55. fejezet: Bolondozások:$

/Jenna szemszöge/

- Boldog Születésnapot Drágaságom! –nyomott egy óvatos csókot a számra.

- El se hiszed, mennyire boldog! –vigyorogtam, mint egy tejbe tök.

- A tortát, tortát! –hallottam bátyuskám kiabálását.

- Úr isteeen!! –a torta láttára nagyot koppant az állam. Valami fantasztikus volt. Minden egyes apró részlete pontos. – Ez ez ez nekem? –még mindig nem zökkentem ki látványból… gyönyörű!

- Még egyszer nagyon sok Boldog Születésnapot! –álltak körbe a többiek.

- Köszönöm szépen! Hihetetlenül jól esik ez az egész! Hogy ennyi mindent csináltatok értem! –hírtelen kigördült egy könnycsepp. – Ti vagytok az én családom! Szeretlek titeket! Nagyölelés?? –néztem rájuk vidáman.

- Nagyölelés! –sikították.

- Nem kapok levegőt… - préseltem ki magamból ezt a három kis szavacskát.

- Hupsz! –nevettek.

- Na vágjuk már fel a finomságot! –ugrált egy helyben Carlos.

- Héélóó! Sok munkám van benne! Nem rohanhatsz csak úgy neki! Szépen, óvatosan kell felszeletelni. –intézkedett Logie. Mindenki furcsán nézett rá. Ez olyan fiam, te véletlenül nem vagy buzi nézés volt. De én tudom, hogy nem az.  Mindenki tudja. Csak vannak ilyen pillanatok. – Na jó… De én vágom!

- Oké, csak vágjad már légy szíves! –óvatosan, elkezdte szelni. Carlosnak már a nyála csurgott.

- Carlítos, töröld le a nyáladat, mert fúúújjj! –böktem oldalba.

- Ahhhhw haver, pörgősen!! –mutogatott. – Nem látod, hogy már csurgok?!

- Mit csinálsz?? –távolodtam el tőle.

- Folyok… - jelentette ki.

- Hool??

- Hooogy mi? –nézett rá Rocky.

- Áááh semmi… megyek, szerintem, átmajonézeztem! –és befutott a szobájába.

- Egy torta miatt! –nevettük ki. Öt perc múlva, már velünk volt. Minden sütiből, minden szendvicsből csemegézett.

- Haver, hogy hogy még nem szakadt szét a gyomrod? –pöckölte meg a pociját James.

- Na a kis ujjamnak szerintem le kéne vágni a körmét…

- Hmmm?? –és akkor végignézett magán. – Én? Mint kis ujj? Én? Mint kis ujj?

- Maslow, most ezen fogsz lovagolni?

- És hogyan érted, hogy le kéne vágni a körmét?

- A fütyijét… És akkor nem velem foglalkoznál!

- Haver meghalsz! –már rohant volna neki, amikor Tori és Rocky közéjük állt.

- Jenna buliján nincsen semmi ilyen fajta ökörség! Még a végén nekimentek valaminek, felborul, és már is tönkre basszátok az egészet! Az kéne? –magyarázott Logiehugi.

- Nem… - mondták egyszerre, és lehajtották a fejüket.

- Na, azért mondom! Inkább menjünk táncolni, vagy valami! – és feljöttek mellénk a parkettre. Én ezek alatt Logieval táncoltam. Beleolvadtam azokba a szemekbe…. Ismét… Nem tudtam megszólani.. egyrészt emiatt, más részt rosszul esett, amit reggel mondott… szóval ez az egész bunkóság…

- Mi a baj Édesem? –simította meg az arcomat. –Nem tetszik a buli?? mert nagfyon sokat dolgoztunk vele!

- Semmi… - tagadtam le.. nem szeretnék senkit se megbántani az én tényleges véleményemmel.

/Logan szemszöge/

- Nem hiszek most az egyszer!

- De komoly! Semmi nincs.. –és a mondat után egy hatalmasat nyelt.

- Aha… nem tudsz átverni! Na, lökd!

- Reggel… -és közbe vágtam a szavának.

- Ha a reggeli flegmaságomra gondolsz, az csak a buli miatt volt! Nem akartalak vele megbántani! Hidd el, Alexától kaptam is utána. Egy nyaklevest… - erre kihajolt az ölemből, és a lány felé egy pacsis tenyeret mutatott. – Szóval így álunk! Ezért leitatlak!

- Ja persze… engem aztán le is tudsz itatni… - kuncogott.

- Kérsz egy kis kólát?

- Ühüüm! –elmentem, és öntöttem ki egy pohárba. Igen ám, de csempésztem bele egy kis Whiskit is. Amit persze kedvesem nem vett észre. De csak az övébe.. én majd csak később csiccsentek be.

- Tessék! –nyújtottam át neki az italt.

- Köszi!

- Egy pillanat! Megyek… öm… elvégezni a pisi teendőimet.

- Rendben! –és leraktam a poharamat a párkányra.

- Na visszajöttem. – sétáltam felé a sliccemet húzva. Jenna pohara már üres volt. Yepp sikerült a tervem. Nyomtam egy csókot a szájára, és én is ittam az enyémet. Egy húzásra az egészet.. Úhha…. Ez ütött.. Édesem kuncog..

- Ugye nem?

- Ugye de! –kacsintott rám.

- Megcserélted mi?
- Ez egyértelmű.. – az ital egyből hatott. Éreztem, hogy nem vagyok magamnál. Sikerült Jennt is rávenni, hogy egy kicsit kóstolgasson. 3 óra felé, már nem voltunk szomjasak!