2. Rész 2. Fejezet: Csak sex és más semmi. ;D

/Jenna szemszöge/

-Áhh, már nem is fáj annyira! -egyenesedett ki.
-Már is nincs akkora nagy bűntudatom.. -könnyebbültem meg. Erre csak a válasza egy apró mosoly volt.
-Jenna, kész a kaja! -kiabált Alexa.
-Megyek.... -intettem Logannek egy 'sziát' , mert úgyse fogunk csak reggel találkozni. Éjjel-nappal csak a motorpályán van. -Itt vagyok. Hmmm... de jó illata van. -foglaltam helyet az asztalnál.
-Tessék! -rakta elém.
-Köszönöm. Jó étvágyat! -villantottam hozzá egy kis vigyort, de már alig bírtam magammal. Megszerettem volna már kóstólni a finomságot. -Isteni! -dícsértem. Csak úgy örült a szép szavaknak.  Végeztem az ételellel. Segítettem mosogatni, ami persze habcsatával végződött.
-Na, perfect! -szedegette le magáról a maradék mosogatószert.
-Te kezdted! -kacsintottam. -Jajjj...
-mi volt ez a nagy sóhaj?
-Izé...
-Olyan válasz nem lehetséges biiiiiiippp.. -adta ki magából, mint egy gép. -Óhhh, tudom én! -reppent be neki a válasz, mintha egy lámpa gyúlt volna ki a buksiában.
-Ha te jobban tudod, hogy mi az én bajom... akkor megeszek  egy kalapot..
-Ezt elég ciki kimondani... -itt már gondoltam, hogy az lesz... -Kell egy pasi, ugye? -kérdezett rá.
-Még szépen is fogalmaztál...
-De ez a problémád?
-Igen.. -ismertem be. -Rég voltam fiúval.. kell egy... -törtem a fejem.
-Majd holnap.. ma az biztos, hogy a bátyád se enged el.. féltünk... -komolyodott el a végén.
-Tudom! -ajándékoztam meg egy öleléssel. -Bemegyek aludni, ha nem baj?!
-Miért lenne baj? -mosolygott. -ugyanmár, menj csak! Én megvárom Kendallt. Nemsokára biztos jön. -mondta.
-Rendben. Jó éjt szeri!
-Én is!  -és bementem. Kikészítettem magamnak a tisztálkodáshoz való dolgokat, és a fürdő felé vettem az irányt. Valakinek neki ütköztem.
-Logan, ilyen korán? -néztem fel. Egy picit meglepòdve, mert az átlag hazaérkezési ideje mindig 2, 3 volt.
-Untam a köröket. -húzódott fel a szája nevetésre.
-Nem fájt?
-Ez? Most még nem. -folytatta ugyanúgy az angyalit. Sétált volna befele a szoba. De egy szóra még megállítottam.
-Nem fog zavarni a laptop fény? -csak legyintett egyet, és kinyitotta az ajtót. Én ugyanúgy a fürdőbe siettem.

/Kendall szemszöge/

-Megjöttem! -raktam le a BMW kulcsot, és közbe felkapcsoltam a villanyt.  Hírtelen a számon egy pontosan odaillő mását találtam.
-Hiányoztál! -bújt oda hozzám.
-Nekem is Kicsim! -nyomtam el a cigimet, de közben nem bújtam ki a szoros öleléséből. A szívem hiányzó picinyke részét találtam meg vele. Boldog vagyok, hogy megismertem. Szebbé teszi a nappalaimat. És persze az északáimat is hahahh.
-Maradt még nekedvaló kaja. Kérsz? -húzta mosolyra a száját.
-Nekem való? -mutogattam magamra.
-Igen. Gyere, gyere! -állt be a púlt elé, és melegítette a hajnali vacsorát. Én hátulról mögébújtam, és elkezdtem a fülét csókolgatni. -Héloooooooo, ajajjj, megégetem magam így!
-Nem engedném! -zártam el a gázt.
-Már nem is kell? -kerekedtek ki a szemei.
-Nem... most pipihusit kérek! -harapdáltam a szám, és végig néztem a töketes testén. Megfogtam, bevittem a szobánkba. Elkezdtem pici puszikat adni a nyakára... egyre hevesebben belejöttünk a mi kis játékunkba.

/Logan szemszöge/

Szemeimet a tévére szegeztem. Vagyis... Eggy cikis jelent volt, aminél inkább eltakartam őket. Én az ilyeneknél rosszul érzem magam, ez tudom, hülye szokás, na de akkor is. Ebben a Fura pillanatban Jenna toppant be.
-Te? Még fent? Anno mindig bealudtál. -kacagott.
-Azóta erősebb lettem! -mutogattam a bicepszeimet.
-Vicces..  -pakolászta a ruháit. -Beszélhetnék veled? Izé.....  fontos dolog lenne... -huppant le a saját ágya szélére.
-Igen. Mondjad! -csillant meg a remény a buksimban, és melléültem. Táltott szájjal vártam, hogy mit szeretne tőlem.
-Nem tudom hol kezdjem el... nem akarlak se megsérteni, se azthitetni, hogy ribanc vagyok.. szóval.. több mint egy hónapja nem voltam már sráccal.... és arra gondoltam hoooogy....
-Tudom, mit szeretnél. Röviden csak sexre kellessz? -tömörítettem össze, ezzel megkönnyítve a lányt. Kifújta a levegőt, és egy merészet bólintott. Egy olyan belevalósat.
-Akár most? -mondta ki lágyan.
-Akár most! -egyeztem bele. Megfogtam a kezét, és a saját ágyamra húztam. Lefektettem. Óvatosan ráfeküdtem, és elkezdtem csókolgatni.
-Nem úgy volt, hogy érzelmek nélkül? -nyomott el magától tiltóan.
-Csssss! Kimondta, hogy ebbe érzés is van? -vontam össze a szemöldököm.
-Hát mert általában az szokott lenni a 'nyakas' részeknél. -értetlenkedett. Zavarodott volt.
-De most nincs! -kezdtem bele megint.
-Hát jó... -néha néha belenyőgött a csókba... a tolásaimba. Kis édes volt. Izzadt.. bár nem neki kéne.. kezemmel letörőrtem a verejtéket. Nem.... nincs érzés... csak segítés.... én is segítek, és ő is. De én még mindig szeretem... mindig is szerettem.. de volt ez a dolog.. pfffúj Henderson, jól elbasztad a dolgokat!
Jó két órán át ment. Mindketten beleadtunk minden létező energiát. Ezt éreztem. Nem olyan volt, mint régen.
-Beszéljük meg a feltételeket! -törtem meg a csendet. -Tudsz valamit?
-Fogjuk rá.... mennyiség?
-Hetente egy?
-Ez megvan. -kacsintott.
-Senki nem tudhat róla!
-Ez a legfőbb! -vágta a tenyerét a homlokához.
-Szerintem a többit majd alkalmanként, mert nekem semmi sincs a fejemben...
-Hahahahhh,  bevallottad! -mutogatott röhögve. Szemei mosolyra álltak. Olyan szép, olyan jó.. -Nagyon fáradt vagyok... -ásitott egy hatalmasat.
-Te panaszkodsz? -háborodtam fel.
-Miért is?
-Hát mert nem is tudom... talán nem te voltál felül.. -kacagtam.
-De nekem elkellett bírjak közel 85 kilót! -méltatlankodott.
-Óhh, hogy egyem a májadat! -húztam mosolyra a számat. -Gyere ide mellkasomra! -intettem.
-A-a! -legyintette a kezét. -Nincs érzelem, nem?
-Khhhhmmmm.... csak szólok... hogy utcsó alkalom.. és takaró nélkül fázni fogsz! -vigyorogtam sátániúl.
-A fenébe... lusta vagyok átmenni az enyémért..
-Naaa?
-Csússzanj odébb! -bújt felém. Még elég sokat ökörködtünk, és nevettünk. Jó későn tudott csak elaludni. Én viszont reggelig nembírtam lehunnyni szemeimet. Néztem, ahogy szuszog.

2 rész 1 fejezet: New life...

Megérkeztünk a második részhez, mivel egy új élet kezdődik mindenkinek.
Na, akkor ugorjunk előre a jövőbe... kaptok egy kis bevezetőt az eltelt időről, amit a "mesélő" szemszögéből olvashattok:)

/Egy hónappal később/
Szaladjunk egy icipicit későbbre. Mepróbálom felvázolni a tőrténteket. Akkor..
Jenna hihetetlenül gyorsan felépült. Most már eltűrik egymást Logannel. Egy szobában is megférnek. Már ahogy..  Alexával rendszeresen járnak az edzőterembe kondizni. Ez már meg is látszik.
Kendall és Logie ugyanolyan haverságban vannak, mint anno.
Rocky és Carlos egyre többet lógnak a fiú szüleinél, de azt megtanulták, hogy csőgatyát olyankor nem vesznek fel.
A Jori páros most éppen Olaszországban van. Kitombolják magukat.
Hát ennyi volt a kis elbeszélés, térjünk vissza a jelenbe.

/Jenna szemszöge/

-Gyeree már! -kiabált hatodjára Alexa.
-Egy pillanatot tudsz várni? -válaszoltam.
-Siess! Lecsesznek, ha elkésünk a teremből. Tudod hogy milyen szigorú edzőnk van!
-Tudom.. rohanook! -raktam le óvatosan a gitáromat, és kirohantam a szobából. -Juj baszki! A telóm bentmaradt.
-Szükséges az? -elmélkedett.
-Igen. Amilyen hülye bátyám van, a végén még azt hiszi, hogy elraboltak. -mondtam az infókat menet közben. -Na, most már mehetünk! -kaptam fel az edzőtáskámat, és futottunk lefelé. Még az a szerencse, hogy itt van egy épülettel mellettünk.
-Bemelegítésnek megfelel...
-Ez legalább meg van. -kuncogtunk. Beértünk a terembe. Majdnem kaptunk egy alapos fejmosást, de mivel idefele szaladtunk, ezért megúsztuk szárazon. Összepacsiztunk Alexával. Profi módon kimagyaráztuk magunkat. Nekiálltunk. Különféle edzésformák vannak. Mivel mi naponta járunk, ezért ennek is megvan a maga módja.

/James szemszöge/

-Tadaam! Egy kis Olasz regeli, a Szépségnek! -vittem a szobánkba az általam készített ételt.
-Jujj! -ült fel álom ittasan Tori. -Ez? Nekem? Miért?
-Hát nem hagyom, hogy éhen halj! A végén még fejemet vetik. -csaltam hajnali mosolyt az arcára. -Ízliik?
-Tetszetős! -ízlelte meg. -Többször is csinálhatnál! -kacsintott.
-Ez ilyen egyszeri alkalom volt drága! Nem az én dolgoom a főzés!
-Hahahhh, de néha nem esne nehezedre, ugyi?
-Néha... -húztam el a végét. -Hupsz....  -dőltem rá a lányra.
-Naaaaaaa! Itt van minden az ölemben! Most már egy Maslow is.. -próbált leszedni magáról.
-Édesem, ez nem fog olyan könnyen menni! -röhögtem.
-Erre rájöttem én is... -adta fel.
-Győzteeeem! -örültem meg.
-Igen, Igen.. de komolyan, leszállhatnál, mert a főztödet, és akár még a levegőt ia kipréseled belőlem! -kapkodott az oxigén után.
-Jójó... -emeltem meg magam.
-Sokkal jobb. -vett egy óriási légáramlatot.
-Na de még se lenne olyan fantasztikus állni.. -néztem rá piszkosul.
-Várj! -mutatta a kezével, és a térdén maradt tálcát a kis asztalra rakta. -Most már jöhetsz a keblemre! -nyújtotta ki karjait.
-Vigyázat kis Hendersoon!

/Logan szemszöge/

-Megígértem, hogy elviszlek motorozni, nem? -segítettem fel Diát a járgányra.
-De...de..
-Ez olyan lehangoló volt. -emeltem fel a bukósisakot, és a szemeibe néztem.  -Mi a baj?
-Engem már nen is szeretsz. -fonta össze karjait.
-Szerinted, ha nem szeretnélek, akkor elvinnélek-e a kedvenc pályámra, hogy kipróbáld a motorozást?
-Nem.. szerintem nem így lenne...
-Akkor? Még életembe nem ültettem fel lányt a kicsikére! -ütögettem meg a bőrülést.
-Sajnálom Logan, de engem nem is fogsz.. -szált le. Kucsatolta a sisakot, és a kezembe adta. -Az volt a célom, hogy közétek álljak.. de nem lehetek ilyen mocsok.. bevallom.. és most, ha megbocsátasz, én elmennék.. -és így is tett. Fejeit lehajtotta, de egyáltalán nem volt szomorú. De elismerte.. mindegy.. Jenna úgyse fog már belémszeretni. Felesleges volt ez az egész.. belepattantam a nyeregbe, és szellőztetés képpen jó sok kört tettem meg.

/Diana szemszöge/

Így helyes.. bennem volt a bűntudat..  hisz csodás páros voltak. Szeretem Logant, de majd elflejtem. Sajnos ezt is megkell egyszer tanulni. Bármennyire nehéz is..
-Hiányozni fogsz! -mondtam hallkan, és mégegyszer hátra néztem. De már a köröket járta. Szerencsére nem figyelt ide a motyogásomra.
Beültem a helyi cukrázdába. Rendeltem egy fánkot. Szépen eleszegettem. Kértem hozzá kávét is.. legalább valami adjon egy kis életerőt.

/Kendall szemszöge/

-Héjj haver! -intettem le Logant a pálya szélére.
-Tessék... -emelte fel a bukósisakját.. de ęn csak kérdően néztem rá, kezeimet felemelve. -Nincs semmi bajom..
-Ja persze... láttam Diát.. ne magyarázd ki magad kérlek! Tudom hogy mi törtēnt.. sajnos ez van.. nyugi -ütögettem meg óvatosan a vállát bíztatóan.
-Én nyugodt vagyok, mint általában..
-Tudok én mindent.
-Ha? -maradt táltva a szája.
-Szereted Jennt, ugye?
-.... -csak hallgatott.
-Mindegy.. mondtam, hogy várj.. türelem napraforgót terem!

/Jenna szemszöge/

-Úristen.. ez pfuuu.. fárasztó volt.. -törölgette zsebkendővel a fejét.
-Izzasztó volt.
-Akár a sex. Hahahahhh -nevettünk.
-Kéne valami kajcsit is összedobni.. -fogdostam a korgó gyomromat. 
-De csak is biót! -mondtuk egyszerre. Ismét rötyögésbe kezdtünk. Felértünk a lakásba. Csodálkozva néztünk körbe.
-Sehol senki? Mi ez? -döbbent le Alexa. Egymásra sasoltunk.
-Férfimentes lakás! -bekapcsoltuk a zenét, besötétítettünk, és beálltunk a pult mögé összedobni az ételt. Egyszer csak egy nagy koppanást hallottunk.
-Ki/Mi volt ez? -bújtunk le a konyhapult mögé.
-Nézdd meg te, te vagy az erősebb! -lökdösött kifele.
-Most kolmoly? -kerekedtek ki szemeim,
-Az.. -megfogtam egy seprűnyelet, és óvatosan a zaj forrása felé igyekeztem. Ami persze, hogy a szobámból szűrődött ki.
-Pusztulsz! -csaptqm egy nagyot a nyéllel.
-Auuuuuuu! Ezt miért kaptam? -értetlenkedett Logan.
-Jesszusom, te vagy az? At hittük valami betörő. -simogattam meg a hátát. -Bocsi..
-Semm baj... -tapogatta meg a pontot. -De azért jeget, ha kérhetnék!
-Persze, persze. -szaladtam a fagyasztó felé. Kivettem az említett megfagyott vizet, és ráraktam a hátára.
-Jajj, ez hideg! -sikított fel.
-Azt hitted, hogy meleg lesz? -néztem rá hülye vagy? Fejjel. -Miért is matattál? -vontam kérdőre.
-Láttam, hogy főzőcskéztek, és nem kaartalak titeket megilyeszteni, ezért belopóztam. De ahogy látom, auuuu nem sikerült a tervem...
-Tényleg bocsi! -segítettem fel a padlóról.
-De tényleg semmi baj! Úgy is rég voltam hadirokkant! -kacsintott.

62. fejezet: Love me again... hahahhh... neem..

/Jenna szemszöge/

Hmmm? Mi ez a sok rongy rajtam? De így is mindenem csurom víz... valami dereng..

- Jenna!! Te, fent vagy? Aludj még kérlek! -szaladt be féltően Alexa.

- De nem bírok.. vizes a seggem... -itt már nem volt akkora nagy aggódás az arcán.. egy kicsit megkönnyebült.

- Fel bírsz állni??

- Fel.. fel.. most még igen.. -legyintettem egyet a levegőbe. Nagy nehezen feltápászkodtam, és a fürdő felé vettem az irányt. Lerendeztem magam, és visszadőltem az ágyba. - Ó, hogy az a... -dühöngtem az üres szobában..

- Na, mi a baj? -rohant felém Kendall. De amilyen okos, elesett a földön heverő vizes ruháimba. -Schmidt! Mire tanítottalak?? -hevert ugyanúgy a parkettán. -Soha ne hagyd a koszos holmidat szanaszét!

- Ömmm... ez nem fordítva volt?? -elmélkedtem.

- Valószínűleg.. akkor felteszem újból.. te mire tanítottál engem?

- Hát izé... pont erre...

- Na akkor, hölgyem! Szedje össze marha gyorsan a piszkos ruháit!

- Jó jó... majd igyekszem.. de egyenlőre most dobtam magam vissza.. nem olyan könnyű!! -ordítottam utána.. ja persze... tipikus Kendall... meg se hallja, amit kiabálok.. hahh.. -Gyere már vissza!

- Nem megyek! Bleee!

- Kabd be! A párosod másik feléjét!-ezzel sikerült őt visszacsalogatnom.

- Ezt most hagyd abba! -fenyiített meg.

- Jólvan... de szarul esiik baszki! Ölelj már meg!! -nyújtottam a kezeimet.

- Gyere ide keblemre!

/Logan szemszöge/

- Áhhh! Minek ide ennyi vállfa? -visítottam.

- Pont azért!

- De belefúródott a seggembe..

- Akkor menjél a Diádhoz! -kacsintott Alexa, és rámcsukta az ajtót.

- Hahahhh... vicces...

- Tudod, hogy mostanában elég komoly vagyok! Menj szépen vissza! Gondolom már összesírta a rózsaszín párnáját.. -fanyargott..

- Hagyd már abba!

- Nem fogom! -tiltakozott..- Mérges vagyok rád Henderson! Ezzel te is tisztába lehetsz! Ugye? -vont kérdőre.

- Mindegy... Nem tud érdekelni..

- Eldobtad Jennt egy ribancért! Gondolkodj már el azon a tudaton, hogy milyenérzés!

- Hányszor mondod még el??

- Ameddig más nem lesz a véleményed!

- Hahhh… arra várhatsz!

- Jó.. felőlem akár meg is rohadhatsz! De féltem a barátnőmet! Nem akarom magára hagyni! És nem akarom, hogy egy ilyen „ember” mint te, még jobba összetörje a szívét! –ez elgondolkodtatott.. én még mindig szeretem ezt a lányt. De Diát is… áááhh?? Mi ez??? Azt szeretem, akit megbántottam…akit elhajtottam a kórházból.. akinek leordítottam a fejét..

De még mindig imádom Jennát! Akivel annyi időt leéltem… akivel minden bajt, boldogságot, fájdalmat, és ökörséget megtapasztaltam. Ez mi ez?? Nem… nem tudom… feltápászkodtam, és besétáltam.

- Kopp, kopp! –kopogtam.

- Gyere! –szólt ki vidáman. De ahogy meglátott, a szép mosoly lefagyott az arcáról.  –Mit szeretnél?

- Hát… tudod, hogy hülye vagyok?

- Hahahhhh.. az nem kifejezés… - fonta össze karjait, és előre fele bámult..

- Folytathatom?

- ……

- Én nem akartam! Érted?

- Ennyi? –döbbent el. –ennyit érzel irántam? Próbálkozol, csak mert a bátyám a főbérlő, és valld be! Nincs hol aludnod. Hahahh..

- Neeem! Ez nem így van! Te is tudod jól!

- Ja.. egy barát.. egy baráttól mit akarsz? Ha?

- Ki mondta el?

- Szerinted ez most lényeges?  

- Nem…

- Akkor?

- Szeretlek! És újra a macid szeretnék lenni!

- Lehet, hogy ez most bunkó lesz… de nem bízok már benned. Elvesztetted minden kis százaléknyi esélyedet is. Sajnálom…

- Ne tedd ezt velem, kérlek!

- Én teszem ezt veled? Vicces.. látod? –nyújtotta ki a kezeit. – Nem is tudom, ki miatt csináltam…

- De megbántam!

- Szerinted, egy megbánással helyre lehet hozni bármit is? –csordultak ki a könnyei.

- Még szeretsz, ugye? –hajultam közelebb hozzá.

- Igen! Ezt akartad hallani? De megbocsáthatatlan, amit tettél! Felejthetetlen!

- Szóval még mindig azt érzed, amit én!

- Még mindig ezen vagy megakadva? Élted volna át, amit én. De neem, te magasról szartál a fejemre. Ez esett a legrosszabbul… de bocsáss meg… nem szeretnék veled újabb kapcsolatot. –nem bírtam magammal.. megcsókoltam. – Haaaaaaaaaahhhhhh!! Ez mi volt? Milyen jogon? Kérlek menj el!

- De még szeretsz! Előbb vallottad be!

- Hagyj rá aludni! Hónapokat! Akár éveket.. de hagyj! 

61. Fejezet: Just friends? Okey...

/Logan szemszöge/

Jesszusom... mindenki ellenem... még a húgom is! Ez... ez..
-Te? Mi a jó szentszart keresel itt? És Jennánál voltál.. megverhetem? -dühödött be Alexa.
-Meg.. -adott rá engedélyt mindenki. Én összekulcsoltam két kezemet a fejem felett, hogy ne fájjon semmi..
-E...emberek! Á..álljatok le! -dőlöngélt ki Jen. Sápadt volt, és gyenge. Kezeit szinte mindenhol gézlapok fedték.. .szemüveg volt rajta, amibe még életem során nem láttam. mire jutattam? Mit csináltam?-Ne..ne bántsátok! K...kérlek! Én...én...sze...nem bírnám nézni, hogy megveritek! -odaszaladt hozzá mindenki, hogy elkapják őt esetleg abban a pillanatban, amikor elesik. -M..menj! -emelte fel kezeit. Elterelte a figyelmüket. Ha tudná, hogy miért bántottam meg.. hogy én nem akartam, hogy baja essen... de mégnagyobb gondot terheltem, mint jót..

/Jenna szemszöge/

-Hagyjatok! Nem kell a segítség.. most csak aludni szeretnék! -vonultam be hírtelenjébe, nehogy észrevegyék a folyamatosan hulló könnyeket. Hanyatt dobtam magam párnámat a fejemre húztam, és sírtam.. terveltem valamit az agyamba.. amit meg is fogok valósítani..
Kint dörgött és villámlott. Magamra kaptam egy hosszú pulcsit, és óvatosan kisétálltam. Kerestem valami helyet.. valami szállodát... valami megnyugvást.. de nem volt jó egy se.. mindenhol sok ember, és paparazzik hada arra várva, hogy mikor csinálnak a sztárok valami őrültséget, vagy hogy szimplán mikor bukkannak fel. Hülye egy város ilyenkor.. már csurom vizes voltam.. kezeimről a kötés sorra csúszott le.. de nem baj... az eső mindent lemosott... a hajamat, a hátamat, és a szívemről a port.. hisz egy jó ideje már férfit nem szeretett. De ma, amikor segítettem Logannek.. újra megdoobbant. Élet folyt belém. De ez mostanra elveszett.. szemüvegem a földre zuhant, és vele együtt én is!
Magamnál voltam egy kicsit.. de csak a fülemmel.. gyors nagy lépteket hallottam felém közeledni.. felvett, és valahova elvitt. Valyon ki lehet az? Sajnos a szemem nem nyílt.. nem láttam, ki emelt fel, és futott velem.. ez az illat.. olyan ismerős.. olyan, olyan... olyan, mintha hõnapokon át ezt szagláztam volna...  minden mozdulata, minden lihegése számomra nagyon ismerős volt..
-Semmi baj nem lesz! -szólalt meg az idegen. A hangja.. kis lágy.. minha lány lenne. De mégse! Szememet rángattam, hogy egy picinyke mozdulattal is jelezhessem 'életben vagyok'!

/Logan szemszöge/

Én szaladtam Jennáért, és vittem őt vissza, haza. Éreztem, hogy baja esett..
Berontottam az ajtón! Eszeveszettül kereste mindenki a lányt. De ahogy a karjaimba tartotam.. az álluk leesett. De nem totojáztak sokáig, lefektettük a saját ágyára. Kendall félrehúzott.
-Szeretnék négyszemközt beszélni veled!
-Én is... kezdd te!
-Miért törted össze a Húgom szívét?
-Ezt akartam én is.. nem tudom.. a hév... a hév kapott el..
-Ja, gondolsz egyet, szakítassz vele, és hagyod kínlódni? Ez így nem lesz jó.. érzel iránta valamit?
-Barátnál többet nem...
-De mit ártott? Szól egy rossz szót is? Mert akkor megértem.. de így.. kész keresztrejtvény vagy Henderson..
-Nem ártott semmit.. csak Dia.. érzek iránta valamit.
-Akkor a Húgom csak egy kaland volt számodra.. és így elbírtad játszani, hogy szereted? Szánalmas vagy.. látod mit tett miattad? Majdnem megölte magát, mert te berontottatok, és nem voltatok rá tekintettel. És ilyen hamar túllépni... áhhh -legyintett. - Nem vagy érdekes. De neked lesznek még olyan napjaid, amikor Jennára lesz szükséged, és bánni fogod! -sétált tovább.
-Itt aludhatok? -kérdeztem. Erre kinyitotta a gardróbot.
-Érezd, hogy milyen szar érzés ott aludni, kiszorítva az egész világból! Csak éld át! -befeküdtem oda. Nem a legkényelmesebb. De ez van.. nem kint alszom, ez a lényeg.. 

/Alexa szemszöge/

-Úr isteeen! Csurom víz az egész ember! Most mit csináljunk vele Kendall? -fordultam kérdően feléje. 
-Tekerjétek törölközőbe! Nem a legjobb megoldás, de valamit segít! -adta ki a cselekedetet. Szaladtunk az adandó vászonért, nehogy Jenna megfázzon. Megyek a gardróbba, mivel ottvan minden.
-Áhhhh! -sikítottam. Logan ült bent. Szemét dörzsölgetve állt fel. -Te? Itt? Hmm?
-Kendall adott helyet..
-Diácska nem fog megharagudni? -fanyarogtam.
-Jó vicc..
-Nem viccnek szántam.. -nyúltam a cuccért.
-Nem tudom.
-Te érzel mindig iránta valamit!
-Hallottad?
-Még süket azért nem vagyok.. ha érzenél valamikt, akkor már mellette feküdnél. Most nem arra akarlak bíztatni, hogy Jennát szeresd! De ez szemétség volt, valdd be! -meg se szólalt.. -Jó, én megyek.. amit egyszer elbasztak, ne akard helyrehozni! -és kiléptem.
Bebugyoláltuk az egész lányt. Jéghideg volt. Szemüvegét nem találtuk, akárhányszor néztük a sétányon, valószínűleg annyiszor mentünk el felette. De most ez legyen a legkevesebb.

60. fejezet: Minden...itt minden megtörténhet..

Na, akkor még egy réészt hoztam az én olvasóimnak!! ♥ annyira köszönöm ezt a sok visszajelzést:O meglepődtem, nagyon tetszett! ♥ jó olvasást!

 /Kendall szemszöge/

- Köszönöm, ezt a fantasztikus estét! –kaptam egy lágy puszit az arcomra.

- Legalább egy kicsit kiszellőztettük a buksinkat. –jah, persze… nem nagyon ment, de elterelte a figyelmemet Húgiról. Aggódok, hisz képes ökörségeket csinálni. Bár, ilyen állapotban nem hiszem…

Kibuliztuk magunkat, és elindultunk hazafele. Egy nagyon picit ittam, de csak két sört. Az nem is olyan sok! Nem vagyok részeg, az a lényeg.

- Halkan, szerintem már alszanak! –mutogattam Alexa felé. Felkapcsoltam a villanyt. Azt hittük hogy már rég húzzák a lóbőrt. Persze.. Carlos  kint ült a kanapén, korom sötétbe. Egyedül.

- Te? Ilyen későn? Miért?

- Igen, én. Ilyen későn… hát…

- Összevesztetek Rockyval? – aggódott Kedvesem.

- Nem.. –komolyodott el.

- Akkor bökd már ki!! –kezdtem hangosodni. Erre meghallottam egy pityergést. Rögtön tudtam, hova fussak, és hogy kitől jön. Ledermedtem. Húgom csupa vér. Az egész lány, a ruhája, a szilánkok.  Még nem láttam így. –Mi törtééént? –tértem vissza. Elég nehezen. Rock segített neki, nyugtatta, és dobálta el sorra az üveg darabokat. – Jenna te nagyon hülye vagy! –térdeltem le mellé. – Mi volt az oka, hogy ezt a szörnyűséget művelted magaddal? –vontam kérdőre. Carlos válaszolt helyette.

- Húgod már aludt bent.. erre berontanak a fasz fejek, már majdnem sexeltek –nem kíméli a csúnya szavakat.. – észre se vették, hogy ott van Jenna. Ő kirontott, én felajánlottam, hogy aludhat nálunk. De elutasította. És egy fél órája egy üvegcsattanásra keltem fel. Rögtön futottunk ki, hisz tudtuk, hogy baj van. És akkor.. –mutatott a véres lányra.

- Isteneeem!! –ment segíteni Kedvesem is.  Nem bírtam magammal. Szó nélkül berohantam abba a nyavalyás szobába.

- Jesszusom Schmidt!! –húzták magukra a takarót. Én szinte bélpoklos fejjel fújtatva néztem rájuk. Megfogtam Hendersont.. elsőnek elfordultam, és felöltözött. Na most megfogtam, és kihúztam egyenesen Jennához.

- Szemléld meg! Ezt miattad csinálta! –nem hatotta meg a dolog. –Szeretném, ha Dia elmenne…. –közöltem.

- Mii?

- Igen.. felőlem aludhatsz náluk,  de ez, hogy Jenna itt feküdjön a gardróbba, és ilyet műveljen magával nem fogom eltűrni! –dühödtem be. Elment.. elment Diával.. Húgit felemeltünk, mint három fiú, és bevittük a szobába. Alexa valahova elszeretett volna jutni. Nem mondta, hogy milyen helyre..

/Alexa szemszöge/

- Állj meg te!!! –üvöltöttem. Megfordult, mint akinek nehezére esett volna.

- Mit akarsz? –kerültem elé, és jól megpofoztam. –Hahh, mit csináltál? –fogta az orrát, ahová éppen behúztam neki.

- Nem érezted? Kell még egy?

- De de miért adtad? –bőgött, mint valami idióta.

- Megmutassam? –és még kettőt kapott. Elszaladt. Így nem futottam utána. Van egy olyan érzésem, hogy még fogok vele találkozni.. ezért én is hazamentem.

- Hol voltál édesem?

- Csak a dolgomon…

- Mi volt az? –Logan megzavarta a kérdést. Beviharzott, elég dühös fejet vágott.. megtudta, mit csináltam.

- Ez miért volt jó?? Heh? Nem értelek… őt nem kell bántani. Én szeretem.

- Akkor takarodj te is! –kezdtem mérgesedni.

- Alexa, kérlek, meséld el, mit csináltál! –fordult felém Kendall.

- Szét verte a csajomat! –Kendizzle csak kapillázott.

- Meg volt rá az okom. Te is szeretnél egy kettő tartós szemfestéket? Vagy távozol szó nélkül?

- Nem megyek sehova!

- Te akartad! –lendültem volna bele, de Édesem, mint egy biztonsági kéz, lefogott. –Ne már!

- Nem fogom engedni! Engem se hagytál! Én se hagylak! –Jenna is kilépett elém. Szorosan megölelt. Akkor értettem meg, mit szerettem volna művelni. Megnyugtatott.

- Hupp, hupp! El ne ess! –tartottam meg.

- Bocsánat! Nincs erőm.

- A sebek! Hozzatok gézt! –kiáltottam. Rohantak a mentőládáért. Carlos és James kitessékelte Logant. Jól is tették. Lekezeltük kezén a felvágott ereket. Ilyen emberért? Nem értem, miért csinálta ezt. Bár a szívnek nem lehet parancsolni! De akkor  is! Hogy lehet valaki ilyen fasz fej? Már bocsánat a kifejezésért. –Kérlek, próbáld megőrizni a csigavéredet! –nyugtattam. –Nem lenne jó, ha ezen idegeskednél! –simogattam a hátát. Nagyon nehezen, de elaludt. Tíz percenként néztem. Nem aludtunk.. az egész ház nem aludt.. Jennának szüksége van ránk!

/Logan szemszöge/

Ez az egész felidegesített. Megverte? Dianát? Most ápolhatom egész este.

- Édesem, átkell menjek ruháért.. meg a cuccokért..

- Rendben! Várlak! –pusziltam meg. Volt kulcsom.. halkan belopóztam. A lány horkolt… néha, néha nyöszörgött, és a sebei után kapkodott. Nem.. levettem róla a szemem, mielőtt valami rosszat csinálok.. tudnék.. összekaptam a cuccosomat, és kimentem a szobából. Csak hátrafelé figyeltem. Előre néztem, és az ébren maradott többi fiú, és lány állt előttem. Na, nekem tuti, hogy most végem van…… 

59. fejezet: nincsenek szavak...

Sziasztook! két hét kimaradás után meghoztam egy csavarokat tartalmazó részt:) ♥ jó olvasást

/Jenna szemszöge/

- Kicsim, keljél! –hallottam Logie hangját.. ami nem volt olyan bíztató..

- Hmm? –figyeltem fel.

- Négy órakor indul a géped! Kérlek, addig még legyél velem!

- Ez természetes! –felültem törökülésbe, és hozzá bújtam. –De viszont ha felöltözhetnék?!

- Ohh, persze! –így is tettem. De amikor a gatyámat próbáltam felhúzni, Logan megfogott, és az ölébe húzott. –Imádoom!

- Mit? –fordultam felé.

- Hát..öm.. azt a kerek hátsódat.

- Engem már nem is? –lepődtem meg.

- Dedede téged a legjobban.. csak őm… valahogy nem bírom róla leszedni a szemem.

- Szép formás mi? –kuncogtam.

- A legformásabb. –harapdálta a száját.

- Tetsziik? –kecsegtettem.

- Ezt már kifejtettem. –vigyorgott.

- De most már elengedhetnél! –vagdalóztam az ölében.

- A-a! Soha!

- De akkor így hogy megyek koncertre?

- Nem kéne menjél..

- Szívem szerint nem is mennék… - hajtottam le a fejem.. –de tudod, hogy ez nekem is számít.. és nem akarom abbahagyni.. valaki egyszer arra tanított, hogy soha ne adjam fel.. és most te is azt mondod, hogy hagyjam abba.

- Fontosabb a koncert, mint én? –kérdezte komolyan.

- Nem.. de áhh Logan! Nem érted? Én sose kértelek meg arra, hogy maradj! Sosem marasztaltalak! Elfogadtam, hogy neked is van karriered! Hogy állandóan fellépéseid vannak! Meg hogy minden lány téged akar! Elfelejtettem azt az esetet is, amikor azzal a lánnyal voltál.. mindent.. csak hogy ne legyünk rosszba.. de ha ezt akarod? –és kirohantam. Fogtam magam, és kiültem a parkba.. nem jött utánam.. nem értem. Olyan aranyosan keltett, olyan aranyosan nézte a hátsómat.. egyszerűen felfogni se tudom, hogy miért akarta ezt! De ha ez kell? Akkor megkapja..

/Kendall szemszöge/

- Kendall! –futott be az ajtón Kedvesem.

- Tessék? –zavarodtam meg. Éppen cigiztem.

- Szobában dohányzol? –kerekedtek ki a szemei.

- Én? dehogy.. ahh.. –és gyorsan elnyomtam a hamusba. –Na, mit szerettél volna? –mosolyogtam kedvesen. De az a nézés.. tudtam.. már megismertem Alexát. Minden egyes kis apró mozdulatából, nézéséből rájöttem, hogy mit szeretne mondani. –Húgi..

- Igen.. –helyeselt.

- Hol? –kaptam fel magamra egy alsógatyót. Na meg a többit.

- Park.. elég negatívan fog fel mindent.. majd ő elmondja.. egy puszit nyomtam az arcára, és futottam.. izomból..

- Jenna! –ültem le mellé, és átkaroltam az összefont karú lányt. –Miért vagy ilyen durcás?

- Én nem vagyok durcás.. –felelt flegmán.

- Aha, persze.. ezt el is hinné, aki nem ismer.. de én már csecsemő korod óta a tesód vagyok! Engem nem tudsz átverni.

- Henderson akarta ezt.. –és mindent elmagyarázott. Én nem így ismertem meg Logant. Végül is Húginak egyetlen egy könnycsepp se gördült ki..

- Szeretted?

- Szerettem. De Kendall, légyszi, hagyjuk. Ő akarta ezt. Akkor? Ne akard megjavítani azt, amit már egyszer elbasztak. Inkább beszéljünk arról, hogy ki visz ki a reptérre.. –terelte a szót. Tudom én is, hogy nem a legjobb az ilyenekről beszélni.

- Egyértelmű, hogy kiviszünk Alexával! –bíztattam.

- Köszi. –ölelt meg.

- Mi mindig itt leszünk neked! –jött elő egy fa mögül.

- Erre a kedvességre nincsenek szavak! –mondta.

/Jenna szemszöge/

- Kész vagy? –dobálta a kocsi kulcsot Kendall.

- Mehetünk.. –mondtam szomorúan. Logan ki se jött.. tényleg, tényleg nem vagyok neki elég fontos.. hah, nem érdekel.. ’ilyen az élet!’ mondták mindig a gimis osztálytársaim. Nem lehet mindenkinek csodás az élete. Volt egy gyönyörű fél évem..

- És mikorra érsz haza? –kérdezte a kocsiban Alexandra.

- Nem tudom.. minimum egy hónap.. maximum másfél.. de őszintén?! Jó lesz egy kicsit kiszellőztetnem a fejem.

- Jogos.. de nyugi Jenn! –vígasztalt.

Hát megérkeztünk. Megint az a reptér.. az, ahol már másodjára vagyok itt Logan nélkül. Szorosan átöleltem őket utoljára.

- Hiányozni fogtok!

- Majd beszélünk minden nap!

- Szeretlek titeket! –és integettem még nekik egy utolsót. Felszálltam a gépre. Bedugtam a fülhallgatómat, és hát sikerült bedobnom a szunyát, mint  minden repüléskor. Felkeltettek, szokás szerint. Leszálltam, eltaxiztam a hotelbe, kivettem a kulcsot, és ledőltem aludni. Most csak is erre van szükségem.

A Windows Down keltett. Le is gurultam az ágyamról.

- Szuper! –nyomtam le fél kézzel. –Ahhj, mit akarhat már Kendall?

- Jó reggelt! –köszönt bele vidáman.

- Volt..

- Mivan durcás vagy?

- Nem, nem vagyok az..

- Ja persze..

- Csak fura egyedül lenni egy ismeretlen országban, egy ismeretlen városban…

- nyugii! Hamar elmegy az az egy hónap! Kibírjuk, erősek vagyunk! Minden nap beszélünk, nem érdekel mennyi lesz a telefonszámla, de nem foglak egyedül hagyni! Érted?

- Értem.. –zokogtam bele a készülékbe.

- Te sírsz? –komorodott el.

- Igen. –törölgettem a folyamatosan csurgó könnycseppeket.

- Kérlek Húgi! Minden rendben lesz!

- Jójó.. –pityeregtem folyamatosan. –Alexa hogy van? Puszilom.

- Itt van, és hallgatja, amit beszélünk.. megrémülve, hisz utoljára.. izé.. ilyen esetbe hallott téged.. ugyanígy.

- Nem akartam… sajnálom.

- Most miért kérsz bocsánatot?

- Hát hogy most, és itt…. Ríok..

- Jajj Jenn! Ugyan már! Mikor lesz a fellépésed?

- 3 felé.. izgulok..

- Nem kell! Hisz felesleges!  Csodálatos vagy így is, úgyis! Majd kérdd meg Jessicát, hogy csináljon élő felvételt rólad,, és elküldöd nekünk!

- Lo.. Logan? –nyögtem ki magamból nagyon nehezen.

- Érdekel?

- Érdekel.

- De össze fogsz törni..

- Nem izgat! –itt már rosszat sejtettem.

- Diana.. –Kendall kibökte azt a szót, és rémületemben eldobtam a kezemből a telefont. –Jenna! –kiáltott. –Itt vagy? Mi volt ez a koppanás?

- Bocsánat.. csak leejtettem a telómat..

- Váratlanul ért?

- Nem is kicsit. –kezdtem bele megint a könnyhullatásba.

- Ártottál neki valamit?

- Bratyó, egy rohadt szót se! Mivel érdemeltem ezt ki? Tudatlan vagyok..

- Kicsi Schmidt! –nagyon rég szólított így.. kiskoromban.. amikor elvesztettem a Katybabámat. Mindig ő vígasztalt, ilyenkor is, meg amikor magamra maradtam, mint egyedüli lány. Egyik tesóm se szeretett ennyire. Ennyire sem.. –Nem kell neked Henderson! Tudom, hogy szereted, és megbántott. . ez tény.. de lépj egy picit tovább! Változhat az életed! De most megyek.. kérjük az élő közvetítést. Szeretlek!

- Rendben, én is! –és leraktuk. Elkezdtem készülődni, mivel csak három órám volt a koncertig. Még minden színpadi próbát végiggyakorlunk.

Kemény fél órát álltam a hotel parkolójában.. vártam, hogy hozzák a bérelt kocsimat, amit a cég küldött.. kíváncsi vagyok, lehet elém dobnak egy Trabantot. Kitudja? Egy Fisker Karma állt meg előttem.

- Mrs. Schmidt, a kocsija készen. –szállt ki a sofőr, és átadta a helyét. Na ne… erről is a srác jut az eszembe..

/Alexa szemszöge/

- Emberek, laptop elé! Nemsokára kezdődik a koncert! –rohantam be a nappaliba egy tél popcornnal a kezembe.

- Megyünk! –jöttek elő a többiek. Mindenki itthon volt, csak Henderson nem. Hah, nem is hiányzik.. nem vagyok rosszakaró, de ide nem kell hogy jöjjön. Már amikor elsőnek összetörte Jenn szívét.. már akkor haragudtam rá.

- Itt van, itt van! –visítozott Rocky.

- Igen, igen, ott van! –nyugtatta le Tori.

- Az én húgom! Büszke vagyok rá! Gyorsan, Carlos! Rakd rá a tévére!

- Igen is kapitány! –ügyködött valamit, és már is a nagy plazmáról néztük a közvetítést.

/Logan szemszöge/

- Jó éjt Dia! –nyomtam egy csókot a szájára. Siettem haza, ledőlni volt kedvem. És persze később megyünk éjféli motorozásra. Életembe nem vittem lányt a járgányomon.. beléptem az ajtón.

- Hali!

- Cssss! –kaptam meg a magamét.

- Mit néztek annyira hevesen?

- Cssss! –ismételték. Közelebb léptem, és megkukkantottam a tévét. Jenna? A koncerten?

~Ha szeretnétek, válaszolok pár kérdésre a közönségből! –mosolygott, és egy kislányt választott ki. –Tessék, mondjad!

- Tényleg te vagy Logan Henderson barátnője?  -itt lefagyott az arcáról minden.

- Nem… már nem.. –nagy döbbenés a sorok között. –Folytassuk. –terelte a szót.

Mindenki rám nézett lenéző fejjel.. besétáltam a szobánkba.. a közös képek, pár itthon marad ruhája, csak úgy körülvettek az emlékek.. hah, én akartam ezt nem igaz? Egyenlőre mindent elraktam egy dobozkába, és levittem a pincébe.. vagyis csak akartam. Alexa megszólított.

- Hova viszed te azokat?

- Le.. a pincébe.

- Milyen jogon? –lépett mellém, és kivette a kezemből. –Te ezeket sehova se viszed! Neki is ugyanolyan joga van ott élni, mint neked! Sőt, több, mivel hogy a Bátyja a főbérlő. Meg jobb lesz, ha ezek nálam maradnak, amíg a barátnőm haza nem ér.. szánalmas vagy.. –és besietett.

Visszamentem, és megüzentem Kedvesemnek, hogy a mai éjféli motorozást el kéne halasztani. Meg hát az eső is esett. Nem akarom, hogy szegényt tüdőgyulladás érje. Inkább csak Chat-en beszélgettünk tovább.

- Jajj ez jó volt. Fel is hívom Jennát! –hallottam Kendall hangját.

/Kendall szemszöge/

- Szép jó estét én kicsi szupersztárom! –szóltam bele.

- Neked is! Nagyon szar voltam, ugye?

- Dehogy is! Nem, nem voltál az! Ügyes, tiszta hibátlan hangod volt.

- Köszönöm.

- És jössz három popcornnal, mert mindenki az én titkos készletemet fogyasztotta. –kuncogtam.

- Majd hozok Párizsból. Vagy majd máshonnan. –derült egy picit jobb kedvre.  Ezt szerettem volna elérni.

- Kendall! –sétált mellém Alexa.

- Várj egy pöttyet Húgi –takartam le a kagylót. –Tessék Édes!

- Beszélhetek vele?

- Persze. –nyújtottam át.

- Sziia.

- Jujj, sziia olyan rég hallottalak Drága! Mi újság otthon?

- Semmi jó..

- Mi a baj?

- Ma izé.. Logan összepakolta a cuccaidat.. leakarta volna vinni az alaksorba. De elvettem tőle. Így most nálam vannak. –nem érkezett válasz. Síri csend.

- Megkérhetlek valamire? –szólalt meg egy kis idő után-

- Persze.

- Törd össze a közös képeket!

- Ezt én nem! –tiltakozott.

- Csak érjek haza. De hol fogok aludni?

- Ugyanott.. –vágtam közbe. –Széttoljuk az ágyat.

- Te szivatsz! Neeem.. nem fogom azt hallgatni, hogy kufircolnak.. meg tudod te nagyon jól a többit.

- Jó, majd ha hazajössz, akkor mindent megbeszélünk, de most pihenj! Szeretünk!

- Én is titeket!

/Egy hónappal később/

/Jenna szemszöge/

Végre, vége van a turnénak. Gyorsan beszaladtam a felszállás előtt egy csomag popcornért Kendall miatt. Ők jöttek értem a reptérre. Már este volt, mire hazaértünk.

- Ahhww, itthon! Csak miattatok akartam hazajönni!! –egyesével megöleltem mindenkit. – Akkor? Hol lesz az alvóhelyem?

- Húgi.. nincs másol ágy.. csak ott tudsz.. de széttoltuk az ágyakat. 

- Jójó… - megfogtam a cókmókomat, és köszönés nélkül lepakoltam. Én nem néztem rá, ő se én rám. Így kell ezt.. Tapló… Csak a gépjébe volt beleszerelmesedve. Kimentem a többiekhez, ittunk egy forró csokit, és beszélgettünk. Kendallék elmentek egy kicsit szórakozni, én meg elmentem zuhanyozni, és lefeküdtem. Kezembe vettem a macit, és behunytam szemeimet. Sikerült elaludnom.

Nagy dörömbölésre lettem figyelmes 10 perc múlva. Álomittasan megdörzsöltem szemeimet, és felültem az ágyba. Logan és Dia berontottak az ajtón, a srác ölében hozta a lányt, és közben őrülten egymás szájába másztak. Már azon a határon voltak, hogy izé… tudjátok.

- Nem hiszem eeel! –megfogtam a párnámat, és a takarómat magam után vonszoltam. Akkorát csaptam az ajtón, hogy az egész ház berezgett. Carlos ki is szaladt azon nyomban.

- Mi volt ez? –én megfogtam a pólójánál, és az ajtó elé vittem. –Értem. Aludhatsz nálunk!

- Aranyos vagy! De van egy csicsás gardróbunk, oda befekszek.. –sírtam. –jó éjt! –megágyaztam magamnak, és nagy nehezen elaludtam. Sírva… annál az esetnél, mintha ott se lettem volna. Gyűlölöm!

58. fejezet:Jenna elmegy...

Rocky szemszöge/

- Áhhh Carlos, ne legyél már ilyen bangaaa! -és próbálkoztam a cipzárját felhúzni. - Mondtam,' hogy vegyél fel egy melegítőt! -szidtam.
- Minden rendben kislányom? -hallottam anyukám pánikoló hangját.
- Mindjárt megyünk, csak.... bezselézem a Carlitos haját.
- Rendben kicsim, siessetek, mert kihül az ebéd.
- Oké, oké.
- Sikerült! -kiáltott fel.
- Mi? -fordult vissza anyu.
- Csak rátudtuk csavarni a kupakot a....zselére. -mentegetőztem. És kimentünk nagy erőltetett vigyorral az arcunkon.
- Gyertek gyerekek!

/Jenna szemszöge/

Éppen gyakoroltunk egy-két számot. Csak úgy szórakozásból. Én voltam Carlos helyén. Na de persze így nem passzolt annyire, de ez se volt rossz.
- Hopp csörgök! -kaptam a telefonom után.
"Igen? -szóltam bele.
'Sziia Jenna! -köszönt bele az új menedzserem Jessica.
"Óh miújság, miért hívtál? -vidultam fel.
'Hát.......Párizsban lenne egy fellépés, és onnan mennénk tovább plusz kilenc állomásra. Ez minimum 5-6 hétig tart el. Szóval pakolj, holnap indulunk! -és lerakta. Egy mukkot se hagyot szólni...
- Na, mi az?-kérdezte Kedvesem.
- Jessica volt... a memedzserem... és, és lesz egy turné féleségünk.. 10 hely.. és holnap indulunk.. Párizs az első megálló.. -Logan lefagyott..
- Megyek veled!
- Nem lehet haver -vágott közbe James. - ezen a héten nekünk is elkezdődnek a koncertek..
- Miiiiiii? -döbbentünk le.
- Ez nem igaaaz! -szomorodtam el. - Nem fogom kibírni! -és kigördült pár könnycseppem.
- Gyere ide Kicsim! Kihasználjuk ezt az egy szép napot! Egész nap el se foglak engedni! -lecsücsült a kanapéra, és az ölébe ültetett vele szemben. Erősen magához húzott. Eközben a többiek is teljesen elképedtek...
- Jaj húgiii! Hiányozni fogsz! -sóhajtott Kendall.
- Nekem is nagyon! -de Logie nem engedett el magától, így csak elég hallkan tudtam ezt mondani, de a tesóm értette. Olyan különleges érzés volt a karjaiban pihenni, hallani, ahogy veszi a levegőt, ahogy beszélt, éreztem, ahogy megremegnek a hangszálai. Szóval minden kis megmozdulása csodálatos volt. Az egész életemet eltudnám így tölteni. De sajnos már holnap ilyenkor Párizsban leszek... igaz, jó hogy újra beindul a karrierem...de.... ezt nem Logan nélkül gondoltam el.
Egészen este nyolcig ott aludtam az ölébe. Igen, elaludtam.
- Hány óra? -nyavajogtam frissen ébredezve.
- Nyolc. -mosolygott rám tündérien.
- Nem zsibbasztottalak el?
- Neeeeem. Nem vagy nehéz! Én csak örültem, hogy itt pihikéztél. Olyan cuki volt! -és egy puszit nyomott a frissen ébredt arcomra.
- Áááááááá -szaladt ki Kendall, és elcsúszott a parkettán. Ez mindenkit megnevettetett. - Lett egy bibim.. -fogta azon a hejen.
- Okos vagy bratyókám!
- Le se tagadhatod! -viccelődött James.
- Miért, szerinted nekem van kukikám?
- Honnan tudjam! -nevetett.
- Gyere Jenna -fogott meg Logie -mielőtt túlságosan is elfajulnak a dolgok, és nem bírlak leszedni Maslowról. -bementünk a szobánkba. - Feküdj csak le! Mindjárt hozoom a laptopot, és nézünk valami filmet! -egyemmeg de aranyos. Végül is ez az utolsó napunk együtt.. hajj.... behozta a gépet, befeküdt mellém, és bekapcsolt egy szerelmes vígjátékot. Én hozzábújtam, és nevetgéltünk a srácokon. Amikor a filmnek vége lett, még nem aludtunk el... kihasználtuk az utolsó esténket.
- Szeretlek -fordult felém, és hosszasan megcsókolt. - Mindennél jobban!
- Én is!