59. fejezet: nincsenek szavak...

Sziasztook! két hét kimaradás után meghoztam egy csavarokat tartalmazó részt:) ♥ jó olvasást

/Jenna szemszöge/

- Kicsim, keljél! –hallottam Logie hangját.. ami nem volt olyan bíztató..

- Hmm? –figyeltem fel.

- Négy órakor indul a géped! Kérlek, addig még legyél velem!

- Ez természetes! –felültem törökülésbe, és hozzá bújtam. –De viszont ha felöltözhetnék?!

- Ohh, persze! –így is tettem. De amikor a gatyámat próbáltam felhúzni, Logan megfogott, és az ölébe húzott. –Imádoom!

- Mit? –fordultam felé.

- Hát..öm.. azt a kerek hátsódat.

- Engem már nem is? –lepődtem meg.

- Dedede téged a legjobban.. csak őm… valahogy nem bírom róla leszedni a szemem.

- Szép formás mi? –kuncogtam.

- A legformásabb. –harapdálta a száját.

- Tetsziik? –kecsegtettem.

- Ezt már kifejtettem. –vigyorgott.

- De most már elengedhetnél! –vagdalóztam az ölében.

- A-a! Soha!

- De akkor így hogy megyek koncertre?

- Nem kéne menjél..

- Szívem szerint nem is mennék… - hajtottam le a fejem.. –de tudod, hogy ez nekem is számít.. és nem akarom abbahagyni.. valaki egyszer arra tanított, hogy soha ne adjam fel.. és most te is azt mondod, hogy hagyjam abba.

- Fontosabb a koncert, mint én? –kérdezte komolyan.

- Nem.. de áhh Logan! Nem érted? Én sose kértelek meg arra, hogy maradj! Sosem marasztaltalak! Elfogadtam, hogy neked is van karriered! Hogy állandóan fellépéseid vannak! Meg hogy minden lány téged akar! Elfelejtettem azt az esetet is, amikor azzal a lánnyal voltál.. mindent.. csak hogy ne legyünk rosszba.. de ha ezt akarod? –és kirohantam. Fogtam magam, és kiültem a parkba.. nem jött utánam.. nem értem. Olyan aranyosan keltett, olyan aranyosan nézte a hátsómat.. egyszerűen felfogni se tudom, hogy miért akarta ezt! De ha ez kell? Akkor megkapja..

/Kendall szemszöge/

- Kendall! –futott be az ajtón Kedvesem.

- Tessék? –zavarodtam meg. Éppen cigiztem.

- Szobában dohányzol? –kerekedtek ki a szemei.

- Én? dehogy.. ahh.. –és gyorsan elnyomtam a hamusba. –Na, mit szerettél volna? –mosolyogtam kedvesen. De az a nézés.. tudtam.. már megismertem Alexát. Minden egyes kis apró mozdulatából, nézéséből rájöttem, hogy mit szeretne mondani. –Húgi..

- Igen.. –helyeselt.

- Hol? –kaptam fel magamra egy alsógatyót. Na meg a többit.

- Park.. elég negatívan fog fel mindent.. majd ő elmondja.. egy puszit nyomtam az arcára, és futottam.. izomból..

- Jenna! –ültem le mellé, és átkaroltam az összefont karú lányt. –Miért vagy ilyen durcás?

- Én nem vagyok durcás.. –felelt flegmán.

- Aha, persze.. ezt el is hinné, aki nem ismer.. de én már csecsemő korod óta a tesód vagyok! Engem nem tudsz átverni.

- Henderson akarta ezt.. –és mindent elmagyarázott. Én nem így ismertem meg Logant. Végül is Húginak egyetlen egy könnycsepp se gördült ki..

- Szeretted?

- Szerettem. De Kendall, légyszi, hagyjuk. Ő akarta ezt. Akkor? Ne akard megjavítani azt, amit már egyszer elbasztak. Inkább beszéljünk arról, hogy ki visz ki a reptérre.. –terelte a szót. Tudom én is, hogy nem a legjobb az ilyenekről beszélni.

- Egyértelmű, hogy kiviszünk Alexával! –bíztattam.

- Köszi. –ölelt meg.

- Mi mindig itt leszünk neked! –jött elő egy fa mögül.

- Erre a kedvességre nincsenek szavak! –mondta.

/Jenna szemszöge/

- Kész vagy? –dobálta a kocsi kulcsot Kendall.

- Mehetünk.. –mondtam szomorúan. Logan ki se jött.. tényleg, tényleg nem vagyok neki elég fontos.. hah, nem érdekel.. ’ilyen az élet!’ mondták mindig a gimis osztálytársaim. Nem lehet mindenkinek csodás az élete. Volt egy gyönyörű fél évem..

- És mikorra érsz haza? –kérdezte a kocsiban Alexandra.

- Nem tudom.. minimum egy hónap.. maximum másfél.. de őszintén?! Jó lesz egy kicsit kiszellőztetnem a fejem.

- Jogos.. de nyugi Jenn! –vígasztalt.

Hát megérkeztünk. Megint az a reptér.. az, ahol már másodjára vagyok itt Logan nélkül. Szorosan átöleltem őket utoljára.

- Hiányozni fogtok!

- Majd beszélünk minden nap!

- Szeretlek titeket! –és integettem még nekik egy utolsót. Felszálltam a gépre. Bedugtam a fülhallgatómat, és hát sikerült bedobnom a szunyát, mint  minden repüléskor. Felkeltettek, szokás szerint. Leszálltam, eltaxiztam a hotelbe, kivettem a kulcsot, és ledőltem aludni. Most csak is erre van szükségem.

A Windows Down keltett. Le is gurultam az ágyamról.

- Szuper! –nyomtam le fél kézzel. –Ahhj, mit akarhat már Kendall?

- Jó reggelt! –köszönt bele vidáman.

- Volt..

- Mivan durcás vagy?

- Nem, nem vagyok az..

- Ja persze..

- Csak fura egyedül lenni egy ismeretlen országban, egy ismeretlen városban…

- nyugii! Hamar elmegy az az egy hónap! Kibírjuk, erősek vagyunk! Minden nap beszélünk, nem érdekel mennyi lesz a telefonszámla, de nem foglak egyedül hagyni! Érted?

- Értem.. –zokogtam bele a készülékbe.

- Te sírsz? –komorodott el.

- Igen. –törölgettem a folyamatosan csurgó könnycseppeket.

- Kérlek Húgi! Minden rendben lesz!

- Jójó.. –pityeregtem folyamatosan. –Alexa hogy van? Puszilom.

- Itt van, és hallgatja, amit beszélünk.. megrémülve, hisz utoljára.. izé.. ilyen esetbe hallott téged.. ugyanígy.

- Nem akartam… sajnálom.

- Most miért kérsz bocsánatot?

- Hát hogy most, és itt…. Ríok..

- Jajj Jenn! Ugyan már! Mikor lesz a fellépésed?

- 3 felé.. izgulok..

- Nem kell! Hisz felesleges!  Csodálatos vagy így is, úgyis! Majd kérdd meg Jessicát, hogy csináljon élő felvételt rólad,, és elküldöd nekünk!

- Lo.. Logan? –nyögtem ki magamból nagyon nehezen.

- Érdekel?

- Érdekel.

- De össze fogsz törni..

- Nem izgat! –itt már rosszat sejtettem.

- Diana.. –Kendall kibökte azt a szót, és rémületemben eldobtam a kezemből a telefont. –Jenna! –kiáltott. –Itt vagy? Mi volt ez a koppanás?

- Bocsánat.. csak leejtettem a telómat..

- Váratlanul ért?

- Nem is kicsit. –kezdtem bele megint a könnyhullatásba.

- Ártottál neki valamit?

- Bratyó, egy rohadt szót se! Mivel érdemeltem ezt ki? Tudatlan vagyok..

- Kicsi Schmidt! –nagyon rég szólított így.. kiskoromban.. amikor elvesztettem a Katybabámat. Mindig ő vígasztalt, ilyenkor is, meg amikor magamra maradtam, mint egyedüli lány. Egyik tesóm se szeretett ennyire. Ennyire sem.. –Nem kell neked Henderson! Tudom, hogy szereted, és megbántott. . ez tény.. de lépj egy picit tovább! Változhat az életed! De most megyek.. kérjük az élő közvetítést. Szeretlek!

- Rendben, én is! –és leraktuk. Elkezdtem készülődni, mivel csak három órám volt a koncertig. Még minden színpadi próbát végiggyakorlunk.

Kemény fél órát álltam a hotel parkolójában.. vártam, hogy hozzák a bérelt kocsimat, amit a cég küldött.. kíváncsi vagyok, lehet elém dobnak egy Trabantot. Kitudja? Egy Fisker Karma állt meg előttem.

- Mrs. Schmidt, a kocsija készen. –szállt ki a sofőr, és átadta a helyét. Na ne… erről is a srác jut az eszembe..

/Alexa szemszöge/

- Emberek, laptop elé! Nemsokára kezdődik a koncert! –rohantam be a nappaliba egy tél popcornnal a kezembe.

- Megyünk! –jöttek elő a többiek. Mindenki itthon volt, csak Henderson nem. Hah, nem is hiányzik.. nem vagyok rosszakaró, de ide nem kell hogy jöjjön. Már amikor elsőnek összetörte Jenn szívét.. már akkor haragudtam rá.

- Itt van, itt van! –visítozott Rocky.

- Igen, igen, ott van! –nyugtatta le Tori.

- Az én húgom! Büszke vagyok rá! Gyorsan, Carlos! Rakd rá a tévére!

- Igen is kapitány! –ügyködött valamit, és már is a nagy plazmáról néztük a közvetítést.

/Logan szemszöge/

- Jó éjt Dia! –nyomtam egy csókot a szájára. Siettem haza, ledőlni volt kedvem. És persze később megyünk éjféli motorozásra. Életembe nem vittem lányt a járgányomon.. beléptem az ajtón.

- Hali!

- Cssss! –kaptam meg a magamét.

- Mit néztek annyira hevesen?

- Cssss! –ismételték. Közelebb léptem, és megkukkantottam a tévét. Jenna? A koncerten?

~Ha szeretnétek, válaszolok pár kérdésre a közönségből! –mosolygott, és egy kislányt választott ki. –Tessék, mondjad!

- Tényleg te vagy Logan Henderson barátnője?  -itt lefagyott az arcáról minden.

- Nem… már nem.. –nagy döbbenés a sorok között. –Folytassuk. –terelte a szót.

Mindenki rám nézett lenéző fejjel.. besétáltam a szobánkba.. a közös képek, pár itthon marad ruhája, csak úgy körülvettek az emlékek.. hah, én akartam ezt nem igaz? Egyenlőre mindent elraktam egy dobozkába, és levittem a pincébe.. vagyis csak akartam. Alexa megszólított.

- Hova viszed te azokat?

- Le.. a pincébe.

- Milyen jogon? –lépett mellém, és kivette a kezemből. –Te ezeket sehova se viszed! Neki is ugyanolyan joga van ott élni, mint neked! Sőt, több, mivel hogy a Bátyja a főbérlő. Meg jobb lesz, ha ezek nálam maradnak, amíg a barátnőm haza nem ér.. szánalmas vagy.. –és besietett.

Visszamentem, és megüzentem Kedvesemnek, hogy a mai éjféli motorozást el kéne halasztani. Meg hát az eső is esett. Nem akarom, hogy szegényt tüdőgyulladás érje. Inkább csak Chat-en beszélgettünk tovább.

- Jajj ez jó volt. Fel is hívom Jennát! –hallottam Kendall hangját.

/Kendall szemszöge/

- Szép jó estét én kicsi szupersztárom! –szóltam bele.

- Neked is! Nagyon szar voltam, ugye?

- Dehogy is! Nem, nem voltál az! Ügyes, tiszta hibátlan hangod volt.

- Köszönöm.

- És jössz három popcornnal, mert mindenki az én titkos készletemet fogyasztotta. –kuncogtam.

- Majd hozok Párizsból. Vagy majd máshonnan. –derült egy picit jobb kedvre.  Ezt szerettem volna elérni.

- Kendall! –sétált mellém Alexa.

- Várj egy pöttyet Húgi –takartam le a kagylót. –Tessék Édes!

- Beszélhetek vele?

- Persze. –nyújtottam át.

- Sziia.

- Jujj, sziia olyan rég hallottalak Drága! Mi újság otthon?

- Semmi jó..

- Mi a baj?

- Ma izé.. Logan összepakolta a cuccaidat.. leakarta volna vinni az alaksorba. De elvettem tőle. Így most nálam vannak. –nem érkezett válasz. Síri csend.

- Megkérhetlek valamire? –szólalt meg egy kis idő után-

- Persze.

- Törd össze a közös képeket!

- Ezt én nem! –tiltakozott.

- Csak érjek haza. De hol fogok aludni?

- Ugyanott.. –vágtam közbe. –Széttoljuk az ágyat.

- Te szivatsz! Neeem.. nem fogom azt hallgatni, hogy kufircolnak.. meg tudod te nagyon jól a többit.

- Jó, majd ha hazajössz, akkor mindent megbeszélünk, de most pihenj! Szeretünk!

- Én is titeket!

/Egy hónappal később/

/Jenna szemszöge/

Végre, vége van a turnénak. Gyorsan beszaladtam a felszállás előtt egy csomag popcornért Kendall miatt. Ők jöttek értem a reptérre. Már este volt, mire hazaértünk.

- Ahhww, itthon! Csak miattatok akartam hazajönni!! –egyesével megöleltem mindenkit. – Akkor? Hol lesz az alvóhelyem?

- Húgi.. nincs másol ágy.. csak ott tudsz.. de széttoltuk az ágyakat. 

- Jójó… - megfogtam a cókmókomat, és köszönés nélkül lepakoltam. Én nem néztem rá, ő se én rám. Így kell ezt.. Tapló… Csak a gépjébe volt beleszerelmesedve. Kimentem a többiekhez, ittunk egy forró csokit, és beszélgettünk. Kendallék elmentek egy kicsit szórakozni, én meg elmentem zuhanyozni, és lefeküdtem. Kezembe vettem a macit, és behunytam szemeimet. Sikerült elaludnom.

Nagy dörömbölésre lettem figyelmes 10 perc múlva. Álomittasan megdörzsöltem szemeimet, és felültem az ágyba. Logan és Dia berontottak az ajtón, a srác ölében hozta a lányt, és közben őrülten egymás szájába másztak. Már azon a határon voltak, hogy izé… tudjátok.

- Nem hiszem eeel! –megfogtam a párnámat, és a takarómat magam után vonszoltam. Akkorát csaptam az ajtón, hogy az egész ház berezgett. Carlos ki is szaladt azon nyomban.

- Mi volt ez? –én megfogtam a pólójánál, és az ajtó elé vittem. –Értem. Aludhatsz nálunk!

- Aranyos vagy! De van egy csicsás gardróbunk, oda befekszek.. –sírtam. –jó éjt! –megágyaztam magamnak, és nagy nehezen elaludtam. Sírva… annál az esetnél, mintha ott se lettem volna. Gyűlölöm!