2. Rész 4. Fejezet: Újra az élet.

/Jenna szemszöge/

-Jajj.. -dőltem le Logan mellé. Csak előtte bekellett még zárjam az ajtót.
-Mi ez a sóhaj-móhaj? -fordult át én felém.
-Létezik egyáltalán ilyen szó Dr.? -vicceskedtem.
-Khhmmm... szópár.. -köhintett, és össze vissza nézett.
-Heh, te most kijavítottál? -figyeltem fel egy perccel később.
-Lassú a felfogásod Drága! - kuncogott. -Amúgy meg nem. -erre a kis mondatra kezére feküdtem, és csupasz bőrén végighúztam kezemet. Belerázkódott. -Te lázas vagy? -kérdezett rá, mikor már elvettem onnan kacsómat.
-Nem tudom.. -értetlenkedtem. -Bár nem érzem magam a legfényesebben.
-Jenna, te tűz forró vagy! -fogdosta meg a homlokom. -Igen, ez az!
-De ez szerintem csak a sex-től van. Leizzadtam. -nyugtattam. Nem akartam neki elmondani, hogy folyamatosan ráz a hideg. Nem mondtam el, mert csak beparázott volna mégjobban.
-Remélem, hogy igazat mondassz! -kaptam egy puszit a lázas pontra.
-Puszi?? -kerekedtek ki szemeim.
-Izé... -magyarázkodott. -Ez csak gyógyításképpen  volt! -kacsintott rám. -Bazdmeg, te reszketsz! És egyben meleg is vagy. Hozzak fel takarót? -kedveskedett.
-Ha... ha megtennéd?
-Persze! Addig helyettesíts engem a macival. -nyújtotta át a plüssöt. Gyorsan megjárhatta, mert behunytam a szemem, és már éreztem, ahhogy rámerősíti a rongyokat. Visszafeküdt mellém. Kezét ugyanúgy a buksimra helyezte félpercenként.
-Logan. Ne aggódj! -nyugtattam.
-De féltelek!
-Csak... csak egy dolgot ha kérhetnék!.. -mondtam dadogva. Számban nem volt működő ér. Alig bírok beszélni.
-Bármit! -sasolta kívánságomat.
-H... húzz magadhoz! Erősen! -kuporogtam összébb.
-Bármikor! -fogott meg óvatosan, és teljesítette. Szemeimbe nézett. A figyelmével életet adott. Csak folyamatosan szemeztünk egymásal, mint akik elsőnek találkoztak volna.
-Még mindig fázol? -törte meg a csendet.
-Megharagszol, ha azt mondom, hogy Igen?
-Ez butaság! Akkor erősebben szórítalak magamhoz! -így is tett. -Na, jobb?
-P... picit. Köszönöm!
-De mit is? -zavarott meg.
-Hogy törődsz velem! Hogy i... ilyen időkben is mellettem vagy! Ez nagyon fontos a számomra! -adtam ki a lelkem.
-Ugyan! Ez csak.. hagyjuk. Majd holnap beszélünk róla! De addig is cssss! -helyezte ujját a számra. Nagyon erősen összeért testünk. De kényelmesen. Figyelt rám. Ha éppen nem a lázamat nézte, akkor a hajamat birizgallta. Vagy jobb kedvem felderítése jeléül a hátsómat fogdosta. Ezen minden alkalomkor elmosolyodtam. Ebben a szent pillanatban két ujját államra helyzte, és feljebb húzta fejemet. Mélyen szemembe nézett, és egy nagy levegőt vett. Addig közeledett felém, amíg meg nem csókolt. Hosszas csatába kezdett bele tétlen ajkaimmal. De megváltozott a színe liláról élénk pirosra. Ebbe minden érzelem benne volt.
-Nem tudtam, hogyan mondjam el... vagy hogy mikor... nehéz ez számomra, hisz tudom, sok baromságot csináltam. -kezdett bele. -Rossz.. valld be! Szép páros voltunk. Azóta is szeretlek. Hogy mi okból mondhattam azt. Már nem tudom. De egyet halálra komolyan veszek! Imádlak! -fejezte be, és egy könny csordult ki szeméből.
-Logan, te sírsz? -lepődtem meg.
-Igen, mert fontos vagy számomra, és már nem is egyszer veszítettelek el. Ezt többé nem akarom! Szeretlek! -rezkető testemet óvatosan eltólta magától. -De te nem így érzel.... -és kiszaladt egy alsógatyában. Felvettem magamra a köntösömet, és amennyire gyorsan tudtam szaladni lábaimmal, annyira gyorsan futottam a fiú után.
-Várj meg kérlek! Meg se hallgattál! Hahó! Hol vagy? -nem kaptam választ. Megpillantottam őt. Kint ült a medencénél.
-Miért nem szóltál vissza? -mentem közelebb.
-Nem tudom......  nem érzem azt, hogy viszonzod az érzéseimet.
-Nem viszonzom? -akadtam meg. -Ugyan már! Ez hülyeség. Nagyon is szeretlek te buta! Csak ledermedtem, mert nem gondoltam, hogy te is ezt érzed még....  -adtam egy érzéki csókot nyugtatás képpen. -Ha nem szeretnélek, nem találtam volna ki ezt a csak sexre kellesz dolgot. Nem élveztem volna ennyire. És nem kaptál volna tőlem most egy csókot. Szeretlek, értsd meg! -bújtam oda vállára. Forró testem hideg bőrét melegítette. -Gyere! Menjünk be! -álltam fel mellőle.
-Várj! -nyúlt kezem után.
-Mi az? -ijedtem meg.
-Minden ugyanolyan lesz, mint régen? -kérdezte félelemmel az arcán.
-Ezt hogy érted?
-Ugyan úgy fogsz szeretni?
-Mindig is szerettelek.
-Ugyanolyan pár leszünk?
-Igen.
-Ugyan úgy bízol bennen?
-Bizní bizok benned... csak ezt egyszer elveszítetted... nehéz lesz újra.. de miattad mindenre képes vagyok!
-segítettem fel a földről, Bementünk. Mivel megint elkapott a fázó roham, ezért egy pokróccal takaróztunk be, és egymást melegítettük. Nem szóltunk egy szót se... csak pár perc múltán törtem meg a síri csendet.
-Omm... izé.... hogy mondjam el.. -szedtem össze magam. -én nem szeretném, ha valaki is tudna róla, hogy újra együtt vagyunk... főleg a paparazzik..
-Egyetértek. -kaptam egy bíztató csókot. -Te holnap jössz a díjátadó estre?
-Igen. Engem is jelöltek... de nem lesz úgyse esélyem. -hajtottam le buksimat.
-Ne mondj ilyet!
-De! Selena, Demi és Taylor. Ő velük vagyok egy kategóriában. Erősek, és nagyobb a táboruk, mint nekem...
-És szerinted, mi nem félünk? One Direction, The Wanted, Maroon5, Fun. Ezek... ezek totálisan profik. Szõval. Higyj te is magadban, ha mi is! -ez aranyos volt. Nem tudtam erre semmit se mondani. Igaz volt. És ez, hogy újra járunk. Ez életem legszebb estéje. Június 12. Felkell jegyezzem szerencse napnak.
Hamar bealudtam, mert beteg voltam. Ilyenkor jobb kikapcsolni a világot, és csak azt érezni, ogy ott fekszik melletted valaki, akit szeretsz!

/Kendall szemszöge/

-Halihó széplány! -hajoltam Kedvesem felé.
-Sziaa! -mosolygott angyalian.
-Hogy aludtál? -érdeklődtem.
-Elég jól.. tetszett, ahogy átöleltél! -kaptam egy puszit. -Csak este megriadtam valamilyen zajra... egy ajtócsapás... és óvatos szaladgálás, kiabálás. Kinéztem, de senkit nem találtam kint.. -nem értette szegénykém.
-Hm... megérdeklődjem? -ajánlottam fel.
-Honnan? -ráncolta össze aranyos szemöldökét.
-A többiektől. -vágtam rá.
-Megyek veled! -pattant ki az ágyból.
-Hahahh, azért valami gönc... -köhintettem óvatosan.
-Ja, tényleg. -szégyelte el magát, bár nem kéne. Felkapott magára egy holmit, és már mentünk is útjára a dolgoknak. Carloséktól nem tudtunk meg semmit. Jamesék még mindig nincsenek itthon.. na, akkor már csak egy lehetőség maradt. A húgomék.
-Kopogj te! -adtam volna át udvariasan a melót Alexának. De persze nem bírtam. -Najó... akkor majd én. -ezt is cselekedtem.
-Megyeek! -hallottam egy ordítást Jennától. Elég rekedt hangja volt. Na meg valami bentről jövő motyogás is megcsapta a fülemet.
-Tesó, meddig fogunk itt állni? -kicsit kellemetlen volt beszólni, de már zsibbadtak a lábam.
-Megyek már! -de most így is tett. -Jó reggelt! -köszönt eléggé rossz közérzettel. De egy mosollyal el is tudta tüntetni.
-Neked is! -viszonoztuk.
-Logan?
-Ahogy látom, -fordult hátra. -még alszik.
-Na, térjünk a lényegre... Alexával nyomozunk. Tegnap este valami zaj ébresztette fel őt. Esetleg TE, nem tudod? -kérdeztem rá, nyomatékosan. Van egy olyan érzésem, hogy a Jogie páros, újra együtt van.
-Ömm... este... én voltam az! -vallotta be.
-Most mondd ki a valót! Hogy mi? -teljesen az volt benne, hogy tagadni fogja.
-Mit csináltál? -érdeklődtem tovább.
-Kimentem egy egy gyógyszerért. Amint látod, már hatott is. -mutatott végig magán. -Bocsi csajszi, hogy felkeltettelek!  -ölelte meg Kedvesemet.
-Nem baj! Csak megilyedtem. Azt gondoltam abban a pillanatban, hogy valami bajod esett. -viszonozta.
-Akkor ezh is lerendezve, menjünk készülődni Drága, mert nemsokára díjjátadó. Öltözz te is Húgi! -mondtam, és búcsút intettem neki.

/Logan szemszöge/

-Hali! -kacsintottam a befelé sétáló, kicsit idegesen néző lánynak.
-Tartozol nekem! -torpant meg.
-Miért is? -figyeltem rá.
-Mert a tegnapi kirohanásodat meghallották! És fedeztelek! -közölte velem. Felálltam, és maghamhoz húztam. Megajándékoztam egy csókkal.
-Köszönöm! -válasza egy gyengéd mosoly volt. -Egy kérdés..
-Egy válasz, cvsak sex kell, vagy támasz! -rappelte.
-Hmm? -akadtak fent a szemeim.
-Mindegy. -kuncogott-
-Eljönnél velem a díjjátadóra? -kérdeztem finoman.
-Öhhhh... tudod, hogy nem akarok a paparazzik markjaiba kerülni. Sőt még azt se szeretném, hogy Bratyó tudjon rólunk.. -sütötte le fejét.
-A te döntésed! -egyeztem bele. -Nézdd! -nyújottam át neki egy dobozt.
-Ez mi? -maradt tátva a szája.
-Bontsd ki! Neked vettem! -elkezdte leszedni a csomagolást.
-Egy báli ruha? -vette ki.
-Igen! Erre az alkalomra tartogattam! Csak is neked!
-Logan... ez ez drága volt! -találta meg az árcimkét.
-Cssss! Kincsnek kincs jár! -nevettettem meg. Gyorsan felpróbálta, istenien állt rajta.
-De mit mondjak, ha megkérdezik, hogy honnan van? -emelte fel a kezeit, úgy mint Kendall.
-Ezt majd hagyd rám!  -virukszoltam.
-Rendben! Köszönöm! -puszilgatott körbe. Belebújtam én is egy elegáns ruhába. Hamarabb mentem ki a szobából, nehogy valamit is megsejtsenek.
-Megvan mindenki? -nézett körbe Alexa, akinek szintén gyönyörű volt a ruhája.
-Carlosék már ottvannak. Felmérték a terepet. -szólt közbe Kendizzle.
-Akkor, mehetünk. -szálltunk be a kocsiba. Mindenki arcán ott volt a félelem. Főleg Jennáén.
-Nyugodj már meg! -súgtam ezt a mondtatot fülébe. Megérkeztünk. Segítettem a lányoknak óvatosan kiszállni a limóból. Nagyon sok fotós volt.. csak kattingattak, és figyeltek, mikor botlunk meg, vagy figyeljük valamelyik lány hátsóját.
-Izgulok! -jött oda hozzám Jenn. Szinte ordítottunk, de így is ali lehetett valamt hallani. Ahogy beszélgettünk, tök úgy nézett ki, mint akik nyilvánosan is járnak, de próbáltuk minél jobban titkolni.
Elkezdődött a díjátadás. Mindenki adott át kis szobrocskát mindenkinek. Egymás mellett ültünk Kedvesemmel. Ugyanúgy kattingattak a fotósok. Kíváncsi vagyok, holnap milyen pletyka jelenik meg az újságokban..
-És most! -kezdte el Lucy Hale, az ünnepély fő vezetője. -Most következnek a legjobb női előadók. Dobpergést kérek! -intett a banda felé. -A nyertes..........Jenna Schmidt! -nehezen tudott felállni székjéből, hisz nem hitte el, hogy nyerni fog!
-Köszönöm szépen! -sétállt ki. -Nagyon örülök ennek a csodálatos kis szívecske szobornak! Köszönöm a rajongóimnak! Imádlak titeket! -és levonult. Még mijndig mosly volt az arcán. Akkora, amit senki és semm nem tudna letörőlni.
-A következő kategória a legjobb banda, és az összetartásé. A nyertes pedig.... -nyitotta ki a borítékot. -A One Direction! -álltak volna fel a helyükről- Lenne, de helyette a Big Time Rush! -ez nagyon meglepett minket. A lányok újjongtak, és állva tapsoltak, akiket a közönség is követett.
-Kedves Rushereeeek! -kezdtem el elsőnek én. -Nagyon szépen köszönjük ezt a kitartást, és hogy ennyien szavaztatok ránk!
-Mert nélkületek nem lenne a világ! -órdítottuk egyszerre. Mijnden nagyszerű színész, és előadó kapott aranyszívecskét. Az egész hóbelebanc után egy kis étellel fogadtak minket. Itt volt az alkalom. El húztam Jennát a mosdóba, és gratuláltam neki.
-Ügyes vagy Kedvesem! -öleltem meg.
-Köszönöm! De csak óvatosan... lehetnek itt még lesifotósok. -félt.
-Oké.. -adtam neki egy puszit, és kimentünk vissza. Nem voltunk ott sokáig minimum fél órát.