Karácsonyi különleges rész.♥

Először is Kellemes karácsonyi ünnepeket mindenkinek.:) másodszor is, szereplőim is kiteszik magukat az ünnepnek.:)) jó olvasást, remélem tetszik:)!

(Jegyzem előre, hogy mivel különleges rész, 

ezért az idő és térsík nem fog egyezni

a többi, folytatódó résszel;))

(Mielőtt vita lenne belőle:D)

(Plusz amilyen furcsa dolgokra nem jöttök rá most, 

mint pl.: Igen, ők már az én tesóim... Egy hete töltötték 2. életévüket..

ezekre majd a későbbi, részletesebben leíró részeknél

jöhettek rá ♥)

Ui.: egyes részekben csúnya szavak, káromkodások hagyhatják el a szereplők száját:P

*Sok-sok évvel később:)*

17 év, az 17 év.... Bárhogyan is nézzük... A gyerekek felnőttek, a gyerek nélküliek utódokat alapítottak. Sajnos ebben az időben költözniük is kellett.. Egy sokkal nagyobb, és luxusabb házba.

/Carlos szemszöge/

Végre eljött december 23-a. Mindenki sürög-forog a hatalmas otthonunkban. James és Tori elmentek karácsony fát nézni, míg mi Rocky-val 'Mikulásozunk' egy kicsit.. Otthon pedig a többiek nagytakarítást végeznek, és a konyhában sütnek, főznek... Gondolom... Végül is nincsenek olyan kevesen.. Az ünnepekre majdnem az egész Schmidt család hozzánk költözött, és a Henderson-ék fajtájából is vannak egy páran.
-Ekkora listát, Husom... -értem utol Rocky-t, aki csak úgy kotort előre a bevásárlókocsival. Óvatosan hátsófelét kezdtem el csipkedni.
-Szivi, ne most, inkább majd később.. Nem hogy segítenél... Még hátramozdítasz.. -tipegett tovább a körülbelül 20 centiméteres magassarkújában.
-Micsoda valag, és hogy halad... -néztem utána. Bólintottam kettőt fejemmel, és megpróbáltam a távolságot kisebbre venni.

/Lorianna szemszöge/

-Anyaaaaaa.... Nem leszünk készen.... -puffogtam.
-Hol van még Karácsony reggele?! Holnap még csak Szenteste. -csapódott ki a gőzből pár pillanatra.
-De akkor is... nekem még vásár..... -folytattam volna mondatom, de hátulról valaki befogta a szám.
-Csss Tesó.! Itt kicsik is vannak... -igen, Conrad volt az... Mivel egy napon születtünk, ezért 'Tesónak' nevezzük egymást. De a rokoni kötelék miatt is.
-Hupsz.... -vörösödtem el. Ő erre egy puszit nyomott arcomra. Helyes gyerek... ha nem lennénk rokonok, biztos hogy fülig szerelmes lennék belé.

-Gyere, inkább csináljuk meg a saját nasinkat.... Ebből anyuék úgyse fognak enni.. -nevetett, és egy serpenyőbe olajat rakott fel..
-Mit tervelsz Coni? -néztem utána. De már ki is lépett a kamrából, egy zacskó kisüthetős rágcsálnivalóval. Amikor beleraktuk a forró olajba, nagyobb gőzt és párát termeltünk, mint anyuék egész nap. De az illatokkal.... Az illatokkal nem tudott szembe szállni...

@Conrad17 végre nyamiii... komolyan ha nem lennél a rokonom

, járnék veled ♥

-Én is, én is hamma.! -jött oda hozzánk a kicsi Pena gyermek, Nicole.
-Gyere Babám! -vettem ölembe. Kisebb darabokra törtem neki a nasit, és óvatosan adagoltam szájába.
-Coni.... Nadin enni nyami! -csatlakozott Conrad testvére is, Miriam.
-Ariana hol van?! -kérdeztem. James-ék lánya se maradjon ki a jóból. -Fiam -fordultam a srác felé. -szerintem tegyél fel még egy adagot! -kacagtam. -Nem számoltunk fel azzal, hogy itt egy gyerektanya van.
-Lori..-húzogatták szoknyámat az ikrek. Igen, ők már az én tesóim... Egy hete töltötték 2. életévüket.. Logan Junior és Emma. -szájba kaja, ide ni.. -mutogattak. Na, dehogy ők már nem fértek bele az ölembe az biztos. Ezért két széket húztam a közelembe, és úgy tömtem tele pofijukat.
-Még két zacskó?! -jött oda hozzám a főszakács.
-Aha, szerintem is úgy kéne... -mosolyogtam. Gyönyörűen telik a karácsonyra készülődés.

/Logan szemszöge/

-Nézd Csibe! -szóltam Jennának, és Lorianna felé biccentettem fejemmel. -Ez egy kész csoda... Letudják foglalni a gyerekeket...
-Gyorsan felnőttek.. -társult hozzánk Alexa és Kendall is. Csak úgy néztük őket..
-Ritka pillanatok egyike.. -sétált ki Jen a konyhából pár percet félre dobva.
-Tudjátok... Régebben mi se hittünk a karácsony szellemében. Emlékszem, amikor sihederek voltunk, nem foglalkoztunk semmivel, csak mentünk a fejünk után. Rémlik valami? -kezdtem bele a lelkizésbe. Mindenki helyeselt.
-Amikor majdnem belehaltam egy-két sérülésbe... -szólalt meg Szívem. -Jó sokszor látogattam meg a kórházat.
-Amikor az első itteni vacsin minden fiú csinálta a hátsóját... -ölelte meg őt Alexa.
-Amikor megijesztettük őket kedves 'Samara'... -csatlakozott másik oldalról a bátyja.
-És amikor minden hülyeségemért megbocsátottál... -közeledtem hozzá elölről, és megcsókoltam.

/Tori szemszöge/

-Gyorsan! Nemsokára Szenteste, mi meg itt baszakszunk egy nyomorult fával... -csapkodta ötödjére fejét James a falba.
-Nézd Méregzsák! Hát ő? -mutattam a középen egyedül álló kicsike, mégis terebélyes fára.
-Ezt még a kicsik is elérik. Az alját... -gondolt bele.
-Elképzeltem, ahogy a tetejére rakják a csúcsdíszt... -mosolyogtam.
-Mi meg a nagy súlytól leesünk a létráról. -háborodott fel.
-Ja, ha neked 15 kiló nagy súly, akkor fiam eddzél még.. -nyomogattam meg bicepszét, és óvatos csókot nyomtam szájára.
-Na, akkor vigyük valahogy haza... -vette elő telefonját, és tárcsázni kezdte a fuvarszolgálatot.

/Conrad szemszöge/

-Siess Ameria! -sürgettem Tesómat.
-De nem tudom mit vegyünk anyuéknak, és a te szüleidnek. -törte fejét.
-Nézd névre szóló bögrék... Biztos van az ő nevükben is.. -mutattam rá a polcokon felsorakozó poharakra.
-Igen ám, de itt több millió név van... -kerekedtek ki szemei.
-Hát akkor.. ma sem alszunk... -álltunk neki kevésnyi kedvel.


-Végre itthon! -estünk be az ajtón mindketten.
-Halkabban gyerekek! A kicsik nemrég aludtak el, és csomagolnunk kell a rengeteg ajándékot... -csitítgatott anyum. -Gyertek, segítsetek! -hívott maguk közé. Még a férfiak is be voltak  fogva a nagy melóba.
-Pillanat.. elsőnek a sajátunkat kéne, ha lehetne. -futottunk be a közös szobánkba Lori-val.

/Jenna szemszöge/

-Kész van.. -dőltem hátra a padlón ülve. -Hopp egy Logan öle.. -hajtottam fel fejemet, és óvatos csókot kaptam felülről. -Bealudhatok?
-Csak nyugodtan. -láttam fülig érő mosolyát.. -De előtte ezeket a fa alá tenni! -parancsolt.
-Kényszeríts! -vágtam perverz arcot. Erre óvatos harapdálásaival kezdte illetni minden egyes porcikámat.
-Ajjajj... Füldugókat előkészíteni emberek.. Főleg nekünk Coni! -szólalt meg idősebbik lányom, és bevonultak a saját szobájukba.


*Másnap, karácsony első napján*

-Ana, ana, ana, nézsd mi van ott a fa ajatt! -ugrált Emma örömében. -Itt járt a Mikujász! Hát itt járt! Juppé! -futotta körbe az egész házat, ezzel felkeltve az összes kicsit. Bár ideje, 10 óra van.

@TheCarlosPena szupercool:D

-Ema ne ugrájj máj.... -fogta le őt vállánál ikertestvére, kisebbik Logan. Rögtön az egész aprófalva a fát vette körül. Volt az ajándék dögivel. Találtak maguknak a kicsik, és a nagyok is megfelelőt.
Egyszer csak Carlos jelent meg magára vonva a teljes család figyelmét.
-Hahahaaaa! -közeledett egyre jobban a miniatűrök felé, ezzel örömöt szerezve nekik.
-Jajj, az én keresztapám... -csapkodta idősebbik lányom tenyerét a fejéhez. -Mehet is Twitter-re. -kacagott.

Így telt el a szokatlan vicces karácsony a BigTimaFamily-ban.:) Remélem a tiétek is hasonlóan, nevetve telt el:) Kellemes, boldog, áldott ünnepeket kívánok nektek:)!♥

3 Rész 2 Fejezet: Valóban?!

Halihóó:) Először is... ugye nemrég jelentkeztem egy blogversenyre. Na:) És második helyezett lettem:$ Szóval nagyon köszönöm szépen Zsófia Csáki-nak ♥ a blog, amin kaptam:D Shut Up And Love Me Forever ♥

 És akkor a rész:) Puszipacsiiii♥ (Az ötleteket tapasztalatból, és némelyiket a velem megtörtént dolgokból merítem;D)

Ui.: Köszönöm az előző részhez a 8 pipát, és a négy komit wazzaaa:PP ♥

/Logan szemszöge/

Reggel... Vagyis.. olyan dél tájt járhat az idő.. Egy ilyen eseménydús hajnalba nyúló dolog után jól esik tovább pihenni. Jenna már forog ki-be. Lorianna megint totálisan lefárasztja őt.
Alig bírom szemeimet nyitva tartani. Persze ennek segítségére telefonom csörgése nyittatta ki teljesen. Meglepődve néztem a kijelzőt... Dia száma?! Vajon megint mi a frászt szeretne? Flegmán, de felvettem a még mindig jelző mobilt.
-Sziia! -szólt bele bájosan.
-Még ma ha lehetne... -válaszoltam köszönés nélkül köcsögen.
-Azonnal gyere le a halba! -hallottam normális hangját.
-Minek? -kérdeztem.
-Majd meglátod! -nevettet ördögien.  -Nyugodj meg, örülni fogsz neki haha! -fejezte be a beszélgetést. Én itt valami rosszat sejtek. Azon nyomban magamra kaptam egy itthoni ruhát, és puszit nyomtam Jen szájára. Elindultam, hogy minél hamarabb véget vehessek ennek az egésznek.
-Örülök, hogy újra láthatom Mrs. Henderson-t. -állt karba tett kézzel, és várta, hogy közelebb menjek hozzá.
-A távolság marad! -nyújtottam ki kacsómat. Erre ő intett valakinek, mire betotyogott egy másfél éves kislány. -Aranyos, meg minden. De engem ezért miért kellett lerángatni?
-Hohó! Sorjában édesem. -kacsintott.
-Ne becézz, inkább folytasd!  -állítottam le.
-Boldog vagyok, hogy "aranyosnak" tartod...... mivel ő a te lányod. -kacagott. Lefagytam... Amilyen gyorsan elkapott a düh, olyan gyorsan futottam volna a szobánkba. De nem lehetett...
-Nem hiszek neked! -eszméltem fel a valóságba. -Bizonyítsd!
-Gondoltam hogy ez a lehetőség is fel fog bukkanni. Hát tessék! -nyújtott elém egy papírt. Kezembe vettem, és jobban elolvastam. Egy apasági teszt volt.
-Te jó isten.... -tettem el. Erre még szükségem lehet. -Hogy csináltad meg a bele egyezésem nélkül? -kezdek örülni hogy a rokonaim a jogi egyetemre járnak.
-A fogkeféd.. amit nálam hagytál... És a barátom, Dred, aláírta helyetted. -vigyorgott, mint akit baszni visznek. Hát már megint?! -Mivel nem vagyunk együtt, ezért fizetned kell a gyerektartást! Nincs visszaút. -erre elment. Vérnyomásom több volt, mint 800. Ez nem lehet.. vagyis nem tudom..
Normálisnak tettetve magam, dudorászva mentem vissza lakásunkba. Jenna már várt..... könnyesen?!
-Mi a baj Kincsem?! -szaladtam felé. De ellökött magától. -Miért csinálod ezt? -vontam kérdőre.
-Te miért csinálod ezt? Másfél évvel ezelőtt már minden oké volt köztünk! Miért szégyenítettél meg? -havazott rám mindent. Elvesztek szavaim. Szinte sokk hatása alatt álltam... pedig meg voltam győződve arról, hogy nem az enyém a kicsi. -Gondoltam.... -kapta magára kabátját. -Csak úgy odapöccintem neked, bár úgyse fog szerintem érdekelni, hogy 5 hetes terhes vagyok még egy kicsivel.. Vagyis nem tudom hogy mennyi... De még el lehet vetetni... -lépett ki az ajtón. Hogy mi?! Talán csak most észlelhettem fel a valóságba.
-Kincsem, állj meg! -értem utol nagy nehezen. -Még egy imádni valóság? Ráadásul esély van arra hogy fiú legyen. És hogy több. -kerekedett hatalmas mosoly a számra. Megérintettem pocakját. -Nem fogjuk elvetetni, ilyen még az eszedbe se jusson! -csókoltam meg, közben ugyan úgy hasán maradt kezem. Visszamentünk, és azon tanakodtunk, hogyan bizonyítsuk be, hogy Diana hazudik.

/Diana szemszöge/

-Sikerült parába hozni! -bújtam le Dred mellé.
-A gyerek?! -kérdezte.
-Miért foglalkozol mindig annyira vele? -forgattam szemeim.
-Mert talán nem annak a szupersztárocskának a kislánya... hanem az enyém... -nézett komolyan.
-Jó jó... ide hozom közénk... Megfelel? -tápászkodtam fel pihe puha ágyikómból.
-Így sokkal jobb.

3. Rész 1 fejezet: Sosem lesz vége

Sziasztok:) Igazából nem tudom abba hagyni ezt a blogot. Hogy miért?! Mert csak az első volt... és ezzel a bloggal ismertem meg közelebbről pár embert.. a megható kommentjeik.. a véleményük.. minden. hát köszönöm nektek:) Sokat segítettetek nekem mindig ♥
és most lehet szánalmasnak fogtok nevezni, hogy egyszer abba hagytam. De sajnos nem tudok tőle megválni. Remélem értitek:) Puszipacsiiii szeretlek titeket♥ :))

/Jenna szemszöge/


-Lorianna Ameria Henderson gyere elő! -kereste, hulla fáradtan a kislányunkat. Éppen hogy totyogni tud, és már is elbújik előlem. Ajjajj..
-Kedvesem, pihenj! -ölelt meg hátulról Logan.
-De nem lehet. És ha valami baja esik amíg én "pihenek"? -háborodtam fel. Mielőtt folytathattam volna dühöngésemet, férjem száját az enyémen találtam.
-Fújj! -tipegett elő a konyhapult mögül Lori. Logie nem szerette volna abba hagyni a csókcsatát. De kényszerítettem rá.
-Drágám, néz a kicsi.. -toltam el óvatosan magamtól.
-Ajj! -figyelt lefele. -A tengerparti kiruccanásunk óta nem közösültünk. Ami ha jól tudom... -gondolkodott el. -Két és fél hónapja volt! -akadt ki.
-Ne kiabálj! -fogtam be a csőrét nevetve. -Hova tűnt? -eszméltem fel.
-Ki? -kérdezett vissza.
-A gyerek. -kezdtem el újra a kutatást. De most édesem is besegített.
-Kincsem! Itt játszik a kockákkal... -mutatott rá.
-Tényleg le kéne hunynom pár percre... -dörzsölgettem meg a szemeimet.
-Figyelek rá! vonta magára a felelősséget.
-Logan, de ez kemény munka! -mondtam komolyan.
-Tudom. -puszilta meg a homlokom. -Ne pánikolj Jen!
-Lassan fürdés idő, addigra feltétlenül kelts fel! És ha tele rakta a pelust, akkor is! -kacsintottam.
-Igen, tisztába nem rakom! -tiltakozott.
-Ez az én Logie-m. -csókoltam meg, és most már bementem a szobánkba nyugovóra térni.

/Később/

-Jenna, Kincsem, gyere gyorsan! -keltett fel Logan kiabálása. Én azonnali hatállyal gurultam le az ágyról. Zavarodottan, de kifelé futottam. -Bekakilt... -tartotta távol magától Lorianna-t. A fiú orrán egy szárító csipesz volt.
-A szívbajt hoztad rám... -vettem gyorsabban a levegőt.
-Adj neki légyszi egy tiszta pelust, mert terjed a bűz! -sürgetett.
-Jól van, jól van. Úgy is pancsi idő. Levetkőztetem, te meg légyszi behoznád a kádba? -rendezkedtem. -Ahogy érzem, még nem keltem fel teljesen.... -ásítottam egy jó nagyot.
-De ugye nem fog lepisilni? -parázott be.
-Nem. -legyintettem. -Majd gyorsan vidd be!  -tanácsoltam kacagva, ezzel jó nagy ijedséget hozva arcára.

/Alexa szemszöge/

-Elaludt? -kérdeztem Jenna-tól, aki épp Lori-t hozta be a szobába. Közösen alszik a két lurkó, mivel már kevés a hely. A többiek is szeretnének babát tervezni.
Rokonok, és így a szüleiknek is jut egy kis felnőttes kikapcsolódás.
-Igen, bedobta a szunyát. -mosolygott, és lerakta. Közben már szundizó kisfiam ágya felé sétált. -Tiszta Kendall. -simogatta meg Conrad-ot.
-Rám már nem is hasonlít? -színészkedtem viccesen.
-Jajj butus! -ölelt meg.
-Olyan csodálatos, hogy egy napon születtek. -érzékenyültem el.
-Ez valami jel... -esett gondolkodásba.
-"Minden okkal történik'. -idéztem.
-Pontosan. -könnyezett meg.
-Kicsim jössz? -nyitott be Kendall.
-Nem baj? -néztem barátnőmre.
-Miért lenne az? -húzta mosolyra száját. -Egy kicsit levezetem az energiámat Logan-en. -nyújtotta ki nyelvét.
-Hohó! Ki ne fáraszd! Holnap kemény munka vár rá. -magyarázott, és mutogatott egyszerre.
-Jajj! Mintha te ma este annyira tudnál majd húzni a lóbőrt. -ráncigáltam magammal a közös kuckónkba. -Jó éjt Jenna!
-Hahah. Nektek is!

/Logan szemszöge/

-Na, mi újság? -virukszoltam a befelé jövő Jenna-nak.
-Hmm... valaki megszabadult a ruháitól.. Igazad volt... túl sokat takart. -mászott rám írtó dögösen.
-Óha.. valaki kipihente magát. -harapdáltam számat, és folytattuk a "valaki"-s játékot. -Kívánlak! -húzta egyre szorosabban magamhoz. Rég voltunk már együtt. Amikor épp az izgalmas részhez tértünk volna, mindig Lorianna sírása szakított minket félbe. Utána már nem volt élvezetes semmi sem.
-Imádlak! -találtam magamon.
-Én még jobban. De héjj! Felül mindig én vagyok. -nevettem.
-Ajj. -adta be derekát. Nekiestem a nyakának. Élvezetes estének nézünk elébe.

The End. ♥

Hát újra itt vagyok:P Köszönöm a visszajelzéseket akár közösségi oldalon vagy akár itt a blognál. Imádlak titeket, de beszéljen helyettem a blog... most valahogy nincsenek szavaim...♥ írás közben sírok.... gondolhatjátok, melyik rész közeleg kedves olvasóim. ♥ (ihleteimet a valóságból és a velem megtörtént dolgokból merítem;))
mintha a szívemet tépnék ki.... amit itt meg találhattok életem legelső blogjában. Még egyszer. IMÁDLAK TITEKET ♥

Jenna, és Lorianna Ameria Henderson

Újra itt a nyár... Pontosabban a nyár eleje. Június 6.-át írunk. Rengeteg idő telt el a BigFamily-ban. Pontosan 7 hónap. Jenna Schmidt 35. hetében jár a kis Lorianna Henderson-nal. Igen, Jen kislányt hordoz pocakjában. Aznap, amikor kiderült, hogy új lakó közeledik... még egy meglepetés csapta meg a házat. Egy időben a legfiatalabb Schmidt lánnyal, Alexa Moris is gyermeket vár. Két nappal későbbre van kiírva Al. Meg volt az öröm a családban.

Alexa és Conrad Chris Schmidt

/***/

-Logan... Segíts fel állni!-könyörgött Jenna kedvesének.
-Szaladok, szaladok. -kiáltott a konyhából, ott hagyott minden csapott-papot, és szaladt élete értelméhez. Óvatosan felhúzta, és megtámasztotta hátát.
-Köszöntem. -nyomott egy puszit arcára. -Akkor most ki kísérhetnél a....oh...oh... azonnal a wc-re. -siettette.
-Mi a baj? -kapkodott levegő után a srác.
-Itt az idő... -nyögte ki. -Izzítsd a kocsit! -Logie nem tudta hogy hirtelen hova szaladjon. Először is szólt a húgának, hogy figyelje a mellékhelyiségben magát lerendező lányt. Utána leszaladt a garázsba, és ott várta a szerelmét.
-Na, megvagy? -várta Tori az ajtó előtt.
-Igen, de segítenél? -közeledett felé.
-Persze, persze. -fogta meg két karját, és lekísérte bátyjához.

/***/

-Elfolyt a magzat vize, és 5 perces fájdalmai vannak. -mondta Logan az orvosnak, miközben Jenna-t tolták be a szülőszobára.
-Akkor uram-fordult felé. -Mára már édes apuka lesz. -közölte vele a jó hírt. Örömében nem tudta mit csináljon. Ugrálni támadt kedve, de egy kórházban csak nem logikus ezt művelni.
-Doktor úr, ugye be lehet menni most is, és a szülés közben is? -kérdezte izgatottan.
-Persze. -biccentett rá. Boldogan követte a szülészt. Belépett. Kedvese teljesen leépülve feküdt az ágyon.
-1 perces fájásai vannak, a gyermek bármelyik pillanatba jöhet. -állított szembe minket a tényekkel az egyik nővér.
-Dr. Garcia! -szaladt be egy másik. -Behoztak még egy lányt! A neve.... -kutatta ki a lapok között. -Mrs. Schmidt, lánykori neve Alexa Moris. -amikor meghallották, hogy ki az, azonnal felcsillant szemük.
-Küldjék be Fil doktort. -utasította. -Érzéstelenítőt! -intett. -Jenna, most egy apró tűszúrást fog érezni. Utána az utasításunkra próbáljon meg nyomni. -a megilletődés látszott arcán.
-Nyugodj meg kincsem, minden rendben lesz. -simogatta meg Logan szerelme homlokát.
-Akkor, most! -szólalt fel a doki. Jen arcán kidagadtak az erek. Izzadt.. De fájdalmát, és erőlködését egy kis gyermek sírása szakította meg.
-Édes apuka. Vágja el a zsinórt! -szólította fel Logiet.
-Hát az nem a maga dolga? -hökkent meg.
-Mától nem. -nyomta kezébe az ollót, és elszakította a köldök zsinórt.
-Édesem, egészséges a Bébi. -nézett rá. De szeme be volt csukva. Sápadt és kihűlt volt. -Úristen! Doktor segítsen! Azonnal! Fehér és nem lélegzik. -pánikólt be azonnal. Felkapták a fejüket. Lorianna-t eltolták a csecsemő gondozóba, Logan-t a fődokik odébb lökték, és kitessékelték a szülőszobából.. nem tehetett mást, csak várt... arra, hogy azzal a hírrel jönnek ki 'sikerült újraéleszteni'. Leült az egyik székre, és sírt. Hogy mit csinált?! Könnyek csordultak ki szemeiből.

-Mr. Henderson! -fogta meg a hátát egy kedves nővér. .Lélegeztető gépen van, de a lényeg, hogy újra ver a szíve. -közölte vele a jó hírt. Letörölte arcát, és minden szó nélkül bement hozzá. Lori-t mellkasára rakták, hogy érezze édesanyja szívverését. Boldogság töltötte el az apukát. Hozzábújt szerelmeihez.. Soha nem szerette volna őket elengedni.

Közben Conrad probléma mentesen megszületett. Alexa, Kendall, és ő is remekül vannak. A fiatalabbik Schmidt hasonlít édes apukájára. Bár ilyenkor a szeme, és a haja színe még nagyon sokat változik.

/Befejező/

Jenna teljesen felépült, és vígan éli életét Lorianna-val és férjével, Logan-nal. Férjével?! Hupsz, igen. Pár év után az 'ifjú' megkérte Jen kezét.
Alexa, Kendall, és Conrad élik megszokott, de fura életüket, mint persze a többiek. Fogócskáznak a kicsikkel, még ha néha el is esnek.
A Kogan és a Jalexa páros persze jó kondiban van. Minden naposan emelgetni a gyerekeket nem kis munka.
Lori keresztszülei Carlos és Rocky lett. Persze Tori egy kicsit bedúrcázott, hogy  nagynénje lett Ameria-nak, és mégsem övé lett a megtiszteltetés..
A Karlexa Conrad keresztszülői munkáját Logan-nak és  Jenna-nak adták.

És most jöhetnek a gyerekek életét kísérő képek.

@TheCarlosPena keresztlányom ismét haverkodik
                    Sydney-el.  Az én kutyusom még tűri is. @RealJennaSchmidt @1LoganHenderson

@TheCarlosPena: Persze, mindenki Sydney-el játszik:D @alexamoris  @HeffronDrive

@RealJennaSchmidt: @1LoganHenderson kincsem, látod mire tanítod Lorianna-t? Olyan lesz mint az apja♥

@HeffronDrive: @alexamoris induljunk kikapcsolódni♥ köszi hogy figyeltek a kicsikre @TheJennaSchmidt @1LoganHenderson @HendersonSister

@1LoganHenderson: merész haj @TheJennaSchmidt, de így szeretlek. Tengerpart, romantika.. kell még valami? ♥

2. Rész 9. Fejezet: 'Saying Eyoo, eyoo'

Szép estét:) Köszönöm a díjakat, még így is kettővel elvagyok csúszva, amit holnap fogok majd frissíteni a többihez:) szintén köszönöm a kitartásotokat a blog iránt. Hihetetlenül jól esik , hogy érdeklődtök.:)) Azért csak ez volt a legelső alkotásom... Bár  ez a részecske egy kicsit rövidke lett, de remélem ugyan úgy fog tetszeni, mint a többi alkotásom:) A hátralévő összes rész E/3-ban íródik. Imádlak titeket ♥

/Egy hónappal később/
Elérkezett a legeslegjobb nap. A nagy nap... Amikor Alexa Moris és Kendall Schmidt örökre összekötik életüket. Amikor pár év múlva boldogan fogják élni minden napjaikat..
-A galambok? -szaladgált fel-és alá Jenna hatalmas nagy magassarkúban.
-Megvannak Kedvesem, csak ülj le egy pillanatra, és hozzatok neki egy pohár vizet! -intett Logan, és egy széket helyezett a lány alá.
-Köszönöm Édesem! -itta meg a vizet, felállt, nyomott egy puszit a fiúra, és tovább totyogott. Minden vágya most az volt, hogy egy feledhetetlen esküvőt rendezzen bátyjának, és a barátnőjének.
-Tityi-Totyi hova szalad?! -nézett utána, de eléggé gyorsan kapkodta lábait.
-Majd az esküvő után Kincsem! -kapkodott tovább, de vissza se nézett. -Meg vagy Alexa? -lépett be a szobájába.
-Igen. -fordult meg. Gyönyörű volt... A ruhát, mintha ráöntötték volna. Csodálatos. Kis egyszerű, fehér vászon... de még is ragyogóan állt rajta.
-Azt a hét százát! -meredt el Jen. -Istenien nézel ki! -ölelte át.
-Köszönöm! -pirult el. -De, most már te jössz! Vedd le ezt a kosztümöt, és itt van a koszorúslány rucid! -nyújtotta át.
-De hát én csak szervező vagyok! -lepődött meg. -Nem is erről volt szó.
-Csssss! Azt szeretném, ha te állnál ott mellettem! Kérlek! És Logan meg a többiek úgy is mindent el intéznek. -kacsintott, ezzel rávéve a Jenna-t, hogy öltözzön. -Na, fordulj! -így cselekedett. A kék szín passzolt barna hajához. Kis egyszerű. divatos öltözék volt rajta. De még is szép. -Gyönyörű! -dicsérte. 
A lányos beszélgetést egy heves kopogás zavarta meg. Jen nyitott ajtót. Logie állt mögötte, aki már izgult, és feszült volt. 
-Mit csináltok?! Már 2 perce elkezdték a 'bevonuló' zenét. Óha de csinik vagytok... -hagyta abba dühöngését, és magához húzta kedvesét. 
-Gyere Alexa! -bújt ki a szorításból, és bekísérte őt az oltárt elé, mint Kendall kishúga. Mosolyogva nézte, hogy történik az esküvő. Büszke volt bátyára és legjobb barátnőjére, hogy ennyi mindent elértek. 
-Alexandra Moris, elfogadod hites férjedül az itt álló, Kendall Schmidt-et?!-szólította fel a pap.
-Igen. -bólintott rá boldogan. 
-És te, Kendall Schmidt, elfogadod-e hites feleségedül az itt jelen lévő Alexandra Moris-t? -folytatta.
-Igen. -mondta hihetetlenül vidáman. 
-Aki ellenezné ezt a házasságot, az most szóljon, vagy hallgasson örökké! -közölte a közölni valóját. Mindenki lapult... Ilyen szép házasságot ki szeretne tönkre tenni?! -Most már megcsókolhatjátok egymást! -szép volt ezt látni.. ahogy Alexa felemeli közben a lábát. Csodálatos.  
A családtagok éljeneztek. Felállva tapsoltak, és nézték a kiszaladó párocskát. Dobálták őket virág szirmokkal. Hát nem édes?! Megérdemelték egymást.. 

/Pár órával később/ 

-Logan, hol vagy?! -kereste Jenna párját. Majdnem összeesett, pedig nem ivott. Át volt öltözve. -Logan, az istenit! -tolongott a táncoló idegenek között. Szinte senkit nem ismert... Mind paparazzik, a rokonok meg valamilyen úton eltűntek. Óvatosan lépkedett. 

-Jen! -szaladt hozzá Kedvese. Megfogta, és egyenest szobájukba vitte. -Mi a baj?! -nézte körbe a lányt. 

-Add ide a kukát! -fogta be száját. A srác gyorsan az említett tárgyért kapott, és odanyújtotta neki. 

-Úristen, minden oké?! -ijedt meg...

-Virulok... -emelte ki sápadt fejét a szemetesből.

-Te hánytál! -lepődött fejet vágva megsimogatta a lány hátát, és támogatta. 

-Kicsim! -fordult felé. Egymásra néztek. A lány nem tudott elmosolyodni, mert jött a következő adag.

-Terhes vagy! -virult ki örömében. 

Díjat kaptam:3

Hey Everybody :))

Most nem részt hoztam, (de megsúgom, hogy tervezek azt is;)) hanem kaptam egy díjat Nanetta Szöllősi-től ♥ Köszönöm szépen:)) és  frissítettem:) Kaptam egy díjat Renáta Bodolai-tólis:) ♥ Köszönöm neked is

Na akkor a kérdések:) (Nani)

1. Mi inspirál a legjobban?  Igazából... Egy személy, akinek nagyon sok mindent köszönhetek. :)
2. Kedvenc együtteseid?  Csak a Big Time Rush:)
3. Van háziállatod?  Igen, hohó, nem is egy:P
4. Miért kezdtél bele a blogírásba? Egy személy támogatott.. najó. nevezzük nevén a lányt. Szandinak hívják, és ő támogatott minden blogom kezdeténél. (na meg persze a folyamat közben is) Sokat köszönhetek neki ♥
5. Hobbik?  Éneklés, tánc, foci, gördeszka, és még nagyon sok minden. :) 
6. Ki a példaképed?  Hm..... nem sztár... egy hétköznapi ember, aki remélem egyszer be tőr az énekesi szakmába:)
7. Mit teszel, ha nem jön az ihlet akkor amikor szeretnéd? Bekapcsolok egy kis zenét, beszélek azokkal akik fontosak nekem, vagy kérem a segítségét a barátaimnak;)
8. Kedvenc állat? Kismalacom, Yuma :))
9. Kedvenc szín?  Mindenes vagyok:D
10. Kedvenc olvasmányod?  Kincskereső Kisködmön, Alkonyatnak a részei könyvben... stb.. 
11. Szerinted mitől válik valaki jó íróvá? Jó kérdés:) A tapasztalat, és a sok segítség kell mindenhez. Jó, ha van valakid, aki mindig megmondja a valót, és segít az írásban... lehet ő bárki... szülők... barát.. vagy egy jó nővér. ♥ 

(Renáta)

1. Mikor kezdtél el írni? februárban:)
2. Mi a kedvenc időtöltésed? táncolás, éneklés, focizás, gördeszkázás, és még sok minden:D
3. Mit szólnak a barátaid mikor meg hallják hogy blogot írsz? csodálkoznak:O és gratulálnak:)
4. Mi a kedvenc meséd? Huh.. szinte minden mesét láttam:) de igazából a mostaniak közül a Gru tetszik:)
5. Mi a kedvenc BTR számod? nincs olyan:O lehetetlen közülük választani ♥
6. Mit szólsz hogy vége a BTR sorozatnak?nem örülök neki:/ de remélem, így több idejük lesz a bandára, és arra hogy Európába is jöjjenek;)
7. Hol szeretsz a legjobban blogot írni és mikor?itthon.. beülök a gépem elé, és alkotok. Az idő az nem lényeges:) 
8. Melyik a kedvenc évszakod és hónapod?Nyár, de a december a kedvenc hónapom:)
9. Van kedvenc tárgyad?igen:) A gitárom, és az ereklyéim, amit a barátnőmtől kaptam:)
10. Van kabalád és ha igen akkor mi az?a barátnőmtől kapott gyűrű, és a Londonos kulcstartó:)
11. Van káros szenvedélyed a blogoláson kívül?igen, ezt a 2. pontban leírtem;)

És a 12-dik ráadásnak!

• Van valami misztikus lény amiben hiszel? / Én a csillámpónikban hiszek! :P (Sellő, Szellem Vámpír Zombi?)/? attól függ;) 

Akiknek küldöm:

Szandi Kovács : összes blog:*
Nanetta Szöllősi: Szint úgy;)
~Cherry~ hehe összes blogba:)
Zsófi Bern: http://big-time-rush-dreams.blogspot.hu/
Alexandra Kerschbaum:  http://foreverbtrinvisible.blogspot.hu/
Renáta Bodolai: Mindegyikbe:)

És ezek a kérdések legyenek:)

Szeretsz-e írni?
Hogyan kezdted el? Nehezen?
Volt-e olyan valaki, aki inspirált az írásban?
Hobbi/hobbik?
Milyen blogokat olvasol?
Van-e kedvenc blogod?
Mikor tudsz igazából írni?
Kisállat?
Hiszel abban, hogy látni  fogod kedvencedet?
Volt-e rád hatással egy blog? (érzékeny, vidám, boldog lettél tőle?)
Kedvenc étel?

Puszi Vivi;) ♥

2. Rész 8. Fejezet: Ibiza, és a BigFamily ház.

Ezt a kis 'részt' Szandimnak küldöm... Nehéz nap, de erős vagy. Imádlaaak ♥ by: Manóóó. 

Hát újra jelentkezem:) Ezúttal szerintem egy kicsit vidámabb résszel, amit szintúgy a harmadik szemszögből fogtok olvasni:) Egyre jobban közeleg a végszó, az epilógus... hát... a szívemet adom bele ezekbe a részekbe. Remélem észre veszitek ezt ti is:)) nagyon örültem az előző komiknak:) Nem húzom az időt ♥

/Ibiza/

Az este eseménydúsan telt. A csiplendél fiúk nem érkeztek meg. De a lányok valahogy nélkülük is élvezték a szabadidőt, ami elég hosszú lesz. 3 nap no fiúk, és csak csaj szabályok. Ki tudja milyen dolgok történhetnek ott is.
Alexa és Jenna kapcsolata egyre jobban erősödött. Rocky és Tori is megtalálta a közös pontot a barátságukban. Igen, a pasik...
11 óra lehetett, amikor az ibizai csapat azt se tudta mennyi 1+2... De viszont a további jó hangulatért beültek az egyik szórakozóhelyre. Kirittyentve de nőiesen. Most nem nézték a határt, sem a mértékeket. Csak ittak. De a hangulat az meg volt. Körülbelül a harmadik feles után Alexa nekidőlt Jennának.
-Imádok bulizni... De annyira hihetetlen, ami velem történt... Két évvel ezelőtt el se tudtam volna képzelni, hogy ilyen szerető családba kerülök be. És hogy én leszek Mrs. Schmidt.. -mesélte el minden vágyát, gondját. A lány szívvel-lélekkel hallgatta.. Annyi minden történt velük az elmúlt egy évben. Így visszaidézve... Minden, amit az ész elbír.
-Tudom kincsem... -ütögette meg vàllát egyetértően. -De akkor is. Örülj ennek. Bratyó felesége leszel! -rázta meg az eléggé kómás és becsiccsentett lányt, ezzel szinte felébresztve.
-Jenna! Hagyd abba! -mondta a rázkódás közbe.
-Miért?!
-Mert lerókázlak.. és az én ruhám van rajtad.. szóval... -mondta száját befogva. Ezzel Jen abbahagyta  az úgynevezett kínzást. -Köszöntem. -hálálkodott. A válasz erre csak egy kacsintás volt. -És milyen volt tegnap??? Jól elvoltatok Logan-nel?? -bökdöste meg vállával... Tudták mindketten, mire értette Alexa a kérdéseket.
-Képzeld.. Élvezetes és felejthetetlen estének voltam részese. -vigyorgott. -Részletekről nem beszélve.
-Nem is kértem volna. -ugrott egy kicsit odébb.
-Nem is kaptál volna. -viccelődtek egymással. Magányos lány barátnőre talált, Jenna és Alexa személyében. El sem hiszitek, mennyit erősödött ez a barátság. Örökre szeretni fogják egymást. ♥

/BigFamily házikó/

-És góóól! -üvöltött fel Logan.
-igen haver, tudtuk. Kb. hatodjára nézzük ezt végig... -mormogta James.
-Igen, ez nem legénybúcsúhoz méltó.. -pampogott Carlos is. De a Kogan páros meg se hallotta. Szerették ezt a meccset. 4 Touchdown egymás után.
-Psszt! Két perc, és mehetünk! -intett Logie, de szemét nem vette le a képernyőről. Eltelt hamar az a pár pillanat is.
-Na, most már mehetünk a sztriptíz bárba! -nyalogatta száját Kendall.
-Ahaa! -tartották pacsira kezüket fiúk. Bepattantak a BMW-be, és indulhatott a Party... Igen, de ha a lányoknak nem sikerült, akkor a fiúknak miért is mehetne minden simán?! A bárt ellepték a paparazzik.... Így úgy döntöttek, hogy nem lépnek be, mert rossz hírt jelentene a Big Time Rush-nak. Ezért inkább elkocsikáztak az egyik éjszakai klubba. Tiszta volt a helyzet... Hát beléptek.. Eszeveszett táncot kezdtek rájuk nyomult csajokkal... Srácoook.... Remélem nem vesztitek el az eszeteket!
-Jól érzem magam! -kiáltotta Kendiz haverjainak, miközben 3 lány is körbe vette. De oda figyelt ám.... Tudta mi a mérték..
-Örülök haver.. Örülök! -ölelte át férfiasan Logan. Azért csak rég óta ismerik egymást ők is. -De ki kell józanodni... Hisz 1 hét, és itt a nagy nap.

/2 nappal később/

A lányok épségben hazaérkeztek. Az előkészületek egyre gyorsabban folytak. Mindenki sietett, hiszen csak négy nap volt az esküvőig.
Amíg a lányok folyamatosan jártak az ruhákért, addig a srácok a jókedv érdekében rendezkedtek. Volt egy két közös projectük is, mint pl.: a díszítés, a helyszín. De a lényeg, hogy megegyeztek.
Jenna és Logan szorítanak a babáért.. Remélik minden erejükkel, hogy sikerülni fog. Megváltoztatná az életüket. Térjünk vissza mindenhez...
Fényes, szép este volt... A Lenna páros kint aludt a szabadban. A csillagok csak úgy ragyogtak.. Jen a fiú karján feküdt, míg egyszer vette a bátorságot, és kibökte.
-Köszönöm!
-Mit is?! -fordult felé.
-Hogy mindig itt vagy mellettem... Emlékszel régen? Amikor megtudtam, hogy veled fogok egy szobában aludni?? -itt felnevettek. -Gyönyörű idők...
-És amikor a fürdőért tolongtunk veled, és a fiúkkal?! -kacagott.
-De a szülinapom sem volt rossz... -virukszolt a lány.
-Amikor Alexa-ék után mentünk?! Na az.... -puszilta meg Jen-t. -Feledhetetlen dolgok...
-Hozzád bújhatok?! -kérdezett rá óvatosan.
.Miért érdeklődsz ez iránt, mikor tudod, hogy a kerek hátsódnak nem tudok ellenállni?! -húzta szorosabban magához.
-Nézd, az a csillag.... Azt formázza, hogy 'Forever'. Vajon mit jelenthet ez?? -mutatta a srácnak.
-Azt, hogy örökké szeretni foglak kislány! ♥

Remélem tetszett:) Jó éjszakát skacok:) béke ♥

2. Rész 7. Fejezet: Minden más. Minden boldog.

Kedves olvasóim:) egy kis közérdekűvel tartozom nektek.... nemsokára (kb.4-5 rész múlva) véglegesen befejezem ezt a blogom...:/ a szereplők idősebbek lesznek, és felnőttek. De ahogy az egyik legjobb barátnőm mondta: De megértem egyszer mindennek vége szakad...               ♥
teljesen egyet értek ezzel. de nem is húzom az időt. Olvassátok, amíg lehet:) Gondoltam ezt megosztom veletek... de úgy is észre veszitek, amikor az utolsó rész közeleg.
Ez a rész különleges lesz... ezért harmadik szemszögből próbálom írni.. És próbálkoztam bele bölcsességeket csempészni. ♥

/2 hónappal később/
Elérkezett a várva várt szeptember. Várva várt?! Már akinek. Foglaljuk össze az elmúlt két hónapot.
A Lenna párosnak sikerült a várva várt bébi. Nagyon megörültek neki. De sajnos a sors keze közbe szólt. Amikor a kicsi betöltötte az egy hónapot, eltávozott tőlük.. Jenna padlóra került.. Hetekig sírt... senki se tudta miért. Jó döntés volt, hogy nem mondták el a BigFamily-nak. Logan-nek sok időbe telt felállítania az említett szintről.. Épp hogy kezd mostanra kivirulni.
Rocky és Carlos mostanában elég sokat vitázott.. de mindig megtalálták a kiskaput békülésükhöz.
Tori és James sikeresen hazaérkezett. Kapcsolatuk egyre erősebb. Ki tudja, mi lesz még ott.
Végül de nem utolsósorban Kalexa párost sem felejtjük ki. Velük történt a legeslegjobb dolog, ami felejthetetlen. Talán augusztus lehetett?! Sajnos már nem emlékszem. Szóval egy szép nyári napon történt az esemény, amikor Alexa rohant ki boldogan, hatalmas mosollyal az arcán. A csipet csapat kikerekedett szemmel figyelte, és várta a lány magyarázatát.
-Én leszek Mrs. Schmidt! -bökte ki egy kis szünet után, és az ujját mutatta, amin rajta volt a gyűrű.
-Wááááááá! Sógornőm leszel! -rohanta le barna a barnát. -Isteneem! Tudtam! Én tudtam! -ekkor kilépett Kendall megszeppenve. Jenna lerohanta bátyát, nyakába ugrott. -Bratyó. Gratulálok! -komolyodott el a lány, ölelésre nyújtva karjait. -Életed legjobb döntése, és legjobb lánya. Örülj, hogy a tiéd lehet. Vigyázz rá, mert ha valami történik, velem gyűlik meg a bajod Kendiz. -suttogta a srác fülébe, és a végén két puszit nyomott arcára. A fiú lefagyott, és pár könnycseppje csordult ki. Alexa következett... -Figyelj rá, hisz tudod milyen felelőtlen néha. Szeresd úgy, ahogy eddig, vagy még jobban! Imádlak kicsilány! -kapta ő is a két puszit arcára. Alexandra kővé dermedt. Csak a könnyei oldották fel a márványt. -Szeretlek titeket basszameg! -csordult ki neki is, ami kellett. -Huh. -vett egy nagy levegőt. -És mikor lesz a nagy nap? -törölte le az utolsó cseppeket, és tért a téma többi részére.
-1 hónap. -válaszolt vissza boldogan Alexa.
-Mindenben segítek nektek! -ajánlotta fel jószívűségét.
-És mi is! -lépett elő a kis csapat többi tagja. Igen.. innen látszik, hogy egy nagycsalád mindenben egymás mellett áll.
-Deeee! -szólalt meg Tori. -Ugye lesz Leánybúcsú?! -kérdezte bizakodóan.
-Még szép. -intett rá Alexandra.
-Akkor a legénybúcsú sem maradhat ki. -kérték ki maguknak a fiúk.
-Mindkettő lesz! -egyezett meg a Kalexa páros.

Teltek a napok. Az előkészületek folytak. Hihetetlen, mennyire gyorsan telt minden egyes perc. A lányok készülése a búcsúra. Minden csajos pia, csiplendél fiúk. Huhu.. jó ötletek.
Na és persze a srácok, ahogy keresik a megfelelő futball meccset, amit újra és újra megnéznek, és a hely, ahová bulizni mennek.
Egy nappal a party-k előtt Logan és Jenna kikapcsolódni mentek. Kipihenni azt a fájdalmat, amit a kisbaba elvesztése okozott. Jen azt gondolta, hogy vele van a baj. Ez nem igaz. Nem sikerülhet minden elsőnek. Küzdeni kell, és próbálkozni. Fiatalok még. Éljenek, ahogy kell.
-Szép a hely? -érdeklődött Logie a szerelme kényelme iránt.
-Igen. -bólintott. -Tetszetős.
-Nagyon örülök. -mosolygott.
-Miért nem sikerülhetett? -érdeklődött, de pont a lényegre.
-Nem tudom.. -hajtotta le fejét a fiú. -Gyere! Gyere, mutatok valamit! -húzta fel, és a szobájuk felé vezette.
-Mit tervezel? -nyíltak tágabbra szemei.
-Bízz bennem. -elértek a hálóba. Kidíszített volt. Látszott, hogy Logan mindent megtett azért, hogy kedvesének megfeleljen. Egyre kevesebb volt Logie-n a ruha. De Jen-nek élni se volt kedve..... elszomorodott volt. -Segítek! -ölelte át, ezzel kikapcsolva melltartóját. Remegett...... Levetkőztette, és óvatosan lefektette a hajlékony, szinte tehetetlen lányt. Igen, egy újabb Henderson tervnek lehetünk részesei. Elkezdte csókolgatni. Kényeztetni. Csak hogy jó legyen neki. Jenna feléledt.... az élőhalott lány beleélte magát egyre jobban. Szívét-lelkét beleadta.

Újabb este. A legény-és leány búcsúk estéje. A lányok Ibiza-ra utaztak 3 napra. a Fiúké maradt a BigFamily ház.

(folytatás a következőben:) ♥Imádlak titeket drága olvasóim ♥ Nagyon hálás vagyok nektek)

2. Rész 6. Fejezet: Kendall pókember

Szép estéét:) sajnálom hogy egy ideje nem hozhattam részt, de nem kapott meg az ihlet manoo... bár lehet most se lesz akkora nagy hű de hó ez a blog.. a hibákért, zavarodásért előre is bocsánatot kérek:) puszo jó olvasást:) ♥

/Jenna szemszöge/ 


-Héloo adtad vissza! -üvöltött szinte Logan, ezzel lehúzva rólam a takarót.
-Mi a frász bajod van? -csíptem meg muszkliját.
-Mit csináltam? -ébredt fel megilletődve, és mint akit kivetett az ágy, úgy pattant ki. -Ja, most már emlékszem. Bocsiiiii. -nézett rám cukin.
-Elfogadva. -kacsintottam.
-Szerinted ott már lesz pici Henderson? -komolyodott el, és mélyen a szemembe nézett.
-Először is.. nem tudom... idővel kiderül úgy is. -mosolyogtam. -Másodszor pedig Henderson? És ha tiszta Schmidt lesz? -váltott át mosolyom vigyorrá.
-Hát... -csatlakozott. -Majd eldől minden....
-De ugye tudod, hogy nagy fába vágtuk fejszénket? -kérdeztem rá. A mondat végén behunytam szemem, összehúztam szemöldököm és ujjaim kulcsba voltak. Szorítottam hogy válasza pozitívan végződjön.
-Igen tudom. De itt leszek, még akkor is ha nem.... -hallgatott el.
-Ezt hogy érted? -maradt tátva szám.
-Jajj ne hogy félre értelmezd nekem! Nem hagynálak itt. A próbákról és a fellépésekről beszélek. -húzott magához szorosan.
-Fu a szívbajt hoztad rám... -könnyebbültem meg egy levegővételnyivel.

/James szemszöge/

-Na végre a gépen... -dőlt le az egyik ülésbe Tori.
-Hát ennyi késéssel csodálom hogy nem hiányoltak minket! -lepett meg a dolog.
-Igen... Bátyám 1 hete nem hívott. -gondolkodott el a dolgon.
-Csak nem készítette ki Jennát... -állapítottam meg hipotézisemet.
-Csak nem.. -vágott kétségbeesett arcot. -És ha most megbocsátasz.... be merészelem dugaszolni a fülem zenével.
-Azt meg hogy csinálod? -néztem rá bambán.
-Haha könnyen és egyszerűen. -nevetett.

/Kendall szemszöge/

-The night is young, and we just getting started..... -csúsztam be viaszfényes és csúszós padlónkon, egy pókember jelmezben, "énekelgetve" a  Just Getting Started-et. Bénán táncolgatva Logan jelent meg mögöttem.. Vagyis.. csak a koppanását hallottam a srácnak, de megismertem. Ez ilyen tipikus 'ú bazdmeg mindjárt beszarok a röhögéstől' összeesés volt.
-Ha.... ha... haver.. te mi a jó francot csinálsz? -forgott lent a földön sírva, alig kapva oxigént.
-Élem az életem... And we just getting started now. woooahh... -lőttem ki hálómat a kölcsönzött jelmezből. -Anyád, ez ilyet is tud?! -néztem kinyílt szemekkel az úgy maradt ujjaimra. A hernyó is megállt a röhögőgörcsben, és meredten nézte. -Logan.. be kell valljak valamit... Én vagyok Pókember! És mától az a feladatom, hogy megvédjem az ártatlanokat, akik bajba jutottak, vagy csak túl hülyék ahoz hogy megmentsék magukat. Szaladok is, megnézem, hogy tudok-e repülni! -szaladtam ki a teraszra, ami a harmadikon volt. Kezeimet kitártam, ezzel a mögöttem lévő köpeny elkezdett lebegni.
-Kendall... nem vagy Spiderman. -fogta meg megértően vállamat Logie.
-De igen is az vagyok! -rúgtam bokán egy focista mozdulattal, ezzel jó nagy durranást csinálva. -Az anyját! Giga mega erős vádlijaim vannak.
-Honnan kölcsönözted te azt? -érdeklődött karba tett kézzel a frissen fel állt emberke.
-Lent a sarkon. -adtam meg a szükséges infókat.
-Azonnal visszavisszük. Kell hogy csak úgy lelépj a harmadikról. Kösz nem. -húzott fülemnél fogva.
-A-a-auu! Érzékeny ponton fogdosol. -próbáltam kiszabadulni az ördögi szorításból.
-Hogy mit csinál? -szaladt ki Alexa megilletődve. De amikor meglátta hogy nézek ki, és hogy be vagyok görbülve mint egy vén fószer, inkább visszafeküdt az ágyba.
Sajnos meg kellett váljak szeretett hacukámtól. Na de nem baj.. jövök én még holnap erre Logan nélkül.
 

Versenyre jelentkeztem:)

Haloo:) most nem új részt hoztam:D haneeeem... jelentkeztem egy versenyre a Shut up and love me forever ♥ blogon. Olvassátok történeteit, hisz egy fantasztikus író írja, és én egyszerűen imádom az egész történetet:) csak ajánlani tudom mindenkinek :) ♥

2. Rész 5. fejezet: Mindenki tudja.

/Kendall szemszöge/

-Itthon, végre itthon! -estem hanyatt a bejárat előtt.
-Nem volt az annyira kibírhatatlan! -sütögette meg Jenna a vállamat, amint elhaladt mellettem.
-De csajszi... az volt. -tiltakozott Alexa is.
-Hmm? -kérdezett vissza.
-Nem téged talált meg a kis rajongó Jenny Stickler... -temette el kezeit. -Nem is merek visszagondolni. -borzongott bele.
-Én elvoltam! -büszkélkedett.
-Mit csináltál?
-Semmi, semmi -vágta rá olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudta.
-Ott már valami sündüründü vaaaaaaaan. -mertem feltételezni.
-Honnan veszel te ilyen hülyeséget? -foglalt helyet a kanapén ökölbe szorított kezekkel. -Kimondta hogy mi együtt vagyunk?? -tette fel kérdőre a kezeit.
-Öm... Húgi.. én semmit nem feltételeztem. -állítottam le.
-Ja tényleg. -csodálkozott.
-Az a Schmidt vér.... -kacagtak a többiek.
-Annyira de annyira bombaztikusan viccesek tudtok lenni... -dühödött.
-Nyugodj már meg! Ez csak poén! -kacsintott Kedvesem.
-Hát jól van. De akkor se piszkáljatok már légyszi! -Jenn e picinyke mondatára Logan mérgesen nézett rá. De a viszonzás már más volt. A lány édesen és kedvesen nézett a fiúra.

-Jenna! Egy pillanatra! -húztam félre drágaságom, ezzel megszakítva a "szemezést".

-Tessék. -mosolygott.

-Te most? Ti most? Hogyan? Mikor? Mi van? És miért nem avattatok be? -halmoztam az ijedten néző húgomat.

-Mi? Sehogy.... és mibe? -vágott vissza.

-Tudom, hogy újra együtt vagytok! -fontam össze karjaimat, és lábammal egy egyenletes ütemet ütöttem.

-Te komolyan hülye vagy! Hogy én miért tőled örököltem.. -sütötte le fejét.

-Ezért vagy ilyen szép! -erre egy újabb boxost kaptam a már így is zsibbadó vállamba.

-Szeretlek tesó! -furakodott bele mellkasomba.

-Én is. De akkor teljes őszinteséget várok! -kócoltam össze kivasalt haját.

-Na jó.. neked, de csak neked mindent elmondok! Akkor... tömöreen...

-Ne húzd már az időt! -förmedtem rá.

-Hát de ez nehéééz! -értetlenkedett.

-Együtt vagytok, vagy nem?? -kérdeztem rá a legesleg végére.

-I....i... igen? -nyögte ki azt, amit hallani szerettem volna. De kérdően? Hm... 

-Ugye nem csak azt mondod, amit szeretnék bebizonyítani? 

-Nem.... ez olyan hosszú.. kíváncsi vagy? -szorította össze száját.

-Mindenre.. -figyeltem, ahogy elkezdi az eseményeket sorolni. 

-És az volt az a nagy zaj.. -fejezte be. 

-Nekem miért nem mondtad el ezeket? Talán nem bízol bennem? És ha nem, akkor miért? -soroltam neki megint a megválaszolni való kérdéseket.

-Te komolyan bolond vagy! Mikor nem bíztam meg? Szeretlek, ha egyáltalán megérted! -húzta fel ezen magát. Szemei a stressz hatására egy kicsit kikerekedtek. Nem volt rá válaszom. Mindent elmagyarázott a nézésem, és az övé is. Csak a húgom. Ismerem. Kimentünk vissza. Kezdtem volna elmondani Kedvesemnek a dolgokat, de akkor... akkor.... Jenna rám nézett. Persze, ő szeretné elmondani a dolgokat. Oké. Átadom. 

-Mi a baj Édesem? -fordította arcomat az övé felé aggódva. 

-Semmi! -mosolyogtam. -Csak úgy elgondolkodtam. De azt nem tudom, hogy min. 

-Hihi, nem csalódtam benned! -ajándékozott meg csókjával, amibe teljesen belemerültem.

/Logan szemszöge/

-Áhhhh! -szaladt be a szobánkba sikítozva Jenn. Belülről fogta az ajtót.

-Nyisd már ki légyszii! -toltam befelé.

-Nem, mert megakarsz csikizni. -nevetett. De valamilyen úton kinyílt az ajtó. -Basszameg, leesett a törölközőm! -vette már felfelé. 

-Na, most előttem szégyenlősködsz?? -fontam össze kezeimet a hajuló lány előtt.

-Nem... csak nyitva van az ajtó... -suttogta. 

-Upsz.. igaz. -hajtottam be magam után. 

-Öm... Kendall rájött... szerintem...-közeledett felém. -el lehetne nekik mondani. Megbízunk bennük, igaz? -fogta kezébe kigombolt ingemet. Teste az enyémhez ért, ahogy hozzám bújt. 

-Ha szeretnéd. Én benne vagyok. Legalább nyilvánosan is szerethetlek! -erre elvörösödött. Szeretnék ma neki valamit. Gondolom, ez meglátszódhatott rajtam, mert rákérdezett. -Elsőnek mondjuk el. -kisétáltunk.. kézen fogva.. mindenki a kanapán ült. Kendall csak vigyorgott, mint a tejbe tök. Persze ő már akkor tudott mindent, és már Alexa is. Követte Kedvesét a mosolytartásban. -Szóval mindenki tudja már miről van szó.... -húztam el a végét, és magasba emeltük kezünket. Kaptak egy kis összefoglalót, mi meg újból gratulációt. Igen, jó dolog ezt hallani. 

Jó éjszakát kívántunk egymásnak, és mindenki a saját vackába vonult a magának megfelelő párjával. 

-Na igen... mi is volt az, amit mondani szerettél volna? -húzott be az ágyba Édesem, és betakart, mint egy kisbabát. 

-Feküdj ide, ide mellém! -mutattam. -Két centivel odébb! -így is tett. -Így jó. Na... tudod hogy szeretlek, igaz? -bólintott kérdésemre. -És leszeretném magam kötni.. más kapcsolatot életembe mással nem tudnék elképzelni. Valahogy nem... és ezt a dolgot megszeretném erősíteni egy.... kisHendersonSchmidt-tel. -megkönnyezett. 

-Én benne vagyok. De te biztosan? És ha nem sikerül? Vagy elveszítjük? Vagy esetleg valami baja lesz... -parázott be egy kicsit. Arcán ott volt a lelkesedés, de egyben a félelem is sajnos. 

-Nyugodj meg! -töröltem le a cseppeket pofijáról. -Segítek mindenbe. Mindent átvészelni. Itt leszek. Nem parázok be. Melletted állok, mert szeretlek!............Szeretnéd? -magyaráztam.

-Szeretném! -bólintott.

-A kicsiHendersonSchmidt-ért? -nyújtottam kezem.

-A kicsiHendersonSchmidtért. -illesztette rá az övét. Szorosan magamhoz húztam, és ráfeküdtem. Igen, ő életem szerelme. A baba csak erősítené a kapcsolatunkat. Meg amúgy is. Imádom őt. ♥

   





2. Rész 4. Fejezet: Újra az élet.

/Jenna szemszöge/

-Jajj.. -dőltem le Logan mellé. Csak előtte bekellett még zárjam az ajtót.
-Mi ez a sóhaj-móhaj? -fordult át én felém.
-Létezik egyáltalán ilyen szó Dr.? -vicceskedtem.
-Khhmmm... szópár.. -köhintett, és össze vissza nézett.
-Heh, te most kijavítottál? -figyeltem fel egy perccel később.
-Lassú a felfogásod Drága! - kuncogott. -Amúgy meg nem. -erre a kis mondatra kezére feküdtem, és csupasz bőrén végighúztam kezemet. Belerázkódott. -Te lázas vagy? -kérdezett rá, mikor már elvettem onnan kacsómat.
-Nem tudom.. -értetlenkedtem. -Bár nem érzem magam a legfényesebben.
-Jenna, te tűz forró vagy! -fogdosta meg a homlokom. -Igen, ez az!
-De ez szerintem csak a sex-től van. Leizzadtam. -nyugtattam. Nem akartam neki elmondani, hogy folyamatosan ráz a hideg. Nem mondtam el, mert csak beparázott volna mégjobban.
-Remélem, hogy igazat mondassz! -kaptam egy puszit a lázas pontra.
-Puszi?? -kerekedtek ki szemeim.
-Izé... -magyarázkodott. -Ez csak gyógyításképpen  volt! -kacsintott rám. -Bazdmeg, te reszketsz! És egyben meleg is vagy. Hozzak fel takarót? -kedveskedett.
-Ha... ha megtennéd?
-Persze! Addig helyettesíts engem a macival. -nyújtotta át a plüssöt. Gyorsan megjárhatta, mert behunytam a szemem, és már éreztem, ahhogy rámerősíti a rongyokat. Visszafeküdt mellém. Kezét ugyanúgy a buksimra helyezte félpercenként.
-Logan. Ne aggódj! -nyugtattam.
-De féltelek!
-Csak... csak egy dolgot ha kérhetnék!.. -mondtam dadogva. Számban nem volt működő ér. Alig bírok beszélni.
-Bármit! -sasolta kívánságomat.
-H... húzz magadhoz! Erősen! -kuporogtam összébb.
-Bármikor! -fogott meg óvatosan, és teljesítette. Szemeimbe nézett. A figyelmével életet adott. Csak folyamatosan szemeztünk egymásal, mint akik elsőnek találkoztak volna.
-Még mindig fázol? -törte meg a csendet.
-Megharagszol, ha azt mondom, hogy Igen?
-Ez butaság! Akkor erősebben szórítalak magamhoz! -így is tett. -Na, jobb?
-P... picit. Köszönöm!
-De mit is? -zavarott meg.
-Hogy törődsz velem! Hogy i... ilyen időkben is mellettem vagy! Ez nagyon fontos a számomra! -adtam ki a lelkem.
-Ugyan! Ez csak.. hagyjuk. Majd holnap beszélünk róla! De addig is cssss! -helyezte ujját a számra. Nagyon erősen összeért testünk. De kényelmesen. Figyelt rám. Ha éppen nem a lázamat nézte, akkor a hajamat birizgallta. Vagy jobb kedvem felderítése jeléül a hátsómat fogdosta. Ezen minden alkalomkor elmosolyodtam. Ebben a szent pillanatban két ujját államra helyzte, és feljebb húzta fejemet. Mélyen szemembe nézett, és egy nagy levegőt vett. Addig közeledett felém, amíg meg nem csókolt. Hosszas csatába kezdett bele tétlen ajkaimmal. De megváltozott a színe liláról élénk pirosra. Ebbe minden érzelem benne volt.
-Nem tudtam, hogyan mondjam el... vagy hogy mikor... nehéz ez számomra, hisz tudom, sok baromságot csináltam. -kezdett bele. -Rossz.. valld be! Szép páros voltunk. Azóta is szeretlek. Hogy mi okból mondhattam azt. Már nem tudom. De egyet halálra komolyan veszek! Imádlak! -fejezte be, és egy könny csordult ki szeméből.
-Logan, te sírsz? -lepődtem meg.
-Igen, mert fontos vagy számomra, és már nem is egyszer veszítettelek el. Ezt többé nem akarom! Szeretlek! -rezkető testemet óvatosan eltólta magától. -De te nem így érzel.... -és kiszaladt egy alsógatyában. Felvettem magamra a köntösömet, és amennyire gyorsan tudtam szaladni lábaimmal, annyira gyorsan futottam a fiú után.
-Várj meg kérlek! Meg se hallgattál! Hahó! Hol vagy? -nem kaptam választ. Megpillantottam őt. Kint ült a medencénél.
-Miért nem szóltál vissza? -mentem közelebb.
-Nem tudom......  nem érzem azt, hogy viszonzod az érzéseimet.
-Nem viszonzom? -akadtam meg. -Ugyan már! Ez hülyeség. Nagyon is szeretlek te buta! Csak ledermedtem, mert nem gondoltam, hogy te is ezt érzed még....  -adtam egy érzéki csókot nyugtatás képpen. -Ha nem szeretnélek, nem találtam volna ki ezt a csak sexre kellesz dolgot. Nem élveztem volna ennyire. És nem kaptál volna tőlem most egy csókot. Szeretlek, értsd meg! -bújtam oda vállára. Forró testem hideg bőrét melegítette. -Gyere! Menjünk be! -álltam fel mellőle.
-Várj! -nyúlt kezem után.
-Mi az? -ijedtem meg.
-Minden ugyanolyan lesz, mint régen? -kérdezte félelemmel az arcán.
-Ezt hogy érted?
-Ugyan úgy fogsz szeretni?
-Mindig is szerettelek.
-Ugyanolyan pár leszünk?
-Igen.
-Ugyan úgy bízol bennen?
-Bizní bizok benned... csak ezt egyszer elveszítetted... nehéz lesz újra.. de miattad mindenre képes vagyok!
-segítettem fel a földről, Bementünk. Mivel megint elkapott a fázó roham, ezért egy pokróccal takaróztunk be, és egymást melegítettük. Nem szóltunk egy szót se... csak pár perc múltán törtem meg a síri csendet.
-Omm... izé.... hogy mondjam el.. -szedtem össze magam. -én nem szeretném, ha valaki is tudna róla, hogy újra együtt vagyunk... főleg a paparazzik..
-Egyetértek. -kaptam egy bíztató csókot. -Te holnap jössz a díjátadó estre?
-Igen. Engem is jelöltek... de nem lesz úgyse esélyem. -hajtottam le buksimat.
-Ne mondj ilyet!
-De! Selena, Demi és Taylor. Ő velük vagyok egy kategóriában. Erősek, és nagyobb a táboruk, mint nekem...
-És szerinted, mi nem félünk? One Direction, The Wanted, Maroon5, Fun. Ezek... ezek totálisan profik. Szõval. Higyj te is magadban, ha mi is! -ez aranyos volt. Nem tudtam erre semmit se mondani. Igaz volt. És ez, hogy újra járunk. Ez életem legszebb estéje. Június 12. Felkell jegyezzem szerencse napnak.
Hamar bealudtam, mert beteg voltam. Ilyenkor jobb kikapcsolni a világot, és csak azt érezni, ogy ott fekszik melletted valaki, akit szeretsz!

/Kendall szemszöge/

-Halihó széplány! -hajoltam Kedvesem felé.
-Sziaa! -mosolygott angyalian.
-Hogy aludtál? -érdeklődtem.
-Elég jól.. tetszett, ahogy átöleltél! -kaptam egy puszit. -Csak este megriadtam valamilyen zajra... egy ajtócsapás... és óvatos szaladgálás, kiabálás. Kinéztem, de senkit nem találtam kint.. -nem értette szegénykém.
-Hm... megérdeklődjem? -ajánlottam fel.
-Honnan? -ráncolta össze aranyos szemöldökét.
-A többiektől. -vágtam rá.
-Megyek veled! -pattant ki az ágyból.
-Hahahh, azért valami gönc... -köhintettem óvatosan.
-Ja, tényleg. -szégyelte el magát, bár nem kéne. Felkapott magára egy holmit, és már mentünk is útjára a dolgoknak. Carloséktól nem tudtunk meg semmit. Jamesék még mindig nincsenek itthon.. na, akkor már csak egy lehetőség maradt. A húgomék.
-Kopogj te! -adtam volna át udvariasan a melót Alexának. De persze nem bírtam. -Najó... akkor majd én. -ezt is cselekedtem.
-Megyeek! -hallottam egy ordítást Jennától. Elég rekedt hangja volt. Na meg valami bentről jövő motyogás is megcsapta a fülemet.
-Tesó, meddig fogunk itt állni? -kicsit kellemetlen volt beszólni, de már zsibbadtak a lábam.
-Megyek már! -de most így is tett. -Jó reggelt! -köszönt eléggé rossz közérzettel. De egy mosollyal el is tudta tüntetni.
-Neked is! -viszonoztuk.
-Logan?
-Ahogy látom, -fordult hátra. -még alszik.
-Na, térjünk a lényegre... Alexával nyomozunk. Tegnap este valami zaj ébresztette fel őt. Esetleg TE, nem tudod? -kérdeztem rá, nyomatékosan. Van egy olyan érzésem, hogy a Jogie páros, újra együtt van.
-Ömm... este... én voltam az! -vallotta be.
-Most mondd ki a valót! Hogy mi? -teljesen az volt benne, hogy tagadni fogja.
-Mit csináltál? -érdeklődtem tovább.
-Kimentem egy egy gyógyszerért. Amint látod, már hatott is. -mutatott végig magán. -Bocsi csajszi, hogy felkeltettelek!  -ölelte meg Kedvesemet.
-Nem baj! Csak megilyedtem. Azt gondoltam abban a pillanatban, hogy valami bajod esett. -viszonozta.
-Akkor ezh is lerendezve, menjünk készülődni Drága, mert nemsokára díjjátadó. Öltözz te is Húgi! -mondtam, és búcsút intettem neki.

/Logan szemszöge/

-Hali! -kacsintottam a befelé sétáló, kicsit idegesen néző lánynak.
-Tartozol nekem! -torpant meg.
-Miért is? -figyeltem rá.
-Mert a tegnapi kirohanásodat meghallották! És fedeztelek! -közölte velem. Felálltam, és maghamhoz húztam. Megajándékoztam egy csókkal.
-Köszönöm! -válasza egy gyengéd mosoly volt. -Egy kérdés..
-Egy válasz, cvsak sex kell, vagy támasz! -rappelte.
-Hmm? -akadtak fent a szemeim.
-Mindegy. -kuncogott-
-Eljönnél velem a díjjátadóra? -kérdeztem finoman.
-Öhhhh... tudod, hogy nem akarok a paparazzik markjaiba kerülni. Sőt még azt se szeretném, hogy Bratyó tudjon rólunk.. -sütötte le fejét.
-A te döntésed! -egyeztem bele. -Nézdd! -nyújottam át neki egy dobozt.
-Ez mi? -maradt tátva a szája.
-Bontsd ki! Neked vettem! -elkezdte leszedni a csomagolást.
-Egy báli ruha? -vette ki.
-Igen! Erre az alkalomra tartogattam! Csak is neked!
-Logan... ez ez drága volt! -találta meg az árcimkét.
-Cssss! Kincsnek kincs jár! -nevettettem meg. Gyorsan felpróbálta, istenien állt rajta.
-De mit mondjak, ha megkérdezik, hogy honnan van? -emelte fel a kezeit, úgy mint Kendall.
-Ezt majd hagyd rám!  -virukszoltam.
-Rendben! Köszönöm! -puszilgatott körbe. Belebújtam én is egy elegáns ruhába. Hamarabb mentem ki a szobából, nehogy valamit is megsejtsenek.
-Megvan mindenki? -nézett körbe Alexa, akinek szintén gyönyörű volt a ruhája.
-Carlosék már ottvannak. Felmérték a terepet. -szólt közbe Kendizzle.
-Akkor, mehetünk. -szálltunk be a kocsiba. Mindenki arcán ott volt a félelem. Főleg Jennáén.
-Nyugodj már meg! -súgtam ezt a mondtatot fülébe. Megérkeztünk. Segítettem a lányoknak óvatosan kiszállni a limóból. Nagyon sok fotós volt.. csak kattingattak, és figyeltek, mikor botlunk meg, vagy figyeljük valamelyik lány hátsóját.
-Izgulok! -jött oda hozzám Jenn. Szinte ordítottunk, de így is ali lehetett valamt hallani. Ahogy beszélgettünk, tök úgy nézett ki, mint akik nyilvánosan is járnak, de próbáltuk minél jobban titkolni.
Elkezdődött a díjátadás. Mindenki adott át kis szobrocskát mindenkinek. Egymás mellett ültünk Kedvesemmel. Ugyanúgy kattingattak a fotósok. Kíváncsi vagyok, holnap milyen pletyka jelenik meg az újságokban..
-És most! -kezdte el Lucy Hale, az ünnepély fő vezetője. -Most következnek a legjobb női előadók. Dobpergést kérek! -intett a banda felé. -A nyertes..........Jenna Schmidt! -nehezen tudott felállni székjéből, hisz nem hitte el, hogy nyerni fog!
-Köszönöm szépen! -sétállt ki. -Nagyon örülök ennek a csodálatos kis szívecske szobornak! Köszönöm a rajongóimnak! Imádlak titeket! -és levonult. Még mijndig mosly volt az arcán. Akkora, amit senki és semm nem tudna letörőlni.
-A következő kategória a legjobb banda, és az összetartásé. A nyertes pedig.... -nyitotta ki a borítékot. -A One Direction! -álltak volna fel a helyükről- Lenne, de helyette a Big Time Rush! -ez nagyon meglepett minket. A lányok újjongtak, és állva tapsoltak, akiket a közönség is követett.
-Kedves Rushereeeek! -kezdtem el elsőnek én. -Nagyon szépen köszönjük ezt a kitartást, és hogy ennyien szavaztatok ránk!
-Mert nélkületek nem lenne a világ! -órdítottuk egyszerre. Mijnden nagyszerű színész, és előadó kapott aranyszívecskét. Az egész hóbelebanc után egy kis étellel fogadtak minket. Itt volt az alkalom. El húztam Jennát a mosdóba, és gratuláltam neki.
-Ügyes vagy Kedvesem! -öleltem meg.
-Köszönöm! De csak óvatosan... lehetnek itt még lesifotósok. -félt.
-Oké.. -adtam neki egy puszit, és kimentünk vissza. Nem voltunk ott sokáig minimum fél órát.

2. Rész 3 . Fejezet: Cuki párook:$ és majdnem lebukások?:O :D

/Carlos szemszöge/

-Szépségesen szép jó reggelt! -köszöntöttem Kedvesemet. Csak hunyorgott, nem nagyon figyelt rám. De a mosoly az már kora reggel is az arcán ült. -Nem nyitod ki a szemed?
-Ü-ü! -tiltakozott. Én azzal a lendülettel ráfeküdtem, és elkezdtem puszilgatni. -Ahhh, már is fentvagyok! -mondta ugyan azzal az álomittas hanggal. Bár egy kicsit vidámabb volt. -Kinyomsz belőlem mindent! -szedett le magáról. Bár én becsicsikálltam ott rajta. -Jajj, a kis csecsemő.. -takart be, és  búcsúpuszit kaptam. Ő is visszaszunyállt.

/Tori szemszöge/

-Mehetünk? -álltam Kedvesem előtt sok sok bőrönddel és táskával a válaszra várva.
-Ahh, persze! -gurult ki a nyitva hagyott tatyókkal.
-A-a! Így nem indulhatunk el! -helyeztem kezemet a mellkasára tiltóan.
-Hagyd itt! -fogta le a sajátjával.
-Haha, miért is? -kérdeztem.
-Mert fasztasztikus.. akarom mondani fantasztikus. -nevetett.
-Hát jó.. -pillantottam rá az órámra. -A gépet már úgy is lekéstük... -kapott el a kicsi szomorúság. Hiányoznak már a többiek egy picit. De nagyon szeretek az én Horatio-mmal lenni.
Kezemet lejjebb csúsztatta... hogy hova, azt már gondolhajátok ti is.. igazi élvezeti vigyorral figyelte, mit fogok művelni.

/Alexa szemszöge/

-Kendall lenni éhes! -ugrált az ágyon meztelenül.
-Kendall szépen öltözzön fel, és menjen enni! -egyszerűsítettem le a dolgokat.
-De lusta vagyok.. -csinált egy seggre csüccsöt.
-Haha, vesztettél! -mutogattam rá nevetve.
-Óhh, hogy az a... -csapkodta a fejét.
-Na gyere, mivel ennyire jól játszottad a játékot, csinálok neked valami étket! -hívtam magamhoz.
-Ez az! -úgy örült neki, mint kisgyerek a nyalókának. -Várj! -váltotta komolyra a szót. -Mindjárt jövök, felkeltem a húgomat! -kaptam egy csókot, és elmentem Édesemnek összedobni valamit.

/Jenna szemszöge/

-Jenna! -hallottam Bratyókám szépen visító hangját.
-Logan, Logan, Logan ébredj! -ráztam meg a vállánál fogva. -Kellj már fel! -suttogtam. Az volt a baj, hogy nem bírtam átszaladni a saját ágyamra, mert Logie annyira szorított, és összekulcsolt, hogy szinte moccanni se bírtam. -Csodálatos... -motyogtam magamban.
-Mi olyan csodálatos? -nézett rám a kómásan de eléggé cukin kelt fiú.
-Végre hogy észhez tértél! -örültem meg, hogy kinyitotta szemeit. -Engedj el, mert Kendall dübörög az ajtón, és egyben kiabál is. Szerintem már nemsokára eléri az agya azt a pontot, hogy benyit. És csak úgy megsúgom, nincs bezárva az ajtó!-kezdtem dühödni a végén.
-Jó....jó... -nyitotta szét karjait, és azon nyomban koppantam a földön.
-Kapsz még ezért! -most nem nagyon törődtem a fiúval, inkább az ágyamra feküdtem, gyorsan betakaróztam, és úgy csináltam, mint aki az ajtó verésére éppen most riadt meg. -Gyere! -nyekeregtem.
-Ez aztán jó színész! -jegyezte meg hallkan Logan, nekem csak a válaszom erre egy 'fuck' jel bemutatása volt.
-Jó reggelt húgii! -kaptam meg a szokásos reggeli ölelésemet.
-Neked is! -dörzsölgettem szemeim.
-Ha szabad kérdeznem, mi volt ez a koppanás? -érdeklődött, és kettönkre nézett.
-Ugye nem gondolod, hogy lefekszek EZZEL?! -Logiera szegezte tekintetét, én meg Kendizzle háta mögött jeleztem neki, hogy csak színészet.
-Ugyan, haver! Ismersz? Jennel? Húha.., ahhoz nagy dolog kell.. -kacsintott akkor, amikor rám sasolt.
-De akkor mi volt az az atomrobbanás szerű hang? -emelte fel kezeit vál magasságra, értetlen arcot fejezve ki.
-A telóm! -nyújtottam fel az említett tárgyat.
-Az? Az a kis szar? -esett le az álla.
-Ugye? Akkora zajt tud csapni, mint egy 62,5 kilós lány! -magyarázott az okostóni, szinte megfulladva a röhögéstől.
-Nem könnyíted meg a dolgunkat! -suttogtam. Fejemet a kezeimbe temettem, hisz tudtam, a bukás már bekövetkezendő.
-Ja. Akkor oké. Nem tört be a képernyő? -nézte meg Bátyus. Ledermedtem. Komoly, hogy ennyire síkhülye? Na, ezt valahogy nem tudom elhinni. Szóhoz se jutottam. Partner válaszolt helyette.
-Nem lett semmi baja, hisz külső bigyoszos védő van rajta. -közelebb vitte a telefonmat, és megmutatta neki a burkolatot. Ezzel lerázva őt. -Na, ki a profi? -egóskodott.
-Aahh, nem is tudom... -helyeztem karjaimat gondolkodó pózba.
-Azért egy ölelést még megérdemlek! -kerekedtek ki maci szemei.
-5 másodperc! -tettem fel a feltételt.
-Rendben! -feltápászkodtam, és megkapta amit akart. Karjaimat úgy fontam össze teste körül, mint régen....

/Logan szemszöge/

Jól esett az ölelés. Ez kellett, ami erőt adjon.
-Tudod, mire gondoltam? -szorítottam össze számat.
-Na, mire? -figyelt rám teljes ésszel.
-Hogy a mennyiség.. az egy héten annyi legyen, amennyit kívánunk! -mondtam ki.
-Hmmm... igaz...
-Hahah, tudom én! -igazából, én egy mostani dolognak is örültem volnaaaa... éppen ezért hoztam fel, hátha kapcsol. Na de majd estee..

/Kendall szemszöge/

-Azt mondod? -kérdezett vissza Alexa.
-Azt. -bólintottam óvatosan.
-Én meg azt, hogy ez egy Svindli! -húzta fel az utlsó kártyalapot, ami Király helyett Bubi volt.
-A francba... -csaptam le a paklit mérgemben az asztalra.
-Igeeen! Profii vagyook! Húzdd fel drágám a sok lapot! És a győzelem nálam már borítékolható!
-Inkább a bugyidat húznám fel! -harapdáltam el a számat.
-Bírdd ki az estét! -húzta fel mosolyra a száját.
-De már három óra van... egy délutáni nosztalgiához pont kellemes az idő. -kezdtem el alkudni.
-Ja persze, és utána este is nem?
-Óhh, te megértesz! -csináltam úgy, mintha könny csordult volna ki.
-Bolond legényem! -húzott a szoba felé.
-Óhaaaaaaaaa.

/Logan szemszöge/

-Ezt a filmet sasold! -mutattam Carlosnak egy enyhén szaftos vígjátékot.
-Jajj, ez durva!...... de ezt szeretem. -vette kezébe a popcornos kisznit.
-Logan! Hol a lap......topom... -szaladt ki Jenna-Ide kérem! Ne vagyunk puszi pajtások!
-Csak ezt.
-Na, de csak azt! -ment visszq. Leforgott a film. A piszkos fantáziás film. Hahahhh.. óvatosan visszafele vittem a gépet, de csak hallkan. Hallottam, hogy Jenn valakivel beszél telefonon.
-Igen Tori.. várunk titeket haza. Hihihhh.. akkor elvagytok! -nevetett köbe. -Hogy szeretem-e? Nemtudom? Na, azt tudom, hogy ez nem válasz., de majd ha ideértek, mindent elmondok! Puszi! -és leragta. Pont abba a pillanatban értem be. -A húgod volt az. Holnap jönnek csak, mivel lekésték a járatot. De jönnek. -magyarázta tényeket. Óvatosan figyeltem rá. -Szeretnéd mi? -esett le neki végre a sóhajom.
-Ühümmm! De én vagyok a főnök!
-Ebbe megvagyunk egyezve! -ölbe vettem. Sorra sorra szedegedtem le róla a holmikat. Hmmm... szép domborulat. Megint a nyakát vettem célba. Elkezdtem azon levezetni a vágyaimat.
-De... tudod... hogy .... majd.... én.. is... sorra... kerülök? -közölte velem óvatosan.
-Csssss! Egyhamar nem! Ágy, vagy az ölem? -tettem fel ezt a halálian komoly kérdést.
-Öl.
-Akkor segíts gatyát levenni!
-Segíteeek! Jenna bevetésen!
-De nem sokat, mert én következek. -tudattam vele. Úgy szóltam rá, hogy mkor hagyja abba, hisz én is kiszeretném magam tombolni. Na, nem félre értés képpen, nem vagyok mohó. Csak.. nem szeretném, hogy ő fáradjon. És az könnyebb, mint az ő feladata. -Kényelmes?
-Kényelmes.-egyre jobban vonzódom iránta. Egyre jobban törődünk egymással. Újra szerelmes vagyok <3