49. fejezet: Gipsz nincs, ötlet van!! :DD

/Jenna szemszöge/

- Te boloond, azonnal tegyél le! –dübörögtem Logan hátán.

- Aha, persze! Nem foglak! A büntetést állni kell! –kuncogott.

- Milyen büntetést? Ma már kínoztál!

- De nem eleget! –kacsintott.

- Megtépem a frissen nyírt hajad, ha nem teszel le! –fenyegettem.

- Upsz! – csúsztatott le magáról.

- Hah, egy fiút lehet ilyennel fenyegetni! Végül is, Kendallnél mindig bevált. De most, már nálad is rendszerezni fogom!

- A kis bestia!

- Nálad nem nagyobb! Még most is sajog az oldalam tőled!

- Hihi, a sok csikinek senki se tud ellenállni!

/Alexa szemszöge/

Kendallt még egyszer-kétszer megbüntettem a nap folyamán.

- Vigyázzatok! A Schmidt tesók összefognak!  De abból nem lesz kegyelem! – fenyegetőzött Édesem.

- Jajj, pont egy biosráctól fogok félni! – nevetett Logan.

- Tőle én se félnék Logie! De majd tőlem. Csak vegyék le a gipszet, és….áá…. nem árulom el magam! –kacsintott Jenn.

- Ja, egyet értek hugi! –menőzött Kendizzle. – Két okos jobb, mint egy! –és leült, a kezébe vett egy kis kocsit és játszott. – Brumm, Brumm.

- Maradjunk annyiba, hogy egy okos és egy dedós Schmidt! –sírt a nevetéstől Logie.

- Úristen Kendall! Hogy lehetsz ennyire bolond? –szörnyülködött Jenn. Odament hozzá, és kikapta a játékot a kezéből.

- Adtad de nagyon gyorsan vissza! De nagyon gyorsan! –mutogatott a kocsi után.

- A-a. Nem leszel óvodás bratyó! Vagyis nem szabad annak látszanod! Na és most gyere gondolkodni, hogy mi legyen a terv!

- Már ha tud olyat. –kuncogott Logie.

- Tud…. Vagyis tudott valamikor! –csatlakozott Jenna. De amint Kendall ránézett, pókerarcot vágott, mint aki nem is nevetett volna velünk.

- Nagyon nagy szeretettel várjuk a próbálkozásokat–szóltam utánuk. Összepacsiztunk Logieval. Hírtelen jó haverok, és kitűnő páros lettünk. De nem félre érteni, nem vagyok belé szerelmes!

/Kendall szemszöge/

- Valami ötlet? –kérdezte kikerekedett szemekkel hugicám.

- Nincs… - járkáltam fel és alá.

- Tőlem itt gondolkodhatunk egész nap is, nekem soha sincs …..ó –és akkor, mint akinek felkapcsolják a villanyt az agyában, beütött neki egy ötlet. – Heheh bratyókám! Nagyon nagyon jó ötletem támadt! –és bólogatott közbe.

- Tudtam, hogy sose hagysz engem cserben! –öleltem meg. Oda hajult hozzám, és elmagyarázta a tervet. – Oh, ez nagyon jó kis terv. De ahhoz meg kell várni a holnapot…

- Nyugi, addig is ki tudjuk sajátítani az egész dolgot! –kacsintott rám.

- Eeehj, tesó, ezzel tarolni fogunk baszki!

/Logan szemszöge/

Ma végre leszedik Bébibú lábgipszét. Már örülök neki!

- Izgulok… - jelentette ki.

- Nincs mitől édes! Csak leszedik, és kész!

- Aranyos vagy, hogy vigasztalsz! –nyomtam egy puszit az arcára.

- Tudod, hogy ez természetes! Meg hát várom már azt a nagyon ütős szivatást!

- Heheh… humoros vagy Drágám!

- Tudom! –kacsintottam rá. Jöttek az orvosok. Bevitték. Fél óra után már ki is jött a két szép lábán. – Na, én mit mondtam? –húztam magamhoz.

- Na indulhatunk! –szólt Alexa.

- Ti menjetek haza! Mi elmegyünk sütiért. Jenna, már egy jó ideje azt akar enni –magyarázott.

- Jó! Addig mi hazamegyünk.

- Én vezetek! –emeltem fel a kezem.

- Aha, persze… az én kocsimnál soha! –tiltakozott Alexa.

/Jenna szemszöge/

- Na, szerinted bevették? –fordultam Kendall felé.

- Nem is kicsit! –nevetett.

- Tudtam én!

/Alexa szemszöge/

Hazaértünk.

- Van nálad kulcs? –kérdeztem Logan felé fordulva.

- Van. –elővette, és kinyitotta az ajtót. Beléptünk. Korom sötét.

- Olts már villanyt! –nyúlt a kapcsolóhoz.

- Nincs áram… Telefont elő!

- Baszki! Lemerült! –kezdtem megijedni… egyszer csak egy nagy morajlást hallottam. – Mi volt ez? –fordultam feléje.

- Nem tudom!

- Ember, te sírsz?

- Nem… csak könnyezek.. nem nagyon bírom a sötétet világos után.

- Aha.. én is arra fognám.. de mindegy.. ki akarom deríteni, honnan jön a zaj. – ami még mindig nem múlt el. Sőt, egyre jobban hangosodott. Elkezdtünk a nappali felé menni. Egyszer csak bekapcsolódott a tévé, és nem volt adás. – Aha, akkor csak van áram!

- Figyeld, mindjár kijön Samara, és megtámad minket! –nevetett. Leültünk a kanapéra, megpróbáltuk kikapcsolni. De nem sikerült. Sőt. Egyre hangosabb lett a búgás, ami a tévéből jött. Egyszer csak valaki megránt hátulról.

- Bazdmeg!! Áááááááá –sikítottam fel. Megfordultam. – Áh Samara! Jesszusoom! –és téleg ő volt. Oldalra néztem, hogy Logan ott van-e mellettem. De nem volt. – Oh, baszki! Ez nem lehet! Ilyen nem létezik! –elindultam befelé, Jennáék szobája felé. Kinyitottam az ajtót. Freddy Krüger ugrik rám. –OMG! Azonnal szállj le rólam! –visítottam. Nagyon nehezen leszedtem magamról. Logie ott volt megkötözve egy széken.

- Freddy! –nyögte ki magából. Le volt dermedve. Gyorsan eloldoztam. Ekkor megérkeztek Jennáék. Felkapcsolták a villanyt.

- Úr Isteen! Mi történ itt?? –kérdezte meglepődve a lány. – Mi ez a nagy kupi? Csak nem? –kerekedtek ki a szemeik.

- Nem, nem nyugi! –mentegetőzött Logie.

- Akkor? Ez már engem is érdekel! –tette zsebre a kezét Kendall.

- Samara és Freddy! –szálltam be én is..

- Jenna, mi az a kezeden? És miért nedves a hajad? –vette észre ezeket a kis nyomokat Logan.

- Nem érdekes….

- Kendall, mi az a kalap a fejeden? –szemeltem ki én is valamit.

- Bakker, ti voltatok azok! –mondtuk egyszerre. – Na jó… megszivattatok minket.. nem is kicsit. De hogy értetek haza hamarabb?

- Hehe, a BMW gyorsabb mindennél!!