54. fejezet: Megelpi buli part 1.

/Jenna szemszöge/

Elmentünk úszni a közeli uszodába... Őszintén?! Meglepett Logie természete.. chh... szánalom..

- Ott vagyunk már? - hajoltam előre Carlosékhoz..

- Csss! Fogd be a szádat! - nyomott vissza az ülésre.

- Heh..... Csak érjünk oda! Belefujtalak a vízbe..

- Azaz Jenna! - nyújtotta pacsira a kezét Rocky.

- Csak azt nem értem, hogy nekem miért kell, jöjjek??? - panaszkodott továbbra is Tori. Egész úton csak dünnyögött... nem értem...

- Na.. most már itt vagyunk!! - erre a szóra azonnal kiugrottam a kocsiból, félre toltam magam elől mindenkit.

- Nézd, a kis izompacsirta!! - jegyezte meg Carlos

- Na, most majdnem mondtam valamit…. – jegyeztem meg halkan.

- Gyertek, induljunk, egy hamar úgy se érjük utol! – intett Carlos a többieknek. Ahogy beléptem az épületbe, majdnem elájultam. Azt hittem, hogy csak egy közönséges uszodába megyünk el. Nem…. Ez nem az volt…. Ez, mint egy álom. Sok csúszda, sok medence, és egyéb welness dolgok. 

- Na, hogy tetsziik? – lépett oda mellém Carlos.

- Az nem kifejezééés! – ugráltam örömömben.

- Gyorsan öltözzünk át! – a két lány a két kezemnél fogva megfogott, és húzott maga után, egyenesen be az öltözőfülkékbe. Hamar átkaptuk a fürdő rucit. Carlítos még mindig tötyölt..

- Siess mááár!! – dübörgött a fülkeajtón Rocky.

- Megyek… na… de én férfiból vagyok… - erre a kijelentésre szépen egymásra néztünk, és elkapott minket a nevetés. – Hahaha nagyon viccesek vagytok csajszik… - lépett ki. – na de most már menjünk, mert nem bírok magammal. – sürgetett. Szó szerint futottunk a medencékhez.

- Carlos… - torpantam meg – az ott Elena?

- Ő…. – helyeselt teljesen lefagyott arccal.

- Skacok…. Ki az az Elena?  - kérdezgették a lányok.

- James volt barátnője… - nyögtem ki nagy nehezen… Erre a mondatra Tori teljesen elképedt…

- Nyugi… azóta már keresett más pasit! – nyugtatta Carlos – és, ő nem olyan!

- Közelít! – pánikólt Rocky.

- Higgadjatok már le légy szíves!! – szóltam közbe.

- Sziasztok! – lépett oda hozzánk. Fülig ért a szája.

- Hali! – köszöntünk Carlossal. A lányok teljesen elbújtak mögöttünk.

- Hát ők?? Kik?

- Ő itt Rocky a barátnőm – magyarázta az egyetlen pasi – és ő itt…. –ránéztem.. hanyagolja most a témát.. – ő itt Tori, Logan húga. –és a magyarázathoz egy bájos mosolyt biggyesztett.

- Áhh értem… és hogy hogy itt vagytok??

- Na, ez végül is jó kérdés…. – vágtam gondolkodó fejet.

- Csak gondoltuk elhozzuk Jennát a világ legjobb fürdőjébe!

- Lóghatok veletek? – kérdezte.

- Persze.. – egyeztünk bele.

- Ki ér oda hamarabb a csúszdához?? – szólalt meg végre Logiehúgi. És mindenki rohant ezerrel.

- Tudtam én, hogy győzök! – ujjongtam. A lányok egyre jobban bemelegedtek.

/Carlos szemszöge/

 

@TheCarlosPena a csajok^^ Élén Jennával. Szegény Elena.. egy kicsit eltakarták :DD

- Csíííz!! – csináltam egy képet a lányokról. – Na, ez megy a Twitterre.

- Neneneneneneeeeeee – kapdosott Jenna a telefonom után.

- Már késő! – kacsintottam.

- Szemét vagy Carlítos…

- Hehehe –kuncogtam ördögiesen.

- Menjünk már csúszdáznii!! – nyavalygott Rocky.

- Menjünk!

- Áhh ez durva!! – állt meg a szülinapos.

- Nyugodj meg, ez nem is annyira durva!! Gyere, nem halsz bele!

- Á nem… tényleg nem halok bele… csak kitörhet a nyakam, eltörhet a lábam, megfulladhatok… soroljam még?!

- Nem kell… kössz… - megfogtuk, és felhúztuk…

- Csúszok veleed. –mondta Tori.

- Oh, az jó lenne…. – látszott rajta a megkönnyebbülés. Mi mentünk előre Édesemmel. Elena az unokatestvérével csúszott.

- Gyertek már!! –mutogattunk lentről Jennáéknak.

- Jó megyünk…. –és bebújtak.. sikítozás hallatszott ki Jenn részéről. És pár másodperc után csobbantak előttünk.

- Ahhhh, ez kurvajó volt!! Még eggyet!

- Jó, de akkor egyedül. Mert én még egyszer nem szenvedem végig.. ez tök durva… - és még vagy 100x lecsúszott… elértük a célunkat. Hiszen boldog volt.

/Alexa szemszöge/

- Gyorsan, gyorsan!! – járkáltam össze-vissza. – Tori most küldött egy üzit, hogy öltöznek. Siessünk!!

- Jójóó.. – hallatszott mindenkitől a válasz. Nagyon szeretném, hogy örüljön neki.

- Torta??

- Készen! – kiabált Logan.

- Zenei cuccok?

- Megvan! – emelte fel a kezét Jamesy.

- Díszlet??

- Pipa! – bújt hozzám Kedvesem.

- Akkor már csak át kell öltöznünk. Pörgősen! – és mindenki a saját szobájába rohant. Kendall hamar felkapta magára a ruhát, és sietett Logiehoz.

- Hát te?! Minek mész oda be?? – kerekedtek ki a szemeim.

- Csak….

- Ugye nem???

- Kitudja… - vigyorgott.

- Fúújj Kendizzle! Undi!

- Nem.. nem vagyok homokos! – mentegetőzött.

- Akkor?? Mármint, minek mész oda?

- Mert az okos nem tud magának ruhát kiszedni…

- És te vagy a segítője….

- Lekell nyűgöznie a hugicámat! Nekem nem nézhet ki, mint valami csöves!

- Végül is…. Kitelik tőle… amennyire nagyeszű…

- Hallottam… képzeld, egymás mellett vannak a szobáink?! És mindent pontosan, és zavarmentesen!

- Jól van na! Menjél, mert ahogy számítom, mindjárt itt lesznek!! – és segítettem neki kimenni. Én is gyorsan magamra kaptam a ruhámat. Persze, hogy a fiúkra várni kellett… Egyszer csak Logan lépett ki a szobájából.

- Te úr isten! –fagytam le.

- Milyen? –kérdezte szerényen.

- Nagyon jóó! Biztos tetszeni fog Jennának!!

- Akkor megnyugodtam!

- Az én művem. –hajolt meg Kendall.

- Gondoltam…. De el kell ismernem…. Szép munka! – nyújtottam kézfogásra a kezem.

/Jenna szemszöge/

Megérkeztünk… A többieknek valamilyen úton, módon fülig ért a szájuk. De nem árulták el… egyre jobban izgatott a dolog.. Kinyitottam az ajtót.

- Meglepetééés!! – ugrottak elő az itthon maradtak.

- Jesszusom! –kapkodtam a szívemhez. – Ez mi ez?? –sasoltam, és hírtelen mosolyra kerekedett a szám.

- Boldog születésnapooot!! –ölelt meg egyszerre mindenki. De Logan és Kendall nem voltak ott… ez egy kicsit elszomorított…

- Nem kapok levegőőt!! –nyújtottam ki a nyelvem.

- Hupsz –távolodtak el.

- Gyere, gyere!! –fogott meg barátnőm, és leültetett egy székre, a hangszerek előtt.

- Itt mi lesz?? –kíváncsiskodtam. És mit láttam??? Bátyuskám, és Logie lépett ki a hangszerek mellé. Óóóó, de dögös valaki! Elénekelték nekem a Music Sounds Better With U-t.  Édesem egyre közelebb jött hozzám. A végén megcsókolt.

A buli folytatása a következő részben lesz;)

53. fejezet: Buli készülőben^

/Logan szemszöge/

Jenna a karjaimba zuhant.

- Úr isten!! –kiáltottam fel, erre a hangra mindenki odaszaladt.

- Mi törtéént?? –kérdezte megszeppenve Kendall.

- Nem tudom.. egyszer csak összeesett…

- Még mindig eszméleténél van.. Hallasz?? –csak bólogatott. Gyorsan levettem a Batman köpenyemet, bár elé nehezen váltam meg tőle..

- A szívem… - bökte ki. – Hah, de már sokkal jobban vagyok! –és felpattant a rongydarabról. Mint akinek semmi baja sincsen. Egy életvidám csajszi.

- Most komoly?? Csak szivatsz?? –néztem rá zavarodottan.

- Hah, csak a futás, meg az izgulás! –kacsintott. –Néha ez a kettő ütik egymást. De mos már tízezerszer, jobban vagyok, és NYERTEEEM! –dörgölte a nózim alá. És pörgött, mint egy búkócsiga.

- Édes, nyugodj már le! –fogtam meg a vállánál. – Tíz perce még azt hittem, hogy súlyos bajod van! De szerencsére nincs!! –hadartam a szavakat. Eltanultam Kendalltól. A végén megöleltem.

- Oh, bolondka! Velem milyen bajok lehetnének?? –erre ránéztem.

- Most komoly?? Pont te mondod? Na ne szórakozz! –nevettem. – Gyere, menjünk fel! Ügyes voltál, ezért jutalmat kapsz! –húztam mellettem. De ő furcsán nézett rám. Nem hiszem, hogy értette, mit akarok.. bár még én se tudtam..

/Három hét múlva/

/Alexa szemszöge/

A három hét bolondosan telt el. De mégis voltak benne egy kicsit komolyabb pillanatok is.. mint például Kendall és Jenna egy picit, összekaptak azon, hogy a lány megváltozott. Pedig nem igaz! Egyszer élünk! És bármennyire imádom is a Kedvesemet, de most ebbe nem volt igaza… De nem mondtam meg neki a véleményem.. Nem szerettem volna őt megbántani, mert Imádom! Ő a mindenem. De a lényeg, hogy kibékültek!  Szóval, eseménydús volt ez a pár hét. És most, itt van az én barátnőm 21. születésnapja. Most éppen kint ülünk a kanapén, Logie lefoglalja őt, amíg mi megbeszéljük a meglepetés parti lebonyolítását.

- Na akkor, hogyan is legyen? –tettem fel a mellettem ülő srácoknak a kérdést.

- Hát valakinek ugye le kéne őt foglalnia, míg mi díszletezünk, és egyéb dolgokat kreálunk.

- Oké.. de ki legyen aaaz?? –néztem rájuk. – Rám itt szükség van, és Loganra is… na meg persze rád is Kendall! –mutogattam.

- Akkor mi elvállaljuk! –jelentkezett Rocky.

- Rendben, de semmit ne vegyen majd észre!! Oksi?? –szabtam a feltételt sietve, mert már hallottam, hogy Logie nem bírja a lányt visszatartani.

- Felkellt, felkellt, és kifelé tart!! –futott ki gyorsan a fiú. Lecsüccsent mellénk, és mint aki nem is sietett volna, más arcot vágott.

- Jó reggelt! –köszöntünk kórusba.

- Jó reggelt skacok… - csoszogott ki fáradtan, és közbe ásítozott.

- Hehe, mit csináltál vele haver? –kérdezte Carlos.

- Één? –mutogatott magára – semmit! Kifárasztotta ő saját magát!

- Hahah, a részletekre még mindig nem vagyok kíváncsi! –szólt közbe Kendall.

- Nem is akartam volna részletezni…

- Gyere Jenn –pattant fel Rocky, sürgetve az időt – Carlossal és Torival elterveztünk neked valamit!

- Mi? Velem? Micsodát? Tudok én róla? –lepődött meg Tori.

- Igen –vágott hülye fejet – elmegyünk egyet úszni, a közeli uszodába.

- Alexa te nem jössz?? –nézett rám barátnőm boci szemekkel.

- Oh, én nem nagyon szeretek úszni… nem is nagyon tudok! –válaszoltam. Bár most kellett egyet füllentenem.. Mert profin úszok.. de nem akartam, hogy lebukjunk.

- Ja, jó… -látszott rajta, hogy egy kicsit elszomorodott.

- Na, gyerünk, gyerünk, gyerünk!! –húzta maga után Rocky.

- Megyeeek naa!! Csak nem köszöntem még el!

- Jajj, nem a világ végére mész! –szólt Logan, és egy puszit küldött neki. Ezt, ahogy láttam, nem esett jól neki… még jobban elszomorodott.

- Muszáj volt neked ennél jobban is elbaszni a kedvét? –mentem oda hozzá, és egy óvatos sallert adtam neki. 

52. fejezet: Problem....

/Tori szemszöge/

- Megjöttek a többiek, ugye? –fordult felém James.

- Pontosan..

- Csak ők tudnak ilyen hangzavart csinálni… -és hallottam a két szobából a nevetést, dübögést, és egyéb dolgokat…

- Miért pont mi vagyunk a két szoba között?! –húzta a fejéra a párnát.

- Na várjál, majd én intézkedek! –és felpattantam az ágyból, elsétáltam egyszer a bal oldali falhoz, egyszer a jobb oldali falhoz, és bele basztam egyet. – El tudjátok halkabban intézni a dolgokat? –üvöltöttem át. De nem érkezett válasz. Megértették.

- Na, feküdj csak vissza!! Ide, ni!! Mellém! Az ágyba!! –mutogatott Jamesy.

- Aha, de ti se merjetek hangoskodni!! –sikított vissza a két párocska.

- Csss!! Majd azt én diktálom!! –kacsintottam. De persze ezt ők nem látják. Ez csak olyan Jamesnek ment!

- Aha, persze! Na jó éjt húgi! –köszönt bátyuskám.

- Viszont!

- Na de most már azonnal feküdj ide! –de nem hallgattam rá. Felállt, megfogott, és ledobott az ágyra.

- Hélóó! A gerincemre még szükségem van!! –tapogattam ki a testrészemet.

- Na, feküdj csak vissza! –óvatosan ledőltem, mint akire pisztolyt fognak.

- Jó kislány!

- De a jó kislányok átváltoznak! –és felugrottam, rá a hátára.

- Áááá, ez nem ééér! Nem készültem fel! –mentegetőzött, és próbált magáról leszedni. De miivel én is Henderson vagyok, amit nem a bátyámtól örököltem, nem bírd letuszkolni.

- Aha, én is arra fognám!

- Leszállsz végre?
- Hm… nem?

- Hah, volt kitől örökölnöd a pimaszságot!

- Heh?? –vágtam flegma képet, és leszálltam.

- Tudtam, hogy ezzel bebírlak csapni! –kuncogott.

- Jól van Maslow! Jegyezd meg a nevemet!! –fenyegetőztem.

- Juuj, de félek! –és összehúzódott nevetve.

- Jól is teszed!

/Jenna szemszöge/

- Jajj, fáj az oldalam! –görnyedtem össze, ugyanis Logan kergetett azzal az érvvel, hogy megcsikiz.

- Nem bírod a sportot?

- Nem bíroom?? Pff… Ezt most sértésnek vettem. –fontam keresztbe a karjaimat.

- Naaa!! Nincs harii! –ölelt meg hátulról. – Amúgy olyan jó futó vagy? –kérdezte vigasztalás képen.

- Jóó?? A legjobb… - húztam fel az orrom.

- Ja, és egoista is! –nevetett, és csókot lehelt az ajkamra.

- Hehe, mibe fogadnánk, hogy legyőznélek a parkba? –tettem fel a harci feladatot.

- Chh… azt nem hiszem…

- Áll az alku? –nyújtottam a kezem.

- Áll ám. De ha vesztesz, vigasztalást nem vállalok. –incselkedett.

- Heh a nagyképű…..

- És mikor legyen??

- Hm… most? –ugrott be az ötlet.

- Hah jó! De kell valaki, aki eldönti, ki ér be hamarabb a célba…. –ekkor Kendallék kopogtattak az ajtón.

- Majd mi! –lihegett bratyókám.

- Jójó! –egyeztem bele.

- De öltözzetek fel melegen! –mutogatott féltően Alexa.

- Nyugii, meg lesz! –gyorsan berohantunk. Felkaptam magamra egy melegítő párost, és egy pár futócipőt. Persze hogy a kabalát! Ha már egyszer porig alázom, akkor ne rongyos csukába.

- Én kész vagyok! –ugrottam elő.

- Én is! –futott mellém Logan is.

- Most komoly?? Batman köpönyeg, és álarc…. –lepődtem meg.

- Ez a szerencseszerelésem! –húzogatta a szemöldökét.

- Nem mondok semmit…

- Neked is van szerencse bigyód.. izéd… - mutogatott a lábam felé.

- Cipőm?

- Az.

- Na, akkor mehetünk??

- Egyértelműen. – a parkba mentünk. Korom sötét volt. A többiek is velünk tartottak.

- Ezt meg kell, nézzem, ne viccelj! –amíg mi nyújtottunk, addig az utat kivilágították fákiával.

- Ezt majd vegyétek fel – nyújtott át Alexa egy fejlámpát. – Azért, hogy lássatok magatok elé.

- Köszi!

- Álljatok a rajthoz! –hallottam Kendizzle hangját. Hát odafutottunk. – Felkészülni, vigyázz, rajt!!!!!!  - Logan előre húzott, mint a nyíl. De nekem mindig az a taktikám, hogy elsőnek lassan, a végén húzd meg! Ezért nem is futottam olyan gyorsan. Közepes tempóban éppen elég. Már a végénél tartottam, amikor Logan sétál. Hátranézett, meglátott, és próbált gyorsan futni. Még szép hogy én is begyorsultam! Lökdöstük egymást, mint valami idióták.

- Hehe –kapkodta a levegőt – nem tudsz legyőzni!!

- Nem-e?? –és abban a pillanatban egy-két lépéssel előrébb jártam. A célvonal már előttem. De akkor…. Akkor…. Akkor, egy hülye érzést éreztem a szívemnél… baszki… a gyermekkori probléma.. nem baj két méter kibírom.. Kibírtam… Átszakítottam a célszalagot. Édesem mögöttem futott be..

- Ügyes vagy kicsim!! –ölelt meg hátulról. De abban a pillanatban a karjaiba zuhantam. 

51. fejezet: Őrüült éjszaka^^ :DD

/Alexa szemszöge/

Megvacsoráztunk. Már amennyire tudtam a nevetéstől…

- Kendall, tömd már be valamivel a szádat, mert nem bírok enni! –szóltam rá Kedvesemre, aki állandóan sorolta a vicceket. Na persze nem előre kitalált dolgokat mesélt….. egyet megszólalt, már az is vicces volt.

- Mivel tömjek be mit? –szólalt meg teli szájjal.

- Bolond! –szakadtam.

- Na de most miért? –lepődött meg.

- Hagyjuk….. Nem magyarázok most el mindent! Majd rájössz te magadtól is! –kacsintottam.

- Kedves vendégeim! –hallottuk a vendéglátó hangját – ma este egy retro buli lesz. Ezért aki itt vacsorázott,, az ingyenesen  maradhat a bulin, és vendégeket is hívhat meg! –erre bevillant egy ötlet. Ahogy láttam, Kendizzlének is.

- Szóljunk Jennáéknak! –mondtuk egyszerre.

- Hívd! –mutogattam neki.

- Kicsöng.. –jelentette ki.. –Hello haver! –ezek szerint Logan vette fel… - Tudod, eljöttünk ebbe az étterembe. Na, ma lesz itt egy jó buli, és hívhatunk vendégeket. És arra gondoltunk, hogy bulizhatnánk egyet! Benne vagytok? Szuper! –és lerakta.

- Na? –néztem rá kérdően.

- Jönnek. –húsz per se kellett, itt voltak velünk. Én elhúztam Jennát táncolni, addig a fiúk elmentek piáért. Nyúltunk volna az italokért, amikor a srácok egy feltételt tettek fel.

- Aha, persze, még oda is fogom adni! –fenyegette Logan a barátnőmet.

- Na, ne játssz velem!

- Csak akkor kapjátok meg, - szólt közbe Kendall – ha teljesítitek a feladatot!

- Na, mi lenne az? –lepődtünk meg egyszerre.

- Hát, Logieval kitaláltunk egy versenyt…… smárversenyt.

- Hogy mi?

- Smárverseny. Benne vagytok? Mert ha nem, nincs inni. –hát jó… belementünk… elég sokáig bírtuk, de egyszer Kedvesem elkezdett röhögni Jennáékon, mert olyan hevesen csinálták. Én is odanéztem. A fenébe… nagyon viccesek voltak. Majd bekapták egymást.

- Haver, ez nem ér, hogy röhögtetsz! –szólaltam meg nagy nehezen a vigyorgásból. De ők még ugyan úgy folytatták. Összenéztünk Kendallel, és szintén egyszerre megszólaltunk.

- Gyerekek, menjetek szobára, mert a továbbiaknak nem akarunk tanúi lenni! –erre szokásos módon Logan felkapta Jennát, és elkezdte ót a kocsi felé vinni.

- Mi van? Hol van az italom? –háborodtam fel. Erre egy koktélt találtam a kezemben. Meg se várta, míg megiszom. Megfogta a kezem, és barátnőmék után húzott. Beültünk a kocsiba. Kendall vezetett, én mellette. Loganék nem bírtak magukkal. Majdnem akció volt.

- Várjatok már, míg haza érünk! Ezt nem hiszem el…. Gyerekek… - de mintha a falnak beszéltem volna… erre megfogtam Édesem combját.

- Héló, Édesem, így nem tudok vezetni! Nem hagysz koncentrálni! Te se tudsz várni, ugye? –tette fel a kérdést. Baszki, erre most mit válaszoljak? Hogy akarlak, nem érdekel, hogy úton vagyunk? Na jó… ez egy kicsit durva lenne… uuuhh, amilyen kreatív vagyok.. elképzeltem.. Sajnálom, ha egyszer ilyen a fantáziám..

- Kibírom! –feleltem vidáman. Igen, én kibírom.. de a hátsó üléseket elfoglaló két személy már alig…

- Kendall, ezek mindjárt bekapják egymást! –fordultam feléje.

- Jenna, bírj már magaddal! –szólt rá kicsit erélyesebben, de ugyanúgy a viccet megőrizve. A két fiatal eltávolodott egymástól, és úgy ültek, mint aki karót nyelt. Egész hátra lévő úton egymáshoz se szóltak, vagyis én elől nem hallottam. Megérkeztünk. Logie a szokásos módon vitte fel Jennát. Csoda! Nem nyivákol, hogy nehéz! Betörte az ajtójukat.

- Hallod, édes, mint a friss házasok! –vigyorogtam.

- Akkor most mi is azok leszünk! –és megfogott, bevitt finoman, és egymásnak estünk.

/Logan szemszöge/

Amit Jennával műveltem, azt nem szeretném részletezni, mert minden szavam ki lenne sípolva, csillagozva.. most, hogy nincs rajta a gipsz, még el is bírom!

- Mondhatok valamit? –simogattam meg az oldalát.

- Persze édesem! –mosolygott rám.

- Hiányzik Kendall! –vágtam Batmanarcot.

- Fújj, bazdmeg!! Menj innen! –ugrott fel mellőlem.

- Cssss! Tudod, hogy csak viccelek! –vigyorogtam.

- Szemét….

- Kint van a kukába! – virukszoltam.

- Kacc, kacc, lapos vicc!

- De ez nem is rímel!

- Ki mondta, hogy rímelnie kell?? –és befeküdt mellém.

- Én? –mutogattam magamra.

- Aha, tudod mikor! Én nem vagyok költő, író! Az az egyik tanárunk volt! És hidd el, nem ragadt rám semmi! –kacsintott.

- Lenne még egy kérdésem! –nyomtam egy csókot a szájára.

- Mi? Ha Kogannnel kapcsolatos, el se kezd!!

- Neeem, dehogy is! Hülye vagy?!

- Most ugye csak szivatsz?! – hihi, ezzel sikerült őt jól összezavarnom – na, mondd!

- Mit szeretnél szülinapodra? – tettem fel a komolyabb fajtakérdést.

- Jajj, én nem kérek semmit, nekem már az is elég, hogy békében együtt töltjük ezt a napot!

- Hát jó… te tudod! De azt jegyezd meg, hogy nem lesz szabad kezed a bulidon! 

50. fejezet: Kogan :DD

/Jenna szemszöge/

Hehe, sikerült őket gatyába rázni.

- Tudtad, hogy genya vagy a testvéreddel együtt?? – mutogatott Logan.

- Minek neveztél?? – akadtak ki hírtelen a szemeim.

- Genya.. de amúgy ne vedd sértésnek! –húzott magához.

- Várj! Még mindig le vagyok fagyva!

- Butuuus!! –nyomott egy puszit az arcomra. – Az ijezgetésre gondoltam!

- Jól van.. de ezért még kapsz! –kacsintottam rá.

- Baszki ne már?! Nem volt elég?? Tudod kit ijezgessél még!! Szerintem így se fogok tudni aludni!! – már annyira félt, hogy majdnem sikítozott.

- Nyugii, Logie, majd én megvigasztallak!! –öleltem meg.

- Már bocsi –szólalt meg Alexa – de ennek nem fordítva kéne lennie?? –nevetett.

- Hát látod?! –csatlakoztam hozzá. – Félősebb, mint én.

- Ch… azért ne túlozzunk! –háborodott fel.

- Biztos vagy te benne? –és lekapcsoltam a villanyt.

- Ah, mama! –ordított fel. Amikor Kendall visszakapcsolta, Logan már a nyakamban volt.

- Aha.. és te nem vagy a félős.. egy.. –kezdtem el számolni

- Heh?? –tűnődött el.

- Kettő… ne akard, hogy eljussak a háromig!! –hupsz, már nem is volt a nyakamba. – Okos kisfiú! – dicsérgettem meg. De még mindig a sokk hatása alatt volt.

- Figyeld meg hugi, - jött oda mellém – jó 3 hónapig kísérgetned kell őt mindenhova.

- Azért nem mindenhova!! –avatkozott bele Maci.

- Biztos vagy te benne? Kitartást tesó! –ütögette meg a vállam.  És elindultak Alexával az ajtó felé.

- Hát ti, hova mentek?? – néztem utánuk.

- Elviszem Édesemet egy romantikus éttermbe! – válaszolt.

- Hova?? –nézett rá kérdően Barátnőm.

- Hupsz! Nem említettem! Meglepetésnek szántam! –kuncogott.

- De akkor is, mondhattad volna! Ilyen ruhába nem megyek el! –háborodott fel. – Kapok 20 percet? –nézett rá boci szemekkel.

- Kapsz! Én is összeszedem magam. Még mindig rajtam vannak Freddy Krüger maradványai.. Le kell, zuhanyozzak. Hajat mosni……

- Haver! Most hagyd abba, mielőtt olyan részhez érünk, amire én nem vagyok kíváncsi. Szerintem senki se!! – vágott közbe Logan. Éppen időben. Én behúztam Alexát, kiválasztottunk egy csini ruhát, kisminkeltem, megcsináltam a haját, és egyéb csajszis dolgok. Eléje raktam a tükröt, hogy megnézhesse magát.

- Aztaaaa! – képedt el. – Köszönöm Jenna!! Magamra se ismerek! – bámészkodott magában. Tetszett neki.

- Ez volt a célom! –kacsintottam rá.

- Jujj, sietek is! Lehet ez már elaludt az unalomtól! –kuncogott. Kifutottunk. Semelyik pasi, sehol.

- Heh, ezek hova mentek? –lepődtem meg.

- Kendall még nincs kész! Tököl… - üvöltött ki.

- Na… csak úgy megsúgom, hogy ha ő tököl, az minimum fél óra… - hajultam oda hozzá..

- Ajj, Istenem!! –és a kezét a homlokához csapta. Vártunk kint egy tíz percet.

- Na jó.. bármit is csinál leszarom… én bemegyek! –indultam a szobájuk felé. Benyitottam kopogás nélkül. – jesszusom! Ti mi a szöszt csináltok?? –ugrottam fel, egy sikítással körítve. Épp egy Koganes jelenetnél léptem be én is…. Logan hajult, Kendall a háta mögött, félre érthetős helyzetben…  – Baszki, Logie, hátulról se vagy már szűz?? – átváltottam röhögő görcsre.

- Nem tudtad?? –vágott baromkodós fejet.

- Fúúúj!! Közelembe ne gyere!! – sétáltam hátrafelé egy x-et mutatva a kezemmel. –Távozz sátán!!

- Ne már!! Kezdek magamtól is félni. –torpant meg. Kendall ezen mind végig csak nevetett, és a hasát fogta.

- Na gyere, bátyó, mert Alexa csak is rád vár! –komolyodtam el.

- Megyek! –és kifutott. A lány már nagyon várta.

- Ahw, de elképesztően dögös itt valaki! –karolta át őt hátulról.

- Jajj, de aranyos valakii!! –puszilta meg. – és milyen helyes iiis!!

- Na, indulhatunk?? –nyújtotta a kezét.

- Indulhatunk. –és elmentek.

- Olyan aranyosak így együtt! Örülök, hogy végre talált magának valakit Kendall! –mondtam a mellettem álló Logienak.

- Hah, megcsalt! –húzta fel az orrát!

- Bolond!! – ütöttem vállba. – Nem tudsz valami kúrálási módszert a nátha ellen??

- Kellett neked Samarázsdit játszanod!! Amúgy tudook!!

- Na, mondjad mááár!! –sürgettem.

- A kúrálási módszerhez kell: ágy+takaró+egy kis tea+én!!

- Te?? Mihez kellesz??

- Édes. Nem hallottad, hogy a hangsúly a kúrálási módszeren van?? –vigyorgott.

/Alexa szemszöge/

Lementünk a parkolóba. Kinyitotta nekem az ajtót.

- Kíváncsi vagy, hogy hova viszlek?

- Piciit!! Na jó.. nagyoon!!

- 10 perc, és meglátod!

- Hah, persze, hogy nem mondod el! – télleg annyi idő alatt ott voltunk. Amikor beléptünk, azt hittem, hogy elájulok. Meseszép. – Tyűűűhaaa Kendizzle! Ez álom szép! –gyönyörködtem.

- Tetszik? –kaptam egy puszit.

- Az nem kifejezés.

- Gyere, foglaltam asztalt! –megfogta a kezem, és óvatosan sétáltunk. Udvariasan kihúzta nekem a széket.

- Óh, köszönööm!!

- Te mit rendelsz?? –kíváncsiskodott.

- Nem tudom.. valami finomat. De te mond azt, hogy most az egyszer eszel valami husit is!

- Hááát….

- Ha nem, akkor…..öööm…. még nem tudom. Valamit kitalálok!

- Húha, szerinted Freddy megijed tőled? –kuncogott.

- Hehe, most már lemostad magadról az utolsó maradványodat is, szóval nem vagy Krüger!

- A francba… 

49. fejezet: Gipsz nincs, ötlet van!! :DD

/Jenna szemszöge/

- Te boloond, azonnal tegyél le! –dübörögtem Logan hátán.

- Aha, persze! Nem foglak! A büntetést állni kell! –kuncogott.

- Milyen büntetést? Ma már kínoztál!

- De nem eleget! –kacsintott.

- Megtépem a frissen nyírt hajad, ha nem teszel le! –fenyegettem.

- Upsz! – csúsztatott le magáról.

- Hah, egy fiút lehet ilyennel fenyegetni! Végül is, Kendallnél mindig bevált. De most, már nálad is rendszerezni fogom!

- A kis bestia!

- Nálad nem nagyobb! Még most is sajog az oldalam tőled!

- Hihi, a sok csikinek senki se tud ellenállni!

/Alexa szemszöge/

Kendallt még egyszer-kétszer megbüntettem a nap folyamán.

- Vigyázzatok! A Schmidt tesók összefognak!  De abból nem lesz kegyelem! – fenyegetőzött Édesem.

- Jajj, pont egy biosráctól fogok félni! – nevetett Logan.

- Tőle én se félnék Logie! De majd tőlem. Csak vegyék le a gipszet, és….áá…. nem árulom el magam! –kacsintott Jenn.

- Ja, egyet értek hugi! –menőzött Kendizzle. – Két okos jobb, mint egy! –és leült, a kezébe vett egy kis kocsit és játszott. – Brumm, Brumm.

- Maradjunk annyiba, hogy egy okos és egy dedós Schmidt! –sírt a nevetéstől Logie.

- Úristen Kendall! Hogy lehetsz ennyire bolond? –szörnyülködött Jenn. Odament hozzá, és kikapta a játékot a kezéből.

- Adtad de nagyon gyorsan vissza! De nagyon gyorsan! –mutogatott a kocsi után.

- A-a. Nem leszel óvodás bratyó! Vagyis nem szabad annak látszanod! Na és most gyere gondolkodni, hogy mi legyen a terv!

- Már ha tud olyat. –kuncogott Logie.

- Tud…. Vagyis tudott valamikor! –csatlakozott Jenna. De amint Kendall ránézett, pókerarcot vágott, mint aki nem is nevetett volna velünk.

- Nagyon nagy szeretettel várjuk a próbálkozásokat–szóltam utánuk. Összepacsiztunk Logieval. Hírtelen jó haverok, és kitűnő páros lettünk. De nem félre érteni, nem vagyok belé szerelmes!

/Kendall szemszöge/

- Valami ötlet? –kérdezte kikerekedett szemekkel hugicám.

- Nincs… - járkáltam fel és alá.

- Tőlem itt gondolkodhatunk egész nap is, nekem soha sincs …..ó –és akkor, mint akinek felkapcsolják a villanyt az agyában, beütött neki egy ötlet. – Heheh bratyókám! Nagyon nagyon jó ötletem támadt! –és bólogatott közbe.

- Tudtam, hogy sose hagysz engem cserben! –öleltem meg. Oda hajult hozzám, és elmagyarázta a tervet. – Oh, ez nagyon jó kis terv. De ahhoz meg kell várni a holnapot…

- Nyugi, addig is ki tudjuk sajátítani az egész dolgot! –kacsintott rám.

- Eeehj, tesó, ezzel tarolni fogunk baszki!

/Logan szemszöge/

Ma végre leszedik Bébibú lábgipszét. Már örülök neki!

- Izgulok… - jelentette ki.

- Nincs mitől édes! Csak leszedik, és kész!

- Aranyos vagy, hogy vigasztalsz! –nyomtam egy puszit az arcára.

- Tudod, hogy ez természetes! Meg hát várom már azt a nagyon ütős szivatást!

- Heheh… humoros vagy Drágám!

- Tudom! –kacsintottam rá. Jöttek az orvosok. Bevitték. Fél óra után már ki is jött a két szép lábán. – Na, én mit mondtam? –húztam magamhoz.

- Na indulhatunk! –szólt Alexa.

- Ti menjetek haza! Mi elmegyünk sütiért. Jenna, már egy jó ideje azt akar enni –magyarázott.

- Jó! Addig mi hazamegyünk.

- Én vezetek! –emeltem fel a kezem.

- Aha, persze… az én kocsimnál soha! –tiltakozott Alexa.

/Jenna szemszöge/

- Na, szerinted bevették? –fordultam Kendall felé.

- Nem is kicsit! –nevetett.

- Tudtam én!

/Alexa szemszöge/

Hazaértünk.

- Van nálad kulcs? –kérdeztem Logan felé fordulva.

- Van. –elővette, és kinyitotta az ajtót. Beléptünk. Korom sötét.

- Olts már villanyt! –nyúlt a kapcsolóhoz.

- Nincs áram… Telefont elő!

- Baszki! Lemerült! –kezdtem megijedni… egyszer csak egy nagy morajlást hallottam. – Mi volt ez? –fordultam feléje.

- Nem tudom!

- Ember, te sírsz?

- Nem… csak könnyezek.. nem nagyon bírom a sötétet világos után.

- Aha.. én is arra fognám.. de mindegy.. ki akarom deríteni, honnan jön a zaj. – ami még mindig nem múlt el. Sőt, egyre jobban hangosodott. Elkezdtünk a nappali felé menni. Egyszer csak bekapcsolódott a tévé, és nem volt adás. – Aha, akkor csak van áram!

- Figyeld, mindjár kijön Samara, és megtámad minket! –nevetett. Leültünk a kanapéra, megpróbáltuk kikapcsolni. De nem sikerült. Sőt. Egyre hangosabb lett a búgás, ami a tévéből jött. Egyszer csak valaki megránt hátulról.

- Bazdmeg!! Áááááááá –sikítottam fel. Megfordultam. – Áh Samara! Jesszusoom! –és téleg ő volt. Oldalra néztem, hogy Logan ott van-e mellettem. De nem volt. – Oh, baszki! Ez nem lehet! Ilyen nem létezik! –elindultam befelé, Jennáék szobája felé. Kinyitottam az ajtót. Freddy Krüger ugrik rám. –OMG! Azonnal szállj le rólam! –visítottam. Nagyon nehezen leszedtem magamról. Logie ott volt megkötözve egy széken.

- Freddy! –nyögte ki magából. Le volt dermedve. Gyorsan eloldoztam. Ekkor megérkeztek Jennáék. Felkapcsolták a villanyt.

- Úr Isteen! Mi történ itt?? –kérdezte meglepődve a lány. – Mi ez a nagy kupi? Csak nem? –kerekedtek ki a szemeik.

- Nem, nem nyugi! –mentegetőzött Logie.

- Akkor? Ez már engem is érdekel! –tette zsebre a kezét Kendall.

- Samara és Freddy! –szálltam be én is..

- Jenna, mi az a kezeden? És miért nedves a hajad? –vette észre ezeket a kis nyomokat Logan.

- Nem érdekes….

- Kendall, mi az a kalap a fejeden? –szemeltem ki én is valamit.

- Bakker, ti voltatok azok! –mondtuk egyszerre. – Na jó… megszivattatok minket.. nem is kicsit. De hogy értetek haza hamarabb?

- Hehe, a BMW gyorsabb mindennél!!