32.fejezet: Home, sweet home♥

/Tori szemszöge/

-         Jó reggelt!! –keltett fel James a puszijával.

-         Jó reggelt! –viszonoztam.

-         Hm. Mi ez a jó illat?? –kapta fel a fejét, mint egy szimatszaglászó kutya. Fox is felriadt és odaugrott közénk. Szinte utánozta a gazdiját.

-         Nem tudoom!! –és nevettem. Olyan édesek így együtt. – Mindjárt megnézem. De addig itt maradtok!

-         Igen is!! –kacsintott rám. És elég érdekes módon Fox ugatott egyet. Mintha értette volna. Fura fejjel mentem ki a konyhába. Követtem a jó illatot, és megpillantottam hogy Rocky és Carlos alkot valamit.

-         Jó reggelt Tori! –köszönt vidáman Rocky. Carlos is ezt tette.

-         Mi jót csináltoook?? –nyújtottam oda a buksimat a serpenyő felé.

-         Hát úgy volt hogy pirítóst, de utána változott a terv, és most rántottát csinálunk. 6 személyreeee! –magyarázta Carlos.

-         Szóval akkor nekünk iiis??

-         Nem, áthívjuk a szomszédot egy kis reggelire… persze hogy nektek is te butuuus!! –kócolta össze a hajam.

-         Hééééjj!! Én lány vagyok nem fiú, akinek össze-vissza kuszálhatod a haját. Sok időbe telik megcsinálni! –húztam fel az orrom, és megpróbáltam vigyorgás nélkül bemenni vissza Jameshez.

-         Na mit tudtál meeeg??

-         Ezt most úgy kérdezted, mintha FBI-os titok lenne!

-         Hohóóó dehogy is neeem!! – virukszólt a szemöldökével. – Na mondd mááár!!

-         Horació fel mértem a terepet, a jó illat okozói Carlos és Rocky. Rántottát sütnek.. Mindenkinek. –vágtam póker arcot.

-         A Horáció nem helyszínelő?

-         Hírtelen nem jutott eszembe más jó??

-         Jajj imádlaak éédees!! –húzott közel magához.

-         Nem megyünk kiiii?? –kérdeztem.

-         Maradjunk még egy kicsiiiit!!

/Alexa szemszöge/

-         Heeeeeeehheeh!! Érzeeed?? –ugrott ki az ágyból Kendall, és kirohant a szobából.

-         Hm?? Mit édes?? –ültem fel kómásan, de már mire reagáltam, ő már nem volt bent. Visszadőltem, és behunytam a szemem. De nem bírtam visszaaludni, mert egy ismerős köszönést hallottam. Amilyen gyorsan visszadőltem, olyan gyorsan pattantam is ki az ágyból. Magamra húztam a kedvenc mamuszomat és kifutottam.

-         Alexaaaaa!! –ugrott a nyakamba Jenna.

-         Juuujjj Jen!! Ti hogy hogy itt?? –lepődtem meg.

-         Nem is öööörüüüülsz??

-         Deeee te butus! Csak nem volt koncert, hogy ilyen hamar hazaérteteeek??

-         De volt, csak ugye ott 8 órával később van!! –kacsintott rám.

-         Ja tééleeg!! –csaptam hozzá a tenyeremet a homlokomhoz.

-         Ezért ma elmegyünk mozizniiii!! –csatlakozott Logan is.

-         Jó, én benne vagyook!! –futottak ki Toriék is. Rögtön Logie nyakába ugrott.

-         Na és hogy ment a koncert?, - húztam félre Jennát hogy ne legyünk a tömegbe.

-         Elment….

-         Mi, az hogy elment?? –vontam kérdőre. Rám nézett, és felhúzta a lábán a nadrágot. A sípcsontján egy nagy vágás. – Jesszus, mi tööörtééént?? –ijedtem meg.

-         Egy okos Logan fan…. A Coca Colás üvegét nekem dobta,és eltört. A lábamon… -ekkor nagyon dühös lettem! Ez is mind Logan miatt.. De türtőztetem magam. Hisz egy lány nem ilyeeeen! –Korházba összevarrták. De az volt a lényeg, hogy nem kellett bent maradnom.

-         Nem Jenna. Tévedsz. Az a lényeg, hogy nem lett komolyabb bajod! –és megölelteem mert annyira hiányzott.