51. fejezet: Őrüült éjszaka^^ :DD

/Alexa szemszöge/

Megvacsoráztunk. Már amennyire tudtam a nevetéstől…

- Kendall, tömd már be valamivel a szádat, mert nem bírok enni! –szóltam rá Kedvesemre, aki állandóan sorolta a vicceket. Na persze nem előre kitalált dolgokat mesélt….. egyet megszólalt, már az is vicces volt.

- Mivel tömjek be mit? –szólalt meg teli szájjal.

- Bolond! –szakadtam.

- Na de most miért? –lepődött meg.

- Hagyjuk….. Nem magyarázok most el mindent! Majd rájössz te magadtól is! –kacsintottam.

- Kedves vendégeim! –hallottuk a vendéglátó hangját – ma este egy retro buli lesz. Ezért aki itt vacsorázott,, az ingyenesen  maradhat a bulin, és vendégeket is hívhat meg! –erre bevillant egy ötlet. Ahogy láttam, Kendizzlének is.

- Szóljunk Jennáéknak! –mondtuk egyszerre.

- Hívd! –mutogattam neki.

- Kicsöng.. –jelentette ki.. –Hello haver! –ezek szerint Logan vette fel… - Tudod, eljöttünk ebbe az étterembe. Na, ma lesz itt egy jó buli, és hívhatunk vendégeket. És arra gondoltunk, hogy bulizhatnánk egyet! Benne vagytok? Szuper! –és lerakta.

- Na? –néztem rá kérdően.

- Jönnek. –húsz per se kellett, itt voltak velünk. Én elhúztam Jennát táncolni, addig a fiúk elmentek piáért. Nyúltunk volna az italokért, amikor a srácok egy feltételt tettek fel.

- Aha, persze, még oda is fogom adni! –fenyegette Logan a barátnőmet.

- Na, ne játssz velem!

- Csak akkor kapjátok meg, - szólt közbe Kendall – ha teljesítitek a feladatot!

- Na, mi lenne az? –lepődtünk meg egyszerre.

- Hát, Logieval kitaláltunk egy versenyt…… smárversenyt.

- Hogy mi?

- Smárverseny. Benne vagytok? Mert ha nem, nincs inni. –hát jó… belementünk… elég sokáig bírtuk, de egyszer Kedvesem elkezdett röhögni Jennáékon, mert olyan hevesen csinálták. Én is odanéztem. A fenébe… nagyon viccesek voltak. Majd bekapták egymást.

- Haver, ez nem ér, hogy röhögtetsz! –szólaltam meg nagy nehezen a vigyorgásból. De ők még ugyan úgy folytatták. Összenéztünk Kendallel, és szintén egyszerre megszólaltunk.

- Gyerekek, menjetek szobára, mert a továbbiaknak nem akarunk tanúi lenni! –erre szokásos módon Logan felkapta Jennát, és elkezdte ót a kocsi felé vinni.

- Mi van? Hol van az italom? –háborodtam fel. Erre egy koktélt találtam a kezemben. Meg se várta, míg megiszom. Megfogta a kezem, és barátnőmék után húzott. Beültünk a kocsiba. Kendall vezetett, én mellette. Loganék nem bírtak magukkal. Majdnem akció volt.

- Várjatok már, míg haza érünk! Ezt nem hiszem el…. Gyerekek… - de mintha a falnak beszéltem volna… erre megfogtam Édesem combját.

- Héló, Édesem, így nem tudok vezetni! Nem hagysz koncentrálni! Te se tudsz várni, ugye? –tette fel a kérdést. Baszki, erre most mit válaszoljak? Hogy akarlak, nem érdekel, hogy úton vagyunk? Na jó… ez egy kicsit durva lenne… uuuhh, amilyen kreatív vagyok.. elképzeltem.. Sajnálom, ha egyszer ilyen a fantáziám..

- Kibírom! –feleltem vidáman. Igen, én kibírom.. de a hátsó üléseket elfoglaló két személy már alig…

- Kendall, ezek mindjárt bekapják egymást! –fordultam feléje.

- Jenna, bírj már magaddal! –szólt rá kicsit erélyesebben, de ugyanúgy a viccet megőrizve. A két fiatal eltávolodott egymástól, és úgy ültek, mint aki karót nyelt. Egész hátra lévő úton egymáshoz se szóltak, vagyis én elől nem hallottam. Megérkeztünk. Logie a szokásos módon vitte fel Jennát. Csoda! Nem nyivákol, hogy nehéz! Betörte az ajtójukat.

- Hallod, édes, mint a friss házasok! –vigyorogtam.

- Akkor most mi is azok leszünk! –és megfogott, bevitt finoman, és egymásnak estünk.

/Logan szemszöge/

Amit Jennával műveltem, azt nem szeretném részletezni, mert minden szavam ki lenne sípolva, csillagozva.. most, hogy nincs rajta a gipsz, még el is bírom!

- Mondhatok valamit? –simogattam meg az oldalát.

- Persze édesem! –mosolygott rám.

- Hiányzik Kendall! –vágtam Batmanarcot.

- Fújj, bazdmeg!! Menj innen! –ugrott fel mellőlem.

- Cssss! Tudod, hogy csak viccelek! –vigyorogtam.

- Szemét….

- Kint van a kukába! – virukszoltam.

- Kacc, kacc, lapos vicc!

- De ez nem is rímel!

- Ki mondta, hogy rímelnie kell?? –és befeküdt mellém.

- Én? –mutogattam magamra.

- Aha, tudod mikor! Én nem vagyok költő, író! Az az egyik tanárunk volt! És hidd el, nem ragadt rám semmi! –kacsintott.

- Lenne még egy kérdésem! –nyomtam egy csókot a szájára.

- Mi? Ha Kogannnel kapcsolatos, el se kezd!!

- Neeem, dehogy is! Hülye vagy?!

- Most ugye csak szivatsz?! – hihi, ezzel sikerült őt jól összezavarnom – na, mondd!

- Mit szeretnél szülinapodra? – tettem fel a komolyabb fajtakérdést.

- Jajj, én nem kérek semmit, nekem már az is elég, hogy békében együtt töltjük ezt a napot!

- Hát jó… te tudod! De azt jegyezd meg, hogy nem lesz szabad kezed a bulidon!