28. fejezet: The End? 2/Paris, London Tokyo

/Carlos szemszöge/

Valahogy nem nagyon értettem Jennáékat. De nem baj, majd a többiek fent elmesélik. Kíváncsian nyitottunk be a lakásba. Kendall idegesen járkált fel és alá. Vajon mi történhetett?? Meglepődve siettem Kendizzle felé.

-         Mi a baj haveer?? –érintettem meg a vállát. –és hol van Jenna és Alexa?? Mert találkoztunk velük, de nagyon siettek valahova..

-         Elmentek…

-         Jó, addig én is tudom… De hova?

-         Hotelbe… Jenna és Logan összevesztek… A húgom nem bírta volna ki ezt így… Hogy mindennap lássa, aki megcsalta..

-         Mit csináált?? –kezdtem megijedni..

-         Ugye idejött Diana… és hát.. megcsókolta.. Ezt Jenna észrevette hazafelé jövet.. Azóta csak sírt.. És amikor hazajöttek, lefogtak, mert majdnem nekimentem a bunkókának!! –és a bunkó szót szinte ordibálta.

-         Akkor már értem, miért ilyen sírós a hangulat… De nem kéne annak lenni, mert holnap megyünk a turnéra!!  - próbáltam visszahozni a kedvet.. De úgy látszik, nem sikerült…

-         Uh basszus!! –kiáltott fel Kendall.

-         Mi a baj?? –erre idejött Rocky is.

-         Hát, ugye, holnap turné. De Jenna még mindig haragszik Logiera! Hogy fognak így duettezniiii?? –de ekkor már szinte üvöltött.

-         Nyugi Kendall!! Nyugi!! –csitította őt Rocky is.

-         Hogy legyek nyugodt, mikor Jenna még látni se akarja… És a menetet nem lehet megváltoztatni.. Most mit tegyünk?? –kezdett el idegeskedni.

-         Ezt szerintem, meglehet beszélni Jennel is!!

-         Én azt nem hiszem.. Nagyon pipa volt Logiera.. Ezért is mentek el külön hotelbe. Persze drágám azért kísérte el, mert jó barátnő, és nem akarja őt egyedül hagyni. –és akkor esett le, hogy milyen jó barátnők.

/Logan szemszöge/

Meglepődtem Kendall reagálására!! Így még sose láttam őt. És persze Jennán is nagyon meglepődtem. Nem így ismertem meg. És már nem bírtam tovább kint lenni, elkapott a sírás. Ezért bevonultam a szobámba. Sajnos, már csak az én szobám volt. Nem érezhettem másnak az ottlétét. Nagyon fura. Hasra feküdve a párnámba tömködve a fejemet sírtam. Tori ezt észrevette, és berontott utánnam.

-         Jól van bátyus. Nyugi.. Ne sírj!! –ült le mellém, és simogatta a hátamat.

-         Tori, ez nehéz.. Ráadásul holnap turné.. Nem hiszem, hogy eljön.. –bújtam ki a kispárna simogató kezei közül.

-         És ha el fog jönni?? Ha nem is miattad, hanem a banda miatt? Akkor?? Mit fogsz lépni?

-         Nem tudom.. Ezt így előre nem lehet kitervelni..

-         Nem? –húzta fel a szemöldökét.

-         Nem.

-         Akkor te még mindig szereted. –mosolyodott el.

-         Igen. De ezt ennyiből megtudtad?? Hogyan?? –néztem rá ijedten.

-         Mert aki igazán szeret valakit, az kitervelt ötletet nem tud mondani. Csak is a pillanatnak él! –és átölelt.

-         Ez aranyos volt hugi! De az a baj, hogy nem hiszem, hogy el fog jönni…

-         Nem?

-         Nem.

-         Akkor ezt olvasd el. –és odanyújtotta a telefonját. Pont Jennával beszélt. Én hangosan elkezdtem olvasni.

-         T.: Szia!!

-         J.: Szia!

-         T.: Kérdezhetek valamit??

-         J.: Nyugodtan.

-         T.: Holnap eljössz a turnéra??

-         J.: Nem…

-         T.: Miért nem??

-         J.: Mert nem bírnék Logan szemébe nézni.. Nem bírnám elviselni… Valahogy nem…

-         T.: Hát jó… De ha nem is Logan miatt, akkor a többi fiú miatt gyere el!! Mert ez nekik is sokat számít! Mert ha nem jössz el, beégnek.

-         J.: Ebbe van valami… Nem tudom… Holnap megyek Londonba.. –és ahogy ezt olvastam, leesett az állam.

-         T.: Hova?? Neeeeem!! Nem mehetsz el!

-         J.: Dee… Nem hiszem, hogy elérném a gépet.. fél 10-kor indul.

-         T.: A koncert pedig hatkor kezdődik, és még simán eléred a gépet.

-         J.: Majd még meglátom..

-         T.: Hát jó.. Ami nem megy, ne erőltesd!

-         J.: De én megyek, lefekszek aludni. Már ha tudok. De nem biztos.

-         T.: Jólvan. Sziaaa.

-         J.: Sziiiaa. –és elhúzta a telefont. Egy kis mosoly jelent meg az arcomon. De ilyen kétséges módon. Volt is, meg nem is.

/Jenna szemszöge/

Hát eljött a reggel. Nem aludtam olyan jól.. Nem tudom miért.. Valami furát éreztem. Fogalmam nincs mi volt az. Kivánszorogtam az ágyamból és lementem a lépcsőn. Alexa gófrit sütött.

-         Hmm. Mik ezek a jó illatok?? –húztam mosolyra az arcomat.

-         Gófrit sütök. Tudom, hogy az a kedvenced. –fordult hátra.

-         Ááááh de finoom!! –és megkóstoltam egyet.

-         Ennek örülök.

-         Mai terved?? –kérdezősködtem

-         Keresünk valami jó ruhát neked!

-         Miért is??

-         Mert elmész a Turnéra.

-         Ahhhjj.. Már te is kezded??

-         Igen. –bólogatott.

-         Honnan veszed, hogy elmegyek??

-         Én azt nem veszem! Én azt tudom, hogy te elmész.

-         Jó..

-         Ez a beszéd.

-         De csak is a fiúk miatt. Nem akarom őket cserbenhagyni.

-         Rendben. –mosolygott. Elmentünk ruhát vásárolni. Egészen fél hatig.

-         Huh Jenna siessünk, mert elkésel!! –kapkodott Alexa. Megérkeztünk az csarnok elé. Bennem volt az a bizonyos lámpaláz. De Alexandra ott volt mellettem, és támogatott. Hát ott álltunk a Backstagenél. Halottam, ahogy a fiúk adják a koncertet. Megálltunk úgy, hogy pont beláttunk a skacokra. Az egyik stáb tag egy mikrofont nyomott a kezembe. És akkor jött egy bejelentés.

-         Na milyen a koncert Rushereeek?? –kérdezte Kendall. Erre nagy sikítások és őrjöngések.

-         Akkor most jön egy nagy meglepetés számotokra!! –hírtelen csend következett.

-         Fogadjátok sok szeretettel az én húgomat és Logant. Mert duettezni fognak. – Logan nevét furcsán mondta. Erre nagy ijedség tört ki.

/Logan szemszöge/

Csak álltam a színpadon, és vártam. Vártam, hogy amikor elkezdődik a zene, egyedül kell e elénekelnem. Vagy Jenna kezdi el. Nem tudtam. Nem láttam őt sehol. Elindult a zene. Ekkor már még jobban beparáztam. De meghallottam Jenna hangját, és kezdtem megnyugodni. Besétált elém. De nem nézett rám. Semmi tekintet. Semmi. De én megfogtam a fejét, és felemeltem pont úgy, hogy a szemembe tudjon nézni. De eltántorodott. Amint leénekelte lerohant a színpadról. Mindenki tapsolt. Újjongtak. Tetszett nekik a produkció.

-         Vissza, vissza, vissza!! –tomboltak. De én csak álltam a színpadon, és néztem, ahogy Jenna elszalad.

-         Nem mehetek utána?? –fordultam oda Davehez.

-         Sajnálom Logan. Majd csak a koncert után.

-         Ne szivass már!! –néztem rá sietve. De ekkor megérkezett a főszervező.

-         Henderson! Itt maradsz. Meg várod a koncert végét.

-         De………………

-         Nincs semmi de!! –és én néztem csak a kijárat felé.

/Alexa szemszöge/

Jeleztem Jennának hogy, jöjjön. Nem bírtam volna nézni, hogy elsírja magát a színpadon.

-         Gyere, siessünk, nehogy a paparazzik utolérjenek!! –és húztam magam után. Épphogy be tudtunk ülni a kocsiba, mert már körülvették. Elkezdtem dudálni, hogy menjenek el. Siettünk, mert fél óra alatt el kellett érni a gépet. És a reptér 1 órára volt. Ezért beleadtam mindent. Szerencsére nem volt dugó.

-         Gyere, gyere, gyere!! –futottunk. Rosszul esett, hogy elkísértem. Azért mert elveszítem. És azt nem akarom. De viszont ha ott is van fellépése, akkor mi mást tehetek?? Elmenni meg nem mehetek el vele. Nem hagyhatom itt a családom, és még ruhám sincs itt. De azt mondta a koncert után, siet haza. Hát remélem.

Hiányozni fogsz! Annyi mindenben kiálltál mellettem, hogy leírhatatlan. –és a nyakamba zokogott. De igazán?? Én is elkezdtem sírni. Rossz volt hogy elmegy. Megvártam még felszáll a gépre. Még integetett is. Én könnyes szemmel néztem az ablaküveget.