42.fejezet: Logie és a fantázia:DD

/James szemszöge/

- Köszönöm a fincsi reggelit! –mentem oda először Kedvesemhez, utána a többi lányhoz.

- Jenn érdeme!! –mutogatott a pulton ülő lányra.  Aki éppen falatozott a sikeréből.

- Finom mi? –álltam oda elé.

- Ahaa!! –kerekedett mosoly az arcára. Ami hírtelen nevetésé vált.

- Na most meg mivan?? Megosztod velem a nevetés tárgyát?

- Persze! Csak annyi, hogy elém áltál, és eszembe jutott az Öreganyós ügy!

- Mit csinált?? –sietett oda rögtön mindenki.

- Eszembe jutott! –mondta lassabban.

- Akkor kezd visszatérni a memóriád!! –hírtelen az egész ház zengett az örömtől.

- Akkor nemsokára a többi is visszatér! –de itt egy kicsit elcsendesedett a hangulat. Hisz, ha a többi is visszatér, akkor emlékezni fog a fájdalomra, amit a moziban szerzett… Reméljük nem lesz neki feldolgozhatatlan eset…

- De a lényeg, hogy Öreganyó vagyok!! –ezzel sikerült azt a kis vidámságot visszahoznom. Most az egyszer én is röhögtem magamon. Sőt.. Röhögőgörcs, mert mindig tettünk hozzá valami vicces dolgot.

/Logan szemszöge/

Leemeltem az én Szépségemet a pultról, és letettem a kanapéra. Melléje ültem, és elővettem a telefonomat. Egy pillantásra felnéztem Twitterre.

- Hm!! Ez mi ez?? –kerekedtek ki a szemeim. De vicces volt ahogy aludtam, és az a kiírás.. Rögtön válaszolnom kell rá valami cukit. De ehhez nekem nincs érzékem.. Na jó, talán máshoz van! Ami most nem ide tartozik… De ehhez nincs. Hm… Szegény csak sasolt, hogy mit írok hozzá. De amikor látta, hogy nem tudok semmit, akkor egy kicsit elkenődött a mosolya. „A sapkámat sose rakom le:DD Én még jobban imádlak♥” Hihii sikerült megfogalmazni! Azért csak konyítok valamit! Hopp érkezett a válasz. „Néha ha valamit csinálsz…khm… lerakhatnád!♥” Rám nézett és nevetett. Erre már csak egy mosolygós fej és egy szív volt a válsz. Hisz majd élőbe lerendezem… Khm. Vagyis este!! Khm.. vagyis szoba. Khm.. mindent ott rendezünk le. Áááh baszki, fáj a torkom…

- Mivan megfájdult a torkod, hogy itt khm-özöl magadban, vagy csak gondolatban piszkos a fantáziád??  - nézett rám röhögve.

- Hát…öö… mindkettő!

- Hm…. –arra gondolt, amire én. Oda hajult, és valamit súgott a fülembe, ami annyira nem publikus.

- Már várom!! –virukszoltam a szemöldökömmel.

- Kicsi rossz Batman!! –bújt oda hozzám.

- Nem is vagyok rossz.. Csak piszkos fantáziájú! –kacsintottam rá.

- Jenna, Logie! Nem jöttök el fagyizni?? –vetette fel a jó ötletet Alexa. –Csak ide elsétálunk a másik utcába. Na?? Benne vagytok??

- Én benne. –egyeztem bele. –Jenna?

- Ki fogom bírni?? –nézett rám ragyogó szemekkel.

- Ki! –nyugtattam meg.

- Akkor mehetünk is! –és felpattant a fotelból, mint egy életvidám ember, akit nem érdekel, hogy egy ideig mankóhoz van kötve. Hát lesétáltunk. Mindenki a maga párjával. Mi mentünk legelöl. Elég gyorsan bírta a tempót. Még meg is lepődtem ezen.

- Fincsi fagyi!! –és belenyaltam a fagyiba. Jenn rámnézett, és vörös volt a nevetéstől. –Skacok, következőleg nyalókázni megyünk el valahova.

- Szemét!! –szólalt meg nagy nehezen a vigyorgásból. – Várjál csak még Logie!! –és fenyegetőzött. Basszus, bántani akarja Franklin urat?? Áááá, csak nem lenne olyan szemét! Én tudom! Visszasétáltunk. Így már egy kicsit nehezebb volt, mert emelkedőre kellett felmászni. De sikerült!