43. fejezet: Jó ötlet:))

Kedves olvasóim:)) Nagyon szépen köszönöm az eddig megjelenítéseket, feliratkozókat:)) Ezt a részt persze mindenkinek ajánlom, de főként az én nővéremnek, aki nélkül nem lenne ez az egész, és Naninak, hogy ne törjön le ;)) ♥ Jó olvasást!!

/Alexa szemszöge/

Felértünk. Kint éget a nap. Még jó, hogy ilyen közel volt a kis fagyizó! Jenna és Logan egész oda-vissza úton nem bírtak magukkal! Végül is… vicces volt a téma.. De nem nagyon folytam bele. Csak hátulról hallgattuk, hogy mi a nevetés témája. Fiatalok… Bár.. még én se vagyok annyira öreg.. Csak egy évvel. De akkor is!

- Fáj a lábikóóm! –huppant le Jenna a kanapéra.

- Tudod hugi, nem röhögni kellett volna egész úton felfelé, és talán nem fájna a „lábikód”!  - osztogatta őt Kendall.

- Mi van Bratyó, rád jött az öt perc??  - nevetett Jenn.

- Nem… Csak ilyen kedvem van! Féltelek!

- Mitől?? –nézett rá meglepődve.

- Semmi hagyjuk… - huppant le ő is. És megölelte a lányt.

- Valami jót ki kéne találni!! –tereltem el a szót.

- Hm… De mit?? –állt mellém az ötletbe Henderson.

- Engem ne is kérdezzetek.. Nem vagyok jók az ötletekbe!! –tiltakozott Jenna. És elővette a telefonját. – Heh!! Megvan!! –kiáltott fel.

- És te mondod, hogy nincs ötleted…. –csóválta a fejét Logan.

- Jól van, na!! Twitterre van kiírva!

- Olvasd!!

- Ma lesz egy búcsúféleség! Dodgem, körhinta, és ilyen elektronikus dolgok. Mindenkit várnak sok szeretettel. Elmegyünk?? –kezdett el pörögni. Kendall pókerarcot vágva ült tovább. Egyszer csak felugrott.

- Még nem vagytok a kocsiba?? –nevette el magát.

- Oh, nekem elég 10 perc! Csak fél óra, mire bebicegek a szobába! –pattant fel a kanapéról. De ekkor Logan felkapta hátulról.

- Hehe de jó dolgom van nekem!!

- Gyere, menjünk mi is!! –fogta meg a derekamat hátulról Kedvesem.

- Menjünk! –mosolyogtam.

- Ha már itt vagyunk, megnézed, hogy nem-e lett valami baja a hátamnak??

- Semmi baja Édes!! –simogattam meg.

- De fáj!! Bekened?? –nyavalygott továbbra is.

- Hol van??

- A fiókban. –közeledtem a tárgy felé. Kihúztam. Az összehajtott ruhák tetején egy kis dobozka. Kendall kuncog.

- Mi ez Édes?? –lepődtem meg.    

- Tiéd! –kivettem. Egy gyönyörű fülbevaló. – Úristen Kendall!! –lepődtem meg. Ő hátulról átölelt.

- Tetsziik?? Imádoom! Köszönöm Kicsim!! Imádlaak!  –csókoltam meg.

- Majd legalább fel tudod venni most! Én is! –viszonozta.

/Logan szemszöge/

- Hopp, egy sószsák! –raktam le Jennát az ágyra.

- Hééélóó!! Nem te mondtad, hogy nem vagyok nehéééz??

- Nem vagy nehéz. Csak ezt szokták ilyenkor mondani.

- Jaaa!

- Na most fordul a kocka. Te ülsz, én pakolom a ruhát! –kacsintottam rá.

- Csak valami kényelmeset, ami megy a GIPSZHEZ!! –mutogatott a lábára.

- Hozzád minden megy!! –kacsintottam rá.

- Ooooh, de aranyos valakii!! - pirult el. – De megférfiasodott valakii, hogy már is ruhákat szed ki a fájós lábú kedveséneeek!! – de erre én csak kacsintottam. Ahogy Jenn becsülte, 10 perc alatt kész is voltunk. Kivittem a kocsiba, hogy normálisan be tudjon ülni. 2 autóval mentünk. Nem akartunk nyomorogni. Az sose jó. Alexa vezetett. Kendall mellette. Én hátul Jennával. A többiek a másik kocsiban. Hát megérkeztünk a búcsúba. Jenna remegett.

- Minden rendben van?? –fogtam meg a derekát nyugtatás képen.

- Persze! Csak ilyenkor mindig izgulok.. Ez már nálam szokássá vált.

- Nyugiii Kicsiim! –nyugtattam. Megláttam a Break Dancet. – uhúúúú jössz velem egy menetree?? –fordultam hozzá.

- Na tudod, ez a bökkenő… Még sose ültem ilyenen..

- Nem kell félni!! Nem lesz semmi baj! Majd mellettem ülsz oké??

- Hogy üljek begipszelt lábbal?? –kereste a kifogásokat.

- Hehe, vannak nagyobb ülések is. –és megfogtam a kezét. A legnagyobbhoz mentünk. Ott nagy az ülés is. Megvettem gyors a jegyeket.

- Logiiiee!! Izgulook baszki. Mire vettél rá?? Miért engedtem? Hülye vagyok… - vette át a bátyja szokását.

- Nyugodj máár leee!! Ez nem olyan rémisztőő te lááány!! –elindult a hinta. A menet közbe sikítozott, és belém kapaszkodott. Ahogy láttam, tetszett neki. Felpörögve szállt ki.

- Még egy meneteteeeet!! –ujjongott.

- Később! Most gyere, lövök neked valami állatkát.

- Hogy el tudj te is valamit kobozni??

- Taláán.. –és elmentünk a céllövöldéhez.

- Uh, uh, uh, az a macika de aranyooos!! –mutogatott egy nagy plüssre.

- Megpróbálom! –szememhez emeltem a puskát, és céloztam. Elsőre nem sikerült. –Majd most!! –másodjára már szerencsével jártam. Boldogan adtam Jenna kezébe az állatkát.

- Macit a macitól!! –kaptam érte a csókot.