2 rész 1 fejezet: New life...

Megérkeztünk a második részhez, mivel egy új élet kezdődik mindenkinek.
Na, akkor ugorjunk előre a jövőbe... kaptok egy kis bevezetőt az eltelt időről, amit a "mesélő" szemszögéből olvashattok:)

/Egy hónappal később/
Szaladjunk egy icipicit későbbre. Mepróbálom felvázolni a tőrténteket. Akkor..
Jenna hihetetlenül gyorsan felépült. Most már eltűrik egymást Logannel. Egy szobában is megférnek. Már ahogy..  Alexával rendszeresen járnak az edzőterembe kondizni. Ez már meg is látszik.
Kendall és Logie ugyanolyan haverságban vannak, mint anno.
Rocky és Carlos egyre többet lógnak a fiú szüleinél, de azt megtanulták, hogy csőgatyát olyankor nem vesznek fel.
A Jori páros most éppen Olaszországban van. Kitombolják magukat.
Hát ennyi volt a kis elbeszélés, térjünk vissza a jelenbe.

/Jenna szemszöge/

-Gyeree már! -kiabált hatodjára Alexa.
-Egy pillanatot tudsz várni? -válaszoltam.
-Siess! Lecsesznek, ha elkésünk a teremből. Tudod hogy milyen szigorú edzőnk van!
-Tudom.. rohanook! -raktam le óvatosan a gitáromat, és kirohantam a szobából. -Juj baszki! A telóm bentmaradt.
-Szükséges az? -elmélkedett.
-Igen. Amilyen hülye bátyám van, a végén még azt hiszi, hogy elraboltak. -mondtam az infókat menet közben. -Na, most már mehetünk! -kaptam fel az edzőtáskámat, és futottunk lefelé. Még az a szerencse, hogy itt van egy épülettel mellettünk.
-Bemelegítésnek megfelel...
-Ez legalább meg van. -kuncogtunk. Beértünk a terembe. Majdnem kaptunk egy alapos fejmosást, de mivel idefele szaladtunk, ezért megúsztuk szárazon. Összepacsiztunk Alexával. Profi módon kimagyaráztuk magunkat. Nekiálltunk. Különféle edzésformák vannak. Mivel mi naponta járunk, ezért ennek is megvan a maga módja.

/James szemszöge/

-Tadaam! Egy kis Olasz regeli, a Szépségnek! -vittem a szobánkba az általam készített ételt.
-Jujj! -ült fel álom ittasan Tori. -Ez? Nekem? Miért?
-Hát nem hagyom, hogy éhen halj! A végén még fejemet vetik. -csaltam hajnali mosolyt az arcára. -Ízliik?
-Tetszetős! -ízlelte meg. -Többször is csinálhatnál! -kacsintott.
-Ez ilyen egyszeri alkalom volt drága! Nem az én dolgoom a főzés!
-Hahahhh, de néha nem esne nehezedre, ugyi?
-Néha... -húztam el a végét. -Hupsz....  -dőltem rá a lányra.
-Naaaaaaa! Itt van minden az ölemben! Most már egy Maslow is.. -próbált leszedni magáról.
-Édesem, ez nem fog olyan könnyen menni! -röhögtem.
-Erre rájöttem én is... -adta fel.
-Győzteeeem! -örültem meg.
-Igen, Igen.. de komolyan, leszállhatnál, mert a főztödet, és akár még a levegőt ia kipréseled belőlem! -kapkodott az oxigén után.
-Jójó... -emeltem meg magam.
-Sokkal jobb. -vett egy óriási légáramlatot.
-Na de még se lenne olyan fantasztikus állni.. -néztem rá piszkosul.
-Várj! -mutatta a kezével, és a térdén maradt tálcát a kis asztalra rakta. -Most már jöhetsz a keblemre! -nyújtotta ki karjait.
-Vigyázat kis Hendersoon!

/Logan szemszöge/

-Megígértem, hogy elviszlek motorozni, nem? -segítettem fel Diát a járgányra.
-De...de..
-Ez olyan lehangoló volt. -emeltem fel a bukósisakot, és a szemeibe néztem.  -Mi a baj?
-Engem már nen is szeretsz. -fonta össze karjait.
-Szerinted, ha nem szeretnélek, akkor elvinnélek-e a kedvenc pályámra, hogy kipróbáld a motorozást?
-Nem.. szerintem nem így lenne...
-Akkor? Még életembe nem ültettem fel lányt a kicsikére! -ütögettem meg a bőrülést.
-Sajnálom Logan, de engem nem is fogsz.. -szált le. Kucsatolta a sisakot, és a kezembe adta. -Az volt a célom, hogy közétek álljak.. de nem lehetek ilyen mocsok.. bevallom.. és most, ha megbocsátasz, én elmennék.. -és így is tett. Fejeit lehajtotta, de egyáltalán nem volt szomorú. De elismerte.. mindegy.. Jenna úgyse fog már belémszeretni. Felesleges volt ez az egész.. belepattantam a nyeregbe, és szellőztetés képpen jó sok kört tettem meg.

/Diana szemszöge/

Így helyes.. bennem volt a bűntudat..  hisz csodás páros voltak. Szeretem Logant, de majd elflejtem. Sajnos ezt is megkell egyszer tanulni. Bármennyire nehéz is..
-Hiányozni fogsz! -mondtam hallkan, és mégegyszer hátra néztem. De már a köröket járta. Szerencsére nem figyelt ide a motyogásomra.
Beültem a helyi cukrázdába. Rendeltem egy fánkot. Szépen eleszegettem. Kértem hozzá kávét is.. legalább valami adjon egy kis életerőt.

/Kendall szemszöge/

-Héjj haver! -intettem le Logant a pálya szélére.
-Tessék... -emelte fel a bukósisakját.. de ęn csak kérdően néztem rá, kezeimet felemelve. -Nincs semmi bajom..
-Ja persze... láttam Diát.. ne magyarázd ki magad kérlek! Tudom hogy mi törtēnt.. sajnos ez van.. nyugi -ütögettem meg óvatosan a vállát bíztatóan.
-Én nyugodt vagyok, mint általában..
-Tudok én mindent.
-Ha? -maradt táltva a szája.
-Szereted Jennt, ugye?
-.... -csak hallgatott.
-Mindegy.. mondtam, hogy várj.. türelem napraforgót terem!

/Jenna szemszöge/

-Úristen.. ez pfuuu.. fárasztó volt.. -törölgette zsebkendővel a fejét.
-Izzasztó volt.
-Akár a sex. Hahahahhh -nevettünk.
-Kéne valami kajcsit is összedobni.. -fogdostam a korgó gyomromat. 
-De csak is biót! -mondtuk egyszerre. Ismét rötyögésbe kezdtünk. Felértünk a lakásba. Csodálkozva néztünk körbe.
-Sehol senki? Mi ez? -döbbent le Alexa. Egymásra sasoltunk.
-Férfimentes lakás! -bekapcsoltuk a zenét, besötétítettünk, és beálltunk a pult mögé összedobni az ételt. Egyszer csak egy nagy koppanást hallottunk.
-Ki/Mi volt ez? -bújtunk le a konyhapult mögé.
-Nézdd meg te, te vagy az erősebb! -lökdösött kifele.
-Most kolmoly? -kerekedtek ki szemeim,
-Az.. -megfogtam egy seprűnyelet, és óvatosan a zaj forrása felé igyekeztem. Ami persze, hogy a szobámból szűrődött ki.
-Pusztulsz! -csaptqm egy nagyot a nyéllel.
-Auuuuuuu! Ezt miért kaptam? -értetlenkedett Logan.
-Jesszusom, te vagy az? At hittük valami betörő. -simogattam meg a hátát. -Bocsi..
-Semm baj... -tapogatta meg a pontot. -De azért jeget, ha kérhetnék!
-Persze, persze. -szaladtam a fagyasztó felé. Kivettem az említett megfagyott vizet, és ráraktam a hátára.
-Jajj, ez hideg! -sikított fel.
-Azt hitted, hogy meleg lesz? -néztem rá hülye vagy? Fejjel. -Miért is matattál? -vontam kérdőre.
-Láttam, hogy főzőcskéztek, és nem kaartalak titeket megilyeszteni, ezért belopóztam. De ahogy látom, auuuu nem sikerült a tervem...
-Tényleg bocsi! -segítettem fel a padlóról.
-De tényleg semmi baj! Úgy is rég voltam hadirokkant! -kacsintott.