52. fejezet: Problem....

/Tori szemszöge/

- Megjöttek a többiek, ugye? –fordult felém James.

- Pontosan..

- Csak ők tudnak ilyen hangzavart csinálni… -és hallottam a két szobából a nevetést, dübögést, és egyéb dolgokat…

- Miért pont mi vagyunk a két szoba között?! –húzta a fejéra a párnát.

- Na várjál, majd én intézkedek! –és felpattantam az ágyból, elsétáltam egyszer a bal oldali falhoz, egyszer a jobb oldali falhoz, és bele basztam egyet. – El tudjátok halkabban intézni a dolgokat? –üvöltöttem át. De nem érkezett válasz. Megértették.

- Na, feküdj csak vissza!! Ide, ni!! Mellém! Az ágyba!! –mutogatott Jamesy.

- Aha, de ti se merjetek hangoskodni!! –sikított vissza a két párocska.

- Csss!! Majd azt én diktálom!! –kacsintottam. De persze ezt ők nem látják. Ez csak olyan Jamesnek ment!

- Aha, persze! Na jó éjt húgi! –köszönt bátyuskám.

- Viszont!

- Na de most már azonnal feküdj ide! –de nem hallgattam rá. Felállt, megfogott, és ledobott az ágyra.

- Hélóó! A gerincemre még szükségem van!! –tapogattam ki a testrészemet.

- Na, feküdj csak vissza! –óvatosan ledőltem, mint akire pisztolyt fognak.

- Jó kislány!

- De a jó kislányok átváltoznak! –és felugrottam, rá a hátára.

- Áááá, ez nem ééér! Nem készültem fel! –mentegetőzött, és próbált magáról leszedni. De miivel én is Henderson vagyok, amit nem a bátyámtól örököltem, nem bírd letuszkolni.

- Aha, én is arra fognám!

- Leszállsz végre?
- Hm… nem?

- Hah, volt kitől örökölnöd a pimaszságot!

- Heh?? –vágtam flegma képet, és leszálltam.

- Tudtam, hogy ezzel bebírlak csapni! –kuncogott.

- Jól van Maslow! Jegyezd meg a nevemet!! –fenyegetőztem.

- Juuj, de félek! –és összehúzódott nevetve.

- Jól is teszed!

/Jenna szemszöge/

- Jajj, fáj az oldalam! –görnyedtem össze, ugyanis Logan kergetett azzal az érvvel, hogy megcsikiz.

- Nem bírod a sportot?

- Nem bíroom?? Pff… Ezt most sértésnek vettem. –fontam keresztbe a karjaimat.

- Naaa!! Nincs harii! –ölelt meg hátulról. – Amúgy olyan jó futó vagy? –kérdezte vigasztalás képen.

- Jóó?? A legjobb… - húztam fel az orrom.

- Ja, és egoista is! –nevetett, és csókot lehelt az ajkamra.

- Hehe, mibe fogadnánk, hogy legyőznélek a parkba? –tettem fel a harci feladatot.

- Chh… azt nem hiszem…

- Áll az alku? –nyújtottam a kezem.

- Áll ám. De ha vesztesz, vigasztalást nem vállalok. –incselkedett.

- Heh a nagyképű…..

- És mikor legyen??

- Hm… most? –ugrott be az ötlet.

- Hah jó! De kell valaki, aki eldönti, ki ér be hamarabb a célba…. –ekkor Kendallék kopogtattak az ajtón.

- Majd mi! –lihegett bratyókám.

- Jójó! –egyeztem bele.

- De öltözzetek fel melegen! –mutogatott féltően Alexa.

- Nyugii, meg lesz! –gyorsan berohantunk. Felkaptam magamra egy melegítő párost, és egy pár futócipőt. Persze hogy a kabalát! Ha már egyszer porig alázom, akkor ne rongyos csukába.

- Én kész vagyok! –ugrottam elő.

- Én is! –futott mellém Logan is.

- Most komoly?? Batman köpönyeg, és álarc…. –lepődtem meg.

- Ez a szerencseszerelésem! –húzogatta a szemöldökét.

- Nem mondok semmit…

- Neked is van szerencse bigyód.. izéd… - mutogatott a lábam felé.

- Cipőm?

- Az.

- Na, akkor mehetünk??

- Egyértelműen. – a parkba mentünk. Korom sötét volt. A többiek is velünk tartottak.

- Ezt meg kell, nézzem, ne viccelj! –amíg mi nyújtottunk, addig az utat kivilágították fákiával.

- Ezt majd vegyétek fel – nyújtott át Alexa egy fejlámpát. – Azért, hogy lássatok magatok elé.

- Köszi!

- Álljatok a rajthoz! –hallottam Kendizzle hangját. Hát odafutottunk. – Felkészülni, vigyázz, rajt!!!!!!  - Logan előre húzott, mint a nyíl. De nekem mindig az a taktikám, hogy elsőnek lassan, a végén húzd meg! Ezért nem is futottam olyan gyorsan. Közepes tempóban éppen elég. Már a végénél tartottam, amikor Logan sétál. Hátranézett, meglátott, és próbált gyorsan futni. Még szép hogy én is begyorsultam! Lökdöstük egymást, mint valami idióták.

- Hehe –kapkodta a levegőt – nem tudsz legyőzni!!

- Nem-e?? –és abban a pillanatban egy-két lépéssel előrébb jártam. A célvonal már előttem. De akkor…. Akkor…. Akkor, egy hülye érzést éreztem a szívemnél… baszki… a gyermekkori probléma.. nem baj két méter kibírom.. Kibírtam… Átszakítottam a célszalagot. Édesem mögöttem futott be..

- Ügyes vagy kicsim!! –ölelt meg hátulról. De abban a pillanatban a karjaiba zuhantam.