21.fejezet: Fura nap...

/Carlos szemszöge/

-         Mi a baj Haver? –meglepődve szaladtak hozzám a fiúk, és leültettek a kanapéra. A lányok meg körülültek.

-         Zsepiiit!! –kiáltott fel Logan.

-         Zsepit, hozom máris sieteeek!! –pörgött Jenna.

-         Addig szépen meséld el mi történt! –karolt át Alexa.

-         Hát….ugye elmentünk sétáltatni Sydneyt…..és –de alig bírtam megszólalni a sírástól.

-         Nyugi Carlitos… Elbírod mondani.. Szedd össze magad. –támogatott James és Kendall.

-         Összeszedem magam. Nyugi.. –mormogtam az orrom alatt, és abbahagytam a sírást. –Szóval…. Minden nyugiban ment, amikor megjelent egy csávó, és elkezdett beszélgetni Sofival. És kiderült, hogy az a csávó, a volt pasija….. És….. –de nem bírtam folytatni. Megint elkapott a sírás és megcsuklott a hangom is. –bocsi srácok… nem megy.. majd talán holnap…

-         Nyugii Carlos!! –nyugtatott mindenki.

-         Itt aaaaa zsepiii!! –futott felénk Jenna.

-         Hol voltál egy csomag zsepiért… Boltba?? –bosszankodott Elena.

-         Inkább nem mondok semmit…..  –forgatta meg a szemeit Jen. Nem nagyon csípik egymást…

-         Skacok, én bemegyek ledőlni… Kikell heverjem a fájdalmakat… - köszöntem el tőlük, és bevánszorogtam  a szobámba.

-         Szia Carlitos, és nyugi… kibírod.. –köszöntek a többiek vissza.

/Kendall szemszöge/

-         Szegény Carlos nagyon le van törve…. –vette észre Elena.. Láttam Jenna arcán, hogy vissza akar neki szólni, de ránéztem és nem szólt semmit. Megérezzük, ha valami van..

-         Hugi, beszélhetnénk egy percre… - megfogtam a kezénél fogva, és behúztam a szobámba. –ha nem állítalak le, mi lett volna veled??

-         Nem állítottál le, csak rám néztél…

-         De ezennel nem mondtad ki, amit gondoltál.. Őszintén, mióta vagy te ilyen?? –simogattam meg az arcát meglepődve..

-         Tudod bratyó, felnőttem… Nem vagyok az a régi „szentecske”. 20 éves vagyok… Felnőttem..

-         Tudom… de én nem így ismerlek…

-         Megváltoztam… Ahogy TE is… -és rám bökött az ujjával.

-         Hogy érted?? –néztem rá meglepődve….

-         Haggyuk… Majd később megbeszéljük… Nincs hozzá kedvem.. Jösz?? –és mosolyodott el újra.

-         Szeretlek tesóóó! –és megöleltem.

-         Én is. –viszonozta az ölelést.

/Jenna szemszöge/

Nem akartam most Kendallal összeveszni… Eleve nem vagyok olyan „jó” hangulatomban… Nem tudom miért… Lehet Carlitos miatt.. Együtt tudok érezni vele.. Kimentünk vissza a többiekhez. Leültem Logie mellé.. Szükségem volt az ölelésére.. Mindig megnyugtat.. Mindenki elfoglalta magát, vagy egyedül, vagy a párjával.

-         Mi a baj? –suttogott Logan.

-         Semmi..

-         Érzem… Az ölelésedből megállapítom… Ilyenkor mindig szorosabban ölelsz..

-         Már így ismersz??

-         Mint a tenyeremet. –és puszit nyomott a homlokomra. –Na, de viszont már elmondhatod, hogy mi a baj!!

-         Csak beszélgettünk.. rólam.. hogy én mennyire megváltoztam..

-         Nem is igaaaz. –tiltakozott.

-         Csak tudod, még mindig azt hiszi, hogy 12 éves vagyok…

-         Ne foglalkozz vele… Már, mint nem úgy értem.. Hallgasd meg, és vizsgáld meg a helyzetet.

-         Ezt hogy érted??

-         Úgy, hogy nézd meg, hogy te mennyire gondolod igazságnak, vagy butaságnak.

-         Van benne valami… -és adtam egy puszit a szájára.

-         Tudom én. Nekem mindig igazam van.

-         Van ott ego.. van ott ego.

-         Nem is.. –tiltakozott.

/James szemszöge/

Nem értem mi van Elenával… Ez így nem mehet tovább.. Meg kell beszélnem vele a dolgokat..

-         Gyere velem édes. –húztam ki őt a konyhába.

-         Mi van? Ma mindenkinek félrehúzós kedvében van?? –háborodott fel Alexa.

-         Gyere Jenna, menjünk mi is el!! –és elhúzta őt.

-         Miért hívtál be ide?? –kérdezte Elena.

-         Ez így nem fog menni…

-         Hogy? –lepődött meg.

-         Úgy, hogy mindenkivel szemétkedsz… Jennával is… Pedig tudtommal nagyon jó barátnők voltatok. Nem??

-         De…..

-         És mi történt?? Tudod én nem így ismertelek meg..

-         Nem tetszik?? Akkor mindennek VÉGE!! –és kirohant a konyhából..

-         Mi történt? –lepődtek meg a srácok.

-         Szakítottunk… - őszintén? Egy kicsit megkönnyebbültem.. Hogy miért? Azt nem tudom..

-         És miért? –kérdezte Kendall.

-         Nem az esetem… Nem volt kedves.. Csak kihasznált.

-         Nem értelek Jamesy… De mindegy.. Ez nem az én ügyem… - értetlenkedett Kendall.

-         És, ki tudod majd heverni? –érdeklődött Logan.

-         Ki.. Ez nem volt igazi szerelem.. De most, ha megbocsátotok…. –és bementem a szobámba.

-         Mi van ma?? Itt mindenkinek rossz hangulata van?? –vágott hülye fejet Logie.

/Alexa szemszöge/

Bementünk Jen szobájába.. A lábára rakta a laptopot, és hallgattunk egy kis zenét, a fiúktól. Hihetetlen, de megnyugtat.

-         Mit kérdezett Kendall? –törtem meg a csendet.

-         Szokásos megváltoztál dolog… Hisz ő a nagyobbik.. ezt már meg kellett volna szokjam..

-         Nyugi van… no para. –nyugtattam meg. Látszott hogy dühös.