29. fejezet: The End? 3/London

/Jenna szemszöge/

Ismét repülőn.. Vissza, ahonnan jöttem. Úgy érzem, valamit elfelejtettem.. De mi lehet az?? Valahogy most nem jutott eszembe. Hogy valami beugorjon, bedugtam a fülhallgatókat a fülembe, és különös úton, módon Big Time Rush-t hallgattam. Akkor

Eszembe jutott. Nem köszöntem el a többiektől!! Baszki.. Kendall…. Carlos és Rocky… James és Tori… és öööööö… Logan… De tőle nem hiszem, hogy annyira búcsúzkodtam volna.. Most ez nagyon nyomasztott, hogy a drága bátyusomtól nem búcsúztam el!! Csak szálljak le a gépről az lesz az első. De még másfél órát itt kell üljek rajta. Elbóbiskoltam. Egyszer csak arra ébredek, hogy a stuárdesz bökdösi a vállamat.

-         Hölgyem!! Hölgyem!! Hölgyem, kelljen fel, landolunk.

-         Persze, persze!! –rázkódtam meg, és becsatoltam az övemet. Leszálltunk. Az a sok csomag, három bőrönd. Ahjj. Ilyenkor nem a legjobb cipelni őket. Gyorsan bepattantam egy taxiba. Fél óra alatt odaértem a szállóba. Megint cipelni a bőröndöket és minden más cuccot.

-         Jó estét! –köszöntem a hotelmenedzsernek.

-         Jó estét! Miben segíthetek?? –egy aranyos és szép nő lépett ki a pult mögül.

-         Igen. Lefoglaltak nekem egy szobát.

-         Neve?? –ment vissza a pult mögé.

-         Jenna Schmidt.

-         Igen, igen. 246-os szoba. Tessék, itt vannak a kulcsok.  –és átnyújtott egy kártyát. Hm?? Ezek lennének a kulcsok?? Fura.. De mindegy.. Nem nagyon törődtem vele. Szerencsémre volt lift, és nem kellett cipekedjek. Bementem a 246-os szobába. Álomviláááág. Hiiiiih gyorsan fel kell, hívjam Kendallt. Kotorásztam a cuccaim között. Nagy keresgélés után megtaláltam. Tárcsáztam. Kicsöng. De foglaltat nyomott.

-         Haaa??? –kiáltottam fel magamba. De utána visszahívott.

-         Mért raktaaad lee?? –vontam kérdőre.

-         Nem akartam, hogy levegye neked a pénzt.

-         Ja.. értem.. ez kedves.

-         Na mizujs?? Nincs semmi baj?? Normálisan megérkeztél?? Voltál már a stúdióban?? –mint mindig, halmozta rám a kérdéseket.

-         Semmi különös. Nincs semmi baj. Minden rendbeen voolt!! Még nem voltam! És nyugiii!! –csitítgattam.

-         Jól van, na!!! –röhögött bele. –Tudod, hogy ilyen vagyok nem??

-          De. Bocsi, hogy nem bírtam elköszönni. De siettünk.

-         Oh semmi baj Jenn. Majd úgyis nemsokára jössz. Nem leszel ott sokáig nem?? –és pont ekkor, kerestek a másik vonalon.

-         Várj Kendizzle, keresnek a másikoon! –felvettem. Nikolett volt az. Az itteni menedzser.

-         Sziiia!! –köszöntem neki vidáman

-         Szijja . –viszonozta. – Csak a tudnivalókat akarom veled közölni. Ráérsz?

-         Persze. Csak mondjad.

-         Na, akkor ugye az egyik művelődési házban lesz a koncert. 10 számot adsz elő. És ugye a Big Time Rush egyik tagjával is énekeltél. Na meg még az az egy bonusz szám.

-         Micsodaaaa??? –lepődtem meg.

-         Igen. De már a terven nem lehet változtatni. De csak ennyit szerettem volna. Nem is zavarlak tovább. Szia.

-         Szia. –és lerakta. Rögtön szóltam Kendallnak. –Hallod bratyó. Szólj annak az okoska haverodnak, hogy holnap után benne lenne a koncert tervbe, mint aki duettezik velem. De ha nem akar, nem kell eljönnie. Akkor majd szólózok.

-         Mi?? –lepődött meg ő is. – Szólok neki! De a tervet nem lehet megváltoztatni??

-         Nem. Kérdeztem én is. De én megyek, lefekszek. Fáradt vagyok. Jó legyél drága bátyuskám! Szeretlek.

-         Én is hugicááám!! Jó éjt. –és leraktam. Mentem gyors lezuhanyoztam. Már fáradt voltam nagyon. Pedig még nem is volt este. De még nem vagyok hozzászokva…

/Alexa szemszöge/

Olyan fura Jenna nélkül a ház. A legkedvesebb lány, aki a barátnőm most elment…. Csendes így minden. Édes sieess hazaaa! Csak felhívom. Nem bírom már kiiii. Kicsöng.

-         Szia Jenna!! –szóltam bele a telefonba.

-         Sziiiiiaaa Alexaaa!! Nagyon hiányzóól!

-         Nekeeeem iiis! Épp ezért hívtalak, hogy halljam a hangodaat!

-         Óóóó ez nagyoon aranyoos vooolt!! –de hallottam, hogy most keltettem fel.

-         Nem zavarlak??

-         Te?? Sose.

-         Csak hallom, hogy most keltél fel.

-         Még le se feküdtem! Még nem jutottam el odáig. Kipakoltam, meg megfürödtem.

-         Jah, értem. Holnap mikor hívhatlak??

-         Felőlem bármikor!

-         De hát holnap kell, menjél a stúdióba is nem?

-         De. De attól még felveszem!

-         Ja rendben. De most már leteszem. Holnap majd többet beszélünk. Sziiia, vigyázz magadra! Szerii.

-         Sziia, majd váárom a hííváásood!! Te is vigyázz magadra. Szeretlek!! –és letette. Elmentem én is aludni. Befeküdtem Kendall mellé. Csak ne horkoljon, csak ne horkoljon!!

/Tori szemszöge/

Még mindig nem merek Jamesyvel aludni… Nem akarom felhúzni ezzel Logiet. Van elég baja így is. Csak attól félek, hogy ezt James nem érti meg.

-         Nem jössz velem aludni?? –már kérdezte is. Elmagyaráztam neki a dolgokat. – Csak nem fog megharagudniii!! –simogatta meg az arcomat. –Kérdezd meg tőle! –de nem is kellett kopogtatni, az ajtó mögül kiordította, hogy menjek. – Látod? Mondtam én. Csak meg kellett kérdezni. De várjál? Még azt se kellett.

-         Jó ééjt Logie!! –kiáltottam be hozzá.

-         Nektek is hugii! –hallottam a választ.

/Logan szemszöge/

Nem hiszem el?? Engem és Jennát pont most raktak duettbe?? Már, mint engem nem zavar, csak hallottam, ahogy Jenn mondta. Még mindig haragszik rám..  De meg se várt, hogy elmagyarázzam a dolgokat.. Bár ez jogos.. Majd ha elmegyek Londonba, mindent elmagyarázok neki. Lehet, hogy a barátnőm már nem akar majd lenni, de attól még barátok csak lehetünk. Vagyis, hááát remélem… Mert én még mindig szeretem őt! Csak ezt nem hiszem, hogy ő viszonozza…. De majd megbeszélem vele. Hívni meg nem akarom.. Sok az idő eltérés. Nem tudtam vele beszélni. Még mindig az a jelenet forog az agyamba, amikor a színpadon énekeltünk. Azok a szemek.. Az a hang.. Ez miatt nem is bírtam aludni. Egész éjjel csak a plafont bámultam.  Hiányzik… Állandóan csak ő járt az eszembe.. Még sírtam is miatta. De valahogy nem bírtam kiverni a fejemből. A gondolat hogy nincs velem, már az aggaszt. Hogy valami baja eshet. Hogy egy másik Kontinensen van. És persze hogy szóba se áll velem. Kb. 4 felé sikerült elaludnom. Nehezen, de sikerült.