2. Rész 4. Fejezet: Újra az élet.

/Jenna szemszöge/

-Jajj.. -dőltem le Logan mellé. Csak előtte bekellett még zárjam az ajtót.
-Mi ez a sóhaj-móhaj? -fordult át én felém.
-Létezik egyáltalán ilyen szó Dr.? -vicceskedtem.
-Khhmmm... szópár.. -köhintett, és össze vissza nézett.
-Heh, te most kijavítottál? -figyeltem fel egy perccel később.
-Lassú a felfogásod Drága! - kuncogott. -Amúgy meg nem. -erre a kis mondatra kezére feküdtem, és csupasz bőrén végighúztam kezemet. Belerázkódott. -Te lázas vagy? -kérdezett rá, mikor már elvettem onnan kacsómat.
-Nem tudom.. -értetlenkedtem. -Bár nem érzem magam a legfényesebben.
-Jenna, te tűz forró vagy! -fogdosta meg a homlokom. -Igen, ez az!
-De ez szerintem csak a sex-től van. Leizzadtam. -nyugtattam. Nem akartam neki elmondani, hogy folyamatosan ráz a hideg. Nem mondtam el, mert csak beparázott volna mégjobban.
-Remélem, hogy igazat mondassz! -kaptam egy puszit a lázas pontra.
-Puszi?? -kerekedtek ki szemeim.
-Izé... -magyarázkodott. -Ez csak gyógyításképpen  volt! -kacsintott rám. -Bazdmeg, te reszketsz! És egyben meleg is vagy. Hozzak fel takarót? -kedveskedett.
-Ha... ha megtennéd?
-Persze! Addig helyettesíts engem a macival. -nyújtotta át a plüssöt. Gyorsan megjárhatta, mert behunytam a szemem, és már éreztem, ahhogy rámerősíti a rongyokat. Visszafeküdt mellém. Kezét ugyanúgy a buksimra helyezte félpercenként.
-Logan. Ne aggódj! -nyugtattam.
-De féltelek!
-Csak... csak egy dolgot ha kérhetnék!.. -mondtam dadogva. Számban nem volt működő ér. Alig bírok beszélni.
-Bármit! -sasolta kívánságomat.
-H... húzz magadhoz! Erősen! -kuporogtam összébb.
-Bármikor! -fogott meg óvatosan, és teljesítette. Szemeimbe nézett. A figyelmével életet adott. Csak folyamatosan szemeztünk egymásal, mint akik elsőnek találkoztak volna.
-Még mindig fázol? -törte meg a csendet.
-Megharagszol, ha azt mondom, hogy Igen?
-Ez butaság! Akkor erősebben szórítalak magamhoz! -így is tett. -Na, jobb?
-P... picit. Köszönöm!
-De mit is? -zavarott meg.
-Hogy törődsz velem! Hogy i... ilyen időkben is mellettem vagy! Ez nagyon fontos a számomra! -adtam ki a lelkem.
-Ugyan! Ez csak.. hagyjuk. Majd holnap beszélünk róla! De addig is cssss! -helyezte ujját a számra. Nagyon erősen összeért testünk. De kényelmesen. Figyelt rám. Ha éppen nem a lázamat nézte, akkor a hajamat birizgallta. Vagy jobb kedvem felderítése jeléül a hátsómat fogdosta. Ezen minden alkalomkor elmosolyodtam. Ebben a szent pillanatban két ujját államra helyzte, és feljebb húzta fejemet. Mélyen szemembe nézett, és egy nagy levegőt vett. Addig közeledett felém, amíg meg nem csókolt. Hosszas csatába kezdett bele tétlen ajkaimmal. De megváltozott a színe liláról élénk pirosra. Ebbe minden érzelem benne volt.
-Nem tudtam, hogyan mondjam el... vagy hogy mikor... nehéz ez számomra, hisz tudom, sok baromságot csináltam. -kezdett bele. -Rossz.. valld be! Szép páros voltunk. Azóta is szeretlek. Hogy mi okból mondhattam azt. Már nem tudom. De egyet halálra komolyan veszek! Imádlak! -fejezte be, és egy könny csordult ki szeméből.
-Logan, te sírsz? -lepődtem meg.
-Igen, mert fontos vagy számomra, és már nem is egyszer veszítettelek el. Ezt többé nem akarom! Szeretlek! -rezkető testemet óvatosan eltólta magától. -De te nem így érzel.... -és kiszaladt egy alsógatyában. Felvettem magamra a köntösömet, és amennyire gyorsan tudtam szaladni lábaimmal, annyira gyorsan futottam a fiú után.
-Várj meg kérlek! Meg se hallgattál! Hahó! Hol vagy? -nem kaptam választ. Megpillantottam őt. Kint ült a medencénél.
-Miért nem szóltál vissza? -mentem közelebb.
-Nem tudom......  nem érzem azt, hogy viszonzod az érzéseimet.
-Nem viszonzom? -akadtam meg. -Ugyan már! Ez hülyeség. Nagyon is szeretlek te buta! Csak ledermedtem, mert nem gondoltam, hogy te is ezt érzed még....  -adtam egy érzéki csókot nyugtatás képpen. -Ha nem szeretnélek, nem találtam volna ki ezt a csak sexre kellesz dolgot. Nem élveztem volna ennyire. És nem kaptál volna tőlem most egy csókot. Szeretlek, értsd meg! -bújtam oda vállára. Forró testem hideg bőrét melegítette. -Gyere! Menjünk be! -álltam fel mellőle.
-Várj! -nyúlt kezem után.
-Mi az? -ijedtem meg.
-Minden ugyanolyan lesz, mint régen? -kérdezte félelemmel az arcán.
-Ezt hogy érted?
-Ugyan úgy fogsz szeretni?
-Mindig is szerettelek.
-Ugyanolyan pár leszünk?
-Igen.
-Ugyan úgy bízol bennen?
-Bizní bizok benned... csak ezt egyszer elveszítetted... nehéz lesz újra.. de miattad mindenre képes vagyok!
-segítettem fel a földről, Bementünk. Mivel megint elkapott a fázó roham, ezért egy pokróccal takaróztunk be, és egymást melegítettük. Nem szóltunk egy szót se... csak pár perc múltán törtem meg a síri csendet.
-Omm... izé.... hogy mondjam el.. -szedtem össze magam. -én nem szeretném, ha valaki is tudna róla, hogy újra együtt vagyunk... főleg a paparazzik..
-Egyetértek. -kaptam egy bíztató csókot. -Te holnap jössz a díjátadó estre?
-Igen. Engem is jelöltek... de nem lesz úgyse esélyem. -hajtottam le buksimat.
-Ne mondj ilyet!
-De! Selena, Demi és Taylor. Ő velük vagyok egy kategóriában. Erősek, és nagyobb a táboruk, mint nekem...
-És szerinted, mi nem félünk? One Direction, The Wanted, Maroon5, Fun. Ezek... ezek totálisan profik. Szõval. Higyj te is magadban, ha mi is! -ez aranyos volt. Nem tudtam erre semmit se mondani. Igaz volt. És ez, hogy újra járunk. Ez életem legszebb estéje. Június 12. Felkell jegyezzem szerencse napnak.
Hamar bealudtam, mert beteg voltam. Ilyenkor jobb kikapcsolni a világot, és csak azt érezni, ogy ott fekszik melletted valaki, akit szeretsz!

/Kendall szemszöge/

-Halihó széplány! -hajoltam Kedvesem felé.
-Sziaa! -mosolygott angyalian.
-Hogy aludtál? -érdeklődtem.
-Elég jól.. tetszett, ahogy átöleltél! -kaptam egy puszit. -Csak este megriadtam valamilyen zajra... egy ajtócsapás... és óvatos szaladgálás, kiabálás. Kinéztem, de senkit nem találtam kint.. -nem értette szegénykém.
-Hm... megérdeklődjem? -ajánlottam fel.
-Honnan? -ráncolta össze aranyos szemöldökét.
-A többiektől. -vágtam rá.
-Megyek veled! -pattant ki az ágyból.
-Hahahh, azért valami gönc... -köhintettem óvatosan.
-Ja, tényleg. -szégyelte el magát, bár nem kéne. Felkapott magára egy holmit, és már mentünk is útjára a dolgoknak. Carloséktól nem tudtunk meg semmit. Jamesék még mindig nincsenek itthon.. na, akkor már csak egy lehetőség maradt. A húgomék.
-Kopogj te! -adtam volna át udvariasan a melót Alexának. De persze nem bírtam. -Najó... akkor majd én. -ezt is cselekedtem.
-Megyeek! -hallottam egy ordítást Jennától. Elég rekedt hangja volt. Na meg valami bentről jövő motyogás is megcsapta a fülemet.
-Tesó, meddig fogunk itt állni? -kicsit kellemetlen volt beszólni, de már zsibbadtak a lábam.
-Megyek már! -de most így is tett. -Jó reggelt! -köszönt eléggé rossz közérzettel. De egy mosollyal el is tudta tüntetni.
-Neked is! -viszonoztuk.
-Logan?
-Ahogy látom, -fordult hátra. -még alszik.
-Na, térjünk a lényegre... Alexával nyomozunk. Tegnap este valami zaj ébresztette fel őt. Esetleg TE, nem tudod? -kérdeztem rá, nyomatékosan. Van egy olyan érzésem, hogy a Jogie páros, újra együtt van.
-Ömm... este... én voltam az! -vallotta be.
-Most mondd ki a valót! Hogy mi? -teljesen az volt benne, hogy tagadni fogja.
-Mit csináltál? -érdeklődtem tovább.
-Kimentem egy egy gyógyszerért. Amint látod, már hatott is. -mutatott végig magán. -Bocsi csajszi, hogy felkeltettelek!  -ölelte meg Kedvesemet.
-Nem baj! Csak megilyedtem. Azt gondoltam abban a pillanatban, hogy valami bajod esett. -viszonozta.
-Akkor ezh is lerendezve, menjünk készülődni Drága, mert nemsokára díjjátadó. Öltözz te is Húgi! -mondtam, és búcsút intettem neki.

/Logan szemszöge/

-Hali! -kacsintottam a befelé sétáló, kicsit idegesen néző lánynak.
-Tartozol nekem! -torpant meg.
-Miért is? -figyeltem rá.
-Mert a tegnapi kirohanásodat meghallották! És fedeztelek! -közölte velem. Felálltam, és maghamhoz húztam. Megajándékoztam egy csókkal.
-Köszönöm! -válasza egy gyengéd mosoly volt. -Egy kérdés..
-Egy válasz, cvsak sex kell, vagy támasz! -rappelte.
-Hmm? -akadtak fent a szemeim.
-Mindegy. -kuncogott-
-Eljönnél velem a díjjátadóra? -kérdeztem finoman.
-Öhhhh... tudod, hogy nem akarok a paparazzik markjaiba kerülni. Sőt még azt se szeretném, hogy Bratyó tudjon rólunk.. -sütötte le fejét.
-A te döntésed! -egyeztem bele. -Nézdd! -nyújottam át neki egy dobozt.
-Ez mi? -maradt tátva a szája.
-Bontsd ki! Neked vettem! -elkezdte leszedni a csomagolást.
-Egy báli ruha? -vette ki.
-Igen! Erre az alkalomra tartogattam! Csak is neked!
-Logan... ez ez drága volt! -találta meg az árcimkét.
-Cssss! Kincsnek kincs jár! -nevettettem meg. Gyorsan felpróbálta, istenien állt rajta.
-De mit mondjak, ha megkérdezik, hogy honnan van? -emelte fel a kezeit, úgy mint Kendall.
-Ezt majd hagyd rám!  -virukszoltam.
-Rendben! Köszönöm! -puszilgatott körbe. Belebújtam én is egy elegáns ruhába. Hamarabb mentem ki a szobából, nehogy valamit is megsejtsenek.
-Megvan mindenki? -nézett körbe Alexa, akinek szintén gyönyörű volt a ruhája.
-Carlosék már ottvannak. Felmérték a terepet. -szólt közbe Kendizzle.
-Akkor, mehetünk. -szálltunk be a kocsiba. Mindenki arcán ott volt a félelem. Főleg Jennáén.
-Nyugodj már meg! -súgtam ezt a mondtatot fülébe. Megérkeztünk. Segítettem a lányoknak óvatosan kiszállni a limóból. Nagyon sok fotós volt.. csak kattingattak, és figyeltek, mikor botlunk meg, vagy figyeljük valamelyik lány hátsóját.
-Izgulok! -jött oda hozzám Jenn. Szinte ordítottunk, de így is ali lehetett valamt hallani. Ahogy beszélgettünk, tök úgy nézett ki, mint akik nyilvánosan is járnak, de próbáltuk minél jobban titkolni.
Elkezdődött a díjátadás. Mindenki adott át kis szobrocskát mindenkinek. Egymás mellett ültünk Kedvesemmel. Ugyanúgy kattingattak a fotósok. Kíváncsi vagyok, holnap milyen pletyka jelenik meg az újságokban..
-És most! -kezdte el Lucy Hale, az ünnepély fő vezetője. -Most következnek a legjobb női előadók. Dobpergést kérek! -intett a banda felé. -A nyertes..........Jenna Schmidt! -nehezen tudott felállni székjéből, hisz nem hitte el, hogy nyerni fog!
-Köszönöm szépen! -sétállt ki. -Nagyon örülök ennek a csodálatos kis szívecske szobornak! Köszönöm a rajongóimnak! Imádlak titeket! -és levonult. Még mijndig mosly volt az arcán. Akkora, amit senki és semm nem tudna letörőlni.
-A következő kategória a legjobb banda, és az összetartásé. A nyertes pedig.... -nyitotta ki a borítékot. -A One Direction! -álltak volna fel a helyükről- Lenne, de helyette a Big Time Rush! -ez nagyon meglepett minket. A lányok újjongtak, és állva tapsoltak, akiket a közönség is követett.
-Kedves Rushereeeek! -kezdtem el elsőnek én. -Nagyon szépen köszönjük ezt a kitartást, és hogy ennyien szavaztatok ránk!
-Mert nélkületek nem lenne a világ! -órdítottuk egyszerre. Mijnden nagyszerű színész, és előadó kapott aranyszívecskét. Az egész hóbelebanc után egy kis étellel fogadtak minket. Itt volt az alkalom. El húztam Jennát a mosdóba, és gratuláltam neki.
-Ügyes vagy Kedvesem! -öleltem meg.
-Köszönöm! De csak óvatosan... lehetnek itt még lesifotósok. -félt.
-Oké.. -adtam neki egy puszit, és kimentünk vissza. Nem voltunk ott sokáig minimum fél órát.

2. Rész 3 . Fejezet: Cuki párook:$ és majdnem lebukások?:O :D

/Carlos szemszöge/

-Szépségesen szép jó reggelt! -köszöntöttem Kedvesemet. Csak hunyorgott, nem nagyon figyelt rám. De a mosoly az már kora reggel is az arcán ült. -Nem nyitod ki a szemed?
-Ü-ü! -tiltakozott. Én azzal a lendülettel ráfeküdtem, és elkezdtem puszilgatni. -Ahhh, már is fentvagyok! -mondta ugyan azzal az álomittas hanggal. Bár egy kicsit vidámabb volt. -Kinyomsz belőlem mindent! -szedett le magáról. Bár én becsicsikálltam ott rajta. -Jajj, a kis csecsemő.. -takart be, és  búcsúpuszit kaptam. Ő is visszaszunyállt.

/Tori szemszöge/

-Mehetünk? -álltam Kedvesem előtt sok sok bőrönddel és táskával a válaszra várva.
-Ahh, persze! -gurult ki a nyitva hagyott tatyókkal.
-A-a! Így nem indulhatunk el! -helyeztem kezemet a mellkasára tiltóan.
-Hagyd itt! -fogta le a sajátjával.
-Haha, miért is? -kérdeztem.
-Mert fasztasztikus.. akarom mondani fantasztikus. -nevetett.
-Hát jó.. -pillantottam rá az órámra. -A gépet már úgy is lekéstük... -kapott el a kicsi szomorúság. Hiányoznak már a többiek egy picit. De nagyon szeretek az én Horatio-mmal lenni.
Kezemet lejjebb csúsztatta... hogy hova, azt már gondolhajátok ti is.. igazi élvezeti vigyorral figyelte, mit fogok művelni.

/Alexa szemszöge/

-Kendall lenni éhes! -ugrált az ágyon meztelenül.
-Kendall szépen öltözzön fel, és menjen enni! -egyszerűsítettem le a dolgokat.
-De lusta vagyok.. -csinált egy seggre csüccsöt.
-Haha, vesztettél! -mutogattam rá nevetve.
-Óhh, hogy az a... -csapkodta a fejét.
-Na gyere, mivel ennyire jól játszottad a játékot, csinálok neked valami étket! -hívtam magamhoz.
-Ez az! -úgy örült neki, mint kisgyerek a nyalókának. -Várj! -váltotta komolyra a szót. -Mindjárt jövök, felkeltem a húgomat! -kaptam egy csókot, és elmentem Édesemnek összedobni valamit.

/Jenna szemszöge/

-Jenna! -hallottam Bratyókám szépen visító hangját.
-Logan, Logan, Logan ébredj! -ráztam meg a vállánál fogva. -Kellj már fel! -suttogtam. Az volt a baj, hogy nem bírtam átszaladni a saját ágyamra, mert Logie annyira szorított, és összekulcsolt, hogy szinte moccanni se bírtam. -Csodálatos... -motyogtam magamban.
-Mi olyan csodálatos? -nézett rám a kómásan de eléggé cukin kelt fiú.
-Végre hogy észhez tértél! -örültem meg, hogy kinyitotta szemeit. -Engedj el, mert Kendall dübörög az ajtón, és egyben kiabál is. Szerintem már nemsokára eléri az agya azt a pontot, hogy benyit. És csak úgy megsúgom, nincs bezárva az ajtó!-kezdtem dühödni a végén.
-Jó....jó... -nyitotta szét karjait, és azon nyomban koppantam a földön.
-Kapsz még ezért! -most nem nagyon törődtem a fiúval, inkább az ágyamra feküdtem, gyorsan betakaróztam, és úgy csináltam, mint aki az ajtó verésére éppen most riadt meg. -Gyere! -nyekeregtem.
-Ez aztán jó színész! -jegyezte meg hallkan Logan, nekem csak a válaszom erre egy 'fuck' jel bemutatása volt.
-Jó reggelt húgii! -kaptam meg a szokásos reggeli ölelésemet.
-Neked is! -dörzsölgettem szemeim.
-Ha szabad kérdeznem, mi volt ez a koppanás? -érdeklődött, és kettönkre nézett.
-Ugye nem gondolod, hogy lefekszek EZZEL?! -Logiera szegezte tekintetét, én meg Kendizzle háta mögött jeleztem neki, hogy csak színészet.
-Ugyan, haver! Ismersz? Jennel? Húha.., ahhoz nagy dolog kell.. -kacsintott akkor, amikor rám sasolt.
-De akkor mi volt az az atomrobbanás szerű hang? -emelte fel kezeit vál magasságra, értetlen arcot fejezve ki.
-A telóm! -nyújtottam fel az említett tárgyat.
-Az? Az a kis szar? -esett le az álla.
-Ugye? Akkora zajt tud csapni, mint egy 62,5 kilós lány! -magyarázott az okostóni, szinte megfulladva a röhögéstől.
-Nem könnyíted meg a dolgunkat! -suttogtam. Fejemet a kezeimbe temettem, hisz tudtam, a bukás már bekövetkezendő.
-Ja. Akkor oké. Nem tört be a képernyő? -nézte meg Bátyus. Ledermedtem. Komoly, hogy ennyire síkhülye? Na, ezt valahogy nem tudom elhinni. Szóhoz se jutottam. Partner válaszolt helyette.
-Nem lett semmi baja, hisz külső bigyoszos védő van rajta. -közelebb vitte a telefonmat, és megmutatta neki a burkolatot. Ezzel lerázva őt. -Na, ki a profi? -egóskodott.
-Aahh, nem is tudom... -helyeztem karjaimat gondolkodó pózba.
-Azért egy ölelést még megérdemlek! -kerekedtek ki maci szemei.
-5 másodperc! -tettem fel a feltételt.
-Rendben! -feltápászkodtam, és megkapta amit akart. Karjaimat úgy fontam össze teste körül, mint régen....

/Logan szemszöge/

Jól esett az ölelés. Ez kellett, ami erőt adjon.
-Tudod, mire gondoltam? -szorítottam össze számat.
-Na, mire? -figyelt rám teljes ésszel.
-Hogy a mennyiség.. az egy héten annyi legyen, amennyit kívánunk! -mondtam ki.
-Hmmm... igaz...
-Hahah, tudom én! -igazából, én egy mostani dolognak is örültem volnaaaa... éppen ezért hoztam fel, hátha kapcsol. Na de majd estee..

/Kendall szemszöge/

-Azt mondod? -kérdezett vissza Alexa.
-Azt. -bólintottam óvatosan.
-Én meg azt, hogy ez egy Svindli! -húzta fel az utlsó kártyalapot, ami Király helyett Bubi volt.
-A francba... -csaptam le a paklit mérgemben az asztalra.
-Igeeen! Profii vagyook! Húzdd fel drágám a sok lapot! És a győzelem nálam már borítékolható!
-Inkább a bugyidat húznám fel! -harapdáltam el a számat.
-Bírdd ki az estét! -húzta fel mosolyra a száját.
-De már három óra van... egy délutáni nosztalgiához pont kellemes az idő. -kezdtem el alkudni.
-Ja persze, és utána este is nem?
-Óhh, te megértesz! -csináltam úgy, mintha könny csordult volna ki.
-Bolond legényem! -húzott a szoba felé.
-Óhaaaaaaaaa.

/Logan szemszöge/

-Ezt a filmet sasold! -mutattam Carlosnak egy enyhén szaftos vígjátékot.
-Jajj, ez durva!...... de ezt szeretem. -vette kezébe a popcornos kisznit.
-Logan! Hol a lap......topom... -szaladt ki Jenna-Ide kérem! Ne vagyunk puszi pajtások!
-Csak ezt.
-Na, de csak azt! -ment visszq. Leforgott a film. A piszkos fantáziás film. Hahahhh.. óvatosan visszafele vittem a gépet, de csak hallkan. Hallottam, hogy Jenn valakivel beszél telefonon.
-Igen Tori.. várunk titeket haza. Hihihhh.. akkor elvagytok! -nevetett köbe. -Hogy szeretem-e? Nemtudom? Na, azt tudom, hogy ez nem válasz., de majd ha ideértek, mindent elmondok! Puszi! -és leragta. Pont abba a pillanatban értem be. -A húgod volt az. Holnap jönnek csak, mivel lekésték a járatot. De jönnek. -magyarázta tényeket. Óvatosan figyeltem rá. -Szeretnéd mi? -esett le neki végre a sóhajom.
-Ühümmm! De én vagyok a főnök!
-Ebbe megvagyunk egyezve! -ölbe vettem. Sorra sorra szedegedtem le róla a holmikat. Hmmm... szép domborulat. Megint a nyakát vettem célba. Elkezdtem azon levezetni a vágyaimat.
-De... tudod... hogy .... majd.... én.. is... sorra... kerülök? -közölte velem óvatosan.
-Csssss! Egyhamar nem! Ágy, vagy az ölem? -tettem fel ezt a halálian komoly kérdést.
-Öl.
-Akkor segíts gatyát levenni!
-Segíteeek! Jenna bevetésen!
-De nem sokat, mert én következek. -tudattam vele. Úgy szóltam rá, hogy mkor hagyja abba, hisz én is kiszeretném magam tombolni. Na, nem félre értés képpen, nem vagyok mohó. Csak.. nem szeretném, hogy ő fáradjon. És az könnyebb, mint az ő feladata. -Kényelmes?
-Kényelmes.-egyre jobban vonzódom iránta. Egyre jobban törődünk egymással. Újra szerelmes vagyok <3

2. Rész 2. Fejezet: Csak sex és más semmi. ;D

/Jenna szemszöge/

-Áhh, már nem is fáj annyira! -egyenesedett ki.
-Már is nincs akkora nagy bűntudatom.. -könnyebbültem meg. Erre csak a válasza egy apró mosoly volt.
-Jenna, kész a kaja! -kiabált Alexa.
-Megyek.... -intettem Logannek egy 'sziát' , mert úgyse fogunk csak reggel találkozni. Éjjel-nappal csak a motorpályán van. -Itt vagyok. Hmmm... de jó illata van. -foglaltam helyet az asztalnál.
-Tessék! -rakta elém.
-Köszönöm. Jó étvágyat! -villantottam hozzá egy kis vigyort, de már alig bírtam magammal. Megszerettem volna már kóstólni a finomságot. -Isteni! -dícsértem. Csak úgy örült a szép szavaknak.  Végeztem az ételellel. Segítettem mosogatni, ami persze habcsatával végződött.
-Na, perfect! -szedegette le magáról a maradék mosogatószert.
-Te kezdted! -kacsintottam. -Jajjj...
-mi volt ez a nagy sóhaj?
-Izé...
-Olyan válasz nem lehetséges biiiiiiippp.. -adta ki magából, mint egy gép. -Óhhh, tudom én! -reppent be neki a válasz, mintha egy lámpa gyúlt volna ki a buksiában.
-Ha te jobban tudod, hogy mi az én bajom... akkor megeszek  egy kalapot..
-Ezt elég ciki kimondani... -itt már gondoltam, hogy az lesz... -Kell egy pasi, ugye? -kérdezett rá.
-Még szépen is fogalmaztál...
-De ez a problémád?
-Igen.. -ismertem be. -Rég voltam fiúval.. kell egy... -törtem a fejem.
-Majd holnap.. ma az biztos, hogy a bátyád se enged el.. féltünk... -komolyodott el a végén.
-Tudom! -ajándékoztam meg egy öleléssel. -Bemegyek aludni, ha nem baj?!
-Miért lenne baj? -mosolygott. -ugyanmár, menj csak! Én megvárom Kendallt. Nemsokára biztos jön. -mondta.
-Rendben. Jó éjt szeri!
-Én is!  -és bementem. Kikészítettem magamnak a tisztálkodáshoz való dolgokat, és a fürdő felé vettem az irányt. Valakinek neki ütköztem.
-Logan, ilyen korán? -néztem fel. Egy picit meglepòdve, mert az átlag hazaérkezési ideje mindig 2, 3 volt.
-Untam a köröket. -húzódott fel a szája nevetésre.
-Nem fájt?
-Ez? Most még nem. -folytatta ugyanúgy az angyalit. Sétált volna befele a szoba. De egy szóra még megállítottam.
-Nem fog zavarni a laptop fény? -csak legyintett egyet, és kinyitotta az ajtót. Én ugyanúgy a fürdőbe siettem.

/Kendall szemszöge/

-Megjöttem! -raktam le a BMW kulcsot, és közbe felkapcsoltam a villanyt.  Hírtelen a számon egy pontosan odaillő mását találtam.
-Hiányoztál! -bújt oda hozzám.
-Nekem is Kicsim! -nyomtam el a cigimet, de közben nem bújtam ki a szoros öleléséből. A szívem hiányzó picinyke részét találtam meg vele. Boldog vagyok, hogy megismertem. Szebbé teszi a nappalaimat. És persze az északáimat is hahahh.
-Maradt még nekedvaló kaja. Kérsz? -húzta mosolyra a száját.
-Nekem való? -mutogattam magamra.
-Igen. Gyere, gyere! -állt be a púlt elé, és melegítette a hajnali vacsorát. Én hátulról mögébújtam, és elkezdtem a fülét csókolgatni. -Héloooooooo, ajajjj, megégetem magam így!
-Nem engedném! -zártam el a gázt.
-Már nem is kell? -kerekedtek ki a szemei.
-Nem... most pipihusit kérek! -harapdáltam a szám, és végig néztem a töketes testén. Megfogtam, bevittem a szobánkba. Elkezdtem pici puszikat adni a nyakára... egyre hevesebben belejöttünk a mi kis játékunkba.

/Logan szemszöge/

Szemeimet a tévére szegeztem. Vagyis... Eggy cikis jelent volt, aminél inkább eltakartam őket. Én az ilyeneknél rosszul érzem magam, ez tudom, hülye szokás, na de akkor is. Ebben a Fura pillanatban Jenna toppant be.
-Te? Még fent? Anno mindig bealudtál. -kacagott.
-Azóta erősebb lettem! -mutogattam a bicepszeimet.
-Vicces..  -pakolászta a ruháit. -Beszélhetnék veled? Izé.....  fontos dolog lenne... -huppant le a saját ágya szélére.
-Igen. Mondjad! -csillant meg a remény a buksimban, és melléültem. Táltott szájjal vártam, hogy mit szeretne tőlem.
-Nem tudom hol kezdjem el... nem akarlak se megsérteni, se azthitetni, hogy ribanc vagyok.. szóval.. több mint egy hónapja nem voltam már sráccal.... és arra gondoltam hoooogy....
-Tudom, mit szeretnél. Röviden csak sexre kellessz? -tömörítettem össze, ezzel megkönnyítve a lányt. Kifújta a levegőt, és egy merészet bólintott. Egy olyan belevalósat.
-Akár most? -mondta ki lágyan.
-Akár most! -egyeztem bele. Megfogtam a kezét, és a saját ágyamra húztam. Lefektettem. Óvatosan ráfeküdtem, és elkezdtem csókolgatni.
-Nem úgy volt, hogy érzelmek nélkül? -nyomott el magától tiltóan.
-Csssss! Kimondta, hogy ebbe érzés is van? -vontam össze a szemöldököm.
-Hát mert általában az szokott lenni a 'nyakas' részeknél. -értetlenkedett. Zavarodott volt.
-De most nincs! -kezdtem bele megint.
-Hát jó... -néha néha belenyőgött a csókba... a tolásaimba. Kis édes volt. Izzadt.. bár nem neki kéne.. kezemmel letörőrtem a verejtéket. Nem.... nincs érzés... csak segítés.... én is segítek, és ő is. De én még mindig szeretem... mindig is szerettem.. de volt ez a dolog.. pfffúj Henderson, jól elbasztad a dolgokat!
Jó két órán át ment. Mindketten beleadtunk minden létező energiát. Ezt éreztem. Nem olyan volt, mint régen.
-Beszéljük meg a feltételeket! -törtem meg a csendet. -Tudsz valamit?
-Fogjuk rá.... mennyiség?
-Hetente egy?
-Ez megvan. -kacsintott.
-Senki nem tudhat róla!
-Ez a legfőbb! -vágta a tenyerét a homlokához.
-Szerintem a többit majd alkalmanként, mert nekem semmi sincs a fejemben...
-Hahahahhh,  bevallottad! -mutogatott röhögve. Szemei mosolyra álltak. Olyan szép, olyan jó.. -Nagyon fáradt vagyok... -ásitott egy hatalmasat.
-Te panaszkodsz? -háborodtam fel.
-Miért is?
-Hát mert nem is tudom... talán nem te voltál felül.. -kacagtam.
-De nekem elkellett bírjak közel 85 kilót! -méltatlankodott.
-Óhh, hogy egyem a májadat! -húztam mosolyra a számat. -Gyere ide mellkasomra! -intettem.
-A-a! -legyintette a kezét. -Nincs érzelem, nem?
-Khhhhmmmm.... csak szólok... hogy utcsó alkalom.. és takaró nélkül fázni fogsz! -vigyorogtam sátániúl.
-A fenébe... lusta vagyok átmenni az enyémért..
-Naaa?
-Csússzanj odébb! -bújt felém. Még elég sokat ökörködtünk, és nevettünk. Jó későn tudott csak elaludni. Én viszont reggelig nembírtam lehunnyni szemeimet. Néztem, ahogy szuszog.

2 rész 1 fejezet: New life...

Megérkeztünk a második részhez, mivel egy új élet kezdődik mindenkinek.
Na, akkor ugorjunk előre a jövőbe... kaptok egy kis bevezetőt az eltelt időről, amit a "mesélő" szemszögéből olvashattok:)

/Egy hónappal később/
Szaladjunk egy icipicit későbbre. Mepróbálom felvázolni a tőrténteket. Akkor..
Jenna hihetetlenül gyorsan felépült. Most már eltűrik egymást Logannel. Egy szobában is megférnek. Már ahogy..  Alexával rendszeresen járnak az edzőterembe kondizni. Ez már meg is látszik.
Kendall és Logie ugyanolyan haverságban vannak, mint anno.
Rocky és Carlos egyre többet lógnak a fiú szüleinél, de azt megtanulták, hogy csőgatyát olyankor nem vesznek fel.
A Jori páros most éppen Olaszországban van. Kitombolják magukat.
Hát ennyi volt a kis elbeszélés, térjünk vissza a jelenbe.

/Jenna szemszöge/

-Gyeree már! -kiabált hatodjára Alexa.
-Egy pillanatot tudsz várni? -válaszoltam.
-Siess! Lecsesznek, ha elkésünk a teremből. Tudod hogy milyen szigorú edzőnk van!
-Tudom.. rohanook! -raktam le óvatosan a gitáromat, és kirohantam a szobából. -Juj baszki! A telóm bentmaradt.
-Szükséges az? -elmélkedett.
-Igen. Amilyen hülye bátyám van, a végén még azt hiszi, hogy elraboltak. -mondtam az infókat menet közben. -Na, most már mehetünk! -kaptam fel az edzőtáskámat, és futottunk lefelé. Még az a szerencse, hogy itt van egy épülettel mellettünk.
-Bemelegítésnek megfelel...
-Ez legalább meg van. -kuncogtunk. Beértünk a terembe. Majdnem kaptunk egy alapos fejmosást, de mivel idefele szaladtunk, ezért megúsztuk szárazon. Összepacsiztunk Alexával. Profi módon kimagyaráztuk magunkat. Nekiálltunk. Különféle edzésformák vannak. Mivel mi naponta járunk, ezért ennek is megvan a maga módja.

/James szemszöge/

-Tadaam! Egy kis Olasz regeli, a Szépségnek! -vittem a szobánkba az általam készített ételt.
-Jujj! -ült fel álom ittasan Tori. -Ez? Nekem? Miért?
-Hát nem hagyom, hogy éhen halj! A végén még fejemet vetik. -csaltam hajnali mosolyt az arcára. -Ízliik?
-Tetszetős! -ízlelte meg. -Többször is csinálhatnál! -kacsintott.
-Ez ilyen egyszeri alkalom volt drága! Nem az én dolgoom a főzés!
-Hahahhh, de néha nem esne nehezedre, ugyi?
-Néha... -húztam el a végét. -Hupsz....  -dőltem rá a lányra.
-Naaaaaaa! Itt van minden az ölemben! Most már egy Maslow is.. -próbált leszedni magáról.
-Édesem, ez nem fog olyan könnyen menni! -röhögtem.
-Erre rájöttem én is... -adta fel.
-Győzteeeem! -örültem meg.
-Igen, Igen.. de komolyan, leszállhatnál, mert a főztödet, és akár még a levegőt ia kipréseled belőlem! -kapkodott az oxigén után.
-Jójó... -emeltem meg magam.
-Sokkal jobb. -vett egy óriási légáramlatot.
-Na de még se lenne olyan fantasztikus állni.. -néztem rá piszkosul.
-Várj! -mutatta a kezével, és a térdén maradt tálcát a kis asztalra rakta. -Most már jöhetsz a keblemre! -nyújtotta ki karjait.
-Vigyázat kis Hendersoon!

/Logan szemszöge/

-Megígértem, hogy elviszlek motorozni, nem? -segítettem fel Diát a járgányra.
-De...de..
-Ez olyan lehangoló volt. -emeltem fel a bukósisakot, és a szemeibe néztem.  -Mi a baj?
-Engem már nen is szeretsz. -fonta össze karjait.
-Szerinted, ha nem szeretnélek, akkor elvinnélek-e a kedvenc pályámra, hogy kipróbáld a motorozást?
-Nem.. szerintem nem így lenne...
-Akkor? Még életembe nem ültettem fel lányt a kicsikére! -ütögettem meg a bőrülést.
-Sajnálom Logan, de engem nem is fogsz.. -szált le. Kucsatolta a sisakot, és a kezembe adta. -Az volt a célom, hogy közétek álljak.. de nem lehetek ilyen mocsok.. bevallom.. és most, ha megbocsátasz, én elmennék.. -és így is tett. Fejeit lehajtotta, de egyáltalán nem volt szomorú. De elismerte.. mindegy.. Jenna úgyse fog már belémszeretni. Felesleges volt ez az egész.. belepattantam a nyeregbe, és szellőztetés képpen jó sok kört tettem meg.

/Diana szemszöge/

Így helyes.. bennem volt a bűntudat..  hisz csodás páros voltak. Szeretem Logant, de majd elflejtem. Sajnos ezt is megkell egyszer tanulni. Bármennyire nehéz is..
-Hiányozni fogsz! -mondtam hallkan, és mégegyszer hátra néztem. De már a köröket járta. Szerencsére nem figyelt ide a motyogásomra.
Beültem a helyi cukrázdába. Rendeltem egy fánkot. Szépen eleszegettem. Kértem hozzá kávét is.. legalább valami adjon egy kis életerőt.

/Kendall szemszöge/

-Héjj haver! -intettem le Logant a pálya szélére.
-Tessék... -emelte fel a bukósisakját.. de ęn csak kérdően néztem rá, kezeimet felemelve. -Nincs semmi bajom..
-Ja persze... láttam Diát.. ne magyarázd ki magad kérlek! Tudom hogy mi törtēnt.. sajnos ez van.. nyugi -ütögettem meg óvatosan a vállát bíztatóan.
-Én nyugodt vagyok, mint általában..
-Tudok én mindent.
-Ha? -maradt táltva a szája.
-Szereted Jennt, ugye?
-.... -csak hallgatott.
-Mindegy.. mondtam, hogy várj.. türelem napraforgót terem!

/Jenna szemszöge/

-Úristen.. ez pfuuu.. fárasztó volt.. -törölgette zsebkendővel a fejét.
-Izzasztó volt.
-Akár a sex. Hahahahhh -nevettünk.
-Kéne valami kajcsit is összedobni.. -fogdostam a korgó gyomromat. 
-De csak is biót! -mondtuk egyszerre. Ismét rötyögésbe kezdtünk. Felértünk a lakásba. Csodálkozva néztünk körbe.
-Sehol senki? Mi ez? -döbbent le Alexa. Egymásra sasoltunk.
-Férfimentes lakás! -bekapcsoltuk a zenét, besötétítettünk, és beálltunk a pult mögé összedobni az ételt. Egyszer csak egy nagy koppanást hallottunk.
-Ki/Mi volt ez? -bújtunk le a konyhapult mögé.
-Nézdd meg te, te vagy az erősebb! -lökdösött kifele.
-Most kolmoly? -kerekedtek ki szemeim,
-Az.. -megfogtam egy seprűnyelet, és óvatosan a zaj forrása felé igyekeztem. Ami persze, hogy a szobámból szűrődött ki.
-Pusztulsz! -csaptqm egy nagyot a nyéllel.
-Auuuuuuu! Ezt miért kaptam? -értetlenkedett Logan.
-Jesszusom, te vagy az? At hittük valami betörő. -simogattam meg a hátát. -Bocsi..
-Semm baj... -tapogatta meg a pontot. -De azért jeget, ha kérhetnék!
-Persze, persze. -szaladtam a fagyasztó felé. Kivettem az említett megfagyott vizet, és ráraktam a hátára.
-Jajj, ez hideg! -sikított fel.
-Azt hitted, hogy meleg lesz? -néztem rá hülye vagy? Fejjel. -Miért is matattál? -vontam kérdőre.
-Láttam, hogy főzőcskéztek, és nem kaartalak titeket megilyeszteni, ezért belopóztam. De ahogy látom, auuuu nem sikerült a tervem...
-Tényleg bocsi! -segítettem fel a padlóról.
-De tényleg semmi baj! Úgy is rég voltam hadirokkant! -kacsintott.

62. fejezet: Love me again... hahahhh... neem..

/Jenna szemszöge/

Hmmm? Mi ez a sok rongy rajtam? De így is mindenem csurom víz... valami dereng..

- Jenna!! Te, fent vagy? Aludj még kérlek! -szaladt be féltően Alexa.

- De nem bírok.. vizes a seggem... -itt már nem volt akkora nagy aggódás az arcán.. egy kicsit megkönnyebült.

- Fel bírsz állni??

- Fel.. fel.. most még igen.. -legyintettem egyet a levegőbe. Nagy nehezen feltápászkodtam, és a fürdő felé vettem az irányt. Lerendeztem magam, és visszadőltem az ágyba. - Ó, hogy az a... -dühöngtem az üres szobában..

- Na, mi a baj? -rohant felém Kendall. De amilyen okos, elesett a földön heverő vizes ruháimba. -Schmidt! Mire tanítottalak?? -hevert ugyanúgy a parkettán. -Soha ne hagyd a koszos holmidat szanaszét!

- Ömmm... ez nem fordítva volt?? -elmélkedtem.

- Valószínűleg.. akkor felteszem újból.. te mire tanítottál engem?

- Hát izé... pont erre...

- Na akkor, hölgyem! Szedje össze marha gyorsan a piszkos ruháit!

- Jó jó... majd igyekszem.. de egyenlőre most dobtam magam vissza.. nem olyan könnyű!! -ordítottam utána.. ja persze... tipikus Kendall... meg se hallja, amit kiabálok.. hahh.. -Gyere már vissza!

- Nem megyek! Bleee!

- Kabd be! A párosod másik feléjét!-ezzel sikerült őt visszacsalogatnom.

- Ezt most hagyd abba! -fenyiített meg.

- Jólvan... de szarul esiik baszki! Ölelj már meg!! -nyújtottam a kezeimet.

- Gyere ide keblemre!

/Logan szemszöge/

- Áhhh! Minek ide ennyi vállfa? -visítottam.

- Pont azért!

- De belefúródott a seggembe..

- Akkor menjél a Diádhoz! -kacsintott Alexa, és rámcsukta az ajtót.

- Hahahhh... vicces...

- Tudod, hogy mostanában elég komoly vagyok! Menj szépen vissza! Gondolom már összesírta a rózsaszín párnáját.. -fanyargott..

- Hagyd már abba!

- Nem fogom! -tiltakozott..- Mérges vagyok rád Henderson! Ezzel te is tisztába lehetsz! Ugye? -vont kérdőre.

- Mindegy... Nem tud érdekelni..

- Eldobtad Jennt egy ribancért! Gondolkodj már el azon a tudaton, hogy milyenérzés!

- Hányszor mondod még el??

- Ameddig más nem lesz a véleményed!

- Hahhh… arra várhatsz!

- Jó.. felőlem akár meg is rohadhatsz! De féltem a barátnőmet! Nem akarom magára hagyni! És nem akarom, hogy egy ilyen „ember” mint te, még jobba összetörje a szívét! –ez elgondolkodtatott.. én még mindig szeretem ezt a lányt. De Diát is… áááhh?? Mi ez??? Azt szeretem, akit megbántottam…akit elhajtottam a kórházból.. akinek leordítottam a fejét..

De még mindig imádom Jennát! Akivel annyi időt leéltem… akivel minden bajt, boldogságot, fájdalmat, és ökörséget megtapasztaltam. Ez mi ez?? Nem… nem tudom… feltápászkodtam, és besétáltam.

- Kopp, kopp! –kopogtam.

- Gyere! –szólt ki vidáman. De ahogy meglátott, a szép mosoly lefagyott az arcáról.  –Mit szeretnél?

- Hát… tudod, hogy hülye vagyok?

- Hahahhhh.. az nem kifejezés… - fonta össze karjait, és előre fele bámult..

- Folytathatom?

- ……

- Én nem akartam! Érted?

- Ennyi? –döbbent el. –ennyit érzel irántam? Próbálkozol, csak mert a bátyám a főbérlő, és valld be! Nincs hol aludnod. Hahahh..

- Neeem! Ez nem így van! Te is tudod jól!

- Ja.. egy barát.. egy baráttól mit akarsz? Ha?

- Ki mondta el?

- Szerinted ez most lényeges?  

- Nem…

- Akkor?

- Szeretlek! És újra a macid szeretnék lenni!

- Lehet, hogy ez most bunkó lesz… de nem bízok már benned. Elvesztetted minden kis százaléknyi esélyedet is. Sajnálom…

- Ne tedd ezt velem, kérlek!

- Én teszem ezt veled? Vicces.. látod? –nyújtotta ki a kezeit. – Nem is tudom, ki miatt csináltam…

- De megbántam!

- Szerinted, egy megbánással helyre lehet hozni bármit is? –csordultak ki a könnyei.

- Még szeretsz, ugye? –hajultam közelebb hozzá.

- Igen! Ezt akartad hallani? De megbocsáthatatlan, amit tettél! Felejthetetlen!

- Szóval még mindig azt érzed, amit én!

- Még mindig ezen vagy megakadva? Élted volna át, amit én. De neem, te magasról szartál a fejemre. Ez esett a legrosszabbul… de bocsáss meg… nem szeretnék veled újabb kapcsolatot. –nem bírtam magammal.. megcsókoltam. – Haaaaaaaaaahhhhhh!! Ez mi volt? Milyen jogon? Kérlek menj el!

- De még szeretsz! Előbb vallottad be!

- Hagyj rá aludni! Hónapokat! Akár éveket.. de hagyj! 

61. Fejezet: Just friends? Okey...

/Logan szemszöge/

Jesszusom... mindenki ellenem... még a húgom is! Ez... ez..
-Te? Mi a jó szentszart keresel itt? És Jennánál voltál.. megverhetem? -dühödött be Alexa.
-Meg.. -adott rá engedélyt mindenki. Én összekulcsoltam két kezemet a fejem felett, hogy ne fájjon semmi..
-E...emberek! Á..álljatok le! -dőlöngélt ki Jen. Sápadt volt, és gyenge. Kezeit szinte mindenhol gézlapok fedték.. .szemüveg volt rajta, amibe még életem során nem láttam. mire jutattam? Mit csináltam?-Ne..ne bántsátok! K...kérlek! Én...én...sze...nem bírnám nézni, hogy megveritek! -odaszaladt hozzá mindenki, hogy elkapják őt esetleg abban a pillanatban, amikor elesik. -M..menj! -emelte fel kezeit. Elterelte a figyelmüket. Ha tudná, hogy miért bántottam meg.. hogy én nem akartam, hogy baja essen... de mégnagyobb gondot terheltem, mint jót..

/Jenna szemszöge/

-Hagyjatok! Nem kell a segítség.. most csak aludni szeretnék! -vonultam be hírtelenjébe, nehogy észrevegyék a folyamatosan hulló könnyeket. Hanyatt dobtam magam párnámat a fejemre húztam, és sírtam.. terveltem valamit az agyamba.. amit meg is fogok valósítani..
Kint dörgött és villámlott. Magamra kaptam egy hosszú pulcsit, és óvatosan kisétálltam. Kerestem valami helyet.. valami szállodát... valami megnyugvást.. de nem volt jó egy se.. mindenhol sok ember, és paparazzik hada arra várva, hogy mikor csinálnak a sztárok valami őrültséget, vagy hogy szimplán mikor bukkannak fel. Hülye egy város ilyenkor.. már csurom vizes voltam.. kezeimről a kötés sorra csúszott le.. de nem baj... az eső mindent lemosott... a hajamat, a hátamat, és a szívemről a port.. hisz egy jó ideje már férfit nem szeretett. De ma, amikor segítettem Logannek.. újra megdoobbant. Élet folyt belém. De ez mostanra elveszett.. szemüvegem a földre zuhant, és vele együtt én is!
Magamnál voltam egy kicsit.. de csak a fülemmel.. gyors nagy lépteket hallottam felém közeledni.. felvett, és valahova elvitt. Valyon ki lehet az? Sajnos a szemem nem nyílt.. nem láttam, ki emelt fel, és futott velem.. ez az illat.. olyan ismerős.. olyan, olyan... olyan, mintha hõnapokon át ezt szagláztam volna...  minden mozdulata, minden lihegése számomra nagyon ismerős volt..
-Semmi baj nem lesz! -szólalt meg az idegen. A hangja.. kis lágy.. minha lány lenne. De mégse! Szememet rángattam, hogy egy picinyke mozdulattal is jelezhessem 'életben vagyok'!

/Logan szemszöge/

Én szaladtam Jennáért, és vittem őt vissza, haza. Éreztem, hogy baja esett..
Berontottam az ajtón! Eszeveszettül kereste mindenki a lányt. De ahogy a karjaimba tartotam.. az álluk leesett. De nem totojáztak sokáig, lefektettük a saját ágyára. Kendall félrehúzott.
-Szeretnék négyszemközt beszélni veled!
-Én is... kezdd te!
-Miért törted össze a Húgom szívét?
-Ezt akartam én is.. nem tudom.. a hév... a hév kapott el..
-Ja, gondolsz egyet, szakítassz vele, és hagyod kínlódni? Ez így nem lesz jó.. érzel iránta valamit?
-Barátnál többet nem...
-De mit ártott? Szól egy rossz szót is? Mert akkor megértem.. de így.. kész keresztrejtvény vagy Henderson..
-Nem ártott semmit.. csak Dia.. érzek iránta valamit.
-Akkor a Húgom csak egy kaland volt számodra.. és így elbírtad játszani, hogy szereted? Szánalmas vagy.. látod mit tett miattad? Majdnem megölte magát, mert te berontottatok, és nem voltatok rá tekintettel. És ilyen hamar túllépni... áhhh -legyintett. - Nem vagy érdekes. De neked lesznek még olyan napjaid, amikor Jennára lesz szükséged, és bánni fogod! -sétált tovább.
-Itt aludhatok? -kérdeztem. Erre kinyitotta a gardróbot.
-Érezd, hogy milyen szar érzés ott aludni, kiszorítva az egész világból! Csak éld át! -befeküdtem oda. Nem a legkényelmesebb. De ez van.. nem kint alszom, ez a lényeg.. 

/Alexa szemszöge/

-Úr isteeen! Csurom víz az egész ember! Most mit csináljunk vele Kendall? -fordultam kérdően feléje. 
-Tekerjétek törölközőbe! Nem a legjobb megoldás, de valamit segít! -adta ki a cselekedetet. Szaladtunk az adandó vászonért, nehogy Jenna megfázzon. Megyek a gardróbba, mivel ottvan minden.
-Áhhhh! -sikítottam. Logan ült bent. Szemét dörzsölgetve állt fel. -Te? Itt? Hmm?
-Kendall adott helyet..
-Diácska nem fog megharagudni? -fanyarogtam.
-Jó vicc..
-Nem viccnek szántam.. -nyúltam a cuccért.
-Nem tudom.
-Te érzel mindig iránta valamit!
-Hallottad?
-Még süket azért nem vagyok.. ha érzenél valamikt, akkor már mellette feküdnél. Most nem arra akarlak bíztatni, hogy Jennát szeresd! De ez szemétség volt, valdd be! -meg se szólalt.. -Jó, én megyek.. amit egyszer elbasztak, ne akard helyrehozni! -és kiléptem.
Bebugyoláltuk az egész lányt. Jéghideg volt. Szemüvegét nem találtuk, akárhányszor néztük a sétányon, valószínűleg annyiszor mentünk el felette. De most ez legyen a legkevesebb.