/Jenna szemszöge/ Logie nyakába ugrottam. - De hiányoztam valakinek! - Nem is kicsit! - Örültél az ajándéknak? -kérdezte, és köszönés képpen puszit nyomott a számra. - Ez nem kérdés! Olyan jó volt rózsa illatra kelni! Köszönöm! - Nah, ennek örülök édes!! Nem azért mondom, de egy kicsit zsibbadok.... - Ja bocs, leszállok!! -nevettem. - Az izompacsirta! -szólt be Kendall.- Nem bírsz el 70 kilót? -vigyorgott. - Te beszélsz? Gerinc ferdülésed lett Carlostól..... - Az más... Ő fiú... és éhenkórász... Na de mindegy!!! -röhögött. - Mit csináltatok?? -érdeklődött, váltás képpen. - Hát.........ö.... -nem akartam neki elmondani. Majd Tori. És ránéztem. - Bátyuskám -mellé lépett, és megfogta a vállát. -szépen kilettél beszélve! - Heh? -lepődött meg. Remélem nem veszi sértésnek... Nem akarok életem szerelmével összeveszni! De bement a szobába. Én utána siettem, már amennyire tudtam... - Most ugye nem sértődtél meg! -néztem rá boci szemekkel. - Rád? Nincs okom! Sőt! Torira se haragszok! Nem vagyok olyan. - Akkor miért rohantál így be? -vágtam értetlen fejet. - Csak behoztam a cuccaimat. -mutogatott a nagy táskára, amiből a laptopját, és az egyéb ilyen zenei dolgokat pakolászott ki. - Jaaaaa! Bocsi, Jenna néha vak is! -nevettem. - Vettem észre Kicsim! Nem láttad ezt a nagy bőröndöt! -kuncogott. - Szemét! -boxoltam vállba. - Auch! -visított fel. - Kislány... -jegyeztem meg hallkan. De meghallotta. - Igen? Majd mindjár meglátod te ki a kislány! -megfogott, lefektetett az ágyra, és rámfeküdt. - Logie, a lábamra vigyázz! -sikítottam fel. - Hupsz, Sorry! -és megcsókolt. - Na de ki is a kiscsajszi? - Te?????? - és abban a pillanatban fordult a kocka. Ő alul, én felül. - Gyúrtál Édes? -lepődött meg. - Most hogy mondod..... Neki kéne álljak... - Ha lesz rá időd! - Lesz. - Khm.... -köhintett. - Nem szállok le! Én szeretkezés közbe bírjam el a sújodat! És te nehezebb vagy mint én! Nehogy már! Férfiből vagy ember! - Nem azért köhögtem.... -vörösödött el. Hupsz, én meg jól kiosztottam. - Akkor meg miért? -vontam fel a szemöldököm. - Hát..... -és a szája a füléig ért. - Na, nekem ne füllents Maci! Nembaj, hisz a gipsz is nyom egy jó pár kilót! -és megnyugtatás képpen csókot kapott. -Már alig várom hogy leszeggyék rólam... - Jenaaa! Gyere légyszi! -hallottam Kendall hangját. - Megyek. -ordítottam ki. -Várj egy kicsit, ha nem jövök tíz percen belül, gyere ki! -kacsintottam rá. - Na, mi az? -kérdeztem a kezében borítékot tartogató bátyámtól. - Ez a tied! -nyújtotta át. - Hogy mi? Ez a bizonyítványom! -és sietve nyitottam ki a levelet. Kíváncsi voltam a végeredményre. Csak nem lehet olyan rossz! Jisz kitűnő tanuló voltam. - Tudtam. Színtiszta ötös! Yeah! -örültem a jó bizonyítványnak! Nem volt más dolgom, csak tanulni. Nem vonta el semmi se a figyelmemet! Nem volt pasim, nem ittam, igazából nem is jártam sehová bulizni... egyszóval.. stréber voltam. Logie az első olyan fiú, akivel komolyabb kapcsolatom van. Rajta kívűl egyetlen egy pasi volt.. de az csak kihasználta, hogy ő volt az első.. azóta is bánom azt a napot, amikor rászedtem magam arra, hogy lefeküdjek vele... de mindegy... nem szeretek beszélni a múltamról. Ami megtörtént, azt sajnos nem lehet elfelejteni... - Jenna jössz már! -hallottam kedvesem hangját. - Persze... -bicegtem be. De nom volt a szobába. Baszki, nagy nehezen bejövök, erre biztos kiment.. Egyem meg azt a okos fejedet! - Hol vagy? -kiáltottam az üres szobában. De nem érkezett válsz.- Nem hiszem el.. megőrít... -motyogtam az orrom alatt, és elkezdtem kifelé sétálni. Egyszer csak Logan jön velem szemben. - Hát te? Hol voltál? -vontam kérdőre. - Pisilni kellett... -és ez volt az a pillanat, amikor majdnem a fejemet a falba vertem.. /Kednall szemszöge/ Mivel mindenki bevonult, ezért mi elmentünk egy kicsit sétálni a közeli parkba. Imádom Alexát! Nélküle nem tudnék létezni.Yumát is vittük magunkal. Már kellett neki is a kimozdulás. - Aranyos ez a kis malacka! -dicsérte Szépségem. - Hát igen. Tőlem örökölte! -jött rám az egoista hajlam. - Mit? A butusságot? -mosolygott. - Azt is! -kacsintottam rá. - Nem fognak minket követni? - Kik? - A lesi fotósok... -nyögte ki nagy nehezen. - Nem hiszem. Ez egy elkerített park, ahova csak a hoteltagok járhatnak be. - Akkor megnyugodtam.... - Aha persze.. van valami más is? - Nincs Kicsim! Honnan vetted te ezt? -lepődött meg. - Hát csak onnan, hogy olyan furán mondtad.. - Nincs semmi, eskü! - Oké, neked tudod, hogy mindig hiszek! -és kapott egy finom puszit a szájára. /Logan szemszöge/ - Hehe most agyilag kifárasztottalak, ugye? -kérdeztem vigyorogva. - Egy picit.. de kezdek visszatérni! Vagyis, úgy érzem.. -és elkezdtünk befelé sétálni. - Ha esetleg nem, akkor én szívesen segítek! -kacsintottam rá.   Szokásos módon, hogy gyorsabban beérjünk, felvettem az ölembe, és bevittem. A többi már történelem!!!:DD

46. fejezet: egy kis rövidke..

/ Logan szemszöge/

„Rózsát a szépségnek! Hisz megérdemli!!♥ Imádlak Bébibúú!! –ment rá a válasz!

- Mi újság?? –huppant le mellénk Alexa.

- Nééézd!! –adtam elé a készüléket.

- Decukiik vagytook!! – de ugye, az ilyen bókokra egy fiú nem nagyon tud válaszolni… ezért csak mosolyogtam. Hisz, nem vagyok annyira a szavak emberkéje. – Nézzétek, milyen jók a Koganes képek!!

- Jó volt a fotós is!! –mondtuk egyszerre Kendallel.

- Köszi skacok! Még egy kicsit kiszerkesztem, és utána mehetnek is az internetre!

- Yeah!! –örültünk. Közbe hallgattuk, hogyan szenved James és Carlos.

- Olyan jó őket így nézni.. Ahogy szenvednek… Hm… Azért ennyire nem voltam rosszakaró…  - panaszkodott Kendall.

- Hehe, amikor mi dolgoztunk ezerrel, akkor ők ültek a seggükön… Nehogy már…

- Igaz… - bólogatott.

/Tori szemszöge/

Nagyon jól elvoltunk itthon.. Nagyon hiányoztak azért a többiek is… Fura volt, hogy nem zengett a ház.. De addig is, kibeszéltük az én bátyusomat.

- Akkor a remegéses dolog már régóta vele van!!

- Igen.. Mindig, amikor kicsi voltam, onnan árultam be anyuéknak. Már akkor elég rafinált voltam! –nevettem.

- Hihi, azóta ez már gondolom, jobban megy! –kacsintott rám Jenna.

- Persze!! Profi liga!

- Tiszta bátyja!!!

- Mért?? Mondta??

- Aham!!

- Heh, lopja a szövegem! –háborodtam fel.

- Tudod, csak a profikat koppintjáák!! –ebben a pillanatban benyitottak a fiúk. Jenna rögtön Logie nyakába ugrott, és körbe csókolgatta.

- Látjátok?? Ennyire hiányoztam!! –vigyorgott. Tetszett neki a dolog. 

45. fejezet: Rózsaa^^

/Jenna szemszöge/

Halkan, belopódzva mindenki a helyére ment. Óvatosan, becsuktuk a szobaajtót, és nagy kuncogásba kezdtünk.

- Csssss!!! –mutogattam a nevetéstől vörös Loganre. De nem bírtam lecsitítani.

- Valaki aludni szeretne!! –hallottam Carlos hangját.

- Aludni?? –ordítottam vissza.

- Csönd Jenna!! –hallottam a nevetését. – Khm… mintha nektek nem lenne… hogy is mondjam… mindegy… Tentézzetek!!  

- Jól van!! – de még mindig a röhögő görcs hatásai alatt voltam. Ledőltem Logie mellé. Ölembe vettem Kendall laptopját, és böngésztem. Láttam, hogy Carlosék képeket tettek fel. Persze nem hagyhattam ki, hogy hozzá ne írjak!

„Aranyosak vagytok!! Pusz Jenn!!♥” És leraktam a készüléket. Logie mellé húzódtam. Jólesett, mert még mindig fáztam.. De egy idő után nem.. Elbóbiskoltam. Reggel valami nagyon jó és kellemes illat csapta meg a nózimat.

- Hapci!! –tüsszentettem. És ahogy kinyitottam a szemem, egy csokor rózsával találtam magam szemben. Rajta egy kis cetli.

„ Jóó reggelt Édes! Sajnos elég korán be kellett mennem a stúdióba… Ezért, hogy ne haragudj meg, kapsz tőlem egy kis ajándékot!♥ Imádlaak Jenna!!”

Örömkönnyeket potyogtatva olvastam végig vagy ötször a kis üzenetet. Olyan jó, hogy van egy fiú, aki komolyan gondol engem, és szeret! Jól esik… Gyorsan felpattantam, felvettem valami ruhát, és a gyönyörű virágcsokrot leraktam a szekrényemre. Uh, már csak azt várom, hogy Logie hazaérjen!! De amúgy, most kapcsolok… Mit keresek én még itt bent?? Kifutottam, és kisodródtam, mint mindig. De Alexa se volt itthon… persze!! Én hülye… Hisz ő profi fotós!! Biztos neki kell csinálnia a képeket! Nem biztos, tuti! Hah… Hallatlan….          Tori és Rocky is még aludt.. Ha jó az előrelátásom, egy ideig fognak is..

- Mi a fenét csináljaaaak??? –motyogtam magamban. – Engem miért nem lehetett felkelteni?? –értetlenkedtem… - Ahjj… - ültem le a fenekemre.

- Mi a baj Jenn?? –jött ki vidáman Tori.

- Semmi!! –mosolyogtam rá.

- Akkor jó. Neked hozta bratyókám a csokrot? –kíváncsiskodott.

- Igen!!

- Muti máár meeeg!! –ugrált egy helyben.

- Gyere!! –és követett a szobánkba.

- Jujj de széép csokooor!! –maradt tátva a szája. – Had szagoljam meeeg!! –és odanyújtottam neki. – Hm!! Illatos! Hagy fényképezzem már lee!! Felteszed Twitterre!! –kacsintott rám.

- Jó… - kezembe vettem a rózsát.

- Khm…

- Mivaan??

- A macikát is.

- De nem fér el a kezemben!!

- Rakd melléd!!

- Te lány, én veled több képet nem fogok csináni!! –nevettem, és megöleltem.

- Csííz!! –és megcsinálta a képet. – Miért bújsz el a virágcsokor mögé??

- Toriii!!!

- Jójóó!! Csak rakd már feeel!! – sürgetett.

- Tessék!! Fent van! –vigyorogtam.

/@JennaSchmidt/ Macit a macimtóól!!♥ Jó volt reggel rózsa illatra kelni!! Köszönöm! Imádlaak♥ @1LoganHenderson

- Oh pattanok is ráá!! –vette elő a telefonját.

- Remélem Logan észreveszi!!

/Logan szemszöge/

- Na még pár képet!! –szólt Alexa. Csináltunk közöset is, egyedülit is meg mindenfélét. Még jó, hogy a legjobb barátnőnk csinálja a fotókat. Legalább nem sürget annyira!! Megvoltak ezek is.

- Na, most Carlos és James fog nekem komolyan énekelni!! –mondta Dave.

- És a többiek?? –lepődtek meg.

- Amikor TI a Mekibe ökörködtetek egész nap, MI itt gáláztunk, mint valami idióta. –magyaráztam.

- Mert azok is vagytok… - jegyezte meg halkan James.  

- Hallottuk… - reagáltunk rá.  – De még mindig okosabbak, mint ti!! –csúfolódtunk.

- Na Batman meg Pókember megszólalt… -és kezdett egy baráti bunyóvá kialakulni.

- Hohóó!! Itt nincs bunyóó!! –hozta Dave a nagy biztonsági őr gorilláit.

- Hééjj!! Ez nem is bunyóó!! Ez csak a mi..ööö… baromságunk!!

- Na gyerünk, próba!! –mutogatott a producer.

- Nyenyenyenyenyenyeee!! –nyújtogattuk a nyelvünket rájuk. Leültünk a bőrfotelbe. Elő vettük a tabletet, és neteztünk.

- Hihii!! –nevettem fel.

- Mi az?? –hajolt felém kíváncsian Kendall.

- Jenna!! Megkapta az ajándékomat!! És most felrakta Twitterre!  És a maciit iis!! Akkor örül neki! 

44. fejezet: Vigyázat, akció van folyamatban;DD

/Alexa szemszöge/

A búcsúban mindenki szétszóródott. Jenna és Logan már kb. századjára, ülnek fel a Break Dance-re. Ahhoz képest, hogy nem is akarta kipróbálni…. Elégéé megszerette. Rocky, Carlos, Tori és James Dodgemezett. De ők se elsőnek. Mi még mindig a céllövöldénél állunk…

- Kendall, hagyd a francba!!

- Nem! –és célzott. Eltalált egy nagy tigrist. – na, mit mondtam?? –adta át a plüsst.

- Juuuuj, milyen kis cukii, meg te is az vaagy Kicsiim!! –kapta a kiérdemelt csókot, ennyi próbálkozás után.

- Heheeeh, én profi vagyok!!

- Ühüüüm….és egy kicsit egoista! –kacsintottam rá.

- Gyere, üljünk fel mi is valamire!  

- De mire?...

- Mondjuk az ott?? –mutatott egy nagyon nagyon magas, és nagy hintára.

- Hm?? – gülledtek ki a szemeim. –Pápárápápápápá… fel akarsz rá ülni?? –löktem ki magamból elég nehezen.

- Perszeeee!! –ujjongott. Nyeltem egy nagyot, és elkezdtünk sétálni a szerkezet felé. Megvette a jegyeket is. Én egy kicsit reszketve másztam fel az emelkedőre.. –Nem akarsz felülni rá?? Ugye?

- Hmmm… neeem!! Csak, csak, csak….. –akadtam el a szavakban.

- Akkor leszállhatunk!!

- Nem, nem, nem, nem!!! Kibírom! Csak nem olyan szörnyű… - gondoltam én… De most átcsapott a gondolatom. – Kendall ez tök jó volt!!

- Akkor? Felülünk még egy menetre?? –mosolygott.

- Naaa!! Azért ne túlozzunk!! –kacsintottam rá.

- Gyere Manó!! Menjünk, nézzünk körül! –karolt át, és elsétáltunk a „hintától”.

/Rocky szemszöge/

- Carlos, jobbra kanyarodj!! –magyaráztam neki a Dodgem kocsiban.

- Jójójójójó, nyugiii!! –és megtette, amit mondtam. Egyszer csak nagy egy nagy durranás. Jamesyék nekünk jöttek. Vagyis hát Tori vezetett.. De mindegy. Ezért követtük őket. Mi is nekik mentünk. És még egy jó hét menetet végigjátszottunk. Már fájt a hasam a sok kacagástól. Utána beültünk egy kis bárba. 

Beszélgettünk, ökörködtünk, és minden baromságot műveltünk.. Készítettünk egy-két képet Carlossal.  Nem tudom, a többiek hol voltak, vagy mit csináltak, de mi kb. olyan 2-fele, keveredtünk haza… Egy picit fáradt voltam. Ahogy beértünk a szobába, levetődtem, mint egy rongybaba… De Carlos nem hagyott alukálni!! Be nem állt a szája egész éjjel.

- Nem hűlt még ki a szád?? –fordultam feléje.

- Neeem?? –nevetett.

- De én tudnéék!!

- Mi az akadály??

- Hááát…ööö…..nem is tudooom………….Teee??

- Jó…akkor csöndbe maradok.. –fordult el az oldalára, a hátát mutatva nekem.

- Jajj, most valaki bevágta a durcááát?? –öleltem meg hátulról.

- Neeem!! –nyomott egy óvatos csókot az ajkaimra, és rám feküdt. Imáádom őt.

/Jenna szemszöge/

Hogy bír az ember ennyi időt eltölteni egy rendezvény félén? Még 3-kor ott dekkoltunk. Kezdtem fázni, de a maci melegített! Nem a plüss maci, hanem Logie! Hihii, egy cuki medve! Ahányszor felültünk a Break Dance-re!! Húha.. egy 20 minimum volt. De már nem bírtam tovább ácsorogni… A lábam  már lefagyott. Ezért hazakocsikáztunk. Az autóban volt egy pokróc. Azt a lábamra terítette. És mellé bújtam. Amikor hazaértünk, valami furcsa zaj csapta meg a füleimet. Hm? Dübörgéés?? Ajjaj.. Itt akció van…

- Css!! Csak halkan, ne zavarjunk meg semmit! –és a kezemet a szám elé tettem, mert ha nem, elsikítom magam a nevetéstől.

43. fejezet: Jó ötlet:))

Kedves olvasóim:)) Nagyon szépen köszönöm az eddig megjelenítéseket, feliratkozókat:)) Ezt a részt persze mindenkinek ajánlom, de főként az én nővéremnek, aki nélkül nem lenne ez az egész, és Naninak, hogy ne törjön le ;)) ♥ Jó olvasást!!

/Alexa szemszöge/

Felértünk. Kint éget a nap. Még jó, hogy ilyen közel volt a kis fagyizó! Jenna és Logan egész oda-vissza úton nem bírtak magukkal! Végül is… vicces volt a téma.. De nem nagyon folytam bele. Csak hátulról hallgattuk, hogy mi a nevetés témája. Fiatalok… Bár.. még én se vagyok annyira öreg.. Csak egy évvel. De akkor is!

- Fáj a lábikóóm! –huppant le Jenna a kanapéra.

- Tudod hugi, nem röhögni kellett volna egész úton felfelé, és talán nem fájna a „lábikód”!  - osztogatta őt Kendall.

- Mi van Bratyó, rád jött az öt perc??  - nevetett Jenn.

- Nem… Csak ilyen kedvem van! Féltelek!

- Mitől?? –nézett rá meglepődve.

- Semmi hagyjuk… - huppant le ő is. És megölelte a lányt.

- Valami jót ki kéne találni!! –tereltem el a szót.

- Hm… De mit?? –állt mellém az ötletbe Henderson.

- Engem ne is kérdezzetek.. Nem vagyok jók az ötletekbe!! –tiltakozott Jenna. És elővette a telefonját. – Heh!! Megvan!! –kiáltott fel.

- És te mondod, hogy nincs ötleted…. –csóválta a fejét Logan.

- Jól van, na!! Twitterre van kiírva!

- Olvasd!!

- Ma lesz egy búcsúféleség! Dodgem, körhinta, és ilyen elektronikus dolgok. Mindenkit várnak sok szeretettel. Elmegyünk?? –kezdett el pörögni. Kendall pókerarcot vágva ült tovább. Egyszer csak felugrott.

- Még nem vagytok a kocsiba?? –nevette el magát.

- Oh, nekem elég 10 perc! Csak fél óra, mire bebicegek a szobába! –pattant fel a kanapéról. De ekkor Logan felkapta hátulról.

- Hehe de jó dolgom van nekem!!

- Gyere, menjünk mi is!! –fogta meg a derekamat hátulról Kedvesem.

- Menjünk! –mosolyogtam.

- Ha már itt vagyunk, megnézed, hogy nem-e lett valami baja a hátamnak??

- Semmi baja Édes!! –simogattam meg.

- De fáj!! Bekened?? –nyavalygott továbbra is.

- Hol van??

- A fiókban. –közeledtem a tárgy felé. Kihúztam. Az összehajtott ruhák tetején egy kis dobozka. Kendall kuncog.

- Mi ez Édes?? –lepődtem meg.    

- Tiéd! –kivettem. Egy gyönyörű fülbevaló. – Úristen Kendall!! –lepődtem meg. Ő hátulról átölelt.

- Tetsziik?? Imádoom! Köszönöm Kicsim!! Imádlaak!  –csókoltam meg.

- Majd legalább fel tudod venni most! Én is! –viszonozta.

/Logan szemszöge/

- Hopp, egy sószsák! –raktam le Jennát az ágyra.

- Hééélóó!! Nem te mondtad, hogy nem vagyok nehéééz??

- Nem vagy nehéz. Csak ezt szokták ilyenkor mondani.

- Jaaa!

- Na most fordul a kocka. Te ülsz, én pakolom a ruhát! –kacsintottam rá.

- Csak valami kényelmeset, ami megy a GIPSZHEZ!! –mutogatott a lábára.

- Hozzád minden megy!! –kacsintottam rá.

- Ooooh, de aranyos valakii!! - pirult el. – De megférfiasodott valakii, hogy már is ruhákat szed ki a fájós lábú kedveséneeek!! – de erre én csak kacsintottam. Ahogy Jenn becsülte, 10 perc alatt kész is voltunk. Kivittem a kocsiba, hogy normálisan be tudjon ülni. 2 autóval mentünk. Nem akartunk nyomorogni. Az sose jó. Alexa vezetett. Kendall mellette. Én hátul Jennával. A többiek a másik kocsiban. Hát megérkeztünk a búcsúba. Jenna remegett.

- Minden rendben van?? –fogtam meg a derekát nyugtatás képen.

- Persze! Csak ilyenkor mindig izgulok.. Ez már nálam szokássá vált.

- Nyugiii Kicsiim! –nyugtattam. Megláttam a Break Dancet. – uhúúúú jössz velem egy menetree?? –fordultam hozzá.

- Na tudod, ez a bökkenő… Még sose ültem ilyenen..

- Nem kell félni!! Nem lesz semmi baj! Majd mellettem ülsz oké??

- Hogy üljek begipszelt lábbal?? –kereste a kifogásokat.

- Hehe, vannak nagyobb ülések is. –és megfogtam a kezét. A legnagyobbhoz mentünk. Ott nagy az ülés is. Megvettem gyors a jegyeket.

- Logiiiee!! Izgulook baszki. Mire vettél rá?? Miért engedtem? Hülye vagyok… - vette át a bátyja szokását.

- Nyugodj máár leee!! Ez nem olyan rémisztőő te lááány!! –elindult a hinta. A menet közbe sikítozott, és belém kapaszkodott. Ahogy láttam, tetszett neki. Felpörögve szállt ki.

- Még egy meneteteeeet!! –ujjongott.

- Később! Most gyere, lövök neked valami állatkát.

- Hogy el tudj te is valamit kobozni??

- Taláán.. –és elmentünk a céllövöldéhez.

- Uh, uh, uh, az a macika de aranyooos!! –mutogatott egy nagy plüssre.

- Megpróbálom! –szememhez emeltem a puskát, és céloztam. Elsőre nem sikerült. –Majd most!! –másodjára már szerencsével jártam. Boldogan adtam Jenna kezébe az állatkát.

- Macit a macitól!! –kaptam érte a csókot.  

42.fejezet: Logie és a fantázia:DD

/James szemszöge/

- Köszönöm a fincsi reggelit! –mentem oda először Kedvesemhez, utána a többi lányhoz.

- Jenn érdeme!! –mutogatott a pulton ülő lányra.  Aki éppen falatozott a sikeréből.

- Finom mi? –álltam oda elé.

- Ahaa!! –kerekedett mosoly az arcára. Ami hírtelen nevetésé vált.

- Na most meg mivan?? Megosztod velem a nevetés tárgyát?

- Persze! Csak annyi, hogy elém áltál, és eszembe jutott az Öreganyós ügy!

- Mit csinált?? –sietett oda rögtön mindenki.

- Eszembe jutott! –mondta lassabban.

- Akkor kezd visszatérni a memóriád!! –hírtelen az egész ház zengett az örömtől.

- Akkor nemsokára a többi is visszatér! –de itt egy kicsit elcsendesedett a hangulat. Hisz, ha a többi is visszatér, akkor emlékezni fog a fájdalomra, amit a moziban szerzett… Reméljük nem lesz neki feldolgozhatatlan eset…

- De a lényeg, hogy Öreganyó vagyok!! –ezzel sikerült azt a kis vidámságot visszahoznom. Most az egyszer én is röhögtem magamon. Sőt.. Röhögőgörcs, mert mindig tettünk hozzá valami vicces dolgot.

/Logan szemszöge/

Leemeltem az én Szépségemet a pultról, és letettem a kanapéra. Melléje ültem, és elővettem a telefonomat. Egy pillantásra felnéztem Twitterre.

- Hm!! Ez mi ez?? –kerekedtek ki a szemeim. De vicces volt ahogy aludtam, és az a kiírás.. Rögtön válaszolnom kell rá valami cukit. De ehhez nekem nincs érzékem.. Na jó, talán máshoz van! Ami most nem ide tartozik… De ehhez nincs. Hm… Szegény csak sasolt, hogy mit írok hozzá. De amikor látta, hogy nem tudok semmit, akkor egy kicsit elkenődött a mosolya. „A sapkámat sose rakom le:DD Én még jobban imádlak♥” Hihii sikerült megfogalmazni! Azért csak konyítok valamit! Hopp érkezett a válasz. „Néha ha valamit csinálsz…khm… lerakhatnád!♥” Rám nézett és nevetett. Erre már csak egy mosolygós fej és egy szív volt a válsz. Hisz majd élőbe lerendezem… Khm. Vagyis este!! Khm.. vagyis szoba. Khm.. mindent ott rendezünk le. Áááh baszki, fáj a torkom…

- Mivan megfájdult a torkod, hogy itt khm-özöl magadban, vagy csak gondolatban piszkos a fantáziád??  - nézett rám röhögve.

- Hát…öö… mindkettő!

- Hm…. –arra gondolt, amire én. Oda hajult, és valamit súgott a fülembe, ami annyira nem publikus.

- Már várom!! –virukszoltam a szemöldökömmel.

- Kicsi rossz Batman!! –bújt oda hozzám.

- Nem is vagyok rossz.. Csak piszkos fantáziájú! –kacsintottam rá.

- Jenna, Logie! Nem jöttök el fagyizni?? –vetette fel a jó ötletet Alexa. –Csak ide elsétálunk a másik utcába. Na?? Benne vagytok??

- Én benne. –egyeztem bele. –Jenna?

- Ki fogom bírni?? –nézett rám ragyogó szemekkel.

- Ki! –nyugtattam meg.

- Akkor mehetünk is! –és felpattant a fotelból, mint egy életvidám ember, akit nem érdekel, hogy egy ideig mankóhoz van kötve. Hát lesétáltunk. Mindenki a maga párjával. Mi mentünk legelöl. Elég gyorsan bírta a tempót. Még meg is lepődtem ezen.

- Fincsi fagyi!! –és belenyaltam a fagyiba. Jenn rámnézett, és vörös volt a nevetéstől. –Skacok, következőleg nyalókázni megyünk el valahova.

- Szemét!! –szólalt meg nagy nehezen a vigyorgásból. – Várjál csak még Logie!! –és fenyegetőzött. Basszus, bántani akarja Franklin urat?? Áááá, csak nem lenne olyan szemét! Én tudom! Visszasétáltunk. Így már egy kicsit nehezebb volt, mert emelkedőre kellett felmászni. De sikerült!  

41. fejezet: Őrültek hada :DD

/Jenna szemszöge/

Nagy nehezen felálltam, és elkezdtem befelé bicegni. Egyszer csak hátulról érzem, hogy valaki felemel.

- Dobd el a mankót!! – szólt rám Logan. Persze így is cselekedtem. Egészen a szobáig vitt, és lerakott az ágyra. Elkezdte kigombolni az ingjét. – Visszakapom Franklin urat? –nézett rám kérdően.

- Hm… nem is tudom… - vágtam gondolkodó fejet.

- Gyorsválaszt! – sürgetett.

- Nem…

- Hát jó… Te akartad.. – nevetett ördögiesen. Én ekkor előkaptam a kisállatot. Rögtön megtántorodott.

- Heheee, valamivel tudlak fenyegetnii!! – virukszoltam rá.

- Ch.. Nem érdekel! –és újra elkezdett közeledni. Hm.. Engem se érdekelt nagyon a plüss, ezért leraktam az asztalára.

- Jujj Logie, mennyit ittál? –kérdeztem tőle, mert egy kicsit bűzlött a piától.

- Nem sokat.. –de télleg, nem látszott rajta.. És már teljesen rajtam feküdt.

- Nálam van Franklin úr!!! –fenyegettem.

- Hihihiii nem tud izgatni!! – nevetett. A többi már csak fantázia kérdése!

/Reggel/

Elég rosszul aludtam… Egész este zsibbadt a lábam.. Fogalmam nincs miért. Sajna, nem emlékszem mindenre olyan fényesen….. Csak töredezve. Reggel alig bírtam kinyitni a szemem. Egy kis idő után sikerült. Logie ott aludt mellettem. Olyan aranyos volt! Azt hittem megzabálom! Ezért le is fényképeztem! Csak féltem, hogy esetleg felkeltem. Ezért csendbe a mankómért nyúltam, és óvatosan felálltam. Kibicegtem a konyhába. Hm.. Nem volt még kint senki.. Ezért leültem egyedül, és egy picit unatkozva a kanapéra. Kezembe vettem a telefont, és feltöltöttem Twitterre ahogy Logie alszik. 

@1LoganHenderson Minek az a sapka alvás közben?? :DD Imádlak♥

Ekkor kivánszorgott Kendall is.

- Jó reggelt hugii! –jött hozzám, és nyomott egy puszit a homlokomra.

- Neked is!

- Hogy aludtál?? – huppant le mellém.

- Hát… nem a legjobban.. Valamilyen úton nagyon fájt a lábam, egész este.. Csak tudnám hogy….. –ekkor eszembe jutott. – mitől..  –mondtam ki egy pár perces megállással.

- Hm?? –nézett rám furán Kendall.

- Semmi, semmi, semmi!! –mentegetőztem.

- Kéne valami reggelit összedobni… Nem gondolod?

- De!! Valami finomat.. De mit?? –vetettem fel a kérdést.

- Ez hugicám, nagyon jó kérdés!

- Tudom már!! Palacsinta! –ekkor nagyon felcsillantak Kendall szemei.

- Fején találtad a szöget!! –kacsintott rám. Nekiálltunk. Persze ő csak néha segített valamit, mert a segítsége csak lehúzott. Több rosszat csinált, mint jót.

/Kendall szemszöge/

Nagy sürgés-forgással voltunk a konyhában. Ha én nem lettem volna, Jenna semmit se ért volna.            Ekkor kisétált Alexa.

- Hm. Ez az, amire gondolok?? –kezdett el szaglászni az illat után.

- Attól függ, mire gondolsz?? –nevettem.

- Palacsinta??

- Talált süllyedt!! –kiáltott fel Jenn a serpenyők mögül.

- Kedvencem.

- Azért mondtam, hogy ezt csináljunk!

- Köszi Jenna! –ment, és megölelte a finomságot, sütő lányt. És persze az illatra szép sorjában szállingóztak ki a többiek. És sorjában fogyott az édesség.

- Bele kell, húzzak a sütéssel… Komolyan mondom, mint egy étterem. –és sürgött-forgott a mankójával.

- Jenna, segítünk! –léptek oda mellé a lányok.

- Köszi!! –hálálkodott. – De jó. Mert már alig bírtam menni.

- Ülj le egy kicsit a pultra! –tanácsolta Tori. De nem bírt, mivel magasan volt, és ahhoz a lábát is kellet, volna tudnia használni. Ezért megfogtam csípőnél, és felemeltem.

- Köszi Bratyus! –nyomott egy puszit az arcomra.

- Szívesen! De most már én is eszek egyet, mert csurog a nyálam!! –és egy tányér palacsintáért futottam. Leültem a többi fiú mellé az asztalhoz.

- Isteni!! –dicsértem.

- De haver, most őszintén, magadat is dicséred?? Khm… egoista… - szólt bele Carlos.

- Khm.. Éhenkórász.. –válaszoltam vissza.

- Én a helyedben nem mondtam volna…. –tanácsolta Rocky. Igen ám, de ekkor már Carlos rajtam volt. Naneee… Hogyan szedek le egy éhenkórász embert a nyakamból? Én végül is ezt viccnek fogtam fel, és ahogy láttam, ő is.

- Szállj le!! –próbáltam magamról leszedni. De nem jártam sikerrel.

- Hihii! Az nem fog menni! –röhögött a fülembe.

- Azért a dobhártyámat még használni szeretném!!

- Szerintem nem fogod!

- Segítsetek már!! Nem akarok egy Carlost örök életemre. –Logan és James felpattantak a székből és leakasztották rólam a majmot. Gyorsan leültem, mert elég nehéz volt.. – Szerintem szükségem lesz egy gerincmerevítőre.. –tapogattam végig a hátam.

- Jajj 87 kilótól nem halsz be… - vigyorgott Jamesy.

- Áh nem… Jujj de fááj!!

- Majd este bekenem!! –lépett el mellettem Alexa, és megsimogatta a hátam.

- Uhúúúú uhúúúú!! –mosolyogtak a fiúk. Én erre inkább nem is válaszoltam, csak viccnek vettem fel.