41. fejezet: Őrültek hada :DD

/Jenna szemszöge/

Nagy nehezen felálltam, és elkezdtem befelé bicegni. Egyszer csak hátulról érzem, hogy valaki felemel.

- Dobd el a mankót!! – szólt rám Logan. Persze így is cselekedtem. Egészen a szobáig vitt, és lerakott az ágyra. Elkezdte kigombolni az ingjét. – Visszakapom Franklin urat? –nézett rám kérdően.

- Hm… nem is tudom… - vágtam gondolkodó fejet.

- Gyorsválaszt! – sürgetett.

- Nem…

- Hát jó… Te akartad.. – nevetett ördögiesen. Én ekkor előkaptam a kisállatot. Rögtön megtántorodott.

- Heheee, valamivel tudlak fenyegetnii!! – virukszoltam rá.

- Ch.. Nem érdekel! –és újra elkezdett közeledni. Hm.. Engem se érdekelt nagyon a plüss, ezért leraktam az asztalára.

- Jujj Logie, mennyit ittál? –kérdeztem tőle, mert egy kicsit bűzlött a piától.

- Nem sokat.. –de télleg, nem látszott rajta.. És már teljesen rajtam feküdt.

- Nálam van Franklin úr!!! –fenyegettem.

- Hihihiii nem tud izgatni!! – nevetett. A többi már csak fantázia kérdése!

/Reggel/

Elég rosszul aludtam… Egész este zsibbadt a lábam.. Fogalmam nincs miért. Sajna, nem emlékszem mindenre olyan fényesen….. Csak töredezve. Reggel alig bírtam kinyitni a szemem. Egy kis idő után sikerült. Logie ott aludt mellettem. Olyan aranyos volt! Azt hittem megzabálom! Ezért le is fényképeztem! Csak féltem, hogy esetleg felkeltem. Ezért csendbe a mankómért nyúltam, és óvatosan felálltam. Kibicegtem a konyhába. Hm.. Nem volt még kint senki.. Ezért leültem egyedül, és egy picit unatkozva a kanapéra. Kezembe vettem a telefont, és feltöltöttem Twitterre ahogy Logie alszik. 

@1LoganHenderson Minek az a sapka alvás közben?? :DD Imádlak♥

Ekkor kivánszorgott Kendall is.

- Jó reggelt hugii! –jött hozzám, és nyomott egy puszit a homlokomra.

- Neked is!

- Hogy aludtál?? – huppant le mellém.

- Hát… nem a legjobban.. Valamilyen úton nagyon fájt a lábam, egész este.. Csak tudnám hogy….. –ekkor eszembe jutott. – mitől..  –mondtam ki egy pár perces megállással.

- Hm?? –nézett rám furán Kendall.

- Semmi, semmi, semmi!! –mentegetőztem.

- Kéne valami reggelit összedobni… Nem gondolod?

- De!! Valami finomat.. De mit?? –vetettem fel a kérdést.

- Ez hugicám, nagyon jó kérdés!

- Tudom már!! Palacsinta! –ekkor nagyon felcsillantak Kendall szemei.

- Fején találtad a szöget!! –kacsintott rám. Nekiálltunk. Persze ő csak néha segített valamit, mert a segítsége csak lehúzott. Több rosszat csinált, mint jót.

/Kendall szemszöge/

Nagy sürgés-forgással voltunk a konyhában. Ha én nem lettem volna, Jenna semmit se ért volna.            Ekkor kisétált Alexa.

- Hm. Ez az, amire gondolok?? –kezdett el szaglászni az illat után.

- Attól függ, mire gondolsz?? –nevettem.

- Palacsinta??

- Talált süllyedt!! –kiáltott fel Jenn a serpenyők mögül.

- Kedvencem.

- Azért mondtam, hogy ezt csináljunk!

- Köszi Jenna! –ment, és megölelte a finomságot, sütő lányt. És persze az illatra szép sorjában szállingóztak ki a többiek. És sorjában fogyott az édesség.

- Bele kell, húzzak a sütéssel… Komolyan mondom, mint egy étterem. –és sürgött-forgott a mankójával.

- Jenna, segítünk! –léptek oda mellé a lányok.

- Köszi!! –hálálkodott. – De jó. Mert már alig bírtam menni.

- Ülj le egy kicsit a pultra! –tanácsolta Tori. De nem bírt, mivel magasan volt, és ahhoz a lábát is kellet, volna tudnia használni. Ezért megfogtam csípőnél, és felemeltem.

- Köszi Bratyus! –nyomott egy puszit az arcomra.

- Szívesen! De most már én is eszek egyet, mert csurog a nyálam!! –és egy tányér palacsintáért futottam. Leültem a többi fiú mellé az asztalhoz.

- Isteni!! –dicsértem.

- De haver, most őszintén, magadat is dicséred?? Khm… egoista… - szólt bele Carlos.

- Khm.. Éhenkórász.. –válaszoltam vissza.

- Én a helyedben nem mondtam volna…. –tanácsolta Rocky. Igen ám, de ekkor már Carlos rajtam volt. Naneee… Hogyan szedek le egy éhenkórász embert a nyakamból? Én végül is ezt viccnek fogtam fel, és ahogy láttam, ő is.

- Szállj le!! –próbáltam magamról leszedni. De nem jártam sikerrel.

- Hihii! Az nem fog menni! –röhögött a fülembe.

- Azért a dobhártyámat még használni szeretném!!

- Szerintem nem fogod!

- Segítsetek már!! Nem akarok egy Carlost örök életemre. –Logan és James felpattantak a székből és leakasztották rólam a majmot. Gyorsan leültem, mert elég nehéz volt.. – Szerintem szükségem lesz egy gerincmerevítőre.. –tapogattam végig a hátam.

- Jajj 87 kilótól nem halsz be… - vigyorgott Jamesy.

- Áh nem… Jujj de fááj!!

- Majd este bekenem!! –lépett el mellettem Alexa, és megsimogatta a hátam.

- Uhúúúú uhúúúú!! –mosolyogtak a fiúk. Én erre inkább nem is válaszoltam, csak viccnek vettem fel.