48. fejezet: Most komoly?? :OO

/Alexa szemszöge/

Nagy sétálás után visszamentünk a lakásba. Yuma már alig bírta. Kifárasztottuk. Ahogy láttam, a gazdája se tűrte a kis séta hatásait.

- Lihegi! Az alma nem esett messze a fájától! –kuncogtam a nózim alatt.

- Mert, te bírod? –kérdezte.

- Ch! Még tovább is. Sulis korom óta versenyszerűen edzettem, futottam. De most már nincs rá annyi időm…

- Akkor? Miért nem kezdesz megint bele?

- Nem tudom…

- Van itt a hotelbe edzőterem. Nyugodtan le lehet menni! És ahogy hallottam, Jenna is akar. – ennél a mondatnál mosolyra kerekedett a szám. – Csak ugye meg kell várni, még leszedik a gipszet..

- És az mikor lesz? –kérdeztem izgulva.

- Holnap. –mondta vidáman.

- Jupiii! Várj! Most esett le! Te azt honnan tudod? Hogy edzeni akar? –néztem rá tudakodóan.

- Hááát….ööö…. –akadoztak a szavaik. – Hallottam.

- Mikor?

- Hu, de kérdezős kedvébe van valaki!

- A kérdésemre válaszolj! –kacsintottam rá.

- Mentem pisilni, és akkor épp megcsapta a fülemet.

- És te persze megálltál hallgatózni….

- Pontosan! A kis gondolatolvasó! Félek tőled! –nevetett.

- Nem vagyok gondolatolvasó.

- Már meg is nyugodtam! –látszott rajta a megkönnyebbülés.

- Vagy mégis?

- Has?

- Á dehogy.

- Hu… - fújta ki a levegőt.

- Kitudja! –ezzel sikerült kedvesemet jól összezavarnom. Jót rötyögtem magamban. Egyszer csak kopogtak. Kendall nyitott ajtót.

/Jenna szemszöge/

Egy kicsit hancúroztunk Logival. Khm… már aki érti!! Ebből már megint egy kiabálás zökkentett ki!

- Jenna, azonnal húzd ide a csíkot! –hallottam bátyuskám visító hangját.

- Kiérek, komolyan mondom, megtekerem a nyakát…. –és kisétáltam a szobából. – Mi az már megint? –álltam eléje.

- Fordulj meg! –súgta Alexa. Megtettem. Két nagy Gorilla állt előttem. Közöttük egy egész kicsi emberke.

- Haliii! –köszöntem mosolyogva. Persze az is csak erőltetett volt. Azt hittem beszarok a félelemtől.

- Jó napot Jenna Schmidt. Ugye? –kérdezte az egyik duci.

- Igen én vagyok az.

- Azért kerestük fel magát –lépett elő a kis alacsony –mert megtudakoltuk, hogy ön hány éves.

- Heh? Ezt sajnos nem értem…. –egy, a szitut télleg nem értettem, kettő, a faszinak svájci akcentusa volt.

- Na szóval, ez azzal függ össze, hogy Londonba a korhatár 18 volt…

- Ajjaj, rosszat sejtek… - jegyezte meg halkan Kendall.

- Itt, Amerikába 21. Ez azt jelenti, hogy egy évig maga iskolaköteles..

- Mi?? – döbbent le mindenki. Ekkor már Logie is kint volt egy szál alsógatyába. 

- Amint betölti a kórhatárt –folytatta – ha elvégzi a sulit, ha nem, kivesszük.

- Akkor be se kell rakniuk 3 hétre! –feleltem.

- Mi? –most a svájci volt ledöbbenve.

- Három hét és születésnapom van. Erről nem tudtak? –már olyan ideges voltam, hogy kínomban nevettem.

- Oh, akkor elnézésüket kérjük. A viszont látásra! –és kimentek az ajtón. Én Loganhez fordultam, aki ugye csak egy gatyába volt

- Te nem is vagy szégyellős? –derített fel az eset.

- Nem. –vágta rá kőkeményen.

- De negem haver idegesít! –takarta el a szemét Alexa. – Tudod, én még használni szeretném őket. És így nem látok… ás tudod, azzal látunk!

- Miért ecseteled le a dolgokat? –kérdezte meglepődve.

- Ja bocsi, azt hittem, hogy egy három évessel beszélek! –vigyorgott. – De zet nem kell sértédnek venni! –odament becsukott szemmel, és vállba boxolta. – Fúj, azt gondoltam, hogy mostanra van egy kis eszed, és minimum egy pólót felkapsz magadra..

- Igen is kapitány! –és beszaladt- Felöltözve tért vissza. – Most már kinyithatja a szemeit hölgyem!

- Ah! Végre! Nem vakultam meg! –hálálkodott.

- Bolondok! –jegyeztük meg egyszerre Kendallel. Ők ránk néztek mérgesen.

- Bratyus, jó volt a húgodnak lenni! –nyújtottam kézfogásra a kezem.

- Tudom. –fogadta el.

/Kendall szemszöge/

Miután jól ellettünk gyepálva, leültünk a kanapéra pihenés képen.

- Hugi! Túléltük! –öleltem meg.

- Lányokat nem bántok! –jegyezte meg Logie.

- Héééééééééj! –kiáltottam fel. – De te engem veregettél a végén!

- Jajj, bocsánat! Gerincferdüléses bio emberkéket nem bántok! –kacsintott rám.

- Na, a kislány beszél… -vágott vissza Jenna.

- Szép volt tesó! – és összepacsiztunk. Logan megfogta. És bevitte a szobájukba.

- Szegény Jennus! – szólalt meg Alexa.

- Gyere ide! –húztam magamhoz a lányt. – Imádlak bolondkám! –megint rám nézett mérgesen. – Kérlek ne bánts! –könyörögtem neki.

- Nyugi, bio emberkéket nem bántok!