60. fejezet: Minden...itt minden megtörténhet..

Na, akkor még egy réészt hoztam az én olvasóimnak!! ♥ annyira köszönöm ezt a sok visszajelzést:O meglepődtem, nagyon tetszett! ♥ jó olvasást!

 /Kendall szemszöge/

- Köszönöm, ezt a fantasztikus estét! –kaptam egy lágy puszit az arcomra.

- Legalább egy kicsit kiszellőztettük a buksinkat. –jah, persze… nem nagyon ment, de elterelte a figyelmemet Húgiról. Aggódok, hisz képes ökörségeket csinálni. Bár, ilyen állapotban nem hiszem…

Kibuliztuk magunkat, és elindultunk hazafele. Egy nagyon picit ittam, de csak két sört. Az nem is olyan sok! Nem vagyok részeg, az a lényeg.

- Halkan, szerintem már alszanak! –mutogattam Alexa felé. Felkapcsoltam a villanyt. Azt hittük hogy már rég húzzák a lóbőrt. Persze.. Carlos  kint ült a kanapén, korom sötétbe. Egyedül.

- Te? Ilyen későn? Miért?

- Igen, én. Ilyen későn… hát…

- Összevesztetek Rockyval? – aggódott Kedvesem.

- Nem.. –komolyodott el.

- Akkor bökd már ki!! –kezdtem hangosodni. Erre meghallottam egy pityergést. Rögtön tudtam, hova fussak, és hogy kitől jön. Ledermedtem. Húgom csupa vér. Az egész lány, a ruhája, a szilánkok.  Még nem láttam így. –Mi törtééént? –tértem vissza. Elég nehezen. Rock segített neki, nyugtatta, és dobálta el sorra az üveg darabokat. – Jenna te nagyon hülye vagy! –térdeltem le mellé. – Mi volt az oka, hogy ezt a szörnyűséget művelted magaddal? –vontam kérdőre. Carlos válaszolt helyette.

- Húgod már aludt bent.. erre berontanak a fasz fejek, már majdnem sexeltek –nem kíméli a csúnya szavakat.. – észre se vették, hogy ott van Jenna. Ő kirontott, én felajánlottam, hogy aludhat nálunk. De elutasította. És egy fél órája egy üvegcsattanásra keltem fel. Rögtön futottunk ki, hisz tudtuk, hogy baj van. És akkor.. –mutatott a véres lányra.

- Isteneeem!! –ment segíteni Kedvesem is.  Nem bírtam magammal. Szó nélkül berohantam abba a nyavalyás szobába.

- Jesszusom Schmidt!! –húzták magukra a takarót. Én szinte bélpoklos fejjel fújtatva néztem rájuk. Megfogtam Hendersont.. elsőnek elfordultam, és felöltözött. Na most megfogtam, és kihúztam egyenesen Jennához.

- Szemléld meg! Ezt miattad csinálta! –nem hatotta meg a dolog. –Szeretném, ha Dia elmenne…. –közöltem.

- Mii?

- Igen.. felőlem aludhatsz náluk,  de ez, hogy Jenna itt feküdjön a gardróbba, és ilyet műveljen magával nem fogom eltűrni! –dühödtem be. Elment.. elment Diával.. Húgit felemeltünk, mint három fiú, és bevittük a szobába. Alexa valahova elszeretett volna jutni. Nem mondta, hogy milyen helyre..

/Alexa szemszöge/

- Állj meg te!!! –üvöltöttem. Megfordult, mint akinek nehezére esett volna.

- Mit akarsz? –kerültem elé, és jól megpofoztam. –Hahh, mit csináltál? –fogta az orrát, ahová éppen behúztam neki.

- Nem érezted? Kell még egy?

- De de miért adtad? –bőgött, mint valami idióta.

- Megmutassam? –és még kettőt kapott. Elszaladt. Így nem futottam utána. Van egy olyan érzésem, hogy még fogok vele találkozni.. ezért én is hazamentem.

- Hol voltál édesem?

- Csak a dolgomon…

- Mi volt az? –Logan megzavarta a kérdést. Beviharzott, elég dühös fejet vágott.. megtudta, mit csináltam.

- Ez miért volt jó?? Heh? Nem értelek… őt nem kell bántani. Én szeretem.

- Akkor takarodj te is! –kezdtem mérgesedni.

- Alexa, kérlek, meséld el, mit csináltál! –fordult felém Kendall.

- Szét verte a csajomat! –Kendizzle csak kapillázott.

- Meg volt rá az okom. Te is szeretnél egy kettő tartós szemfestéket? Vagy távozol szó nélkül?

- Nem megyek sehova!

- Te akartad! –lendültem volna bele, de Édesem, mint egy biztonsági kéz, lefogott. –Ne már!

- Nem fogom engedni! Engem se hagytál! Én se hagylak! –Jenna is kilépett elém. Szorosan megölelt. Akkor értettem meg, mit szerettem volna művelni. Megnyugtatott.

- Hupp, hupp! El ne ess! –tartottam meg.

- Bocsánat! Nincs erőm.

- A sebek! Hozzatok gézt! –kiáltottam. Rohantak a mentőládáért. Carlos és James kitessékelte Logant. Jól is tették. Lekezeltük kezén a felvágott ereket. Ilyen emberért? Nem értem, miért csinálta ezt. Bár a szívnek nem lehet parancsolni! De akkor  is! Hogy lehet valaki ilyen fasz fej? Már bocsánat a kifejezésért. –Kérlek, próbáld megőrizni a csigavéredet! –nyugtattam. –Nem lenne jó, ha ezen idegeskednél! –simogattam a hátát. Nagyon nehezen, de elaludt. Tíz percenként néztem. Nem aludtunk.. az egész ház nem aludt.. Jennának szüksége van ránk!

/Logan szemszöge/

Ez az egész felidegesített. Megverte? Dianát? Most ápolhatom egész este.

- Édesem, átkell menjek ruháért.. meg a cuccokért..

- Rendben! Várlak! –pusziltam meg. Volt kulcsom.. halkan belopóztam. A lány horkolt… néha, néha nyöszörgött, és a sebei után kapkodott. Nem.. levettem róla a szemem, mielőtt valami rosszat csinálok.. tudnék.. összekaptam a cuccosomat, és kimentem a szobából. Csak hátrafelé figyeltem. Előre néztem, és az ébren maradott többi fiú, és lány állt előttem. Na, nekem tuti, hogy most végem van…… 

59. fejezet: nincsenek szavak...

Sziasztook! két hét kimaradás után meghoztam egy csavarokat tartalmazó részt:) ♥ jó olvasást

/Jenna szemszöge/

- Kicsim, keljél! –hallottam Logie hangját.. ami nem volt olyan bíztató..

- Hmm? –figyeltem fel.

- Négy órakor indul a géped! Kérlek, addig még legyél velem!

- Ez természetes! –felültem törökülésbe, és hozzá bújtam. –De viszont ha felöltözhetnék?!

- Ohh, persze! –így is tettem. De amikor a gatyámat próbáltam felhúzni, Logan megfogott, és az ölébe húzott. –Imádoom!

- Mit? –fordultam felé.

- Hát..öm.. azt a kerek hátsódat.

- Engem már nem is? –lepődtem meg.

- Dedede téged a legjobban.. csak őm… valahogy nem bírom róla leszedni a szemem.

- Szép formás mi? –kuncogtam.

- A legformásabb. –harapdálta a száját.

- Tetsziik? –kecsegtettem.

- Ezt már kifejtettem. –vigyorgott.

- De most már elengedhetnél! –vagdalóztam az ölében.

- A-a! Soha!

- De akkor így hogy megyek koncertre?

- Nem kéne menjél..

- Szívem szerint nem is mennék… - hajtottam le a fejem.. –de tudod, hogy ez nekem is számít.. és nem akarom abbahagyni.. valaki egyszer arra tanított, hogy soha ne adjam fel.. és most te is azt mondod, hogy hagyjam abba.

- Fontosabb a koncert, mint én? –kérdezte komolyan.

- Nem.. de áhh Logan! Nem érted? Én sose kértelek meg arra, hogy maradj! Sosem marasztaltalak! Elfogadtam, hogy neked is van karriered! Hogy állandóan fellépéseid vannak! Meg hogy minden lány téged akar! Elfelejtettem azt az esetet is, amikor azzal a lánnyal voltál.. mindent.. csak hogy ne legyünk rosszba.. de ha ezt akarod? –és kirohantam. Fogtam magam, és kiültem a parkba.. nem jött utánam.. nem értem. Olyan aranyosan keltett, olyan aranyosan nézte a hátsómat.. egyszerűen felfogni se tudom, hogy miért akarta ezt! De ha ez kell? Akkor megkapja..

/Kendall szemszöge/

- Kendall! –futott be az ajtón Kedvesem.

- Tessék? –zavarodtam meg. Éppen cigiztem.

- Szobában dohányzol? –kerekedtek ki a szemei.

- Én? dehogy.. ahh.. –és gyorsan elnyomtam a hamusba. –Na, mit szerettél volna? –mosolyogtam kedvesen. De az a nézés.. tudtam.. már megismertem Alexát. Minden egyes kis apró mozdulatából, nézéséből rájöttem, hogy mit szeretne mondani. –Húgi..

- Igen.. –helyeselt.

- Hol? –kaptam fel magamra egy alsógatyót. Na meg a többit.

- Park.. elég negatívan fog fel mindent.. majd ő elmondja.. egy puszit nyomtam az arcára, és futottam.. izomból..

- Jenna! –ültem le mellé, és átkaroltam az összefont karú lányt. –Miért vagy ilyen durcás?

- Én nem vagyok durcás.. –felelt flegmán.

- Aha, persze.. ezt el is hinné, aki nem ismer.. de én már csecsemő korod óta a tesód vagyok! Engem nem tudsz átverni.

- Henderson akarta ezt.. –és mindent elmagyarázott. Én nem így ismertem meg Logant. Végül is Húginak egyetlen egy könnycsepp se gördült ki..

- Szeretted?

- Szerettem. De Kendall, légyszi, hagyjuk. Ő akarta ezt. Akkor? Ne akard megjavítani azt, amit már egyszer elbasztak. Inkább beszéljünk arról, hogy ki visz ki a reptérre.. –terelte a szót. Tudom én is, hogy nem a legjobb az ilyenekről beszélni.

- Egyértelmű, hogy kiviszünk Alexával! –bíztattam.

- Köszi. –ölelt meg.

- Mi mindig itt leszünk neked! –jött elő egy fa mögül.

- Erre a kedvességre nincsenek szavak! –mondta.

/Jenna szemszöge/

- Kész vagy? –dobálta a kocsi kulcsot Kendall.

- Mehetünk.. –mondtam szomorúan. Logan ki se jött.. tényleg, tényleg nem vagyok neki elég fontos.. hah, nem érdekel.. ’ilyen az élet!’ mondták mindig a gimis osztálytársaim. Nem lehet mindenkinek csodás az élete. Volt egy gyönyörű fél évem..

- És mikorra érsz haza? –kérdezte a kocsiban Alexandra.

- Nem tudom.. minimum egy hónap.. maximum másfél.. de őszintén?! Jó lesz egy kicsit kiszellőztetnem a fejem.

- Jogos.. de nyugi Jenn! –vígasztalt.

Hát megérkeztünk. Megint az a reptér.. az, ahol már másodjára vagyok itt Logan nélkül. Szorosan átöleltem őket utoljára.

- Hiányozni fogtok!

- Majd beszélünk minden nap!

- Szeretlek titeket! –és integettem még nekik egy utolsót. Felszálltam a gépre. Bedugtam a fülhallgatómat, és hát sikerült bedobnom a szunyát, mint  minden repüléskor. Felkeltettek, szokás szerint. Leszálltam, eltaxiztam a hotelbe, kivettem a kulcsot, és ledőltem aludni. Most csak is erre van szükségem.

A Windows Down keltett. Le is gurultam az ágyamról.

- Szuper! –nyomtam le fél kézzel. –Ahhj, mit akarhat már Kendall?

- Jó reggelt! –köszönt bele vidáman.

- Volt..

- Mivan durcás vagy?

- Nem, nem vagyok az..

- Ja persze..

- Csak fura egyedül lenni egy ismeretlen országban, egy ismeretlen városban…

- nyugii! Hamar elmegy az az egy hónap! Kibírjuk, erősek vagyunk! Minden nap beszélünk, nem érdekel mennyi lesz a telefonszámla, de nem foglak egyedül hagyni! Érted?

- Értem.. –zokogtam bele a készülékbe.

- Te sírsz? –komorodott el.

- Igen. –törölgettem a folyamatosan csurgó könnycseppeket.

- Kérlek Húgi! Minden rendben lesz!

- Jójó.. –pityeregtem folyamatosan. –Alexa hogy van? Puszilom.

- Itt van, és hallgatja, amit beszélünk.. megrémülve, hisz utoljára.. izé.. ilyen esetbe hallott téged.. ugyanígy.

- Nem akartam… sajnálom.

- Most miért kérsz bocsánatot?

- Hát hogy most, és itt…. Ríok..

- Jajj Jenn! Ugyan már! Mikor lesz a fellépésed?

- 3 felé.. izgulok..

- Nem kell! Hisz felesleges!  Csodálatos vagy így is, úgyis! Majd kérdd meg Jessicát, hogy csináljon élő felvételt rólad,, és elküldöd nekünk!

- Lo.. Logan? –nyögtem ki magamból nagyon nehezen.

- Érdekel?

- Érdekel.

- De össze fogsz törni..

- Nem izgat! –itt már rosszat sejtettem.

- Diana.. –Kendall kibökte azt a szót, és rémületemben eldobtam a kezemből a telefont. –Jenna! –kiáltott. –Itt vagy? Mi volt ez a koppanás?

- Bocsánat.. csak leejtettem a telómat..

- Váratlanul ért?

- Nem is kicsit. –kezdtem bele megint a könnyhullatásba.

- Ártottál neki valamit?

- Bratyó, egy rohadt szót se! Mivel érdemeltem ezt ki? Tudatlan vagyok..

- Kicsi Schmidt! –nagyon rég szólított így.. kiskoromban.. amikor elvesztettem a Katybabámat. Mindig ő vígasztalt, ilyenkor is, meg amikor magamra maradtam, mint egyedüli lány. Egyik tesóm se szeretett ennyire. Ennyire sem.. –Nem kell neked Henderson! Tudom, hogy szereted, és megbántott. . ez tény.. de lépj egy picit tovább! Változhat az életed! De most megyek.. kérjük az élő közvetítést. Szeretlek!

- Rendben, én is! –és leraktuk. Elkezdtem készülődni, mivel csak három órám volt a koncertig. Még minden színpadi próbát végiggyakorlunk.

Kemény fél órát álltam a hotel parkolójában.. vártam, hogy hozzák a bérelt kocsimat, amit a cég küldött.. kíváncsi vagyok, lehet elém dobnak egy Trabantot. Kitudja? Egy Fisker Karma állt meg előttem.

- Mrs. Schmidt, a kocsija készen. –szállt ki a sofőr, és átadta a helyét. Na ne… erről is a srác jut az eszembe..

/Alexa szemszöge/

- Emberek, laptop elé! Nemsokára kezdődik a koncert! –rohantam be a nappaliba egy tél popcornnal a kezembe.

- Megyünk! –jöttek elő a többiek. Mindenki itthon volt, csak Henderson nem. Hah, nem is hiányzik.. nem vagyok rosszakaró, de ide nem kell hogy jöjjön. Már amikor elsőnek összetörte Jenn szívét.. már akkor haragudtam rá.

- Itt van, itt van! –visítozott Rocky.

- Igen, igen, ott van! –nyugtatta le Tori.

- Az én húgom! Büszke vagyok rá! Gyorsan, Carlos! Rakd rá a tévére!

- Igen is kapitány! –ügyködött valamit, és már is a nagy plazmáról néztük a közvetítést.

/Logan szemszöge/

- Jó éjt Dia! –nyomtam egy csókot a szájára. Siettem haza, ledőlni volt kedvem. És persze később megyünk éjféli motorozásra. Életembe nem vittem lányt a járgányomon.. beléptem az ajtón.

- Hali!

- Cssss! –kaptam meg a magamét.

- Mit néztek annyira hevesen?

- Cssss! –ismételték. Közelebb léptem, és megkukkantottam a tévét. Jenna? A koncerten?

~Ha szeretnétek, válaszolok pár kérdésre a közönségből! –mosolygott, és egy kislányt választott ki. –Tessék, mondjad!

- Tényleg te vagy Logan Henderson barátnője?  -itt lefagyott az arcáról minden.

- Nem… már nem.. –nagy döbbenés a sorok között. –Folytassuk. –terelte a szót.

Mindenki rám nézett lenéző fejjel.. besétáltam a szobánkba.. a közös képek, pár itthon marad ruhája, csak úgy körülvettek az emlékek.. hah, én akartam ezt nem igaz? Egyenlőre mindent elraktam egy dobozkába, és levittem a pincébe.. vagyis csak akartam. Alexa megszólított.

- Hova viszed te azokat?

- Le.. a pincébe.

- Milyen jogon? –lépett mellém, és kivette a kezemből. –Te ezeket sehova se viszed! Neki is ugyanolyan joga van ott élni, mint neked! Sőt, több, mivel hogy a Bátyja a főbérlő. Meg jobb lesz, ha ezek nálam maradnak, amíg a barátnőm haza nem ér.. szánalmas vagy.. –és besietett.

Visszamentem, és megüzentem Kedvesemnek, hogy a mai éjféli motorozást el kéne halasztani. Meg hát az eső is esett. Nem akarom, hogy szegényt tüdőgyulladás érje. Inkább csak Chat-en beszélgettünk tovább.

- Jajj ez jó volt. Fel is hívom Jennát! –hallottam Kendall hangját.

/Kendall szemszöge/

- Szép jó estét én kicsi szupersztárom! –szóltam bele.

- Neked is! Nagyon szar voltam, ugye?

- Dehogy is! Nem, nem voltál az! Ügyes, tiszta hibátlan hangod volt.

- Köszönöm.

- És jössz három popcornnal, mert mindenki az én titkos készletemet fogyasztotta. –kuncogtam.

- Majd hozok Párizsból. Vagy majd máshonnan. –derült egy picit jobb kedvre.  Ezt szerettem volna elérni.

- Kendall! –sétált mellém Alexa.

- Várj egy pöttyet Húgi –takartam le a kagylót. –Tessék Édes!

- Beszélhetek vele?

- Persze. –nyújtottam át.

- Sziia.

- Jujj, sziia olyan rég hallottalak Drága! Mi újság otthon?

- Semmi jó..

- Mi a baj?

- Ma izé.. Logan összepakolta a cuccaidat.. leakarta volna vinni az alaksorba. De elvettem tőle. Így most nálam vannak. –nem érkezett válasz. Síri csend.

- Megkérhetlek valamire? –szólalt meg egy kis idő után-

- Persze.

- Törd össze a közös képeket!

- Ezt én nem! –tiltakozott.

- Csak érjek haza. De hol fogok aludni?

- Ugyanott.. –vágtam közbe. –Széttoljuk az ágyat.

- Te szivatsz! Neeem.. nem fogom azt hallgatni, hogy kufircolnak.. meg tudod te nagyon jól a többit.

- Jó, majd ha hazajössz, akkor mindent megbeszélünk, de most pihenj! Szeretünk!

- Én is titeket!

/Egy hónappal később/

/Jenna szemszöge/

Végre, vége van a turnénak. Gyorsan beszaladtam a felszállás előtt egy csomag popcornért Kendall miatt. Ők jöttek értem a reptérre. Már este volt, mire hazaértünk.

- Ahhww, itthon! Csak miattatok akartam hazajönni!! –egyesével megöleltem mindenkit. – Akkor? Hol lesz az alvóhelyem?

- Húgi.. nincs másol ágy.. csak ott tudsz.. de széttoltuk az ágyakat. 

- Jójó… - megfogtam a cókmókomat, és köszönés nélkül lepakoltam. Én nem néztem rá, ő se én rám. Így kell ezt.. Tapló… Csak a gépjébe volt beleszerelmesedve. Kimentem a többiekhez, ittunk egy forró csokit, és beszélgettünk. Kendallék elmentek egy kicsit szórakozni, én meg elmentem zuhanyozni, és lefeküdtem. Kezembe vettem a macit, és behunytam szemeimet. Sikerült elaludnom.

Nagy dörömbölésre lettem figyelmes 10 perc múlva. Álomittasan megdörzsöltem szemeimet, és felültem az ágyba. Logan és Dia berontottak az ajtón, a srác ölében hozta a lányt, és közben őrülten egymás szájába másztak. Már azon a határon voltak, hogy izé… tudjátok.

- Nem hiszem eeel! –megfogtam a párnámat, és a takarómat magam után vonszoltam. Akkorát csaptam az ajtón, hogy az egész ház berezgett. Carlos ki is szaladt azon nyomban.

- Mi volt ez? –én megfogtam a pólójánál, és az ajtó elé vittem. –Értem. Aludhatsz nálunk!

- Aranyos vagy! De van egy csicsás gardróbunk, oda befekszek.. –sírtam. –jó éjt! –megágyaztam magamnak, és nagy nehezen elaludtam. Sírva… annál az esetnél, mintha ott se lettem volna. Gyűlölöm!

58. fejezet:Jenna elmegy...

Rocky szemszöge/

- Áhhh Carlos, ne legyél már ilyen bangaaa! -és próbálkoztam a cipzárját felhúzni. - Mondtam,' hogy vegyél fel egy melegítőt! -szidtam.
- Minden rendben kislányom? -hallottam anyukám pánikoló hangját.
- Mindjárt megyünk, csak.... bezselézem a Carlitos haját.
- Rendben kicsim, siessetek, mert kihül az ebéd.
- Oké, oké.
- Sikerült! -kiáltott fel.
- Mi? -fordult vissza anyu.
- Csak rátudtuk csavarni a kupakot a....zselére. -mentegetőztem. És kimentünk nagy erőltetett vigyorral az arcunkon.
- Gyertek gyerekek!

/Jenna szemszöge/

Éppen gyakoroltunk egy-két számot. Csak úgy szórakozásból. Én voltam Carlos helyén. Na de persze így nem passzolt annyire, de ez se volt rossz.
- Hopp csörgök! -kaptam a telefonom után.
"Igen? -szóltam bele.
'Sziia Jenna! -köszönt bele az új menedzserem Jessica.
"Óh miújság, miért hívtál? -vidultam fel.
'Hát.......Párizsban lenne egy fellépés, és onnan mennénk tovább plusz kilenc állomásra. Ez minimum 5-6 hétig tart el. Szóval pakolj, holnap indulunk! -és lerakta. Egy mukkot se hagyot szólni...
- Na, mi az?-kérdezte Kedvesem.
- Jessica volt... a memedzserem... és, és lesz egy turné féleségünk.. 10 hely.. és holnap indulunk.. Párizs az első megálló.. -Logan lefagyott..
- Megyek veled!
- Nem lehet haver -vágott közbe James. - ezen a héten nekünk is elkezdődnek a koncertek..
- Miiiiiii? -döbbentünk le.
- Ez nem igaaaz! -szomorodtam el. - Nem fogom kibírni! -és kigördült pár könnycseppem.
- Gyere ide Kicsim! Kihasználjuk ezt az egy szép napot! Egész nap el se foglak engedni! -lecsücsült a kanapéra, és az ölébe ültetett vele szemben. Erősen magához húzott. Eközben a többiek is teljesen elképedtek...
- Jaj húgiii! Hiányozni fogsz! -sóhajtott Kendall.
- Nekem is nagyon! -de Logie nem engedett el magától, így csak elég hallkan tudtam ezt mondani, de a tesóm értette. Olyan különleges érzés volt a karjaiban pihenni, hallani, ahogy veszi a levegőt, ahogy beszélt, éreztem, ahogy megremegnek a hangszálai. Szóval minden kis megmozdulása csodálatos volt. Az egész életemet eltudnám így tölteni. De sajnos már holnap ilyenkor Párizsban leszek... igaz, jó hogy újra beindul a karrierem...de.... ezt nem Logan nélkül gondoltam el.
Egészen este nyolcig ott aludtam az ölébe. Igen, elaludtam.
- Hány óra? -nyavajogtam frissen ébredezve.
- Nyolc. -mosolygott rám tündérien.
- Nem zsibbasztottalak el?
- Neeeeem. Nem vagy nehéz! Én csak örültem, hogy itt pihikéztél. Olyan cuki volt! -és egy puszit nyomott a frissen ébredt arcomra.
- Áááááááá -szaladt ki Kendall, és elcsúszott a parkettán. Ez mindenkit megnevettetett. - Lett egy bibim.. -fogta azon a hejen.
- Okos vagy bratyókám!
- Le se tagadhatod! -viccelődött James.
- Miért, szerinted nekem van kukikám?
- Honnan tudjam! -nevetett.
- Gyere Jenna -fogott meg Logie -mielőtt túlságosan is elfajulnak a dolgok, és nem bírlak leszedni Maslowról. -bementünk a szobánkba. - Feküdj csak le! Mindjárt hozoom a laptopot, és nézünk valami filmet! -egyemmeg de aranyos. Végül is ez az utolsó napunk együtt.. hajj.... behozta a gépet, befeküdt mellém, és bekapcsolt egy szerelmes vígjátékot. Én hozzábújtam, és nevetgéltünk a srácokon. Amikor a filmnek vége lett, még nem aludtunk el... kihasználtuk az utolsó esténket.
- Szeretlek -fordult felém, és hosszasan megcsókolt. - Mindennél jobban!
- Én is!

57.fejezet: Vicces szituk

/Jenna szemszöge/

- Jó reggelt! –puszilt meg Logie.

- Hmmmm??? –néztem rá totál kába fejjel. – Jajj, neked is! Hány óra van? –nyöszörögtem.

- Délután fél egy.

- Ahhhh, én még aludni akarok!  - húztam a buksimra a párnát.

- Ö-ö! Édesem, felkelsz!  - megfogta a lábam, és elkezdett lefelé húzni.

- Hééélóóó!! Nemáár Logaan! Engedd el a lábamat! –és elkezdtem toporzékolni.

- Dehogy engedem! Most szépen beviszlek a zuhany alá! –kacagott ördögiesen. Betértünk a fürdőbe. Kinyitotta a melegvizet, levetkőztetett. Ő is elkezdte lefelé dobálni a ruhaneműket. És bemászott mellém. Én alig bírtam megállni. De Logan segített. Nekinyomott a zuhanykabin oldalának. Hevesen elkezdett csókolni.. ahogy én éreztem a másnapos fejemmel, mindent beleadott. Jó kis időt eltöltöttünk a fürdőbe.

/egy-két órával később/

Nagy nehezen kimásztunk a zuhany alól. Ez egy kicsit felébresztett az elméleti kómából.

- Na, jobb?? –virukszolt. – a reggeli zuhany alatti menet mindig felébreszt! –kacsintott.

- Mondjuk úgy, hogy egy picit…

- Piciiiiit??? –lepődött meg. – nem voltam elég jó?? Pedig mindent beleadtam?! Ahh baszki, lehet hogy tényleg a fiúk után vonzódom??? –kezdett el pánikólni.

- Fúújjj Logie!! –távolodtam. – Amúúgy nem azéért!! Rajtam most valahogyan nem hatott. Ettől még nem kell azt hinni, hogy meleg vagy ember! –nyugtattam. Ő a szívéhez kapott, és lihegett. Nyomtam egy puszit a szájára.

/Alexandra szemszöge/

Kint ültünk a konyhába Kendallel, és beszélgettünk. Már fogalmam sincs, hogy miről.

- Mi ez a dübögés?! –zökkentett ki a hang.

- Nem tudom… de már én is erre lettem figyelmes egy két perccel ezelőtt. –figyelt fel ő is.

- Ez Jennáéktól jön… - szűrtem le a zaj forrását. Erre felpattant a székből, és higgadtan az ajtó felé közeledett. Rávert egyet, és bekiabált hozzájuk.

- Halkabban kufircoljatok már! –válasz nem érkezett…azt hittem, hogy besírok a nevetéstől! síri csönd. – Lerendezve. –jött felém, mosolyogva. Ááááh, ettől még egyszer behalok! – Na, hol is tartottunk?!

- Gyere ide! –húztam a magamhoz a gallérjánál fogva. Na és persze megcsókoltam.

/James szemszöge/

- Hol az én Horatioom?? –keresett Tori. De én rafkós voltam, bebújtam az ágy alá. – Jamesyyy??
- Hihii.. –kuncogtam halkan.

- Megvagy! –kukkantott be. De olyan hangosan és gyorsan mondta, hogy majd a szívinfarktust hozta rám.

- Áhhhh!! –visítottam fel férfiasan.

- Mi ez a hang??? –nevetett, és már a hasát fogta tőle.

- Ez a férfias megijedős hangom!

- Aha… ez nagyon férfias volt Mr…

- Jólvanna….

/Rocky szemszöge/

- Carlos gyere máár! Elkésünk, és azt anyuék nem nagyon csípik! –hívtam kedvesemet, mivel éppen édesanyámékhoz tartottunk vacsorázni.

- Megyek, megyek türelem! Csak nem bírom felhúzni a sliccem. –és kilépett a fürdőből.

- Jesszusom! Valahogyan oldd meg Carlítoos!

- Igyekszem, igyekszem, de nem megy…. –erőlködött.

- Vegyél fel egy melegítőt vagy valami, de menjünk mááár!

- Oké, oké, sietek. –és 5 perc alatt meg is volt. – Na, most már tényleg mehetünk! –és siettünk a kocsiba, gyorsan hajtottunk, mert már így is késésbe voltunk. – Pisilnem kell!! –rángatózott a volánnál.

- Kibírood!! Két utca!

- Jójóóó… -és bementünk. Köszöntem anyuméknak, és bemutattam Carlost is.

- Nagyon örvendek.

- Gyere édes, erre van a mosdó! –és megmutattam neki a helyet. Kint álltam az ajtó mellett, nehogy visszafelé eltévedjen.. elég nagy ez a ház..

- Rocky.. –szólt kétségbeesett hangon.

- Mivan??

- Nem jön fel a slicc…

- Ugye most csak szopatsz?? –gyorsan bementem hozzá. És tényleg. – Baszki Carlitos… 

Egy kis közbe rohanáás:))

Jupcsiii!! Túlléptük a 4000 oldalmegjelenítéééést:$Annyira boldooog vagyoook:DD Nagyon köszönöööm :))

56. fejezet: félreérthető :D

/Alexa szemszöge/

Jól sikerült a buli Yeaah! Jenna hihetetlenül jól érezte magát. ez látszott rajta, hisz Logie leitatta.. azt nem mondtam, hogy én is magamnál voltam. Ittam, de csak mértékkel.

- Gyere csak! –húzott magához Kendall. Ő hót józan volt. Az egyetlen ember a partin. – Táncoljunk.

- Rendben. –mosolyogtam. Hm.. az a mosoly.. úr isten..

- Mi van édes?

- Semmi.. csak néztem azt a gyönyörűséges nevetésedet.

- Hm… most pirulok-virulok.. –és tényleg…

- Viszem a menyasszonyt, akarom mondani a szülinapost! –ordított Logie, és ölbe vitte be Jennát.

- Na, tudtam én, hogy már 4-kor abba hagyja a bulit… tipikus Logan… - kuncogott. – Már a húgomra fáj a foga…

- Kincs.. ne féltsd! Tud ő magára vigyázni! És Logie csak nem csinál több hülyeséget! Nyugi! –és finom csókot nyomtam az arcára.

- Mindig itt vagy nekem! Köszönöm!

- Tudod, hogy szeretlek! Ezen semmi se fog változtatni, ígérem! –de a többiek is elkezdtek befelé szivárogni.

- Megyünk mi is? –virukszolt.

- Hmm.. mit tervelsz a pici buksidba?

- Hát, nem is tudom… éljünk a pillanatnak. –kacsintott.. befutottam előtte, gyorsan. Ő utánam. Hosszas csókcsatába kezdtünk. Najó, volt ott más is, nem csak csók. Egymásnak estünk, egyre egyre jobban.

/Jenna szemszöge/

- Áhh bolond! –vitatkoztam édesemmel.

- Most miért? Szereted nem?

- Persze hogy szeretem, de nem ilyen durván…

- Jójó… így jobb? –és lassított a tempón.

- Ühüüm…ahhww… Imádom, amikor a hátamat maszírozod!

- De holnap te jössz!

- Mi az hogy?? –vontam kérdőre.

- Nekem is fájnak a hátaim…

- Na jó…

- Fáj a kezem…. És szerintem nehéz is vagyok… tiszta víz a kezem a krémtől…

- A kezedet majd én holnap lerendezem… nem vaaaagy nehéééz… ott a törlő rongy. – vigyorogtam reá. – Na, szállj le… Engedek neked… Köszi –és egy puszit nyomtam az arcára. Ledőlt mellém, mint aki három órát sexelt volna.. lihegett. – Fáradt vagyok…

- Akkor próbálj meg aludni… de szólok, holnap nagyon erős fejfájásod lesz! –nevetett.

- Miért? –néztem rá hülyén.

- Hát még sose voltál másnapos? – gülledtek ki a szemeik.

- Nem?

- Uhh, akkor nem lesz a legjobb érzés.. de nyugi, én már profi vagyok a szakmába! –vágott totál büszke fejet.

- Hm… azt gondoltam édesem. De én nem bírok aludni…

- Akkor kapcsold be a tévét, és nézz valami filmet, vagy laptopozz. Használhatod, amit most kaptam. Csak halkan. Légyszi –néztem rá boci szemekkel.

- Jójó.. szeretlek kicsi! –és egy olyan szenvedélyes csókot kaptam, hogy a szám is tátva maradt. Hihetetlen ez a születésnap. A legjobb, a világon. Mind ezért köszönet a barátaimnak, akik a családom♥

55. fejezet: Bolondozások:$

/Jenna szemszöge/

- Boldog Születésnapot Drágaságom! –nyomott egy óvatos csókot a számra.

- El se hiszed, mennyire boldog! –vigyorogtam, mint egy tejbe tök.

- A tortát, tortát! –hallottam bátyuskám kiabálását.

- Úr isteeen!! –a torta láttára nagyot koppant az állam. Valami fantasztikus volt. Minden egyes apró részlete pontos. – Ez ez ez nekem? –még mindig nem zökkentem ki látványból… gyönyörű!

- Még egyszer nagyon sok Boldog Születésnapot! –álltak körbe a többiek.

- Köszönöm szépen! Hihetetlenül jól esik ez az egész! Hogy ennyi mindent csináltatok értem! –hírtelen kigördült egy könnycsepp. – Ti vagytok az én családom! Szeretlek titeket! Nagyölelés?? –néztem rájuk vidáman.

- Nagyölelés! –sikították.

- Nem kapok levegőt… - préseltem ki magamból ezt a három kis szavacskát.

- Hupsz! –nevettek.

- Na vágjuk már fel a finomságot! –ugrált egy helyben Carlos.

- Héélóó! Sok munkám van benne! Nem rohanhatsz csak úgy neki! Szépen, óvatosan kell felszeletelni. –intézkedett Logie. Mindenki furcsán nézett rá. Ez olyan fiam, te véletlenül nem vagy buzi nézés volt. De én tudom, hogy nem az.  Mindenki tudja. Csak vannak ilyen pillanatok. – Na jó… De én vágom!

- Oké, csak vágjad már légy szíves! –óvatosan, elkezdte szelni. Carlosnak már a nyála csurgott.

- Carlítos, töröld le a nyáladat, mert fúúújjj! –böktem oldalba.

- Ahhhhw haver, pörgősen!! –mutogatott. – Nem látod, hogy már csurgok?!

- Mit csinálsz?? –távolodtam el tőle.

- Folyok… - jelentette ki.

- Hool??

- Hooogy mi? –nézett rá Rocky.

- Áááh semmi… megyek, szerintem, átmajonézeztem! –és befutott a szobájába.

- Egy torta miatt! –nevettük ki. Öt perc múlva, már velünk volt. Minden sütiből, minden szendvicsből csemegézett.

- Haver, hogy hogy még nem szakadt szét a gyomrod? –pöckölte meg a pociját James.

- Na a kis ujjamnak szerintem le kéne vágni a körmét…

- Hmmm?? –és akkor végignézett magán. – Én? Mint kis ujj? Én? Mint kis ujj?

- Maslow, most ezen fogsz lovagolni?

- És hogyan érted, hogy le kéne vágni a körmét?

- A fütyijét… És akkor nem velem foglalkoznál!

- Haver meghalsz! –már rohant volna neki, amikor Tori és Rocky közéjük állt.

- Jenna buliján nincsen semmi ilyen fajta ökörség! Még a végén nekimentek valaminek, felborul, és már is tönkre basszátok az egészet! Az kéne? –magyarázott Logiehugi.

- Nem… - mondták egyszerre, és lehajtották a fejüket.

- Na, azért mondom! Inkább menjünk táncolni, vagy valami! – és feljöttek mellénk a parkettre. Én ezek alatt Logieval táncoltam. Beleolvadtam azokba a szemekbe…. Ismét… Nem tudtam megszólani.. egyrészt emiatt, más részt rosszul esett, amit reggel mondott… szóval ez az egész bunkóság…

- Mi a baj Édesem? –simította meg az arcomat. –Nem tetszik a buli?? mert nagfyon sokat dolgoztunk vele!

- Semmi… - tagadtam le.. nem szeretnék senkit se megbántani az én tényleges véleményemmel.

/Logan szemszöge/

- Nem hiszek most az egyszer!

- De komoly! Semmi nincs.. –és a mondat után egy hatalmasat nyelt.

- Aha… nem tudsz átverni! Na, lökd!

- Reggel… -és közbe vágtam a szavának.

- Ha a reggeli flegmaságomra gondolsz, az csak a buli miatt volt! Nem akartalak vele megbántani! Hidd el, Alexától kaptam is utána. Egy nyaklevest… - erre kihajolt az ölemből, és a lány felé egy pacsis tenyeret mutatott. – Szóval így álunk! Ezért leitatlak!

- Ja persze… engem aztán le is tudsz itatni… - kuncogott.

- Kérsz egy kis kólát?

- Ühüüm! –elmentem, és öntöttem ki egy pohárba. Igen ám, de csempésztem bele egy kis Whiskit is. Amit persze kedvesem nem vett észre. De csak az övébe.. én majd csak később csiccsentek be.

- Tessék! –nyújtottam át neki az italt.

- Köszi!

- Egy pillanat! Megyek… öm… elvégezni a pisi teendőimet.

- Rendben! –és leraktam a poharamat a párkányra.

- Na visszajöttem. – sétáltam felé a sliccemet húzva. Jenna pohara már üres volt. Yepp sikerült a tervem. Nyomtam egy csókot a szájára, és én is ittam az enyémet. Egy húzásra az egészet.. Úhha…. Ez ütött.. Édesem kuncog..

- Ugye nem?

- Ugye de! –kacsintott rám.

- Megcserélted mi?
- Ez egyértelmű.. – az ital egyből hatott. Éreztem, hogy nem vagyok magamnál. Sikerült Jennt is rávenni, hogy egy kicsit kóstolgasson. 3 óra felé, már nem voltunk szomjasak!