleg valami baja lesz... -parázott be egy kicsit. Arcán ott volt a lelkesedés, de egyben a félelem is sajnos. 

-Nyugodj meg! -töröltem le a cseppeket pofijáról. -Segítek mindenbe. Mindent átvészelni. Itt leszek. Nem parázok be. Melletted állok, mert szeretlek!............Szeretnéd? -magyaráztam.

-Szeretném! -bólintott.

-A kicsiHendersonSchmidt-ért? -nyújtottam kezem.

-A kicsiHendersonSchmidtért. -illesztette rá az övét. Szorosan magamhoz húztam, és ráfeküdtem. Igen, ő életem szerelme. A baba csak erősítené a kapcsolatunkat. Meg amúgy is. Imádom őt. ♥