57.fejezet: Vicces szituk

/Jenna szemszöge/

- Jó reggelt! –puszilt meg Logie.

- Hmmmm??? –néztem rá totál kába fejjel. – Jajj, neked is! Hány óra van? –nyöszörögtem.

- Délután fél egy.

- Ahhhh, én még aludni akarok!  - húztam a buksimra a párnát.

- Ö-ö! Édesem, felkelsz!  - megfogta a lábam, és elkezdett lefelé húzni.

- Hééélóóó!! Nemáár Logaan! Engedd el a lábamat! –és elkezdtem toporzékolni.

- Dehogy engedem! Most szépen beviszlek a zuhany alá! –kacagott ördögiesen. Betértünk a fürdőbe. Kinyitotta a melegvizet, levetkőztetett. Ő is elkezdte lefelé dobálni a ruhaneműket. És bemászott mellém. Én alig bírtam megállni. De Logan segített. Nekinyomott a zuhanykabin oldalának. Hevesen elkezdett csókolni.. ahogy én éreztem a másnapos fejemmel, mindent beleadott. Jó kis időt eltöltöttünk a fürdőbe.

/egy-két órával később/

Nagy nehezen kimásztunk a zuhany alól. Ez egy kicsit felébresztett az elméleti kómából.

- Na, jobb?? –virukszolt. – a reggeli zuhany alatti menet mindig felébreszt! –kacsintott.

- Mondjuk úgy, hogy egy picit…

- Piciiiiit??? –lepődött meg. – nem voltam elég jó?? Pedig mindent beleadtam?! Ahh baszki, lehet hogy tényleg a fiúk után vonzódom??? –kezdett el pánikólni.

- Fúújjj Logie!! –távolodtam. – Amúúgy nem azéért!! Rajtam most valahogyan nem hatott. Ettől még nem kell azt hinni, hogy meleg vagy ember! –nyugtattam. Ő a szívéhez kapott, és lihegett. Nyomtam egy puszit a szájára.

/Alexandra szemszöge/

Kint ültünk a konyhába Kendallel, és beszélgettünk. Már fogalmam sincs, hogy miről.

- Mi ez a dübögés?! –zökkentett ki a hang.

- Nem tudom… de már én is erre lettem figyelmes egy két perccel ezelőtt. –figyelt fel ő is.

- Ez Jennáéktól jön… - szűrtem le a zaj forrását. Erre felpattant a székből, és higgadtan az ajtó felé közeledett. Rávert egyet, és bekiabált hozzájuk.

- Halkabban kufircoljatok már! –válasz nem érkezett…azt hittem, hogy besírok a nevetéstől! síri csönd. – Lerendezve. –jött felém, mosolyogva. Ááááh, ettől még egyszer behalok! – Na, hol is tartottunk?!

- Gyere ide! –húztam a magamhoz a gallérjánál fogva. Na és persze megcsókoltam.

/James szemszöge/

- Hol az én Horatioom?? –keresett Tori. De én rafkós voltam, bebújtam az ágy alá. – Jamesyyy??
- Hihii.. –kuncogtam halkan.

- Megvagy! –kukkantott be. De olyan hangosan és gyorsan mondta, hogy majd a szívinfarktust hozta rám.

- Áhhhh!! –visítottam fel férfiasan.

- Mi ez a hang??? –nevetett, és már a hasát fogta tőle.

- Ez a férfias megijedős hangom!

- Aha… ez nagyon férfias volt Mr…

- Jólvanna….

/Rocky szemszöge/

- Carlos gyere máár! Elkésünk, és azt anyuék nem nagyon csípik! –hívtam kedvesemet, mivel éppen édesanyámékhoz tartottunk vacsorázni.

- Megyek, megyek türelem! Csak nem bírom felhúzni a sliccem. –és kilépett a fürdőből.

- Jesszusom! Valahogyan oldd meg Carlítoos!

- Igyekszem, igyekszem, de nem megy…. –erőlködött.

- Vegyél fel egy melegítőt vagy valami, de menjünk mááár!

- Oké, oké, sietek. –és 5 perc alatt meg is volt. – Na, most már tényleg mehetünk! –és siettünk a kocsiba, gyorsan hajtottunk, mert már így is késésbe voltunk. – Pisilnem kell!! –rángatózott a volánnál.

- Kibírood!! Két utca!

- Jójóóó… -és bementünk. Köszöntem anyuméknak, és bemutattam Carlost is.

- Nagyon örvendek.

- Gyere édes, erre van a mosdó! –és megmutattam neki a helyet. Kint álltam az ajtó mellett, nehogy visszafelé eltévedjen.. elég nagy ez a ház..

- Rocky.. –szólt kétségbeesett hangon.

- Mivan??

- Nem jön fel a slicc…

- Ugye most csak szopatsz?? –gyorsan bementem hozzá. És tényleg. – Baszki Carlitos…