2. Rész 2. Fejezet: Csak sex és más semmi. ;D

/Jenna szemszöge/

-Áhh, már nem is fáj annyira! -egyenesedett ki.
-Már is nincs akkora nagy bűntudatom.. -könnyebbültem meg. Erre csak a válasza egy apró mosoly volt.
-Jenna, kész a kaja! -kiabált Alexa.
-Megyek.... -intettem Logannek egy 'sziát' , mert úgyse fogunk csak reggel találkozni. Éjjel-nappal csak a motorpályán van. -Itt vagyok. Hmmm... de jó illata van. -foglaltam helyet az asztalnál.
-Tessék! -rakta elém.
-Köszönöm. Jó étvágyat! -villantottam hozzá egy kis vigyort, de már alig bírtam magammal. Megszerettem volna már kóstólni a finomságot. -Isteni! -dícsértem. Csak úgy örült a szép szavaknak.  Végeztem az ételellel. Segítettem mosogatni, ami persze habcsatával végződött.
-Na, perfect! -szedegette le magáról a maradék mosogatószert.
-Te kezdted! -kacsintottam. -Jajjj...
-mi volt ez a nagy sóhaj?
-Izé...
-Olyan válasz nem lehetséges biiiiiiippp.. -adta ki magából, mint egy gép. -Óhhh, tudom én! -reppent be neki a válasz, mintha egy lámpa gyúlt volna ki a buksiában.
-Ha te jobban tudod, hogy mi az én bajom... akkor megeszek  egy kalapot..
-Ezt elég ciki kimondani... -itt már gondoltam, hogy az lesz... -Kell egy pasi, ugye? -kérdezett rá.
-Még szépen is fogalmaztál...
-De ez a problémád?
-Igen.. -ismertem be. -Rég voltam fiúval.. kell egy... -törtem a fejem.
-Majd holnap.. ma az biztos, hogy a bátyád se enged el.. féltünk... -komolyodott el a végén.
-Tudom! -ajándékoztam meg egy öleléssel. -Bemegyek aludni, ha nem baj?!
-Miért lenne baj? -mosolygott. -ugyanmár, menj csak! Én megvárom Kendallt. Nemsokára biztos jön. -mondta.
-Rendben. Jó éjt szeri!
-Én is!  -és bementem. Kikészítettem magamnak a tisztálkodáshoz való dolgokat, és a fürdő felé vettem az irányt. Valakinek neki ütköztem.
-Logan, ilyen korán? -néztem fel. Egy picit meglepòdve, mert az átlag hazaérkezési ideje mindig 2, 3 volt.
-Untam a köröket. -húzódott fel a szája nevetésre.
-Nem fájt?
-Ez? Most még nem. -folytatta ugyanúgy az angyalit. Sétált volna befele a szoba. De egy szóra még megállítottam.
-Nem fog zavarni a laptop fény? -csak legyintett egyet, és kinyitotta az ajtót. Én ugyanúgy a fürdőbe siettem.

/Kendall szemszöge/

-Megjöttem! -raktam le a BMW kulcsot, és közbe felkapcsoltam a villanyt.  Hírtelen a számon egy pontosan odaillő mását találtam.
-Hiányoztál! -bújt oda hozzám.
-Nekem is Kicsim! -nyomtam el a cigimet, de közben nem bújtam ki a szoros öleléséből. A szívem hiányzó picinyke részét találtam meg vele. Boldog vagyok, hogy megismertem. Szebbé teszi a nappalaimat. És persze az északáimat is hahahh.
-Maradt még nekedvaló kaja. Kérsz? -húzta mosolyra a száját.
-Nekem való? -mutogattam magamra.
-Igen. Gyere, gyere! -állt be a púlt elé, és melegítette a hajnali vacsorát. Én hátulról mögébújtam, és elkezdtem a fülét csókolgatni. -Héloooooooo, ajajjj, megégetem magam így!
-Nem engedném! -zártam el a gázt.
-Már nem is kell? -kerekedtek ki a szemei.
-Nem... most pipihusit kérek! -harapdáltam a szám, és végig néztem a töketes testén. Megfogtam, bevittem a szobánkba. Elkezdtem pici puszikat adni a nyakára... egyre hevesebben belejöttünk a mi kis játékunkba.

/Logan szemszöge/

Szemeimet a tévére szegeztem. Vagyis... Eggy cikis jelent volt, aminél inkább eltakartam őket. Én az ilyeneknél rosszul érzem magam, ez tudom, hülye szokás, na de akkor is. Ebben a Fura pillanatban Jenna toppant be.
-Te? Még fent? Anno mindig bealudtál. -kacagott.
-Azóta erősebb lettem! -mutogattam a bicepszeimet.
-Vicces..  -pakolászta a ruháit. -Beszélhetnék veled? Izé.....  fontos dolog lenne... -huppant le a saját ágya szélére.
-Igen. Mondjad! -csillant meg a remény a buksimban, és melléültem. Táltott szájjal vártam, hogy mit szeretne tőlem.
-Nem tudom hol kezdjem el... nem akarlak se megsérteni, se azthitetni, hogy ribanc vagyok.. szóval.. több mint egy hónapja nem voltam már sráccal.... és arra gondoltam hoooogy....
-Tudom, mit szeretnél. Röviden csak sexre kellessz? -tömörítettem össze, ezzel megkönnyítve a lányt. Kifújta a levegőt, és egy merészet bólintott. Egy olyan belevalósat.
-Akár most? -mondta ki lágyan.
-Akár most! -egyeztem bele. Megfogtam a kezét, és a saját ágyamra húztam. Lefektettem. Óvatosan ráfeküdtem, és elkezdtem csókolgatni.
-Nem úgy volt, hogy érzelmek nélkül? -nyomott el magától tiltóan.
-Csssss! Kimondta, hogy ebbe érzés is van? -vontam össze a szemöldököm.
-Hát mert általában az szokott lenni a 'nyakas' részeknél. -értetlenkedett. Zavarodott volt.
-De most nincs! -kezdtem bele megint.
-Hát jó... -néha néha belenyőgött a csókba... a tolásaimba. Kis édes volt. Izzadt.. bár nem neki kéne.. kezemmel letörőrtem a verejtéket. Nem.... nincs érzés... csak segítés.... én is segítek, és ő is. De én még mindig szeretem... mindig is szerettem.. de volt ez a dolog.. pfffúj Henderson, jól elbasztad a dolgokat!
Jó két órán át ment. Mindketten beleadtunk minden létező energiát. Ezt éreztem. Nem olyan volt, mint régen.
-Beszéljük meg a feltételeket! -törtem meg a csendet. -Tudsz valamit?
-Fogjuk rá.... mennyiség?
-Hetente egy?
-Ez megvan. -kacsintott.
-Senki nem tudhat róla!
-Ez a legfőbb! -vágta a tenyerét a homlokához.
-Szerintem a többit majd alkalmanként, mert nekem semmi sincs a fejemben...
-Hahahahhh,  bevallottad! -mutogatott röhögve. Szemei mosolyra álltak. Olyan szép, olyan jó.. -Nagyon fáradt vagyok... -ásitott egy hatalmasat.
-Te panaszkodsz? -háborodtam fel.
-Miért is?
-Hát mert nem is tudom... talán nem te voltál felül.. -kacagtam.
-De nekem elkellett bírjak közel 85 kilót! -méltatlankodott.
-Óhh, hogy egyem a májadat! -húztam mosolyra a számat. -Gyere ide mellkasomra! -intettem.
-A-a! -legyintette a kezét. -Nincs érzelem, nem?
-Khhhhmmmm.... csak szólok... hogy utcsó alkalom.. és takaró nélkül fázni fogsz! -vigyorogtam sátániúl.
-A fenébe... lusta vagyok átmenni az enyémért..
-Naaa?
-Csússzanj odébb! -bújt felém. Még elég sokat ökörködtünk, és nevettünk. Jó későn tudott csak elaludni. Én viszont reggelig nembírtam lehunnyni szemeimet. Néztem, ahogy szuszog.