2. Rész 6. Fejezet: Kendall pókember

Szép estéét:) sajnálom hogy egy ideje nem hozhattam részt, de nem kapott meg az ihlet manoo... bár lehet most se lesz akkora nagy hű de hó ez a blog.. a hibákért, zavarodásért előre is bocsánatot kérek:) puszo jó olvasást:) ♥

/Jenna szemszöge/ 


-Héloo adtad vissza! -üvöltött szinte Logan, ezzel lehúzva rólam a takarót.
-Mi a frász bajod van? -csíptem meg muszkliját.
-Mit csináltam? -ébredt fel megilletődve, és mint akit kivetett az ágy, úgy pattant ki. -Ja, most már emlékszem. Bocsiiiii. -nézett rám cukin.
-Elfogadva. -kacsintottam.
-Szerinted ott már lesz pici Henderson? -komolyodott el, és mélyen a szemembe nézett.
-Először is.. nem tudom... idővel kiderül úgy is. -mosolyogtam. -Másodszor pedig Henderson? És ha tiszta Schmidt lesz? -váltott át mosolyom vigyorrá.
-Hát... -csatlakozott. -Majd eldől minden....
-De ugye tudod, hogy nagy fába vágtuk fejszénket? -kérdeztem rá. A mondat végén behunytam szemem, összehúztam szemöldököm és ujjaim kulcsba voltak. Szorítottam hogy válasza pozitívan végződjön.
-Igen tudom. De itt leszek, még akkor is ha nem.... -hallgatott el.
-Ezt hogy érted? -maradt tátva szám.
-Jajj ne hogy félre értelmezd nekem! Nem hagynálak itt. A próbákról és a fellépésekről beszélek. -húzott magához szorosan.
-Fu a szívbajt hoztad rám... -könnyebbültem meg egy levegővételnyivel.

/James szemszöge/

-Na végre a gépen... -dőlt le az egyik ülésbe Tori.
-Hát ennyi késéssel csodálom hogy nem hiányoltak minket! -lepett meg a dolog.
-Igen... Bátyám 1 hete nem hívott. -gondolkodott el a dolgon.
-Csak nem készítette ki Jennát... -állapítottam meg hipotézisemet.
-Csak nem.. -vágott kétségbeesett arcot. -És ha most megbocsátasz.... be merészelem dugaszolni a fülem zenével.
-Azt meg hogy csinálod? -néztem rá bambán.
-Haha könnyen és egyszerűen. -nevetett.

/Kendall szemszöge/

-The night is young, and we just getting started..... -csúsztam be viaszfényes és csúszós padlónkon, egy pókember jelmezben, "énekelgetve" a  Just Getting Started-et. Bénán táncolgatva Logan jelent meg mögöttem.. Vagyis.. csak a koppanását hallottam a srácnak, de megismertem. Ez ilyen tipikus 'ú bazdmeg mindjárt beszarok a röhögéstől' összeesés volt.
-Ha.... ha... haver.. te mi a jó francot csinálsz? -forgott lent a földön sírva, alig kapva oxigént.
-Élem az életem... And we just getting started now. woooahh... -lőttem ki hálómat a kölcsönzött jelmezből. -Anyád, ez ilyet is tud?! -néztem kinyílt szemekkel az úgy maradt ujjaimra. A hernyó is megállt a röhögőgörcsben, és meredten nézte. -Logan.. be kell valljak valamit... Én vagyok Pókember! És mától az a feladatom, hogy megvédjem az ártatlanokat, akik bajba jutottak, vagy csak túl hülyék ahoz hogy megmentsék magukat. Szaladok is, megnézem, hogy tudok-e repülni! -szaladtam ki a teraszra, ami a harmadikon volt. Kezeimet kitártam, ezzel a mögöttem lévő köpeny elkezdett lebegni.
-Kendall... nem vagy Spiderman. -fogta meg megértően vállamat Logie.
-De igen is az vagyok! -rúgtam bokán egy focista mozdulattal, ezzel jó nagy durranást csinálva. -Az anyját! Giga mega erős vádlijaim vannak.
-Honnan kölcsönözted te azt? -érdeklődött karba tett kézzel a frissen fel állt emberke.
-Lent a sarkon. -adtam meg a szükséges infókat.
-Azonnal visszavisszük. Kell hogy csak úgy lelépj a harmadikról. Kösz nem. -húzott fülemnél fogva.
-A-a-auu! Érzékeny ponton fogdosol. -próbáltam kiszabadulni az ördögi szorításból.
-Hogy mit csinál? -szaladt ki Alexa megilletődve. De amikor meglátta hogy nézek ki, és hogy be vagyok görbülve mint egy vén fószer, inkább visszafeküdt az ágyba.
Sajnos meg kellett váljak szeretett hacukámtól. Na de nem baj.. jövök én még holnap erre Logan nélkül.