Big Time Rush Sztorii ♥

/Jenna szemszöge/ Logie nyakába ugrottam. - De hiányoztam valakinek! - Nem is kicsit! - Örültél az ajándéknak? -kérdezte, és köszönés képpen puszit nyomott a számra. - Ez nem kérdés! Olyan jó volt rózsa illatra kelni! Köszönöm! - Nah, ennek örülök édes!! Nem azért mondom, de egy kicsit zsibbadok.... - Ja bocs, leszállok!! -nevettem. - Az izompacsirta! -szólt be Kendall.- Nem bírsz el 70 kilót? -vigyorgott. - Te beszélsz? Gerinc ferdülésed lett Carlostól..... - Az más... Ő fiú... és éhenkórász... Na de mindegy!!! -röhögött. - Mit csináltatok?? -érdeklődött, váltás képpen. - Hát.........ö.... -nem akartam neki elmondani. Majd Tori. És ránéztem. - Bátyuskám -mellé lépett, és megfogta a vállát. -szépen kilettél beszélve! - Heh? -lepődött meg. Remélem nem veszi sértésnek... Nem akarok életem szerelmével összeveszni! De bement a szobába. Én utána siettem, már amennyire tudtam... - Most ugye nem sértődtél meg! -néztem rá boci szemekkel. - Rád? Nincs okom! Sőt! Torira se haragszok! Nem vagyok olyan. - Akkor miért rohantál így be? -vágtam értetlen fejet. - Csak behoztam a cuccaimat. -mutogatott a nagy táskára, amiből a laptopját, és az egyéb ilyen zenei dolgokat pakolászott ki. - Jaaaaa! Bocsi, Jenna néha vak is! -nevettem. - Vettem észre Kicsim! Nem láttad ezt a nagy bőröndöt! -kuncogott. - Szemét! -boxoltam vállba. - Auch! -visított fel. - Kislány... -jegyeztem meg hallkan. De meghallotta. - Igen? Majd mindjár meglátod te ki a kislány! -megfogott, lefektetett az ágyra, és rámfeküdt. - Logie, a lábamra vigyázz! -sikítottam fel. - Hupsz, Sorry! -és megcsókolt. - Na de ki is a kiscsajszi? - Te?????? - és abban a pillanatban fordult a kocka. Ő alul, én felül. - Gyúrtál Édes? -lepődött meg. - Most hogy mondod..... Neki kéne álljak... - Ha lesz rá időd! - Lesz. - Khm.... -köhintett. - Nem szállok le! Én szeretkezés közbe bírjam el a sújodat! És te nehezebb vagy mint én! Nehogy már! Férfiből vagy ember! - Nem azért köhögtem.... -vörösödött el. Hupsz, én meg jól kiosztottam. - Akkor meg miért? -vontam fel a szemöldököm. - Hát..... -és a szája a füléig ért. - Na, nekem ne füllents Maci! Nembaj, hisz a gipsz is nyom egy jó pár kilót! -és megnyugtatás képpen csókot kapott. -Már alig várom hogy leszeggyék rólam... - Jenaaa! Gyere légyszi! -hallottam Kendall hangját. - Megyek. -ordítottam ki. -Várj egy kicsit, ha nem jövök tíz percen belül, gyere ki! -kacsintottam rá. - Na, mi az? -kérdeztem a kezében borítékot tartogató bátyámtól. - Ez a tied! -nyújtotta át. - Hogy mi? Ez a bizonyítványom! -és sietve nyitottam ki a levelet. Kíváncsi voltam a végeredményre. Csak nem lehet olyan rossz! Jisz kitűnő tanuló voltam. - Tudtam. Színtiszta ötös! Yeah! -örültem a jó bizonyítványnak! Nem volt más dolgom, csak tanulni. Nem vonta el semmi se a figyelmemet! Nem volt pasim, nem ittam, igazából nem is jártam sehová bulizni... egyszóval.. stréber voltam. Logie az első olyan fiú, akivel komolyabb kapcsolatom van. Rajta kívűl egyetlen egy pasi volt.. de az csak kihasználta, hogy ő volt az első.. azóta is bánom azt a napot, amikor rászedtem magam arra, hogy lefeküdjek vele... de mindegy... nem szeretek beszélni a múltamról. Ami megtörtént, azt sajnos nem lehet elfelejteni... - Jenna jössz már! -hallottam kedvesem hangját. - Persze... -bicegtem be. De nom volt a szobába. Baszki, nagy nehezen bejövök, erre biztos kiment.. Egyem meg azt a okos fejedet! - Hol vagy? -kiáltottam az üres szobában. De nem érkezett válsz.- Nem hiszem el.. megőrít... -motyogtam az orrom alatt, és elkezdtem kifelé sétálni. Egyszer csak Logan jön velem szemben. - Hát te? Hol voltál? -vontam kérdőre. - Pisilni kellett... -és ez volt az a pillanat, amikor majdnem a fejemet a falba vertem.. /Kednall szemszöge/ Mivel mindenki bevonult, ezért mi elmentünk egy kicsit sétálni a közeli parkba. Imádom Alexát! Nélküle nem tudnék létezni.Yumát is vittük magunkal. Már kellett neki is a kimozdulás. - Aranyos ez a kis malacka! -dicsérte Szépségem. - Hát igen. Tőlem örökölte! -jött rám az egoista hajlam. - Mit? A butusságot? -mosolygott. - Azt is! -kacsintottam rá. - Nem fognak minket követni? - Kik? - A lesi fotósok... -nyögte ki nagy nehezen. - Nem hiszem. Ez egy elkerített park, ahova csak a hoteltagok járhatnak be. - Akkor megnyugodtam.... - Aha persze.. van valami más is? - Nincs Kicsim! Honnan vetted te ezt? -lepődött meg. - Hát csak onnan, hogy olyan furán mondtad.. - Nincs semmi, eskü! - Oké, neked tudod, hogy mindig hiszek! -és kapott egy finom puszit a szájára. /Logan szemszöge/ - Hehe most agyilag kifárasztottalak, ugye? -kérdeztem vigyorogva. - Egy picit.. de kezdek visszatérni! Vagyis, úgy érzem.. -és elkezdtünk befelé sétálni. - Ha esetleg nem, akkor én szívesen segítek! -kacsintottam rá.   Szokásos módon, hogy gyorsabban beérjünk, felvettem az ölembe, és bevittem. A többi már történelem!!!:DD