/Jenna szemszöge/
Hmmm? Mi ez a sok rongy rajtam? De így
is mindenem csurom víz... valami dereng..
- Jenna!! Te, fent vagy? Aludj még kérlek!
-szaladt be féltően Alexa.
- De nem bírok.. vizes a seggem...
-itt már nem volt akkora nagy aggódás az arcán.. egy kicsit megkönnyebült.
- Fel bírsz állni??
- Fel.. fel.. most még igen..
-legyintettem egyet a levegőbe. Nagy nehezen feltápászkodtam, és a fürdő felé
vettem az irányt. Lerendeztem magam, és visszadőltem az ágyba. - Ó, hogy az
a... -dühöngtem az üres szobában..
- Na, mi a baj? -rohant felém Kendall.
De amilyen okos, elesett a földön heverő vizes ruháimba. -Schmidt! Mire
tanítottalak?? -hevert ugyanúgy a parkettán. -Soha ne hagyd a koszos holmidat
szanaszét!
- Ömmm... ez nem fordítva volt??
-elmélkedtem.
- Valószínűleg.. akkor felteszem
újból.. te mire tanítottál engem?
- Hát izé... pont erre...
- Na akkor, hölgyem! Szedje össze
marha gyorsan a piszkos ruháit!
- Jó jó... majd igyekszem.. de
egyenlőre most dobtam magam vissza.. nem olyan könnyű!! -ordítottam
utána.. ja persze... tipikus Kendall... meg se hallja, amit kiabálok.. hahh..
-Gyere már vissza!
- Nem megyek! Bleee!
- Kabd be! A párosod másik feléjét!-ezzel
sikerült őt visszacsalogatnom.
- Ezt most hagyd abba! -fenyiített
meg.
- Jólvan... de szarul esiik baszki!
Ölelj már meg!! -nyújtottam a kezeimet.
- Gyere ide keblemre!
/Logan szemszöge/
- Áhhh! Minek ide ennyi vállfa?
-visítottam.
- Pont azért!
- De belefúródott a seggembe..
- Akkor menjél a Diádhoz! -kacsintott
Alexa, és rámcsukta az ajtót.
- Hahahhh... vicces...
- Tudod, hogy mostanában elég komoly
vagyok! Menj szépen vissza! Gondolom már összesírta a rózsaszín párnáját..
-fanyargott..
- Hagyd már abba!
- Nem fogom! -tiltakozott..- Mérges
vagyok rád Henderson! Ezzel te is tisztába lehetsz! Ugye? -vont kérdőre.
- Mindegy... Nem tud érdekelni..
- Eldobtad Jennt egy ribancért!
Gondolkodj már el azon a tudaton, hogy milyenérzés!
- Hányszor mondod még el??
- Ameddig más nem lesz a véleményed!
- Hahhh… arra várhatsz!
- Jó.. felőlem akár meg is rohadhatsz!
De féltem a barátnőmet! Nem akarom magára hagyni! És nem akarom, hogy egy ilyen
„ember” mint te, még jobba összetörje a szívét! –ez elgondolkodtatott.. én még
mindig szeretem ezt a lányt. De Diát is… áááhh?? Mi ez??? Azt szeretem, akit
megbántottam…akit elhajtottam a kórházból.. akinek leordítottam a fejét..
De még mindig imádom Jennát! Akivel
annyi időt leéltem… akivel minden bajt, boldogságot, fájdalmat, és ökörséget
megtapasztaltam. Ez mi ez?? Nem… nem tudom… feltápászkodtam, és besétáltam.
- Kopp, kopp! –kopogtam.
- Gyere! –szólt ki vidáman. De ahogy
meglátott, a szép mosoly lefagyott az arcáról. –Mit szeretnél?
- Hát… tudod, hogy hülye vagyok?
- Hahahhhh.. az nem kifejezés… - fonta
össze karjait, és előre fele bámult..
- Folytathatom?
- ……
- Én nem akartam! Érted?
- Ennyi? –döbbent el. –ennyit érzel irántam?
Próbálkozol, csak mert a bátyám a főbérlő, és valld be! Nincs hol aludnod. Hahahh..
- Neeem! Ez nem így van! Te is tudod jól!
- Ja.. egy barát.. egy baráttól mit akarsz?
Ha?
- Ki mondta el?
- Szerinted ez most lényeges?
- Nem…
- Akkor?
- Szeretlek! És újra a macid szeretnék
lenni!
- Lehet, hogy ez most bunkó lesz… de nem
bízok már benned. Elvesztetted minden kis százaléknyi esélyedet is. Sajnálom…
- Ne tedd ezt velem, kérlek!
- Én teszem ezt veled? Vicces.. látod?
–nyújtotta ki a kezeit. – Nem is tudom, ki miatt csináltam…
- De megbántam!
- Szerinted, egy megbánással helyre lehet
hozni bármit is? –csordultak ki a könnyei.
- Még szeretsz, ugye? –hajultam közelebb
hozzá.
- Igen! Ezt akartad
hallani? De megbocsáthatatlan, amit tettél! Felejthetetlen!
- Szóval még mindig
azt érzed, amit én!
- Még mindig ezen
vagy megakadva? Élted volna át, amit én. De neem, te magasról szartál a fejemre.
Ez esett a legrosszabbul… de bocsáss meg… nem szeretnék veled újabb kapcsolatot.
–nem bírtam magammal.. megcsókoltam. – Haaaaaaaaaahhhhhh!! Ez mi volt? Milyen jogon?
Kérlek menj el!
- De még szeretsz!
Előbb vallottad be!
- Hagyj rá aludni! Hónapokat!
Akár éveket.. de hagyj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése