38. fejezet: Jenna hangulata kezd visszatérnii:D

/Logan szemszöge/

Miközben fogtam Jenna kezét, elgondolkodtam, hogy mi történt az eddigi életemmel. Néztem ki a fejemből, és rakosgattam a gondolatokat. Születésemtől kezdve (amire emlékszem), egészen mostanáig. És eszembe jutott, hogy mi minden jó dolog történt velem amióta Jenna belépett az életembe. Most a rosszak nem érdekelnek… Csak is a jók. És ebből nagyon sok van. A közös vásárlás, a medencés buli, és sok dolog, az ismerkedésünk során. Hm… szép emlékek.. Ebből a pillanatnyi rakosgatásból Jenna zökkentett ki.

- Mi a baj Logie? –nézett rám boci szemekkel.

- Semmi! Csak néztem ki a buksimból! –válaszoltam meg.

- Biztos?? Nem akarom, hogy valami nyomja a lelkedet!

- Télleg semmi! Hidd el édes!

- Oké.. elhiszem. –és hogy ez valóban így legyen, adtam neki egy puszit. Persze ezt is valakinek meg kellett zavarnia… a doki lépett be az ajtón, és Jennához szólt.

- Kisasszony, még két nap, és hazamehet! –ennek mindenki nagyon örült, hisz az a két nap hamar eltelik. – De én már megyek is, nem zavarok tovább! Viszlát!

- Viszlát! –köszöntünk csoportosan. És kiment.

/Rocky szemszöge/

Mi egy idő után hazamentünk. Nem akartunk zavarni. A lényeg, hogy Jenn jobban van, és nincs semmi baja. És ezt a lányt is lerendeztük. Végre.. Útközben betértünk a Mekibe, Carlítosom kedvenc helyére. Tud ez a fiú enni! Nem is kicsit!! Haah, mintha magamat látnáám! Csak fiúba… Bár, nálam is többet eszik!

- Jesszus ember, hova fér beléd ennyi kaja? –csodálkozott James is.

- Nem tudom.. És beléd a protein?? –vágott vissza.

- Ember, nem szedek proteint…. –vágott hülye fejet.

- Neeem?? Akkor nem is tudom, miért vagy ilyen izomagy? –pöckölte meg James bicepszét.

- Haver, most hagyd abba!!

- Miért? –nevetett.

- Jól van.. Te akartad!! –felpattant, és elkezdte Carlost kergetni az egész Mekin keresztül.

- Hülyék… - nézett rám Tori vigyorogva, ám mégis buta fejjel.

- Hihii, egyet értüünk!! –és összepacsiztunk.

/Alexa szemszöge/

Látszik, hogy Jenn jobban van. Vicces hangulatot teremtett. Mármint Kendallról mondott el pár ciki dolgot, még kiskorából.

- És és –vett egy kis levegőt, mert alig bírt beszélni, annyira röhögött. – 10 éves koráig nem bírta kitörölni!!

- Neeeeee!! –röhögött mindenki.

- Jenna!! –nézett rá Kendall. De mégse volt pipa.

- Na, ők a családunk bratyó! Nehogymááár!!

- Én is tudok rólad mondanii!

- Mit??? Én mintagyerek voltam jóóó??

- Hihii, nem is tudom, kitől örökölte az egoista hajlamot?? –csodálkoztam.

- Hah egyetértek! –csatlakozott Logan is. És egyszer megcsörrent a Kendall telefonja. Dave volt az… Vajon mit akar??? Megvártam, még leteszi.

- Mit akart?? –kérdeztem sietve.

- Be kell mennünk a stúdióba….. Sajnos most… És Alexának meg fotóznia kéne minket…

- Mi vaaan?? –lepődtünk meg egyszerre.

- Tárcsázd Davet!! –szóltam Kendallnek. Hívta, és odanyújtotta nekem a telefont.

- Hallo! –szólt bele.

- Hali. Dave….. figyi! Nem lehetne átrakni a fotózást?? Mert Jenna korházban van, és nem akarom itt hagyni őt.

- Mikor engedik őt ki? –kérdezte.

- Két nap múlva.

- Jó… Majd akkor megcsináljuk a képeket. De a fiúk jöjjenek be! –és lerakta.

- Szia neked is…

- Na???? –kérdezte sietve Kendall.

- Menjetek, én maradok.

- Aranyos vagy édes! –adott egy puszit a számra Kendall.

- Köszi Alexa!! –intett Logie.

- Ez semmiség!

/Jenna szemszöge/

Ketten maradtunk. Aranyos volt tőle, hogy itt maradt velem! Imádom! De őszintén?? Egy kicsit fáradt voltam.. De nem aludtam el. Az nem lett volna szép gesztus..

- Oh végre, már csak két nap, és kiszabadulooook iinneen!! –hálálkodtam.

- Nyugiii, hamar eljön!! Pikk pakk itt lesz a napjaa!! –nyugtatott. – de én látom, hogy te fáradt vagy!

- Csak most hat a gyógyszer… -és ásítottam egy nagyot.. –de nem akarok elaludni. Arra való az estee!

- Nem… az este nem arra való Jenn! –kacsintott rám. – Aludj csak! Pihend ki magad. Hidd el, nem mozdulok innen. –és beszundítottam.