2. Rész 3 . Fejezet: Cuki párook:$ és majdnem lebukások?:O :D

/Carlos szemszöge/

-Szépségesen szép jó reggelt! -köszöntöttem Kedvesemet. Csak hunyorgott, nem nagyon figyelt rám. De a mosoly az már kora reggel is az arcán ült. -Nem nyitod ki a szemed?
-Ü-ü! -tiltakozott. Én azzal a lendülettel ráfeküdtem, és elkezdtem puszilgatni. -Ahhh, már is fentvagyok! -mondta ugyan azzal az álomittas hanggal. Bár egy kicsit vidámabb volt. -Kinyomsz belőlem mindent! -szedett le magáról. Bár én becsicsikálltam ott rajta. -Jajj, a kis csecsemő.. -takart be, és  búcsúpuszit kaptam. Ő is visszaszunyállt.

/Tori szemszöge/

-Mehetünk? -álltam Kedvesem előtt sok sok bőrönddel és táskával a válaszra várva.
-Ahh, persze! -gurult ki a nyitva hagyott tatyókkal.
-A-a! Így nem indulhatunk el! -helyeztem kezemet a mellkasára tiltóan.
-Hagyd itt! -fogta le a sajátjával.
-Haha, miért is? -kérdeztem.
-Mert fasztasztikus.. akarom mondani fantasztikus. -nevetett.
-Hát jó.. -pillantottam rá az órámra. -A gépet már úgy is lekéstük... -kapott el a kicsi szomorúság. Hiányoznak már a többiek egy picit. De nagyon szeretek az én Horatio-mmal lenni.
Kezemet lejjebb csúsztatta... hogy hova, azt már gondolhajátok ti is.. igazi élvezeti vigyorral figyelte, mit fogok művelni.

/Alexa szemszöge/

-Kendall lenni éhes! -ugrált az ágyon meztelenül.
-Kendall szépen öltözzön fel, és menjen enni! -egyszerűsítettem le a dolgokat.
-De lusta vagyok.. -csinált egy seggre csüccsöt.
-Haha, vesztettél! -mutogattam rá nevetve.
-Óhh, hogy az a... -csapkodta a fejét.
-Na gyere, mivel ennyire jól játszottad a játékot, csinálok neked valami étket! -hívtam magamhoz.
-Ez az! -úgy örült neki, mint kisgyerek a nyalókának. -Várj! -váltotta komolyra a szót. -Mindjárt jövök, felkeltem a húgomat! -kaptam egy csókot, és elmentem Édesemnek összedobni valamit.

/Jenna szemszöge/

-Jenna! -hallottam Bratyókám szépen visító hangját.
-Logan, Logan, Logan ébredj! -ráztam meg a vállánál fogva. -Kellj már fel! -suttogtam. Az volt a baj, hogy nem bírtam átszaladni a saját ágyamra, mert Logie annyira szorított, és összekulcsolt, hogy szinte moccanni se bírtam. -Csodálatos... -motyogtam magamban.
-Mi olyan csodálatos? -nézett rám a kómásan de eléggé cukin kelt fiú.
-Végre hogy észhez tértél! -örültem meg, hogy kinyitotta szemeit. -Engedj el, mert Kendall dübörög az ajtón, és egyben kiabál is. Szerintem már nemsokára eléri az agya azt a pontot, hogy benyit. És csak úgy megsúgom, nincs bezárva az ajtó!-kezdtem dühödni a végén.
-Jó....jó... -nyitotta szét karjait, és azon nyomban koppantam a földön.
-Kapsz még ezért! -most nem nagyon törődtem a fiúval, inkább az ágyamra feküdtem, gyorsan betakaróztam, és úgy csináltam, mint aki az ajtó verésére éppen most riadt meg. -Gyere! -nyekeregtem.
-Ez aztán jó színész! -jegyezte meg hallkan Logan, nekem csak a válaszom erre egy 'fuck' jel bemutatása volt.
-Jó reggelt húgii! -kaptam meg a szokásos reggeli ölelésemet.
-Neked is! -dörzsölgettem szemeim.
-Ha szabad kérdeznem, mi volt ez a koppanás? -érdeklődött, és kettönkre nézett.
-Ugye nem gondolod, hogy lefekszek EZZEL?! -Logiera szegezte tekintetét, én meg Kendizzle háta mögött jeleztem neki, hogy csak színészet.
-Ugyan, haver! Ismersz? Jennel? Húha.., ahhoz nagy dolog kell.. -kacsintott akkor, amikor rám sasolt.
-De akkor mi volt az az atomrobbanás szerű hang? -emelte fel kezeit vál magasságra, értetlen arcot fejezve ki.
-A telóm! -nyújtottam fel az említett tárgyat.
-Az? Az a kis szar? -esett le az álla.
-Ugye? Akkora zajt tud csapni, mint egy 62,5 kilós lány! -magyarázott az okostóni, szinte megfulladva a röhögéstől.
-Nem könnyíted meg a dolgunkat! -suttogtam. Fejemet a kezeimbe temettem, hisz tudtam, a bukás már bekövetkezendő.
-Ja. Akkor oké. Nem tört be a képernyő? -nézte meg Bátyus. Ledermedtem. Komoly, hogy ennyire síkhülye? Na, ezt valahogy nem tudom elhinni. Szóhoz se jutottam. Partner válaszolt helyette.
-Nem lett semmi baja, hisz külső bigyoszos védő van rajta. -közelebb vitte a telefonmat, és megmutatta neki a burkolatot. Ezzel lerázva őt. -Na, ki a profi? -egóskodott.
-Aahh, nem is tudom... -helyeztem karjaimat gondolkodó pózba.
-Azért egy ölelést még megérdemlek! -kerekedtek ki maci szemei.
-5 másodperc! -tettem fel a feltételt.
-Rendben! -feltápászkodtam, és megkapta amit akart. Karjaimat úgy fontam össze teste körül, mint régen....

/Logan szemszöge/

Jól esett az ölelés. Ez kellett, ami erőt adjon.
-Tudod, mire gondoltam? -szorítottam össze számat.
-Na, mire? -figyelt rám teljes ésszel.
-Hogy a mennyiség.. az egy héten annyi legyen, amennyit kívánunk! -mondtam ki.
-Hmmm... igaz...
-Hahah, tudom én! -igazából, én egy mostani dolognak is örültem volnaaaa... éppen ezért hoztam fel, hátha kapcsol. Na de majd estee..

/Kendall szemszöge/

-Azt mondod? -kérdezett vissza Alexa.
-Azt. -bólintottam óvatosan.
-Én meg azt, hogy ez egy Svindli! -húzta fel az utlsó kártyalapot, ami Király helyett Bubi volt.
-A francba... -csaptam le a paklit mérgemben az asztalra.
-Igeeen! Profii vagyook! Húzdd fel drágám a sok lapot! És a győzelem nálam már borítékolható!
-Inkább a bugyidat húznám fel! -harapdáltam el a számat.
-Bírdd ki az estét! -húzta fel mosolyra a száját.
-De már három óra van... egy délutáni nosztalgiához pont kellemes az idő. -kezdtem el alkudni.
-Ja persze, és utána este is nem?
-Óhh, te megértesz! -csináltam úgy, mintha könny csordult volna ki.
-Bolond legényem! -húzott a szoba felé.
-Óhaaaaaaaaa.

/Logan szemszöge/

-Ezt a filmet sasold! -mutattam Carlosnak egy enyhén szaftos vígjátékot.
-Jajj, ez durva!...... de ezt szeretem. -vette kezébe a popcornos kisznit.
-Logan! Hol a lap......topom... -szaladt ki Jenna-Ide kérem! Ne vagyunk puszi pajtások!
-Csak ezt.
-Na, de csak azt! -ment visszq. Leforgott a film. A piszkos fantáziás film. Hahahhh.. óvatosan visszafele vittem a gépet, de csak hallkan. Hallottam, hogy Jenn valakivel beszél telefonon.
-Igen Tori.. várunk titeket haza. Hihihhh.. akkor elvagytok! -nevetett köbe. -Hogy szeretem-e? Nemtudom? Na, azt tudom, hogy ez nem válasz., de majd ha ideértek, mindent elmondok! Puszi! -és leragta. Pont abba a pillanatban értem be. -A húgod volt az. Holnap jönnek csak, mivel lekésték a járatot. De jönnek. -magyarázta tényeket. Óvatosan figyeltem rá. -Szeretnéd mi? -esett le neki végre a sóhajom.
-Ühümmm! De én vagyok a főnök!
-Ebbe megvagyunk egyezve! -ölbe vettem. Sorra sorra szedegedtem le róla a holmikat. Hmmm... szép domborulat. Megint a nyakát vettem célba. Elkezdtem azon levezetni a vágyaimat.
-De... tudod... hogy .... majd.... én.. is... sorra... kerülök? -közölte velem óvatosan.
-Csssss! Egyhamar nem! Ágy, vagy az ölem? -tettem fel ezt a halálian komoly kérdést.
-Öl.
-Akkor segíts gatyát levenni!
-Segíteeek! Jenna bevetésen!
-De nem sokat, mert én következek. -tudattam vele. Úgy szóltam rá, hogy mkor hagyja abba, hisz én is kiszeretném magam tombolni. Na, nem félre értés képpen, nem vagyok mohó. Csak.. nem szeretném, hogy ő fáradjon. És az könnyebb, mint az ő feladata. -Kényelmes?
-Kényelmes.-egyre jobban vonzódom iránta. Egyre jobban törődünk egymással. Újra szerelmes vagyok <3