30. fejezet: The end? 3/Logie and Jenna

/Kendall szemszöge/

Este olyan nagyon furán aludtam… Lehet azért, mert első nap alszok így, hogy hugii nincs velem! De nem baj, mert Alexa jelenléte megnyugtatott. Magamhoz húztam, és már a szimpla jelenlététől jobban voltam. Reggel… A reggel.. Basszus hol vaaan?? Most esett le, hogy nincs mellettem. Felpattantam az ágyból, mint egy szélvész és gyorsan a keresésére indultam.

-         Alexaaaandraaaa!! Hoool vaaaagy?? –ilyenkor szoktam a teljes keresztnevén szólítani. Általában erre mindig felfigyel.

-         Csssssss Kendaaal!! A többiek még alszanaak! –futott ki a nappaliból, és a kezét a számra tette, hogy ne tudjak kiabálni.

-         Hmmhmhmhmhmmm mhhmh!! –hümmögtem a keze alatt.

-         Csöndbe maraadsz?? Mert akkor elveszem a kezemet. –és bólintottam egy nagyot.

-         Véégre… - jegyeztem meg halkan. –Miért nem maradtáál beent??

-         Nem akartalak felkeltenii! –ölelt meg.

-         Deee minkeet máár sikerüüüüült!! –kiáltott ki a szobából Carlos.

-         Kösz Carlos, már mi is fenn vagyunk…. –hőbölgött James.

-         Óóóóó hogy nem bírnátok csendbe maradni? –csatlakozott sírós hangon Logie is.  Erre Tori kirohan a szobából, mint egy versenykocsi, ami a kanyarokba megcsúszik. És berohant a tesójához.

/Tori szemszöge/

-         Mi a baaaaj?? –néztem rá meglepődve.

-         Semmii…. –bújt be a párnája alá.

-         Naasaaaa, engem nem tudsz átvágni. Tudod, van ez a ………. Hogy is mondjam…….. testvéri kötelék! Ez az! Ez a megfelelő szó. Na szóval, mondd csak!

-         Nem akarok elmenni Londonba.. –és ahogy ezek a szavak kijöttek a száján, úgy tasliztam meg.

-         Elméész. Nem beszélsz zöldségeket. Sőt, nemsokára indul a géped.

-         Hogy mi mi?? –bújt elő.

-         Igen.. Mert náluk 8 órával később van. Észlénykém… - kiugrott az ágyból, odasuhant a szekrényéhez és gyorsan belepakolt egy bőröndbe.

-         Jegyek meg vannak máááár??

-         Meg. –és átnyújtottam neki.

-         Ki kéne vinni a reptérre.

-         Miért? Tudsz vezetni neem? –vágtam hülye fejet.

-         Tudok.. de nem hagyom ott a kocsit! Észlénykém!! –röhögött. Erre az én reagációm az volt, hogy szépen testvériesen letámadtam. És ebből, egy testvéri bunyó kerekedett.

/Jenna szemszöge/

Egy telefoncsörgésre keltem. Kezembe vettem, és megnéztem. Nikolett.. Köhintettem egyet, és felvettem.

-         Jóóó reggelt!! –szólt bele egy kissé hangosan Letti.

-         Sziia.. neked is! –és elkezdtem dörzsölgetni a fülemet, mert sípolt.

-         Be tudnál jönni a stúdióba?? Átvenni a számokat, gyakorolni a színpadi mozgást, mert tudod, estee konceeert!! –és megint visított egyet.

-         Óóó Letti, csak érjek be..

-         Mert? –kérdezett vissza nevetve.

-         Hallod te hogy mekkora hangerővel beszéélsz?

-         Hallom.. Pont azért, hogy felééébreedj!! –és a „felébredj” szónál egy újabbat kiabált. – ja, és van egy, meglepi a stúdióba.

-         Mi, mi mi miii?? –kapkodtam a levegő után.

-         Majd meglátod, pusz! –és letette.

-         De jó, most ezzel felidegesített! –motyogtam magamban. Összeszedtem magam, és már rohantam is a stúdióba. Nikolett kiszaladt elém, és beráncigált. Útközben elmesélte a tennivalókat, meg az ilyen dolgokat. Amikor beléptem a fülkébe, korom sötét. Csak a stábot láttam az üveg ablakon keresztül. És ekkor világos lett. A szememnek egy kicsit fura volt, ezért elkezdtem dörzsölgetni őket. De mikor elvettem a két kezem Logan állt előttem. Megfogta a kezem, egyre közelebb húzott magához és próbált megcsókolni, de én eltiltottam, és kiviharzottam az épületből. De ő utánnam jött.

-         Jenna, hallgass meg, mindent elmagyarázok.  

-         Felesleges Henderson… - sose szoktam így őt hívni… És el akartam volna menni, de megfogta a kezemet, és nem engedte.

-         Nem, nem feleslegeees!! Csak halgaass meeeg! –nézett rám boci szemekkel, és remegett. Tudtam, hogy fontos vagyok neki, ezért meghallgattam. Miközben mesélte csak a szemembe nézett, könnyek csordultak ki, és nekem leesett az állam. Nem tudom, megbocsátok neki, de az, hogy újra járjunk az már más kérdéés..