3 Rész 2 Fejezet: Valóban?!

Halihóó:) Először is... ugye nemrég jelentkeztem egy blogversenyre. Na:) És második helyezett lettem:$ Szóval nagyon köszönöm szépen Zsófia Csáki-nak ♥ a blog, amin kaptam:D Shut Up And Love Me Forever ♥

 És akkor a rész:) Puszipacsiiii♥ (Az ötleteket tapasztalatból, és némelyiket a velem megtörtént dolgokból merítem;D)

Ui.: Köszönöm az előző részhez a 8 pipát, és a négy komit wazzaaa:PP ♥

/Logan szemszöge/

Reggel... Vagyis.. olyan dél tájt járhat az idő.. Egy ilyen eseménydús hajnalba nyúló dolog után jól esik tovább pihenni. Jenna már forog ki-be. Lorianna megint totálisan lefárasztja őt.
Alig bírom szemeimet nyitva tartani. Persze ennek segítségére telefonom csörgése nyittatta ki teljesen. Meglepődve néztem a kijelzőt... Dia száma?! Vajon megint mi a frászt szeretne? Flegmán, de felvettem a még mindig jelző mobilt.
-Sziia! -szólt bele bájosan.
-Még ma ha lehetne... -válaszoltam köszönés nélkül köcsögen.
-Azonnal gyere le a halba! -hallottam normális hangját.
-Minek? -kérdeztem.
-Majd meglátod! -nevettet ördögien.  -Nyugodj meg, örülni fogsz neki haha! -fejezte be a beszélgetést. Én itt valami rosszat sejtek. Azon nyomban magamra kaptam egy itthoni ruhát, és puszit nyomtam Jen szájára. Elindultam, hogy minél hamarabb véget vehessek ennek az egésznek.
-Örülök, hogy újra láthatom Mrs. Henderson-t. -állt karba tett kézzel, és várta, hogy közelebb menjek hozzá.
-A távolság marad! -nyújtottam ki kacsómat. Erre ő intett valakinek, mire betotyogott egy másfél éves kislány. -Aranyos, meg minden. De engem ezért miért kellett lerángatni?
-Hohó! Sorjában édesem. -kacsintott.
-Ne becézz, inkább folytasd!  -állítottam le.
-Boldog vagyok, hogy "aranyosnak" tartod...... mivel ő a te lányod. -kacagott. Lefagytam... Amilyen gyorsan elkapott a düh, olyan gyorsan futottam volna a szobánkba. De nem lehetett...
-Nem hiszek neked! -eszméltem fel a valóságba. -Bizonyítsd!
-Gondoltam hogy ez a lehetőség is fel fog bukkanni. Hát tessék! -nyújtott elém egy papírt. Kezembe vettem, és jobban elolvastam. Egy apasági teszt volt.
-Te jó isten.... -tettem el. Erre még szükségem lehet. -Hogy csináltad meg a bele egyezésem nélkül? -kezdek örülni hogy a rokonaim a jogi egyetemre járnak.
-A fogkeféd.. amit nálam hagytál... És a barátom, Dred, aláírta helyetted. -vigyorgott, mint akit baszni visznek. Hát már megint?! -Mivel nem vagyunk együtt, ezért fizetned kell a gyerektartást! Nincs visszaút. -erre elment. Vérnyomásom több volt, mint 800. Ez nem lehet.. vagyis nem tudom..
Normálisnak tettetve magam, dudorászva mentem vissza lakásunkba. Jenna már várt..... könnyesen?!
-Mi a baj Kincsem?! -szaladtam felé. De ellökött magától. -Miért csinálod ezt? -vontam kérdőre.
-Te miért csinálod ezt? Másfél évvel ezelőtt már minden oké volt köztünk! Miért szégyenítettél meg? -havazott rám mindent. Elvesztek szavaim. Szinte sokk hatása alatt álltam... pedig meg voltam győződve arról, hogy nem az enyém a kicsi. -Gondoltam.... -kapta magára kabátját. -Csak úgy odapöccintem neked, bár úgyse fog szerintem érdekelni, hogy 5 hetes terhes vagyok még egy kicsivel.. Vagyis nem tudom hogy mennyi... De még el lehet vetetni... -lépett ki az ajtón. Hogy mi?! Talán csak most észlelhettem fel a valóságba.
-Kincsem, állj meg! -értem utol nagy nehezen. -Még egy imádni valóság? Ráadásul esély van arra hogy fiú legyen. És hogy több. -kerekedett hatalmas mosoly a számra. Megérintettem pocakját. -Nem fogjuk elvetetni, ilyen még az eszedbe se jusson! -csókoltam meg, közben ugyan úgy hasán maradt kezem. Visszamentünk, és azon tanakodtunk, hogyan bizonyítsuk be, hogy Diana hazudik.

/Diana szemszöge/

-Sikerült parába hozni! -bújtam le Dred mellé.
-A gyerek?! -kérdezte.
-Miért foglalkozol mindig annyira vele? -forgattam szemeim.
-Mert talán nem annak a szupersztárocskának a kislánya... hanem az enyém... -nézett komolyan.
-Jó jó... ide hozom közénk... Megfelel? -tápászkodtam fel pihe puha ágyikómból.
-Így sokkal jobb.