56. fejezet: félreérthető :D

/Alexa szemszöge/

Jól sikerült a buli Yeaah! Jenna hihetetlenül jól érezte magát. ez látszott rajta, hisz Logie leitatta.. azt nem mondtam, hogy én is magamnál voltam. Ittam, de csak mértékkel.

- Gyere csak! –húzott magához Kendall. Ő hót józan volt. Az egyetlen ember a partin. – Táncoljunk.

- Rendben. –mosolyogtam. Hm.. az a mosoly.. úr isten..

- Mi van édes?

- Semmi.. csak néztem azt a gyönyörűséges nevetésedet.

- Hm… most pirulok-virulok.. –és tényleg…

- Viszem a menyasszonyt, akarom mondani a szülinapost! –ordított Logie, és ölbe vitte be Jennát.

- Na, tudtam én, hogy már 4-kor abba hagyja a bulit… tipikus Logan… - kuncogott. – Már a húgomra fáj a foga…

- Kincs.. ne féltsd! Tud ő magára vigyázni! És Logie csak nem csinál több hülyeséget! Nyugi! –és finom csókot nyomtam az arcára.

- Mindig itt vagy nekem! Köszönöm!

- Tudod, hogy szeretlek! Ezen semmi se fog változtatni, ígérem! –de a többiek is elkezdtek befelé szivárogni.

- Megyünk mi is? –virukszolt.

- Hmm.. mit tervelsz a pici buksidba?

- Hát, nem is tudom… éljünk a pillanatnak. –kacsintott.. befutottam előtte, gyorsan. Ő utánam. Hosszas csókcsatába kezdtünk. Najó, volt ott más is, nem csak csók. Egymásnak estünk, egyre egyre jobban.

/Jenna szemszöge/

- Áhh bolond! –vitatkoztam édesemmel.

- Most miért? Szereted nem?

- Persze hogy szeretem, de nem ilyen durván…

- Jójó… így jobb? –és lassított a tempón.

- Ühüüm…ahhww… Imádom, amikor a hátamat maszírozod!

- De holnap te jössz!

- Mi az hogy?? –vontam kérdőre.

- Nekem is fájnak a hátaim…

- Na jó…

- Fáj a kezem…. És szerintem nehéz is vagyok… tiszta víz a kezem a krémtől…

- A kezedet majd én holnap lerendezem… nem vaaaagy nehéééz… ott a törlő rongy. – vigyorogtam reá. – Na, szállj le… Engedek neked… Köszi –és egy puszit nyomtam az arcára. Ledőlt mellém, mint aki három órát sexelt volna.. lihegett. – Fáradt vagyok…

- Akkor próbálj meg aludni… de szólok, holnap nagyon erős fejfájásod lesz! –nevetett.

- Miért? –néztem rá hülyén.

- Hát még sose voltál másnapos? – gülledtek ki a szemeik.

- Nem?

- Uhh, akkor nem lesz a legjobb érzés.. de nyugi, én már profi vagyok a szakmába! –vágott totál büszke fejet.

- Hm… azt gondoltam édesem. De én nem bírok aludni…

- Akkor kapcsold be a tévét, és nézz valami filmet, vagy laptopozz. Használhatod, amit most kaptam. Csak halkan. Légyszi –néztem rá boci szemekkel.

- Jójó.. szeretlek kicsi! –és egy olyan szenvedélyes csókot kaptam, hogy a szám is tátva maradt. Hihetetlen ez a születésnap. A legjobb, a világon. Mind ezért köszönet a barátaimnak, akik a családom♥