24.fejezet: Good Night:DD

/Tori szemszöge/ Csak feküdtem a kanapén, és néztem a plafont. Semmi gondolat nem volt a kis buksimba.. Olyan jó volt csak úgy bangúlni. Míg egyszer csak, valaki kijön a nappaliba, és feloltja a villanyt. Felültem a kanapén dörzsölgetve a két szememet, és egy kicsit kómás fejet vágtam. - Oh, bocsi, csak szomjas vagyok. –mentegetőzött James. - Nem baj, menny csak. –könnyebbültem meg, hogy ő az. - Mizujs?? –ült le a kanapé melletti fotelre. - Semmi. Csak pihentem. –vágtam még mindig hülye fejet. - Fáradt vagy?? –kérdezte egy kicsit közelebb jőve, hogy jobban belenézhessen a szemembe. - Hát egy inculit.. Tegnap sok volt a forgatás, és még mindig nem pihentem ki magam… - Aha… értem.. –ránéztem egy olyan pihenni szeretnék fejjel, de ahogy észrevettem, ő nem kapcsolt. Na mindegy, hisz nincs útba. - És te?? Miért nem bírsz alukálni? –vágtam egy kicsit normálisabb fejet. - 1.) ki voltam száradva, 2.) most lett vége egy kapcsolatomnak..…..és…. nem olyan könnyű. –szomorodott el az arca. - Uh… sajnálom Jamesy. Tudom milyen rossz érzés. –és megsimogattam a vállát. Olyan együtt érzősen. - Köszi Tori!! Ez aranyos volt.. –és láttam, hogy egy kicsit könnybe lábad a szeme. - Na de én megyek.. Nem fogok zavarni éjfélkor. Jó éjt. –és berohant. Akartam volna neki mondani hogy maradj még, nem zavarsz, de leblokkoltam. /Alexa szemszöge/ Ahogy ágyba értünk, mélyen elaludtam. Fáradt voltam, a mai verseny után. De egybe mosollyal dőltem le. Hírtelen nagy zajra kelek fel. Kinyitom fáradtan a szemem. Ez Kendall?? Eddig még sose horkolt… Vagy, csak nem vettem észre… De az lehetetlen… Visszadőltem.. - Ha az ember egyszer fáradt, akkor semmi sem akadályozhatja meg, hogy aludjon. –mondtam magamban. Aha.. Csak azt hittem. Már a fejem körül volt csavarva a párna, amikor támadt egy pompás ötletem. Valahogy sunyi módon megriasztom, hogy ne horkoljon. Első próbálkozás: megmozgatom a kezét. Hát ezt tettem.. Megriadt ugyan, de a horkolása nem múlt el… Kendizzle csak keljél fel… Második próbálkozás: benyomom a zenét a telefonomon… A telóm után nyúltam, és beraktam a Windows Downt. Elsőnek halkan.. Láttam, hogy ez se használ.. Utána hangosabbra raktam.. Erre se kelt fel. Már kokszon volt a hangerő, és erre se nyitotta ki a szemét. Kínomban már hozzáraktam a füléhez a bömbölő telefont. Erre átfordult a másik oldalára.. - Fu ezt már nem bírooooooooom!! –felálltam az ágyról a takarómat vonszolva magam után. Nem tudom hova megyek, csak ne halljam a horkolást, mert már idegőrlő. Megálltam Loganék szobája előtt… Csend.. Biztos már alszanak. Azért egy próbát meg ér.. /Jenna szemszöge/ Csendesen néztem Logie hogy alszik, amikor valaki lágyan kopogtat. Negyed kettőkor… Felálltam, és mint egy zombi, kinyitottam az ajtót. - Jézusom Jenna!! –kiáltott fel Alexa. - Neked is szia Alexa! - Ja bocsi.. Csak azért zavarlak, mert Kendall egy kicsit…ööö….. - Horkol?? –fejeztem be a mondatát vigyorogva. - Honnan tudtad? –nézett rám elsőnek megdöbbenve, de utána rájött. - Igen, tudom. Hisz vele aludtam kb. 14 éves koromig egy szobába. - És hát azért jöttem, hogy nem tudnátok-e egy kis helyet nekem adni? –mosolygott rám. - Persze hogy itt aludhatsz!! Gyere csak, megágyazok a földön. Ott jó lesz? Rakok alá bőven szivacsokat, hogy ne fájjon a hátad. - Oh köszi. –hálálkodott. - Semmiség.. Ilyenkor még fel se bírod kelteni. - Hát nem.. Még telefont is nyomtam a füléhez, de az se hatott. - Alexa, én ezen csak nevetni tudok!! - Hát kösz! –csatlakozott be a nevetésbe ő is. Logan is megriadt a nevetésre. - Ti mit csináltok? –lepődött meg. - Alexa itt alszik a szobánkba, mert Kendall horkol!! –és kezdtem el megint nevetni. - Oké. Csak nyugodtan. De én visszaalszok, mert még nagyon fáradt vagyok.. Egy szemhunyásnyit sem aludtam.. –és ásított egyet. - Ááááá édes nem aludtál… Csak, mint a bunda. - Nem aludtam jó? Éreztem, hogy nézel. - Pici butuskám. Akkor miért nem szóltál hogy ne nézzelek? - Hm… Nem akartam. Na jó nyolcat!! –adott egy puszit, és visszadőlt. Én lekucorodtam Alexa mellé, ölembe vettem Kendizzle laptopját, és néztünk egy filmet. Persze hogy Logiet ne zavarjuk fülhallgatón. - Ez tök jó!! Jót választottál Jen. - Tudom én!! –vágtam egy kicsit egoista fejet. - Nekem amúgy mindegyik jó, csak ne legyen horror. - Pontosan. –felmentem twittterre, és láttunk egy nagyon vicces képet a fiúktól. - Úr isten!! –kezdtünk el nagyon hangosan röhögni, és befogtuk egymás száját. - Shhhhhhh… - mutogattunk egymásnak. - Nem akarom felkelteni, még a végén pipa lesz ráám, és kidob a szobából máshova aludni!! – mondta Alexa. - Nyugi, én nem engedném! Nehogy már a férfiak döntsenek!! Kell egy kis női uralom is. –kacsintottam rá. – De én megyek, felfekszek, mert fáradt vagyok. Nem tudom te hogy vagy vele, de leterhelt ez a verseny. –és ásítottam egy akkorát, hogy be tudtam volna valakit kapni. - Én is alszok. - Jó éjt!! –és magamra húztam a takarót. - Jó éjt Jenna. /Kendall szemszöge/ Olyan jól aludtam, ahogy eddig még soha. Nem tudom mi volt az oka. - Jó reggelt! –kiáltottam fel szépen az én drágaságomnak. De várjunk csak.. Hol vaaan?? Gyorsan kifutottam a nappaliba, nem volt ott. A konyhába, nem volt ott. Hát akkor hol van? Idegeskedve rohantam végig a házat. Míg nem a hugicámnak rohantam neki. - Jen!! Nem tudod, hol van Alexa?? –kapkodtam a levegő után. - De tudom. Este nálunk aludt, mert egy kicsit horkoltál. - Miért nem keltett fel?? - Próbáltalak… -és előlépett Jennáék szobájából. –csak te nem keltél fel rá… - Jajj bocsi!! –és megcsókoltam. –Nincs harag édees?? - Nincs harag. –és ekkor nagy kő esett le a szívemről. Kivánszorgott Logie is. - Jó reggelt! –mosolygott mint a tejbe tök. - Valaki ki aludta magát. –lépett oda hozzá Jenna, és egy csókot nyomott az arcára. - Ki ám. Éreztem hogy ott vagy mellettem. Ez volt az oka. - Amúgy senkit sem zavar, hogy Tori még alszik?? –vettem észre. - Íjjjjj, basszus, menjünk be a szobánkba!! –és mindenki követte halkan, pipiskéket lépve Alexát.