61. Fejezet: Just friends? Okey...

/Logan szemszöge/

Jesszusom... mindenki ellenem... még a húgom is! Ez... ez..
-Te? Mi a jó szentszart keresel itt? És Jennánál voltál.. megverhetem? -dühödött be Alexa.
-Meg.. -adott rá engedélyt mindenki. Én összekulcsoltam két kezemet a fejem felett, hogy ne fájjon semmi..
-E...emberek! Á..álljatok le! -dőlöngélt ki Jen. Sápadt volt, és gyenge. Kezeit szinte mindenhol gézlapok fedték.. .szemüveg volt rajta, amibe még életem során nem láttam. mire jutattam? Mit csináltam?-Ne..ne bántsátok! K...kérlek! Én...én...sze...nem bírnám nézni, hogy megveritek! -odaszaladt hozzá mindenki, hogy elkapják őt esetleg abban a pillanatban, amikor elesik. -M..menj! -emelte fel kezeit. Elterelte a figyelmüket. Ha tudná, hogy miért bántottam meg.. hogy én nem akartam, hogy baja essen... de mégnagyobb gondot terheltem, mint jót..

/Jenna szemszöge/

-Hagyjatok! Nem kell a segítség.. most csak aludni szeretnék! -vonultam be hírtelenjébe, nehogy észrevegyék a folyamatosan hulló könnyeket. Hanyatt dobtam magam párnámat a fejemre húztam, és sírtam.. terveltem valamit az agyamba.. amit meg is fogok valósítani..
Kint dörgött és villámlott. Magamra kaptam egy hosszú pulcsit, és óvatosan kisétálltam. Kerestem valami helyet.. valami szállodát... valami megnyugvást.. de nem volt jó egy se.. mindenhol sok ember, és paparazzik hada arra várva, hogy mikor csinálnak a sztárok valami őrültséget, vagy hogy szimplán mikor bukkannak fel. Hülye egy város ilyenkor.. már csurom vizes voltam.. kezeimről a kötés sorra csúszott le.. de nem baj... az eső mindent lemosott... a hajamat, a hátamat, és a szívemről a port.. hisz egy jó ideje már férfit nem szeretett. De ma, amikor segítettem Logannek.. újra megdoobbant. Élet folyt belém. De ez mostanra elveszett.. szemüvegem a földre zuhant, és vele együtt én is!
Magamnál voltam egy kicsit.. de csak a fülemmel.. gyors nagy lépteket hallottam felém közeledni.. felvett, és valahova elvitt. Valyon ki lehet az? Sajnos a szemem nem nyílt.. nem láttam, ki emelt fel, és futott velem.. ez az illat.. olyan ismerős.. olyan, olyan... olyan, mintha hõnapokon át ezt szagláztam volna...  minden mozdulata, minden lihegése számomra nagyon ismerős volt..
-Semmi baj nem lesz! -szólalt meg az idegen. A hangja.. kis lágy.. minha lány lenne. De mégse! Szememet rángattam, hogy egy picinyke mozdulattal is jelezhessem 'életben vagyok'!

/Logan szemszöge/

Én szaladtam Jennáért, és vittem őt vissza, haza. Éreztem, hogy baja esett..
Berontottam az ajtón! Eszeveszettül kereste mindenki a lányt. De ahogy a karjaimba tartotam.. az álluk leesett. De nem totojáztak sokáig, lefektettük a saját ágyára. Kendall félrehúzott.
-Szeretnék négyszemközt beszélni veled!
-Én is... kezdd te!
-Miért törted össze a Húgom szívét?
-Ezt akartam én is.. nem tudom.. a hév... a hév kapott el..
-Ja, gondolsz egyet, szakítassz vele, és hagyod kínlódni? Ez így nem lesz jó.. érzel iránta valamit?
-Barátnál többet nem...
-De mit ártott? Szól egy rossz szót is? Mert akkor megértem.. de így.. kész keresztrejtvény vagy Henderson..
-Nem ártott semmit.. csak Dia.. érzek iránta valamit.
-Akkor a Húgom csak egy kaland volt számodra.. és így elbírtad játszani, hogy szereted? Szánalmas vagy.. látod mit tett miattad? Majdnem megölte magát, mert te berontottatok, és nem voltatok rá tekintettel. És ilyen hamar túllépni... áhhh -legyintett. - Nem vagy érdekes. De neked lesznek még olyan napjaid, amikor Jennára lesz szükséged, és bánni fogod! -sétált tovább.
-Itt aludhatok? -kérdeztem. Erre kinyitotta a gardróbot.
-Érezd, hogy milyen szar érzés ott aludni, kiszorítva az egész világból! Csak éld át! -befeküdtem oda. Nem a legkényelmesebb. De ez van.. nem kint alszom, ez a lényeg.. 

/Alexa szemszöge/

-Úr isteeen! Csurom víz az egész ember! Most mit csináljunk vele Kendall? -fordultam kérdően feléje. 
-Tekerjétek törölközőbe! Nem a legjobb megoldás, de valamit segít! -adta ki a cselekedetet. Szaladtunk az adandó vászonért, nehogy Jenna megfázzon. Megyek a gardróbba, mivel ottvan minden.
-Áhhhh! -sikítottam. Logan ült bent. Szemét dörzsölgetve állt fel. -Te? Itt? Hmm?
-Kendall adott helyet..
-Diácska nem fog megharagudni? -fanyarogtam.
-Jó vicc..
-Nem viccnek szántam.. -nyúltam a cuccért.
-Nem tudom.
-Te érzel mindig iránta valamit!
-Hallottad?
-Még süket azért nem vagyok.. ha érzenél valamikt, akkor már mellette feküdnél. Most nem arra akarlak bíztatni, hogy Jennát szeresd! De ez szemétség volt, valdd be! -meg se szólalt.. -Jó, én megyek.. amit egyszer elbasztak, ne akard helyrehozni! -és kiléptem.
Bebugyoláltuk az egész lányt. Jéghideg volt. Szemüvegét nem találtuk, akárhányszor néztük a sétányon, valószínűleg annyiszor mentünk el felette. De most ez legyen a legkevesebb.