35. fejezet: I'm Happy :DD

/Logan szemszöge/

Követtük az orvost, hogy adja a steril védőruhát. Minél gyorsabban bújtunk bele, hogy láthassuk Jennát. Beléptünk a terembe. Lélegeztető gépen, a lába gipszben, és még mindig az altató hatása alatt volt. Nagyon rossz őt így látni.. Jesszusom..  Félelemmel tölt el. Nem is tétováztam, leguggoltam az ágya mellé, megfogtam a kicsi puha kezét, amin egy kis csipesz volt. De nem érdekelt, a lényeg, hogy mellette lehetek. A többiek is társultak. Nem bírtam ki, eleresztettem egy-két könnyet…

-         Istenem, csak ne legyen semmi bajooood!! –néztem fel a sírásból. Nagyon megvisel ez az egész dolog. Két órát bent voltunk vele. Az orvos 20 percenként ellenőrizgette. Van, amikor rosszabb, és van, amikor ezerszer jobb volt Jenn állapota. Lehajtott fejjel ülök mellette, és egyszer egy kis gyenge szorítást érzek.

-         Skacooook, Jenna magánál van, megszorította a kezem!! –kiáltottam fel vidáman. Erre berohantak az orvosok, ellöktek minket tőle, és elkezdték vizsgálni.

-         Igen, a kisasszony állapota nagyon sokat javult. Az altató kezd kimenni belőle. –ekkor mindhármunknak boldogság látszott a szemébe. Megkönnyebbültünk. Nagyon sok dolog van az életben, ami sorsdöntő lehet. Hát ez is az volt. Megváltoztatta az életemet. Most így reggelre még beszélni, és a szemét kinyitni nem tudja. Kezeit néha aranyosan mozgatja meg.

/Carlos szemszöge/

Mi itthon nagyon aggódtunk Jennáért. Nem tudtam aludni egész este.. De a többiek is így voltak vele…. Ezért reggel leültünk filmet nézni, hogy valami elterelje a gondolatomat róla. Egyszer csak rezeg a telefonom. Logie volt az. Üzenetet küldött. Hangosan elkezdtem olvasni.

-         Sziia Carloooos!! Van egy jóó hííreem:DD Jenna jobban van, és kezd magához térni. Most már este óta bent vagyunk nála. Jöhettek látogatni ti is! Csumiii. –erre mindenki felugrott a kanapéról, és elkezdett öltözni. Még Rocky is nagy sebesen, pedig ő még nem is nagyon ismeri Jennt. És én ezért imádom őt. Gyorsan bepattantunk a kocsiba, én szélsebesen vezettem. Beértünk a portára, érdeklődtünk hogy hányas szoba. A doki adott zöld védő cuccot. Belepattantunk, és már rohantunk is. Ahogy beléptünk mindenki vidámabb volt, és nem voltak letörve. Jenna pislákol, próbálkozik a szemét kinyitni. A többiek nagy izguló tekintettel figyelik, mi fog történni. Nehéz 5 perces küszködés után a szemei kinyíltak. Mindenki egymás karjaiban ujjongott.

/Jenna szemszöge/

Hol vagyooook?? Mi törtéént veleeem?? És a többiek minek örülneeek??

-         Juujj Jenna!! Olyan jó, hogy megint eszméletednéél vaaagy!! –jöttek oda hozzám a többiek.

-         Valaki elmondaná, hogy mi történt?? –kérdeztem.

-         Hogy miii??? –lepődtek meg. –egyáltalán nem emlékszel semmireee??

-         Hívd az orvost! –szólt oda Logan Torinak. Erre kiszaladt.

-         Mire emlékszel?? –kérdezte Alexa.

-         A londoni útról jöttem haza neeem??? –értetlenkedtem.

-         Neeem… Azóta elmentünk a moziba, kijött a varrat a lábadból, műtöttek, és most keltél fel a kómából. –foglalta össze a bátyusom.

-         Hogy micsodaaa?? –ijedtem meg.

-         Igen, ez történt. –belépett a doki. Megvizsgált. Faggatott, hogy mi mindenre emlékszem. Én elmondtam, ami a buksimba utoljára történt velem.

-         Emlékezet kiesése van.. Ezek álltalába visszatérnek, de kell hozzá egy-két nap.

-         Köszönjük. –és kiment.

-         Nem tudod, ki volt az, aki megdobott??? –faggatózott Logie.

-         Valami dereng… Szőke göndör haj, kék szemek, kicsit vékony, és mély hangja volt… nem tudom, mi volt a neve… arra most nem emlékszem.. –törtem a buksimat, de más dolog nem jutott eszembe…

-         Jólvan kicsiiim! Most ne erőltesd! –és adott egy puszit a homlokomra.