31. fejezet: Fall in love again?? :OO

/Logan szemszöge/

Ijedten vártam Jenna válaszát.

-         Nem tudom… Igaz, hogy nem te csókoltad meg Dianát, de azért mégis benne voltál a dologba, mert ellenezhetted volna.. És most mondd azt, hogy nincs igazam..

-         De.. nagyon is… Csak…öööö.. gondoltam egy esélyt kaphatok. –néztem rá boci szemekkel.  

-         Aludhatok rá egy napoot??

-         Igen!! –bólogattam vidáman a fejem.

-         Egyelőre csak barátok?

-         Ühüüüm! –most egy kicsit elszomorodtam..  És bementünk a stúdióba. Ahogy énekel, ahw. Kiráz a hideg. Gyönyörű az egész lány! Minden álmom valóra válna, ha most adna még egy esélyt! Hisz, mindenkinek jár egy. Hamar kész voltunk. Beugrottunk a limóba, és mivel egy hotelben vagyunk elszállásolva, ezért együtt utaztunk.

-         Hölgyem? –nyújtottam a kezem, és udvariasan kisegítettem.

-         Köszönöm. –mosolygott rám aranyosan. Kinyitottam előtte az ajtót is. –Nem jössz fel egy kávéra? –kedveskedett.

-         Háááát… ha nem vagyok útba?

-         Gyereee te butaa!! –és követtem.

-         Hm.. szép csajos lakás! –kacsintottam rá.

-         Az az. Csajtanya! Már csak Alexa hiányzik. –és ekkor megcsörrent a telefonja.

/Jenna szemszöge/

-         Hopp hopp!! –nyúltam hírtelen érte. – Juppiiiii Alexa aaaz!! –és nagy örömmel vettem fel.

-         Sziaaaa!! –sikított bele a telefonba.

-         Na ne mááár, már te is kezdeeeed?? –röhögtem vissza. –Amúgy sziaa.

-         Mit kezdeeek??

-         A telefonba ordítozáást!!

-         Jaaaaaa. Bocsii!!

-         Semmi baaj!!

-         Miújsáág?? –kíváncsiskodott.

-         Semmi különös.. Elpróbáltuk a számokat meg ilyen koncertes dolgok. –és láttam, hogy Logan közeledik felém, és a telefonomért nyúl. Kivette a kezemből. – Logaaan, add vissza!!

-         Nem. –vágta rá rögtön a választ.

-         Add iiiideee!! –nyúltam a szerkentyű után.

-         Hm… nem.  –és egyre magasabbra emelte a telefont. Tudja, hogy sokkal kisebb vagyok nála.

-         Rohadééék, add ideeeee!! –röhögtem még mindig, és elkezdtem ugrálni.

-         Hm. Jól van. –nyúltam volna érte. –egy feltétellel. –tudtam. Tudtam, hogy ki fog találni egy bökkenőt. Elég jól ismerem.

-         Hahóóóóó, Jenna ittvaaagy?? Vagy valami baj törtééént?? –és meghallottam, hogy Alexa már kezd megijedni.

-         Na, mi az… Mondd! – higgadtam le.

-         Hm… nem is tudom…. Egy puszi. A számra!!

-         Hohóóó felejtsd el!!

-         Akkor nincs telefon! Hát, van ilyen..  –kacagott ördögiesen. De az idegeim már nem bírták… Ezért leterítettem. És én voltam felül.

-         Add már idee! –próbáltam kiszedni a kezei közül. Sikerült. Felálltam, és gyorsan beleszóltam.

-         Itt vaaaaagy mééég?? –kapkodtam a levegő után.

-         Itt- Itt. De miért nem voltááál??

-         Hosszúú… majd ha hazaérek, mindent elmesééélek!! Nem olyan jó telefonoon.. Amúgy dióhéjban, Logan elvette a telómat… És nem adta vissza…

-         Ott van nálad?? –hallottam hogy ledöbbent.

-         Igen, hisz együtt énekelünk. És egy hotelbe lakunk… Meg, felhívtam kávézniii.

-         Igen?? Végül is, te döntésed. De ha egy ujjal is megbántja a lelked eltöröm, mint a ropit!

-         Hallottam. –reagált Logan.

-         Ajánlom is.. De én megyek, majd hííívlaak! Puszii

-         Puszii. –és lerakta. Logie felállt, és egyre közelebb jött.

-         Mit mondtam én előbb?? –vont kérdőre.

-         Nem tudom.. Mit??

-         Hogy egy pusziért adom csak vissza a telódat nem??

-         Hááát éés??

-         Holmaraad? –kérdezte.

-         Neeeem…. –de ő megtette helyettem. Visszahúzódtam. De utána viszonoztam. Még mindig tökéletesen csókol.

-         Hoppá, megtörtelek. –mosolyodott el.

-         Szemééééét. –röhögtem én is.

-         Akkor?? –húzta fel a szemöldökét.

-         Mi akkor?? A barátok is csókolózhatnak!

-         Neeeem.. Azok nem szoktak.

-         De. Egy barátnő, és egy barát. –vigyorogtam rá.

-         Szeretleeek. –húzott magához egyre erősebben.

-         Én iis. –de ezt olyan bizonytalanul mondtam… Nem vette észre. Már azzal betelt, hogy megcsókoltam.

/Rocky szemszöge/

Egész reggel Carloshoz bújva feküdtem. Jupiiii!! Megtaláltam életem párjáát.

-         Szereetleeek! –fordult hozzám, és egy puszit nyomott a homlokomra.

-         Éééén még jobban!! –mosolyogtam rá. – Hah, mi volt ez?? –hallottam valami zajt. És megint. Közelebb hajoltam Carlos pociához. Korgott. –Éhes vagy??

-         Hááááát, egy piciit!! –mutogatta az ujjával.

-         Gyere, összedobunk valamit. –kimentünk, és csináltunk egy kis pirítóst.